Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

ár napok óta borongott, de a felhők 3*em hoztak esőt. Várták pedig nagyon, mert kiszik- kadt a főid, április elejétől egy szem sem esett és már íraájus dereka is elmúlt. ESőszörre kapálgatták Wgy<m a kukcwicaföldeket «te unos-untallan száraz rö- S&kbe akadtak a kapák, pengésük keserű dallaan- lo&nt csengett az emberek fűiében.

— Csak esne márt — nézitek ae. égne a zsíros kalapok és sapkák ai«L az asz saonyok meg előbbre hózták fegkendőjültet, mert sütötte a nap a szemüket, ahogy kémlelték az eget.

— Az úristen is eBenünk íoaxhilt. Szára sem nő meg, nemhogy csöve legyen.

Balogh János, a tanács elnöke, amikor egyedül volt irodájában, az ablakhoz áffit és messze, messze kísérte szemével a futó felhőket A rádiót mindig bekapcsolta, amikor híreket mondták, nem jelez-e a meteorológia esőt. Közelebb is hajoält olykor, nehogy egjr saöt Is elmulasszon. Szikár a#akja szánté odafent** a készüiéklhez. Eres keggret a kapcsodé és a skáfta gombját igazgatta, hogy semmi ne zavarja a húsnondó hangjait.

E nap délelőttjén %.

C Bánt mindig, besau- szögoOt a köpcös Vedres Ist- v«a lanácseiiDők-helyettes. BőteGJt a kopott, bordó színé foSSjbe és belehajtotta tetxyerébe a fejét, könyökét meg a térdére támasztotta. Észre sem vetíti bogy szól a^iddiÓL

— Vértté*» a rögöt eső ittükrä úgy sem nő meg a kukorica. Nem lesz széna sem, nem lesz semmi. A te- benefit meg alig adnák már fejőt. Mitől is adnának? A Dózsának alig van. már takarmánya. Úgy poroiózzák, hogy éhen ne fordoljainák ftS. a marhák. Az egyéni gazdák portám töreket is aíág Krtni. Az ember egész nap egy ökötaíyi kenyéren kapói.

Balogh elzárta a rádiót, csontos arcán bizakodás bujkált. Vedres elé állt

— Hallouad, esőt mondanak. •

— Tegnap is mondták. Itt volt egy szem is? Csak kér. getík egymást a felhők és sehol semmi.

A távolban frtmorajlot* az ég, megrezdiültek a tanácsháza előtti akácok levelei, s ae ablakok függönyeit is megtebbentette a szél. Gomolygó fekete felhők tódultak a falu irányába. Porfelhők kavarogták, néha villámok cikázták be ae eget És megeredt az eső. Először csak néhány nagyobb szem potyogott végig, azután hirtélan úgy nekieredt, hogy vízfüggöny takarta az egész környéket. S a határban a tanyák eresz- aljai, istállók ajtajai megteltek emberekkel, A kapát is a falhoz támasztotta, ki meg a nyelére hajóit. Mintha valami ősi hit szállta volna meg őket, úgy tapadt szemük a főidre, mely először nyelte a vizet, majd a partosabb helyekről magával sodort a víz minden szeny- nyet, s fél lábszárig érő ■tócsák lepték el a tanyaudvarokat. A kukoricasorok között is megállt a víz.

Balogh János becsukta

W az iroda ablakát, mert becsapott az eső a bel. ső ablakpárkányról, s onnan becsurgott a víz a padlóra.

— Nem jó dolog az István, ha már az ember nem bízik. Mert ugye, a meteorológia is azért van, hogy az ember tudjon mihez igazodni.

Megcsörrent asztalán a telefon. Vedres gyorsan felállt, hogy körülnéz, nem dugult-e el valahol a csatorna vagy valami más ba j nem történt-e a faluban. Ilyen gyors eső sok bajt okozhat, s az emberek azután csak a tanácsot szidják.

— Maradj még — nyúlt Balogh János a telefonkagyló után — van arra más ember, aki körülnéz. Halló... halló... Az Isten verje meg, nem érteni semmit. Értem, értem most már, Nótári elvtárs, a megyei tanács elnöke. Hogy kapálunk-e? Nem kapálunk, szakad az eső. Csodálatos, mert a megyei székhelyen nem esik?

Ba!űf$i keze flélrecsúszofft a telefonkagylóval a éles hang szűrődött szét az irodában.

— Igent Még sehonnan sem kaptam jelentést a megyéből, hogy esne. Csák pont magúknál, ahol legjobban elmaradtak a kapálással? Jobb lenne, ha moz. gásítana a kapálásra, nem pedig az esőre hivatkozna, épp a szárazságban. Értette?’

Balogh János az átftaíkra

meredt, amelyet csapkodott az eső, és olyan hangon mondta a telefonba, hogy igen, mint aki hirtelen a nevét is elfelejtette. Ráejtette a telefonkagylót a készülékre, és Vedresre nézett.

— Nótári elvtárs igazért, beszélt — ment gyorsan az ablakhoz Vedres. — Ahogy elnézem a f©Hegeiket, úgy látom a Kurta sor környékén nincs felhő. A Hosszú sor egy részén esik tálán, de nem az egész határban.

Bado^i nem is figyelte Vedres szavalt, csak nézett rá, s meg-megráindu Rak arcizmaö,

— Meg kellene nézni a Kurta sort, meg a Hosszú sor déli részét. Hátha ott nem esik? — sandított rá Vedres.

Balogh úgy érezte hirtelen, hogy Vedres tréfálkozik, ne vegye szívére a telefonbeszélgetést.

— Hát jó, István, fogasd be a kocsiba a lovaikat és menj.

— Tudod, nem ktell az ilyesmit nekem mondani, már régen mentem volna, csakhát, nem is mondtam még neked, hogy napok óta nyavaiygok. Kezem száré, rában, lábam szárában mintha ezer tű szórkálna, még az a csoda, hogy fenn tudok lenni. Mentem volna már orvoshoz is, de hát ebben a nagy dologidőben inkább tűrök, minthogy ágyban feküdjek. Meg hát, ha kót-három kilométer lenne, de tíz-ti zenkét kilométert kocsizni, nem bírja a lábam. Kezem meg olyan, mintha béna lenne. Néha a kanalat is alig tudom megfogni,

I |Ka csörgött a telefon v Balogh asztalán. Amikor felvette a telefonkagylót, megrándult, mintha áramütés élte volna. Jobb kezével az asztali naptárt gyúrta, összeszorult aj. kát csak néha hagyta el egy gépies igen.

Amikor letette a telelőnkagylót, teletöltött egy poharat vízzel és utolsó cseppig felhajtotta.

— Megint a megyei tanács.

Vedres csak pislogott rá, nem kérdezett semmit, valami fogós dolog lehet, ha ilyen gyorsan telefonáltak újra. A múltkor, amikor Nótári Lajos kint járt, Balogh szóvá tette neki, hogy szűkösen van kenyér a faluban, s nem tudja, mi lesz a nyári munkák idején, mert tavasszal is, ha kimentek a határba az embeMegkondult a déli harang az öreg lutheránus- templom tornyában és Vedres úgy felpattant a fotóiból, mintha puskából lőtték volna ki. Ha már így van, akkor menni kell, ők tudják mit csinálnak. Ami meg nekik tetszik, ahelyett festhet az Isten is szebb képet, az mégsem jó. Kivi- harzott az ajtón, még csak azt sem mondta, hogy megy. Kocsi sem kellett neki, pedig a tanácsházától három kilométerre lakott Varga Sándor, Balogh az

Cserei Pál:

Tócsa az irodában

rek, otthon maradt is meg nem is. Nótári prüszkölt, hogy ilyen gyáva népség nincs sehol a megyében. A zsíros parasztok eldugják a lisztet, s a boltból vett kenyérrel meg a disznókait is etetik, a dolgozóknak meg nem jut, mert tehetetlenék a helyi vezetők. Nem értik meg az osztály ha root, amelynek első vonala most ott húzódik, ahol el van dugva a Észt. Mert-e azóta gyújtogatni egy is, ahogy tavaly a bíróság halálra ítélte Lukács Gáspárt, aki a száraz legelőn tüzet csinált, hogy meggyulladjon tőle a Dózsa száron álló gabonája? Ugye, hogy nem. A Észtet sem dugnák el, ha valamelyik jó leckét kapna.

— István, dobta él magát

Balogh a másik fobőjbe, Vedres mellé. — Jön Nótári elvtárs, s jönnek vele a rádiósok. Már úton is vannak. Mindjárt dél lesz, igaz, de majd később harapunk valamit. Gyorsan fel kell kutatni egy jó beadót, akinek nincs és nem is szokott lenni hátraléka. Beszéltetni fogják a rádióban. Ide kell hívni. Ha messzire lakik, majd idehozzák kocsival, így mondták, így csináld. Azért jönnek ide, mert te a múltkor említettél neki valami háromholdas gazdát, aki nem szokott hátralékban lenni. Akikor volt, amikor az eldugott lisztről volt szó. Ügy mondta, hogy akkor itt biztos van több ilyen, ha fejből is tudtál egyet említeni.

W ed résén izzadtságcsep. pék kezdtek gyöngyözni. Hát ő mást nem tud. Ez a Varga Sándor meg olyan gazda, hogy jó- ravaló ruhája sincs a családnak. Házán a tető majd leszakad már, új nád kellene rá vagy cserép. A télen olyan mázsás malacot vágtak és vannak rá, vagy heten.

— Én csak Varga Sándorról tudok, akit említettem — tárta szét karját. — Éppen tegnap vizsgáltam, hogyan halad a begyűjtés, hát csak szaporodnak a hátralékok. Pedig alig hiszem, hogy volna padlás, amelyet át nem kutattak. Sorba vettük a gazdák szegény rokonait is. Ott sem találtak. Ide hívom Vargát.

ablakból nézett utána, mintha most nem is fájna a lába. Kocogott Vedres, mint akinek élete nagy változása függ ettől az úttól. Sokat okult a múltkori esetből. Naponta mentek Baloghoz az állami gazdaságból panaszkodni Körösfalvi Géza gazdászra. Leveleket is írtak. Csak vigyázzibem állhatnak előtte; az irodájába már csak akkor mennek be, ha nagyon muszáj, mert, ha olyan kedve van, kizavarja őket. Egy lány panaszkodni ment be hozzá, hogy fáj a foga és másnap engedje el a munkából, el akar menni a fogorvoshoz. Ránézett bozontos szemöldöke alól, majd hirtelen magasba lendült a karja és az ajtóra mutatott. Mars ki, te szuka! Balogh felháborodott és addig járt az állami gazdaság igazgatójának a nyákára, hogy olyan helyre ossza be, ahol nincsenek keze alatt emberék, míg raktáros nem lett. A hír eljutott a Földművelésügyi Minisztériumba, ahonnan levelet kapott a megyei tanács elnöke: „Megdöbbent, hogy Önök mit művelnek... Körösfalvi Gézát régen ismerem, együtt teljesítettünk szolgálatot a második világháborúban, s később átálltunk a szovjetekhez. Kérem, aki ezt az embertelenséget elkövette, közrejátszott ebben, szigorúan vonja felelősségre. Üjfalusi László főosztályvezető.”

kJ ótár i Lajos hosszú uj. jaival az asztal lapját kopogtatta, s lassan vérrel telt meg fehér arca. Beletúrt simán oldalra fésült fekete hajába, hirtelen felkapta a házi telefont és nyújtott hangja remegett a gépkocsivezető fülébe: Kocsit!

Balogh leveleket nyújtott

neki, ő meg összemarkolta valamennyit és a padlóhoz vágta éppen, amikor Vedres belépett, aki szótlanul megállt, majd óvatosan lehajolt, felemelte a levéicsomót és .simítgáttá a leveleket a fotőj karfáján*

— Ne ezt mutogassa nekem! — villogott a szeme Baloghra. — Beszéljen a törvénysértésről, amit csinált. Különben a központi elgondolások elsikkadnak magánál. Panaszkodik, hogy kevés tejet adnak a tehenek. De az újítás, amit a szovjet tapasztalatok alapján kellene bevezetni, az nem megy. Emlékszik, mondtam, hogy halk zenére jobban leadja a tehén a tejet? Hol van ilyen? Sehol!

— Kevés a takarmány — emelte fel a fejét Balogh.

— Nem szeretem a síró kommunistákat! És vegye tudomásul, ha még egyszer ilyen törvénysértést követ el, komolyabb következményei lesznek. Utoljára figyelmeztetem erre.

1/ ö?ben leejtette a ciga** rettaszipkáját, Vedres gyorsan felvette és a vizeskancsó csipkés takarójával megtörölte. Ránevetett megenyhülve Vedresre, felállt és megveregette a vállát.

— Magára számítok.

Vedresből ömleni kezdett

a szó, hogy majd rendbe jönnek a dolgok, hiszen a lónak is négy lába van, mégis megbotlik. Érezte ő, hogy a levelekben is rossz- indulat van, de hát nem ismer ö sem mindenkit.

Varga Sándornak most arról beszólt, ahogy közeledtek a tanácsházához, őt ismeri legjobban, azért gondolt rá, hogy a megyei tanácselnökkel találkozzon és beszélhessen a rádióban. Hadd ismerjék meg az egész országban az ilyen becsületes embereket. Ne csak itt a falu határában tudjanak róla.

Vékony kabatjuk csuromvizes volt, ha csendesedett is az eső. Vedres a tanács - háza bejáratánál odaverte csizmáját a lábtörlőhöz, Varga a levegőbe rázta le a mezítelen lábéra tapadt sarat, s csak pislogott apró bogár szemével, amikor Vedres a dupla szárnyas ajtó egyik részét kinyitotta és beljebb tessékelte. Hirtelen nem tudott mit kezdeni vizes, csomókba csavarodott súnlijű sapkájával, s az előszobában az ajtó mögötti fal tövébe dobta. Ott benn annyi nyomot hagyott vizes, mezítelen talpa, ahányat lépett. Nótári szorongatta a kezét, hogy csak boldog lehet az a falu, ahol ilyen becsületes gazdák élnek, majd egy fatámlájú székhez vezette, hogy üljön le, érezze magát otthon. A rádiósok kábeleket húzogattak, a mikrofonba fújtak. Varga meg csak bámult előre, apró szemével, madárfeje alig moccant. Lába mellett apró víztócsa csillogott, fél lábszárig érő csizmanadrágja lógó kocáiból csepegett le. A rádióriporter elébe lépett a mikrofonnal és hátraszólt Baloghnak, nyissa ki az ablakot, hogy az arra haladó kocsi zörgését is felvegyék.

— Itt vagyunk a Vak utcában lakó Varga Sándor portáján. Ö a megye begyűjtésében a legélenjáróbb gazda. Hogy ilyen emberek vannak ma már a felszabadulás után hét esztendővel, annak köszönhető,, hogy olyan emberek állnak a megye élén, mint Nótári

Lajos elvtárs, aki az élet sűrűjében él, aki együtt lélegzik az emberekkel.

Balogh Jánosnak mele" ge lett hirtelen és zsebkendőjével a homlokát törülgette. Vedresre nézett, aki Nótári felé fordulva szélesre nyílt arccal bólogatott.

— Nótári elvtárs — folytatta a riporter — teljes megbecsüléssel veszi körül azokat, akik úgy, mint Varga Sándor is, mindig teljesítik hazafiúi kötelezettségüket. Azt hiszem, Varga Sándor is tudna erről mondani valamit.

— Mindig kifizetek mindent, amit rámrónak, hogy ne zaklassanak — emelte fel kissé madárfejét Varga s hüvelykujjával végigtörölte ajkait.

— Persze, persze — mondta a riporter —, de hát ez a hazafiasság kifejezője is, ugyebár?

— Már hogyne volnék hazafi, dédapám Kossuth hadseregében harcolt, apám meg a Tiszánál verekedett tizenkilencben a románokkal. Én meg.

— Tehát a hazafiéi érzés az, amely Varga Sándort is élenjáró gazdává emelte.

— Látja — búcsúzott Nótári Lajos Balogh tói —, csak hinni kell az emberekben és nem sírni. — Igaz, Vedres elvtárs? — nyújtotta Vedresnek a kezét — csak így tovább. Kutyabaj sem lesz.

Balogh János kinézett az ablakon. Az eső teljesen le. állt. Megelevenedett az utca, valaki hangosan azt bi„ zonygatta, hogy lehullt harminc millimétemyi csapadék is. S, hogy holnap olyan lesz a föld, mint a vaj. Lehet kapálni.

— Nekik? — intett az egyik a tanácsháza felé.

Balogh leült az íróasztalhoz. Keze erőtlenül esett az asztallapra, szeme meg Varga mezítelen talpnyomain akadt meg. A víz már felszáradt, csak a padlóra tapadt, szikkadó lábmocsok jelezte a megye aznapi legnagyobb eseményét. Estére már ország-világ előtt ismerteti a rádió. Zörög majd a kocsi is, pedig Vargának még egy jó talicskája sincs.

Q él után öt óra körül járt az idő. Eszébe jutott, hogy délben nem is evett. Elindult haza. De mintha összeszorult volna a gyomra, nem kívánta az ételt. Csak forgatta a kanalat a levesben. Felesége ott tettvett körülötte, kérdezte is, hogy talán sótlan a leves. Ha meg jó az íze, akkor egyen, mert lassan rászárad a bőr az arcára. Mit emészti magát mindig mások bajával? Minden hiába. Jön egy nagy fejes, és az lesz, amit az akar. Ha jó, ha nem.

— Legalább te ne fújd azt. amit a többiek — emelte Balogh a szemét fáradtan a feleségére. Annak kell lenni, amit negyvenöt óta hiszünk. Ez pedig maga az élet. Ha ezt valaki elrontja, eméssze el a bűn.

örzse húsos karját Balogh nyakára fonta, hogy, hát egye a levest, legyen ereje kivárni ezt..?