Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-21 / 93. szám
1965. április 21, 5 Szerda Áprilisban és májusban választják újra az üzemi tanácsokat és a társadalmi bíróságokat Az üzemek, vállalatok második negyedévi termelési tanácskozásán mindenütt sort kerítenek az első negyedévi mimika értékelésére, a soron következő feladatok ismertetésére, majd újraválasztják az üzemi tanácsot és a társadalmi bíróságot. Megyénkben áprilisban és májusban zajlanak le ezek a tanácskozások. Előkészítésük a legtöbb üzemben, vállalatnál megkezdődött. A termelést tanácskozást műszaki konferencia előzi meg, ahol tüzetesen elemzik az év első három hónapjának termelési eredményeit, fogyatékosságait és az új tennivalókat. A műszaki konferencián meghívottként ott lesznek a szocialista brigádok vezetői is. Az üzemi tanács és a társadalmi bíróság tagságának újraválasztása a szakszervezeti bizottság közreműködésével történik meg. A jelölési javaslatot a bizottság a dolgozóik véleményének meghallgatása után teszi meg, s egy héttel a választás előtt kifüggeszti. Bárki élhet jogával, véleményét a választásig köteles figyelembe venni a szakszervezeti bizottság. A termelési tanácskozáson is van arra mód, hogy a dolgozók érvényesítsék akaratukat a „hivatalos jelölőlistával ' szemben, ha ennek szükségét látják. Az üzemi tanácsok, melyek ellenőrzési, véleményezési és döntési jogkörrel rendelkeznek, nagyon munkaképes testületek legyenek — ez a legfontosabb követelmény, s ehhez igazodnak a szakszervezeti bizottságok is, amikor jelölik az új tagságot. A vállalatoknál, üzemekben megyénkben 11—31 fős üzemi tanácsok működnek továbbra is, a dolgozók létszámától függően. A tapasztalatok szerint ott képes átfogóan irányítani a munkásgárdát, ellenőrizni a termelést a tanács, ahol minden üzemrészből van tagja, aktív tagja. A mostani választáson arra is törekednek a szakszervezeti bizottságok, hogy a jelölésnél minél több fizikai munkást, termelésben részt vevő vezetőt jelöljenek. A társadalmi bíróságok száma jelentősen megszaporodik a mostani választások idején. Azokban az üzemekben, gazdaságokban, vállalatoknál is megalakítják, ahol eddig nem működtek. Határeset Javítsák meg mielőbb a mozi épületét Gyomán! Hozzászólás egy cikkhez Gyalogosok réme Azok a gyalogjárók, akik mostanában Békéscsabán a vasutat átívelő, úgynevezett „repü- lőhidat” igénybe veszik, igen sokat bosszankodnak. Márpedig e gyalogosok száma igen tekintélyes, hiszen a híd a legnagyobb lélekszámú kerületet, a tizenhétezres Erzsébethelyet köti össze a belvárossal. Tulajdonképpen nem is a híd okozza a sok bosszúságot, hanem közvetlen környéké és kiváltképpen esős időben. A távolabb lalkó jaminai polgár ugyanis gyakorta két kilométert is megtesz teljesen tiszta lábbelivel, míg a hidat eléri. A belváros felőli hídfőnél azonban tanácstalanul néz körül s percekig tart, míg elhatározza magát, hogy tovább indúljon. S bármeddig töpreng is. itt már semmiképpen sem úszhatja meg száraz lábbal. A hídfőtől az Ör utcáig futó, tavaly (!) felújított és „portala- mított” kocsi utóm gödör -gödör hátán, tele vízzel, latyakkal. A nagy forgalomban egymást kerülgető járművek nem kímélik a betongyalogjárót sem. amely csak alapját illetően beton, de félszínén több ujjnyi sár és latyak húzódik. A járdát a kocsi út tói elválasztó kerókvető kövek jó részét kitöredezték. Ha a jól megrakott teherautó nagyot zöttyen egy-egy gödörben, a tehetetlen járókelőre akkora latyak eső zúdul, hogy többé rá sem ismer a ruhájára, cipőjére. S az igen nagy gyalogos, és' járműforgalom miatt mértéktelenül gyakori a ruhákon az efféle „színjátszó színfolt”, amely frissen szurokfekete, később szürke. Sürgős intézkedésre van szükség! Sokak véleménye, hogy csak egy, viszonylag olcsó megoldás lehetséges. Az úttest alapos felújításán túl, kb. 80— 100 centiméter magas, tömör ke- rékvető — és „járókelő-védő!” — támfalat kellene vonni a gyalogosok és a járművek „birodalma” közötti „demarkációs vonalom”. — kazár — Lapunk 1965. április 9-i számában jelent meg Lassú viz lassan mos partot? című cikkünk, melyben különböző gyomai problémákról szóltunk, többek között a filmszínház ügyét is megemlítettük. A cikkel kapcsolatban levelet kaptunk Czeglédy Ferenctöl, a gyomai mozi gépészétől. Levelének néhány részletét az alábbiakban közöljük: „A községben szinte az egyetlen szórakozási lehetőség a mozi. s nem tart előadásokat. (Az épület tetőszerkezete meglazult, az illetékesek megvonták a játszási engedélyt. — A szerk.) A mozi bérelt helyiség, háztulajdonos a tanács, kézenfekvő dolog, hogy a tulajdonos kötelessége a ház karbantartása. Az igaz, hogy van 200 televízió a községben, van kultúrotthon, de a község lakóinak többsége, , főleg a fiatalság, nagyon szeret moziba járni. A kul- túrotthonban vetíteni is csak ideiglenes dolog. Maradna a jobbik megoldás, a i'égi, 310 személyes mozi megjavítása. Amikor épült, az építtető a fával nem takarékoskodott, a mozi mennyezete úgy van fólgömbölyü fával fa fa mellé rakva, amennyi egymás mellett elfér. Tavaly a téglával kirakott padlást a tégla terhétől megszabadították, nincs rajta még kukorica sem, ami nyomná. Ha a feszítőszerkezetben a hiba, mért nem lehet megerősíteni? Állítólag két gerendát kellene megerősíteni. Két gerenda miatt áll a mozi? Anyag is lenne, mégpedig erős. Az országút-félen van vasgerenda, az útfenntartó tulajdona, vegyen belőle a tanács. A tavalyi hídjaví- tásnál a hídból kerültek ki. Ha az nem jó, akácgerendák is megfelelnének, ha fenyőre nincs pénz. Egyszer úgyis meg kell az épületet javítani, hiszen nemcsak mozi van benne,, hanem itt, van a könyvesbolt, a biztosító, a. bank is. Számukra nem veszélyes az épület? Azt szeretnénk, hogy a sajtó is segítsen ebben az ügyben, amit tud. Czeglédy Ferenc mozigépész.” V annak olyan feladatok, amelyeket egy-egy vállalat helyi telepe nem tud önmagától megoldani. Ilyen eset a kétegyházi ERDÉRT-tclep problémája is, amellyel már régóta birkózik. Ez a telep a népgazdaság szempontjából rendkívül fontos munkát lát el: a Román Népköztársaságból érkező fát rakja ki. hosztolja és küldi tovább. Ha mindezt folyamatosan kellene ellátnia — nem lenne semmi gondja. Ám. az érkező küldemények nem folyamatosan jönnek, ez aztán óriási gondokat okoz a telepnek. Előfordul, hogy egyszerre — méghozzá a késő esti órákban — 50—60 vagonnyi faküldemény áll meg a kétegy- házi állomáson. Nem érdekes ilyenkor, hogy a rakodómunkásoknak már lejárt a munkaidejük. A kocsikat ki kell rakni, mert a MÁV-nak. sőt a nemzetközi áruforgalomnak szüksége van az üres vagonokra. Ha határidőre nem történik meg a kirakás, a telep, illetve az ÉRDÉRT Vállalat fizetheti a kocsiálláspénzt. Ennél is nagyobb veszteség azonban, hogy a nemzetközi ' áruforgalomban részt vevő vagonok késése miatt jelentős mennyiségű valuta csa- polódik le népgazdaságunk kasz- szájából. Hogy ez minél kisebb összegű legyen, ezért veszik át az ilyen küldeményeket a határszéleken. ez ugyanis meggyorsítja a kirakodást, a vagonok újbóli bekapcsolódását a nemzetközi forgalomba. Ez rendben is volna eddig. Világos, hogy a kocsikat minél hamarabb meg kell szabadítani terheiktől. De mi van akkor, ha az ÉRDÉRT Vállalat központja, sőt ennek felügyeleti szerve sem veszi figyelembe a béralapnál, hogy sok esetben olyankor érkeznek a küldemények, amikor már lejárt a munkaidő. Pótbért. túlórát vagy ehhez hasonló megoldást a késő esti, illetve éjjeli kirakodásokhoz ugyanis eddig nem biztosítottak. Mit csináljanak ilyen esetben a telep vezetői? Béralap nincs a túlóráztatásokra. hogyan oldják meg akkor, hogy a kocsik határidőre üresen mehessenek tovább? Ez pedig állampolgári kötelezettségük is. A népgazdaságnak nem okozhatnak kárt. De ebben az esetben a saját zsebükből pótolják az átlagbéren felül kifizetendő bért, amelyet a nyolcórai munkaidő letelte után joggal követelnek meg a rakodómunkások? Nyilván ez is lehetetlen állapot. Éppen ezért helyes lenne, ha mindezeket a körülményeket figyelembe véve határozná meg a béralapot a telep központja. , V. D. Á fásításban élenjártak az úttörők és a KISZ'íiatalok A tavaszi hónapokban tovább folytatták az ősszel megkezdett fásítást Mezőgyánban. Az idén 300 gömbaikácot ültettek el a község fő- és melilékuteáin. Fásították a sporttelepet is, ahol 100 darab gömbaikácot ültettek ki. A csemeték ültetésében különösen az Úttörők és a község KlSZ-szervezebének fiataljai jártak elöl jó példával. Teljesült a községhez tartozó nagygyantéi lakosok régi kivánsá. ga is, mivel a Békés megyei Csatorna- és Vízmúépítő Vállalat felújította a korábban elhanyagolt régi kutat és így ezzel biztosította a lakosság jó ivóvízzel való ellátását. 29. Csakugyan ez lenne a legegyszerűbb módja, ha bemenne. Igen, ha bolond lenne! De csak lessék, várják, gebedjenek bele a várakozásba. Van ezeknek eszük, de van másnak is. Ha valami baja van a belügyminiszternek. jöjjön ide! Később más gondolata támadt. Mégis be kellene mennie. Csakhogy nem egyedül, hanem a köztársaság rendőreivel együtt. Tizenöt fegyveressel a háta mögött másképpen beszélnének. Ügyes, válogatott gyerekek, megállták már a helyüket máskor is, velük megpróbálhatná a látogatást. A meghívás ugyan egyedül neki szól, Biri Tibornak, de mit számít az? Megérné a vizitet, ha meg tudnának egyezni. Legfeljebb lemondanának az önálló köztársaságról, az még mindig a kisebbik hiba lenne.'A falu területén a vezetés így is a kezében maradna... Nem is lenne rossz. A terv nem hagyta nyugodni. Egyre jobban érlelődött benne az elhatározás: lesz, ami lesz. bemegy Debrecenbe. Véget kell vetni ennek a bizonytalan állapotnak. Nem kíváncsi több kormánybiztos vizsgálódására, nem akar többet Ilyen megbízottakkal tárgyalni, mert, ha sokáig zaklatják, elfeledkezik magáról, és kárt tesz egy-két ilyen debreceni ember testi épségében. Kérész „ezredes” éppen a községházán tartózkodott. Közölte vele a teendőket. — Holnap hajnali négy órakor, a két ügyeletest leszámítva, Gerő János: Kicsi BidUicáttysáfya Szatirikus kisregény minden ember, azonkívül a hintó meg a stráfszekér a piactéren legyen. Megyünk Debrecenbe! Kérész egészen elfehéredett a hír hallatára. Hitetlenkedve nézett az elnökre. — Jó lesz az? — Félsz? — csattant rá Biri. — Nem, de a fene tudja... — Hát akkor? — Nem a félés, csak valahogy... Kicsi Biri nagyon dühös lett. Már a múltkor is úgy affektált ez a Kérész, mint valami kisasz- szony. Hát ki csinált embert ebből a nyavalyásból? Ki nevezte ki ezredesnek? Rongy susztersegéd lehetne most is, ha nem vette volna pártfogás alá. Rábízta a közbiztonsági alakulatot, hatalmat adott a kezébe, és most mégis húzódik. Ráordított: — Értetted a parancsot vagy nem? Az „ezredes” összerezzent. Nem mert Biri szemébe nézni. — Hogyne, persze, ha az elnök polgártárs úgy gondolja. — Én így gondolom. De ha gyáva vagy, nem kell velem jönnöd, felmentelek, ha félted a bőrödet. — Mit gondol, elnök polgártárs? Én? Megyek én, ha kell, nem tudom hová is. — Na jól van — enyhült meg egy cseppet Kicsi Biri. — Két napra való élelmet és fejenként három liter bort osszatok ki a legénységnek. Hideg van, jót tesz a bor az úton. Molnár Antinak is szóljál, most ő is velünk jön, minden emberre szükség van. Meglesz a falu főjegyző nélkül, amíg mi Debrecenben leszünk... * * * Mánap hajnalban négy óra előtt pár perccel, három közbiztonsági kivételével, mindenki ott volt a piactéren. Negyed ötig várták őket, de a három ember csak nem érkezett meg. — Most már nem is jönnek a gyalázatosak, megijedtek — mondta Biri, és parancsot adott az indulásra. Kérész maga mellé ültette a hintóba, ők indultak el először. Utánuk nem sokkal a stráfiszekér is. Nagy pokrócokat hoztak az útra. Molnár Anti ügyessége révén jutott a Liesthein-kastély- ból nekik is, jól betakaróztak, és a közlegények mindjárt meg is kóstolták a bort, amit Kérész óvatosságból csak az indulás előtt osztott ki. Alig hagyták el az állomást. Birinek eszébe jutott a felesége tegnap esti tanácsa. Az asszony azt mondta, engedjék szabadon a börtönbe zárt embereket, mielőtt elindulnak, nehogy abba kössenek bele a debreceniek. Hátha igaza van az asszonynak? Ha azok is szabadon vannak, nem vethetnek a szemére semmit! De nem! Elhessegette magától a gondolatot, mert jobbnak tartotta így. Csak ügyeletes maradt otthon, a faluban, s így könnyen baj történne, ha kiengedné őket. Majd, ha hazaérkeznek. akkor erről is lehet szó. Addig meg kibírják, hisz eddig is megvoltak a pincében. Biri ebben megnyugodott, és elszundított a hintó rázására. Hét órakor elérték Újfalut, 8 óra után pedig Derecskét. Ettől kezdve gyakrabban láttak az út mellett kilőtt tankokat, a nagy, debreceni csata maradványait. De szekeret is egyre sűrűbben hagytak maguk után. Az ö lovaik pihentek voltak, trappban mentek el a megrakott szekerek mellett. — Debrecenbe viszik a portékát, piacra — szólt az egyik szekeret kikerülve a kisgazda- párt elnöke, Kun Feri, a Biri kocsisa. — Milyen régen volt otthon, Biharberettyón vásár — motyogta az orra alatt Kérész. Kiabálás, alkudozás, áldomás, ez jutott eszébe és vágyakozás támadt benne, szeretett volna ezek közé az emberek közé vegyülni, elfelejteni az utolsó másfél hónapot Kicsi Birivel, a köztársasággal meg a közbiztonságiakkal együtt. Ha van bátorsága, talán leugrik a hintóról és szalad, amíg eltűnik a szeme elől a hintó meg a stráfszekér. De gyáva volt, nem mert az elnök mellett meg se moccanni. (Folytatjuk)
