Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-02 / 78. szám

IMS. «prills a. 5 Péntek Kiállítás a „Magyar—szovjet barátság 20 éve" címmel A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a békéscsabai Munká­csy Mihály Múzeum közös rendezésében, kedden délután meg­nyílt a Magyar—szovjet barátság 20 éve című jubileumi kiállítás. A kiállítást Pankotai István, az MSZBT megyei tit­kára nyitotta meg. A házi dolgozatfüzet lapjairól Most kezdik érteni, tudni: Ünnepre készül az ország, ün­nepre készülnek az iskolák is. A békéscsabai 10. számú általános iskolában házi tanulmányi ver­sennyel s „ünnepi műszakkal”, ami azt jeleníti, hogy ezen a héten minden gyerek jobbat, szebbet produkál, mint máskor. Emlékeket gyűjtenek 45-ről. Emlékezéseket, amelyeknek nem szabad feledésbe menni. Mi az ér_ teke ennek?! Az, hogy a tanulók így kerülnek közel a felszabadulás tényének lényegiéhez. Persze .......az i lyen idős gyerekek, mint mi va­gyunk, csak szüléink és nagyobb testvéreink elbeszéléséből tudjuk meg, hogyan szabadították fel ha­zánkat a szovjet katonák az el­nyomás alól...” — írja az egyik kislány bevezetőben. Éppen ez volt a pedagógus célja is, amikor a következő házi feladatot adta valamelyik nap: Egy történet 1845-ből. S vaUanak a dolgozattok a tör­ténelmi időkről. Tulkán Laci a pesti bombázások rémképeit idézi: „Házak dőltek össze; rengeteg ha­lott és sebesült mindenütt! Nem győzték a mentők kórházba szállí­tani a sebesülteket. Nagyon sok mindent lehetne még írni — fe­jezi be dolgozatát —, mert sok mindenen mentek keresztül anyu- káék. Egy nagy regényt lehetne ír­ni róla...” Varga Ági Érsekújvár környékére vezet el bennünket, egy kis faluba, ahol a falu népe akadályozta meg, hogy elhurcol­ják a nyilasok a leventéket: „Mi­kor az embereit megtudták, mi a nyilasok szándéka, a folyón átve­zető hídon gyűltek össze, s úgy tettek, mintha nem elleneznék a leventék elvitelét. Aztán egy óvatlan pillanatban megtámadták a fegyveres nyilasokat, és bele- lökdösték őket a jéghideg folyó­ba...” S a leventék otthon ma­iadták. Hankó Marika Sopron felszabadításáról ad hírt, ahol szü­lei és nagyszülei éltek: „Édes­anyám szüleivel a Bécsi dombon, a szőlősben ásott bunkerben bújt ed a bombázás elől. S milyen öröm volt, mikor 1945. április 4-én meg­jelent az első szovjet katona! Az­óta húsz év télt el és még most is mi történt 20 évvel ezelőtt borzalommal gondol vissza anyu­kám a bombázásokra. Jó érzés, hogy mi már békében nőhetünk fel...” Tótih Gabi házi feladata a leg­inkább megkapó, a leghitelesebb, már a világra eszmélő embert is érezzük benne. Íme, minden egyéb kommentár nélkül: „Egy reggel édesanyámék egy Fegyvernek kö­zelében levő tanyán area a hírre ébreditek, hogy megjöttek a szov­jet katonák. Felkerekedett az egész család s a többi menekült is, aki a tanyában volt, és a fedszaba. dítók elé mentek a Boza-tanyára. A szovjet katonák addigra már berendezkedtek a tanyán. A ko­vácsműhelyben serényein folyt a munka, s a szomszédos udvarban az ágyúnak ásták a gödröt. Elő­ször féltek édesanyáik, de később megbarátkoztak a katonákkal. A szakácsok a konyhában kedvelt nemzeti eledelüket, a scsit főzték. A menekülteket is megkínálták az ízletes meleg levessel. A testvé­remnek, aki akkor még igen kiesd volt, cukrot adtak. Amikor aztán továbbmentek arról a tanyáról, nagyapámnak egy kis fekete lo­vat és egy szekeret adtak ajándék­ba. A ló homlokán fehér csillag volt. Ezzel a lóval és szekérrel in­dultak el édesapámék Pusztasza­kállasra, ahol a rokonok rég vár­ták őket...” Szocialista nevelésünk lényeges része az érzelmi nevelés. Tanter­vűnk, tankönyveink anyaga bősé­ges lehetőséget nyújt erre, s ha kihasználjuk a tankönyvek nyúj­totta lehetőségeket, érzedimi vo­natkozásban is közied hozhatunk a tanulókhoz olyan eseményeket, amelyeket életkoruknál fogva nem élhettek át. S hazánk felsza­badulásának húszadik évében nincs szebb feladata pedagógus­nak, mint megszerettetni azokat a névtelen hősöket, akiknek szabad­ságunkat köszönhetjük. Nem irodalmi alkotások a fen­ti idézetek; hatodikos tanulók házi feladatai csupán. De mögöttük már kutatjuk a jövő emberének arcát. Mert mi vagyunk a felelő sak értük, akik most kezdik ren dezni, tudni, mi is történt húsa év­űéi ezelőtt. Füadelji Mihály Két évtized Az „ezernyifajta ” országából, az egészség hazája Életünk minden területén kor­szakos változások történtek az el­múlt két évtizedben, de talán legszembetűnőbb a népünk egész­ségében bekövetkezett fejlődés. Ennek sokatmondó — s az utóbbi években többször is idézett — mutatója a mai fiatalok méreté­nek, testsúlyának, mellbőségének jelentős különbsége a 20—30 év­vel ezelőtti fiatalokétól. Egyre növekvő igények Hazánkban ma intézményesen gondoskodnak a lakosság egész­ségéről. Az ország lakosságának több mint 98 százalékára terjed ki a társadalombiztosítás. Külö­nösen a legutóbbi években nőtt ugrásszerűen a biztosítottak szá­ma. (A felszabadulás előtt a la­kosságnak csupán egy harmada részesült társadalombiztosítás­ban) — A gyors fejlődést a foglal­koztatottság nagyarányú növeke­désével, továbbá azzal magyaráz­hatjuk, hogy a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével a terme­lőszövetkezeti tagok is biztosítot­tak lettek. A múlthoz mérten igen sokat fejlődtek a biztosítottaknak nyúj­tott szolgáltatások: e területen nemzetközileg is az élvonalba tartozunk. A legutóbbi öt évben megkétszereződtek a társadalom- biztosításra fordított összegek. A különféle juttatások — a táp­pénz, a nyugdíj, a gyógyászati se­gédeszközök, a gyógyszerellátás, a szanatóriumi férőhelyek számá­nak növelése — mind jelentős ha­ladásról tanúskodnak. Óriásit léptünk előre. A felsza­badulás élőt Magyarországon 1500 orvostanhallgató volt s éven­te körülbelül 350 orvost avattak. Ma 6900 az orvostanhallgatók szá­ma, s évenként 1000 orvosi okle­velet adnak ki. S az orvosak szá­ma, akárcsak a betegápolóké, a kórházak, szanatóriumok és ren­delőintézetek befogadóképessége stb, mégis elmarad az igényektől. Pedig a felszabadulás előtti 48 ezer helyett ma 75 ézer kórházi ágy áll a betegek rendelkezésére, Orvos! rendelőt avattak tegnap Dobozon Csütörtökön délelőtt adták át rendeltetésének Dobozon az új központi rendelőt. A fontos köz- intézmény az Egészségügyi Mi­nisztérium anyagi támogatásával és a községfejlesztési hozzá iáru- lásból készült el. A lakosság mint­egy 50—60 ezer forint értékű tár­Elkezdték a mezőgazdasági tanulók szerződtetését Néhány héttel ezelőtt megyénk valamennyi általános iskolájában pályaválasztás előtt álltak a nyol­cadikosok. A pedagógusok és a szülők, valamint a szövetkezeti vezetők jó együttműködéséből fa­kad, hogy az idei tavaszon a ta­valyinál lényegesen több fiatal választotta a mezőgazdasági szak­nál. Napokkal ezelőtt a mezőgazda­ági pályát választókkal elkezd­ték a szerződések kötését. Jó ütemben halad a megállapodások aláírása a gyulai járásban. A jól szervezett munkának tudható be, a kórházi dolgozók száma pedig húsz év alatt megháromszorozó­dott. 1945 előtt Magyarországon üzemorvosi ellátás jóformán nem volt, ma viszont átfogja az egész ipart. A fertőző betegségek leküzdése Mennyi személyes emléket, köz­vetlen környezetünkből ismert szomorú példát idéz fel az emlé- keztetés: népünket két-három év­tizeddel ezelőtt még a „morbus hungaricus”, a nyomor, az elég­telen táplálkozás szülte legpusz­títóbb népbetegség, a tbc tizedel­te. Szocialista államunk óriási ál­dozatokat hozott s hoz jelenleg is a tbc teljes felszámolására. 1938- ban 106 ezer, most évente 5 mil­lió szűrővizsgálatot végeznek az országban, hogy a betegek idejé­ben kerülhessenek kezelésbe. A régebbi néhány ezer kórházi ágy helyett ma 13 ezer áll rendelke­zésre, s a betegek — az ingyenes gyógykezelés mellett — két évig teljes táppénzüket is megkapják. Mint járvány, megszűnt ha­zánkban a gyermekparalízis. Míg 1957-ben, illetve 1959-ben kétezer körül volt az évi megbetegedések száma, addig az utóbbi négy év­ben évenként egy-két megbetege­dés fordult csak elő. A fertőző I betegségek elleni mind eredmé- 1 nyesebb harcban — az általános gazdasági, társadalmi, kulturális körülmények javulása mellett — egyre nagyobb szerepe van az or­vostudomány fejlődésének is. A diftéria és több más fertőző be­tegség visszaszorításában Is elér­tünk jelentős eredményeket az utóbbi években az orvostudo­mány legújabb vívmányainak al­kalmazásával. Gondoskodás a jövő nemzedékről Anélkül, hogy az állami egész­ségügyi gondoskodás rendkívül kiterjedt hálózatának minden ál­lomásáról beszélnénk, hadd említ­sadalmi munkával járult hozzá megvalósításához. A Kossuth tér 24 szám alatti épületben két or­vosi és egy fogászati rendelőt ren­deztek be. Ezzel korszerűbbé vált a község öt és fél ezer lakosának egészségügyi ellátása. hogy a gyulai járás összességében teljesítette a tanulók szerződteté- si tervét, s a múlt hét végén a me­gyei tanács mezőgazdasági osztá­lyával — a nagy érdeklődésre te­kintettel — továbbtanulók szer­ződtetésére állapodtak meg. A mezőgazdasági tanulók szer­vezéséről kedvező hírek érkeztek a gyomai, a szeghalmi és a sarka- di járásból is. A mezökovácsiházi járás mezőgazdasági osztályára és a járásban működő termelőszövet­kezetekre még igen sok feladat vár a fiatalok szakmára nevelésé­nek tervezésében. sük meg ennek a gondoskodásnak a kezdetét, amely már a gyermek születése előtt kezdődik. A leendő anyák és a születendő magzatok egészségét rendszeres szakfelügye­let óvja. Ma már a falusi asszo­nyok sem magukra hagyatva hoz­zák világra gyermeküket, hanem jól felszerelt intézetekben. A szü­lő anyáknak, törvényes rendo'ke- zéseink értelmében húszheti sza­badság jár, teljes fizetéssel. Cse­csemőjük részére 400 forint érté­kű kelengjift kapnak az államtól. Bízvást mondhatjuk: egyetlen ka­pitalista országban sem nyújt ennyit a társadalom, az áílam az édesanyáknak. A tervszerű cse­csemőgondozás és az egészséges életkörülmények a réginek a ne­gyedére csökkentették hazánkban a csecsemőhalálozást. A felszaba­dulás előtti Magyarországon 1000 gyermeknek 37 bölcsődéje volt, ma 33 ezer gyermeket gondoznak 900 bölcsődében. Háromszor any- nyi óvoda és hatszor annyi óvónő tevékenykedik, mint a felszaba­dulás előtt. A csecsemőket és az iskolásokat rendszeres védőol­tásokban részesítik. Közegészségügyünk fejlődésé­nek fontos tömegbázisa a Magyar Vöröskereszt, amely már az isko­lákban elkezdi az egészségre neve­lést. Az ifjú vöröskeresztesek szá­ma meghaladja a negyedmilliót. Közülük sokan tekintik megtisz­telő, kedves feladatuknak az öre­gek segítését, gondozását. A vér­adómozgalmat is a Vöröskereszt szervezi. Tavaly több mint ne- gyedmillióan adtak térítésmente­sen vért embertársaik életének megmentésére. A hatalmas egészségügyi háló­zat minden szektorát felsorolni sem tudnánk. Több mint 18 ezer orvos, 400 gyógyszerész, 40 ezer ápolónő, szülész-, asszisztens- és gondozónő óvja egészségünket, gyógyítja a betegeket. Az ő áldo­zatos munkájuknak is köszönhető, nogy Magyarországon az átlagos életkor ma 15 évvel hosszabb, mint 20 esztendővel ezelőtt volt. Az „ezernyifajta népbetegség” országa az egészség hazájává vált. Űjlaki László Levél a Marsról Vajon ki tudná elolvasni azt a levelet, amelyet egy marsbeli diplomáciai küldöttség adna át, tegyük fel, éppen az ENSZ főtit­kárának? „A levelet le tudnám fordí­tani — jelentette ki Nyikolaj Andrejev szovjet nyelvész — amennyiben legalább ezerolda­las és egymástól jól elhatárolt írásjelekből áll. A szovjet tudós olyan elektro­nikus eljárást dolgozott ki. amely lehetővé teszi bármilyen írott szöveg megfejtését és le­fordítását, még akkor is, ha ed­dig teljesen ismeretlen nyelvről van szó. Eljárásának lényege az a tézis, hogy valamennyi nyelv matematikailag és statisztikailag meghatározható azonos szabá­lyokra épült, s ezek megszabják a szavak hosszúságát és csopor­tosítását. Andrejev kísérletei eddig bebizonyították, hogy a tézis éppúgy vonatkozik például a francia vagy a német nyelvre, mint az afrikai szuahéllre vagy az indiai nyelvjárásokra. Miért ne vonatkozhatnék tehát távoli bolygók nyelvére is? (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents