Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-18 / 92. szám
1965. április 18. 4 Vasárnap a mezőgazdaságtól? — Beszélgetés Márton Pál igazgatóval — másik tábla borsó betakarításánál Gazdasági alapfogalmak Az életszínvonalról Az utóbbi években új iparág tört utat magának Béikéscsabán: a mélyhütés. Az 500 vagon áru befogadására alakalmas épületből éves szinten mintegy 1500 vagon feldolgozott, fogyasztásra előkészített élelmiszert továbbítanak. Az áruforgalom 20 százalékát a zöldség és a gyümölcs adja. Megyénk mezőgazdasága hűtőházi rendelésre kereken 1300 holdon termel zöldborsót, zöldbabot és szamócát. A termelvényekből 250 vagonnal exportra szállítanak. A külföldre kerülő áru fele a tőkés országokba irányul. A tőkés export felét a FINDUS — svéd — cégnek adjuk. A Békéscsabai Hűtőház ter- melvényei megnyerték kereskedelmi partnereinket. Ennek tudható be többek között, hogy a svédek már három szakembert küldtek Békéscsabára, hogy ezek átadják tapasztalataikat a részükre termelt zöldség és gyümölcs agrotechnikájához, hűtőházi feldolgozásához; A Békéscsabai Hűtőházból kikerült áruval a külföldi vásárló, fogyasztó elégedett Az eddigi jó hírnevet még jobb minőségi munkával tovább öregbítjük. Hogyan? Erről beszélgetünk Márton Pállal, a hűtőház igazgatójával. — Mit kémek a hűtöháztól ke- •reskedelmi partnereink? — Minőségi árut. Ezt pedig mindenekelőtt a termelőszövetkezeteknek kell produkálniuk, mert a hűtőipar exportképes árut csak kiváló minőségű nyersanyagból képes előállítani. — A kiváló minőségű áru termeléséhez milyen segítséget ad a hűtőház? tői számítva 60 percein belül óránként 35 mázsa árut fagyasztanak le. A Békéscsabai Hűtőházban most állítanak fed egy 100 ezer dollárt érő gépet, amely egy mázsa zöld árut kót-három pere alatt + 14 fokról mínusz 18 fokra fagyaszt. — A hűtőház és a termelőszövetkezetek között ennek megfelelően igen szoros kapcsolatnak kell lenni; hogy az óraműszerű munkát a betakarítás időszakában mindenkor biztosítani tudják. — Mi történik abban az esetben, ha a termeléstechnológiai utasítást a vetésre, a betakarításra és a cséplésre valamelyik tsz nem tartja be? — Mi azt valljuk, hogy a szocialista gazdálkodás magasabb fokon áll a kapitalistákénál. Kétségtelen: tömegméretű, egy minőségű áru csakis a szocialista államokból kerül ki. Lényegében a Békéscsabai Hűtőház is csak úgy tudott betömi a nyugati piacra, hogy az ottaniaknál jobb minőségű áruval jelentkezett. A nyugati államok termelői értékesítési szövetkezetekbe tömörülnek, hogy hozzánk hasonlóan, nagy tömegben, lehetőleg egységes minőségű árut adjanak. Ha a közösségben valamelyik termelő vét a technológia ellen, s ezzel veszélybe juttatja az értékesítést, akkor ezt kizárják maguk közül. A nyugati gazdasági versenynek ilyen szabályai vannak. Nálunk más a helyzet. A szövetkezetek vezetői, gazdái tudják feladatukat. Mégis előfordulhat, mint ahogyan tavaly is egy-két esetben megtörtént, hogy egyikfelrúgták a termelésteehnológia fegyelmét. Akkor mi megmagyaráztuk, hogy a túlbuzgóságnak vagy éppen a lazsálásnak milyen következményei lehetnek. Azután ilyesmi nem fordult elő. Manapság, amikor a két tábor közötti gazdasági verseny fokozódott, a követelmények mércéjét megemeltük, hogy védjük jó hírnevünket. Ügy döntöttünk, hogy a termeléstechnolőgiai fegyelem megsértéséből keletkezett áruromlás egy adott területről, vetés- szakaszról az áru átvételének felfüggesztésével jár. á termelési követelmény tehát magas. Mondhatnánk azt is, hogy szövetkezeti gazdaságaink felkészültségéhez szabott. A közös gazdaságok jó része e nagy termelési fegyelmet vállalja, mert becsületből, anyagi szempontból érdemes zöldborsóval, zöldbabbal, szamócával foglalkozniuk. — Holdanként mennyi bruttó bevétel érhető el az említett cikkekből? ,— A zöldborsó bruttó bevétele holdanként — csak a szemért 9 ezer forint. A tsz-nél marad a borsószalma, amely kiváló minőségű takarmány. A zöldbab hozama öntözött körülmények között — másodvetésként — is megközelíti a 12—13 ezer forintot. A legmunkaigényesebb szamóca holdanként 28—30 ezer forint bevételt jelenthet rendezett, jól szervezett üzemi körülmények között. Hogy a szövetkezetek elérik-e ezt a bevételi szintet, az elsősorban munkaszervezésükön múlik. Dupsi Károly A gazdasági és tervező munka gyakorlatában általában az egy főre eső reáljövedelmet használják az életszínvonal jellemzésére. A szakemberek ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy ez a mutató önmagában csak megközelítően tükrözi a mindenkori életszínvonalat. A gyakorlatban rengeteg olyan intézkedés történik az életszínvonal emelése érdekében, amely számokkal nem, vagy csak nehezen határozható meg, tehát kívül esik az egy főre jutó reáljövedelem mutatóján. Az életszínvonal talán a legösszetettebb, legsokoldalúbb köz- gazdasági fogalom. Ez természetes, hiszen sokoldalú, összetett maga az élet is és ha „színvonalát” értékelni akarjuk, sok oldalról kell megvizsgálnunk. Mi határozza meg főbb összefüggéseiben az életszínvonalat? Mindenekelőtt az elfogyasztott, felhasznált anyagi javak, élelmiszerek, ruházati cikkek, tisztálkodási kellékek stb. mennyisége. Ez eléggé világos és összegezhető anyagi formájában s pénz formájában egyaránt. De vajon mindegy-e az életszínvonal szempontjából, ha például szélesedik e cikkek választéka, vagy változik az összetételük, vagy javul a minőségük? Egyáltalán nem! Hogy csak egy kis, de jellemző példával éljünk: a műszálból készült férfizoknik elterjedése nyomán lassan szinte feledésbe merül a zokn i stoppolás, ami pedig nem is olyan régen — főleg a több gyermekes családoknál — a háziasszony rengeteg idejét rabolta el. Az ilyen és ehhez hasonló tényezők együtt jelentősen befolyásolják az életszínvonalat, de számszerűen bizony nehezen mutathatók ki. Az egészségügyi ellátás minősége ugyancsak fontos tényező és ezt a reáljövedelem számításánál figyelembe is veszik. De például az egyre szaporodó nagy hatású gyógyszerek megjelenése, használata és hatásuk már nehezen mérhető számszerűen. A szociális ellátottság, az öregekről, gyermekekről történő gondoskodás a szocialista országokban — így hazánkban — messze megelőzi még a nálunk jóval fejlettebb, gazdagabb tőkés országokat is. A lakás- körülmények az életszínvonal egyik legfontosabb tényezőjét jelentik. Bizonyos fokig összefügg ezzel a géz-, víz-, villanyellátás; az egyéb szolgáltatásokkal való ellátottság, a közlekedés fejlettsége stb. Főleg az utóbbiak olyan természetűek, amelyeket sokan figyelmen kívül hagynak, ha az életszínvonalról esik szó. A kulturális szükségletek kielégítése, az iskoláztatás színvonala, lehetőségei egyre nagyobb fontosságra tesznek szert életünkben. A munkakörülmények alakulásáról, a munkaidő hosszáról, a munka nehézségéről stb. szintén nem feledkezhetünk meg, ugyanúgy, mint a szabad idő nagyságáról és a felhasználáshoz nyújtott lehetőségekről: a pihenési; szórakozási lehetőségekről, stb. Ez a sokrétű, távolról sem teljes felsorolás is mutatja, milyen szerteágazó tényezői vannak az életszínvonalnak, és ezeknek csak egy része határozható meg számokkal. Az egy főre jutó reáljövedelem 1949 óta mintegy kétszeresére nőtt hazánkban. De emellett sem szabad megfeledkezni az életszínvonalat befolyásoló, számokkal nem mérhető tényezőkről, mert ezek is hozzájárulnák életünk szebbé, könnyebbé és kulturáltabbá válásához. B. Gv. — Vegyük példának a zöldborsó termesztését. A külföldi cégek rendelésére négyfajta, különböző érési idejű borsóval dolgozunk. (Az egyes fajták hőigénye között wn az eltérés.) A svédek technológiája alapján — tulajdonképpen ezt beszéltük meg a tsz-ekkel — az egyes fajtákat eltérő időben és fajtán belül is szakaszosan kell vetni. Erre a szakaszosságra azért van szükség, hogy az érés ne egy időpontban következzen be, hanem olyan ütemben, ahogyan a hűtőhöz feldolgozógépei az áru folyamatos fagyasztására képesek. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a hűtőház szakemberei a feldolgozásra érett borsótáblát megvizsgálják és kiadják a kaszálási engedélyt. Az aratásról a tsz gondoskodik. A megyében már hait borsóarató gép van. A levágott tömeget a borsócséplő géphez hordják és a kicsépelt magot megfelelő szállítóeszközzel a hűtőházba viszik. Ahhoz, hogy a jó minőségű zöldborsóból valójában jó minőségű áru készüljön, a borsóarató gép, a vontatók pótkocsijainak kapacitását a cséplőgép teljesítményével másodpercnyi szinkronba kell állítani. Ha az aratás és cséplés között nincs meg a kellő összhang, minőségi romlás következik be. Tavaly néhány esetben volt erre példa. Arról van szó, hogy a kicsépelt zöldiborsónak a osépléstől számi- tett 30 percen belül a hűtőház feldolgozógép sorára kell jutnia, EtVI. Az indulás tehát sikeres volt, 1963. november 7-én megkezdődött a próbaüzemélés és még abban az esztendőben mintegy 50 ezer darab üveget szállítottak a Szegedi Konzervgyárnak. A két hónap azonban nem a babérokon nyugvás ideje volt, hiszen menet közben olyan nehézségek jelentkeztek, amelyek állandó figyelmet, készenlétet követeltek. Gibalya László és Kovács Lajos főgépészek szinte nap mint nap új problémákkal álltak szemben, s az egyes műszakok termelésének számlálása a legizgalmasabb munkát jelentette. — Külön öröm volt, ha láttuk, hogy a délutánosok többet termeltek, mint a délelőttösök — mondja Gibalya László, aki Svédországban az üveggyártó automata gépek gyárában volt tanulmányúton. — Azon igyekeztünk, hogy minél több jó üveget gyártsunk, és nemegyszer még a munkaidő letelte után is összedugtuk a fejünket vagy állítgattunk a gépeken, amíg kifogástalanul nem működtek. Az I-ee huta próbaüzemelése 1964. március 15-ig húzódott el, s ez azt jelentette, hogy a gyár — már program szerint dolgozva — nem teljesítette első negyedévi tervét. Március végén azonban megindult a II-es huta is, ahol két gép ötnegyedes konzerv-, egy pedig palacküveget gyártott. A próbaüzemelés ideje itt már jóval rö- videbb volt, s májusban a hengerelt síküvegüzem is működésbe lépett, ahol a síküvegek sima, mintás, és zsinór változatai készültek. A kísérleti időszak itt már hosszabb volt — hisz másféle terméket készítettek —, de ez nem jelentett súlyos zökkenőt, hiszen eredetileg októberre tervezték ennek indulását. — Első féléves tervünket még csupán 94 százalékra teljesítettük — mondja Csöntör József tervosztályvezető —, de ezen belül a második 3 hónap eredménye 104 százalék volt. Ezt tehát biztató előjelnek számított 1964 második felére. S hogy az előjelek nem csaltak, azt számadatokkal is bizonyíthatjuk. Az első fél év 19,7 millió darab konzervüvegével szemben a harmadik negyedévben — tehát fele idő alatt! — 19,6 milliót gyártottak. — Ez egyben azt is jelentette, hogy a harmadik negyedév végére bepótoltuk a lemaradást — mondja az osztályvezető. Az egész esztendei jó eredmény záloga volt, hogy novemberben — ha még próbaüzemmel is, de — beindult a III-as huta, ahol ugyancsak koo- zervüvegeket gyártottunk. A gyár a későbbiek során sem okozott csalódást, hiszen elmúlt évi tervét 108 százalékra teljesítette. összesen 65,1 millió konzerv-, 5,2 millió palack- és 519 ezer négyzetméter síküveget készítettek. Az elmúlt sikerekben része van a gyár műszaki gárdájának és valamennyi dolgozónak. A munkásgárda végleges kialakítása természetesen — induló üzemről lévén szó — nem ment minden zökkenő nélkül. Voltak gondok, nehézségek, de ezek fokozottabban eggyé kovácsolták a kollektívát. Az üzem száznál több kommunistája — a szakszervezettel és a 250 fiatalt tömörítő KISZ-szel együtt — igyekezett leküzdeni a nehézségeket. Az elmúlt esztendő elején a gyárban is meghonosodott a munkaverseny és egymás után alakultak a szocialista címért küzdő brigádok. — Elsőként 1964. április 4-én a TMK-ban alakult .egy brigád, amely a megtisztelő szocialista cím elérését tűzte célul — mondja Molnár Gyula szakszervezeti titkár. — Ezt követően ugyancsak a TMK-ban és a szállítócsoportnál két kollektíva jelentette be a mozgalomhoz való csatlakozását, majd november 7-én az öntött hutában alakult egy brigád. Az idén — a felszabadulási munkaverseny keretében — már mintegy 180 fővel 19-re emelkedett a versengő kollektívák száma. Az adatok szerint az üveggyár ma már az országos szükséglet tekintélyes részét adja, s ez év június 30-ra az építkezés is befejeződik, december 31-re pedig a IV-es huta is ontja majd az üveget. Mintegy 1200 ember dolgozik a gyáróriás falai között, csaknem ugyanannyi, mint aménnyi a fel- szabadulás előtt Orosháza összes ipari üzemeinek munkáslétszáma volt! Nincs a gyár előtt emlékmű, amely megörökítené alkotóinak küzdelmes munkáját, összefogását,- csodálatra méltó tettrekészsé- gét, akik az újsághírből történelmet csináltak. De minek is ez, hiszen minden téglája, minden darabja, az egész gyár ezt szimbolizálja! Seleszt Ferenc (Vége)
