Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-23 / 95. szám

1965. április 23. 5 Péntek Washington „halandzsa“ mögé rejti a vietnami helyzet tényeit • * Örökös lakó lesz a boldogság • London „Nyilvánvaló, hogy az Egye­sük Államok (koreai típusú hábo­rú szakadékéinak szelére ikerült Dél-Vietnamban” — jelenti csü­törtökön a Times washingtoni tu­dósítója az amerikai katonai ve­zetőik honolului értekezletéhez fű­zött hü-magyarázatában. A to­vábbiakban rámutat, hogy az amerikai kormány nem őszinte szövetségeseihez és igyekszik az amerikai nép előtt is eltitkolni a vietnami helyzet „kijózanító fejle­ményeit”. Az amerikai lapszer­kesztők is panaszolják, hogy Wa­shingtonban és Saigonban „ellent­mondásos magyarázatok, féligaz­ságok és közönséges halandzsa” mögé rejtik a való helyzetet. „Az amerikai fővárosban valójában senki sem tudja, hogy mi törté­nik Vietnamban” — állapítja meg a tudósító. A két legtekintélyesebb an­gol napilap, a Times és a Guar­dian csütörtökön washingtoni jelentésében megerősíti: Johnson elnök azért tanácsolta el Sasztri indiai miniszterelnököt és Ajub Khan pakisztáni elnököt az ame­rikai látogatástól, mert mindkét ázsiai vezető nyilvánosan bírálta az Egyesült Államok vietnami po­litikáját. Az angol politikai köröket rend­kívül aggasztja, hogy a Brit Nemzetközösség két legnagyobb tagállamának durva megsértése messzemenő politikai következ­ményekkel jár. (MTI) Odakint I szemePííel “ __ _J eső, olyan az é g, mintha valami szürke fátyollal vonták volna be. A falu, Füzes- gyarmat, olyan, mint a szüntele­nül nyüzsgő hangyaboly. Emberek sietnek, traktorok száguldanak az utcán, vezényel a tavasz és az em­berek követik vidám és szigorú parancsait. A határban puha a föld, de a találékony emberi elme mégsem maradhat nyugton, alkot az időjárás diktálta kényszerű szünetben is. A tanácsházán most ért véget egy megbeszélés. A vég­rehajtó bizottság elnöke, Szőke István, éppen most oltja el a ki tudja hányadik cigarettavéget, egy pohár vízzel megnedvesíti a Amit nem lehet szavakba önteni Egy niegifjodó község jelképe Évek óta itt él a megyében, szobrász, rajztanár a békési gim­náziumban, és mesterei közül szí­vesen beszél Fátzay Pálról, aki A művész es a budapesti Lenin-szobráért Kos­suth-díjat kapott. Feltétlenül sze­rény ember, néha túlzottan is az, gondjait-bajait, művészi töpren­géseit éveken át mintha csak ön­magával osztotta volna meg, így történt, hogy békési évei során mindeddig keveset alkotott. A műteremben, ahol körben a falipolcokon vázlatfigurák tö­mege áll, a mintázóállványon ke­cses leányalak hívja fel magára a figyelmet. A művész szól helyet­te: — A Képzőművészeti Alaptól kaptam megbízást, hogy a béké­si tanácsháza előtt felállítandó, a községet mintegy szimbolizáló szobrot készítsek. Több tervváz­lat elkészült már, rengeteg ki­sebb vázlatot formáltam, míg el­jutottam ehhez a leányalakhoz; úgy érzem a legkifejezőbb ez lesz. A tavaszi tanítási szünetben kerestem fel Miadonviczki Bélát, akiről olyan keveset hallottunk azóta, hogy megyénkbe került, és tanári állást vállalt a békési gimnáziumban. A különös hall­gatás, sokszor visszahúzódás okait firtatni talán már nem is lenne a legjobb módszer, hiszen a művész számára mindezek túlhaladottak, a múlt jellemzői; alkotókedve visszatért, és ez olyan életharmó­niát teremt számára, mely sem­mivel mással nem pótolható, ha az ember igazi művész. Nem mi mondjuk, a művek és a pályatár­sak véleménye, hogy Mladonyicz- ki Béla az, és sokra hivatott. — A mélységeket megjártam, kifelé lábalok — mondja, miköz­ben a még sápadtan sárga tavaszi fény átvergődik az ablakon, és a készülő figura kecses vállára ül. készülő szobor. Az alkotó elégedetlen pillantással vizsgálja a számomra máris em­berien őszinte, egyszerűségében sokatmondó plasztilinsizobrocs- kát, és amikor megemlítem, hogy „egy megifjodó község jelképe nem is lehet más, csak ez a bájo­san mai lány” — elmosolyodik: — Remélem, az is marad, mert a zsűri — ezt csaik mi, képzőmű­vészek tudjuk — kiszámíthatat­lan. Egy kissé olyan ez, mint a filmforgatókönyvek sorsa vagy legalábbis olyan, ahogy ezt kari- kírozzák: mire film lesz belőle, az alkotó rá sem ismer az eredeti­re... Tény. hogy első elképzelései, vázlatai sokat változtak, ezek azonban szerencsés változások voltaik. Amíg eljutott eddig a le­ányalakig, hosszú utat tett meg a mű alapgondolatának fői-mába ön­tése, az út viszont gyümölcsöző­nek látszik. Most már ott tart, hogy hamarosan az alkotás máso­dik fázisába lép: elkészíti a zsűri elé szánt gipszfigurát, majd pe­dig készülhet a 2,20 méteres bronzba öntött szobor, mely a község főterén kap helyet. Sokan tudnak a készülő műről és sokan sürgetik, hogy mielőbb a község közkincse legyen. A tanács vezetői szeretettel, szívvel vise­lik ezt az „ügyet” is, és segítik megvalósulását. Hosszú ideig vonzza a szemet a készülő figura. Így adódik, hogy percekig csendben maradunk, és ekkor a mű beszél. Egy régi, de mégis új, egy öreg, nagy múltú, de mégis fiatal községről, melyet megragadóan szimbolizál; az egészséges, kicsattanó erejű, az élet továbbvitelének csodálatos asszonyiságát is sejtető lány, a kor gyermeke, a merész tettekre kész, szolgaságot nem ismerő em­ber méltósága — mind ott tükrö­ződik már ezen a kis plasztilin- szobrocskán; méltó ahhoz a hely­hez, ahol született, ahol a művész teremtő tehetsége megalkotta. Tavaszi, sápadt nap jár sorba a műterem apró szobrocskáin. A művész számára jelentős ez a ta­vasz, Szegedi Kis Istvánt ábrázoló köbe vésett domborművét napok­kal ezelőtt leplezték le a békési gimnázium falán, a VIII. Alföldi Tárlaton is bemutatta egyik alko­tását, Szegedi Kis István fej szob­rát. — Űj tervek foglalkoztatnak, a békési megbízás után sorra ke­rítem valamennyit,.; Bízik és már nem beszél régeb­bi vívódásairól. Alkot, és művész számára az élet ez. Evek óta itt él a megyében, keveset tudtunk róla, pedig művészetét elsősorban ennek az országrésznek, az itt élő embereknek szánja. Adni akar; kérjünk tőle. A műterem, látszólag hideg­A Békést szimbolizáló leány alak első vázlata. rideg; valami mégis melegíti. Hogy mi, azt csak érezni lehet, megírni, szavakba önteni már nem. Sass Livin torka*, és beszélget tovább velünk a múltról, a jelenről és a jövőről. Harcok és sikerek, küzdelmek és gondok otthona a mi községünk, régen a bánat és a nyomor is itt lakott, ma már a józan megfon­tolás, a boldogság fog velünk ke­zet a munkás hétköznapokon. a bevezető szavai, de az arcán válami kü­lönös ragyogás bizonyítja, hogy sokat, nagyon sokat tud beszélni erről a földről, amelyen született, él és munkálkodik fiatal kora el­lenére több mint egy évtiziede. — A felszabadulás előtt 27 000 holdja az okányi Schwarcz csaiád- rületbő'l gróf Blankenstein Pál 3500 katasztrális holdat birtokolt, Orczy báró 1200 holdat mondotta magáénak, Weisz Manfred úr pe­dig keréken 1000 holdról gyarapí­totta jövedelmét, de volt 1100 holdja az okányi Schwarcz család­nak is; a Weinokheim gróf 1400 holddal. Farkas György pedig 800 kaitaszbráiis holddal csatlakozott a nagybirtokosok listájához. — Az egyházközségek kezén is mammutterületek voltak. Az össz­terület 10 %-a volt csak a kis­emberek kezén. Hogy hegy an él­tek az urak földjén légen az em­berek, arról pedig már elég jel­mondat is: „látástól vakolásig”. És erre is „deáztak”, ha kellett a csendőrtollak. | Ezek | A felszabadulás után 145 gazdasági cseléd jutott földhöz, 1218 hold kerüli a birtokukba, a mezőgazdasági munkások 4428 katasztrális holdat kaptak kézhez, a törpebirtokosok pedig 1107 hol­dat kaptak meglévő birtokuk ki­egészítéseként. Ez volt az indulás képe. 1949- ben megalakult a Vörös Csillag Tsz 850 katasztrális holddal és 85 belépővel, ma a tsz közel 10 000 holdat birtokol, taglétszáma 1033 fő, 176 bedolgozó családtaggal. A közös jövedelemből 1964 zárszám­adása után egy tsz-tagra 19 704 fo­rint esett, ha azonban a premizá­lást is figyelembe vesszük, húsz­ezer forintot is számíthatunk. Az Aranykalász Tsz 1952-ben alakúit meg 1900 holdon. 180 tag­gal. Jelenleg 9459 katasatrálls hold birtokosa, s taglétszáma 885. De 199 öregségi járulékos is segít közbe-közbe a munkában. Egy tagra eső jövedelem a tsz-ben 11 909 forint volt a múlt évben. íme egy villanás a jelenből, de lássuk csak tovább a jelent és nézzünk a jövőbe is. A Vörös Csil­lag országos hírű tsz, munkamód­szerei, gazdálkodása és vezetése elismertek az egész országban. A Vörös Csillag | vőre gondolnak, amikor egyre in­kább a belterjes gazdálkodás felé fordulnak. A kapási ucema ter­melése magfogásra, a 255 kataszt- rális holdnyi hagyma, az uborka­mag-, zöldbab-, paprika-, paradi­csomtermelés megannyi merész és sikeres kísérlet itt a Sárrét terü­letén. A 400 holdnyi gyümölcsös telepítése pedig azt bizonyítja, hogy megirigyelték a „hírős vá­ros”, Kecskemét hírnevét is a fü- zesgyarmaitdak és ha minden jól megy, egykor versenytársai is le­hetnek hazánk gyümölcstermelő tájainak. A tsz állattenyésztése is jó, hi­szen hozama megközelíti a nö­vénytermesztés hozamát és egyre jövedelmezőbbnek bizonyul. De van itt egy közös programúja a köz­ség két tsz-ének, s ez az, ami ta­lán a legtöbb jövedelmet ígéri a tagoknak: A Keleti főcsatornából négy és fél ezer holdat akarnak öntözni. Ha ez valóra válik, olyan lesz a két tsz, mint két legyőzhe­tetlen hadsereg, így szól bele majd itt is hatékonyan az ember a ter­mészet dolgaiba, így lesz munká­val miénk a jövő. Aki a lalu ., . .---------------------- nyilván észre­veszi, hogy mór csak emlékként jár vissza a községbe a múlt, új épületek, kultúrház, könyvtár, is­k olák, új arcú emberek küzdenek együtt a jövőért, és a közös harc nem lehet eredménytelen. Ha nem is csodákat, de munka höstetteket sremt az itteni nép is, ha megér­tik, segítik és szívvel, léiekkel irányítják. örökös lakó lesz itt a bol­dogság. Leszkó András Es akkor Miniszteri nagy díj a BJXV legjobb nehézipari termékének jutalmazására A nehézipari miniszter dijakat tűzött ki a Budapesti Nemzetközi Vásár nehézipari kiállításán részt vevő vállalatok, illetve Kiállítási egységek jutalmazására. A nehézipar kiállítása évről évre egyik legértékesebb és leg­érdekesebb része a BNV-nek, s még nem volt olyan év, hogy *. a- lamelyik kiállított nehézipari ter­mék díjat ne kapott voina a vá­sár bíráló bizottságától. A nehéz­ipari miniszter most alapított di­jainak célja az, hogy fejlessze a nehézipari vállalatok arra irá­nyuló egymás közti nemes versen­gését, hogy minél több kiváló új termékkel járuljanak hozzá a vá­sár sikeréhez. A miniszter vásári nagydíját, egy 30 centiméter ma­gas ezüstserleget, az a kiállított nehézipari tennék nyerheti el, amelyben magas színvonalú mű­szaki munka valósul meg, kiemel­kedő gyártmányfejlesztési tevé­kenység eredménye, műszaki jel­lemzői elérik vagy megközelítik a világszínvonalat és exportálha- tóságukkal, vagy importhelyette­sítő tulajdonságaikkal jelentősen előmozdítják az ország fizetési mérlegének előnyös alakulását. Az elbírálás elsőrendű szempont­ja a lakosság áruellátásának javí­tása is. Hasonló feltételekkel nyolc vásári díjat — egy-egy 20 centiméteres ezüstserleget — is kitűzött a nehézipari miniszter a kiállító vállalatok jutalmazására. A díjakat a Nehézipari Miniszté­rium kereskedelmi főosztályának és műszaki főosztályának szak­embereiből összeállított zsűri ítéli majd oda, (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents