Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-15 / 89. szám

1965. április 15, 4 Csütörtök „Víz, hó, jég ugyanaz, r>r> mégis más Emlékezés Lomonoszovra Lomonoszov Kétszáz évvél ezelőtt halt meg Mihail Vasziljevics Lomonoszov, akiről elnevezték a moszkvai egyetemet, amelyet 1755-benö ala­pi tett. Moszkva város képihez ma már éppen úgy hozzátartozik a 39 emeletes • egyetemi épület a magja égbenyúló tornyával, mint a , régi Kreml sokat látott órator­nya. M. V. Lomonoszov 1711-ben született Denjiszovka falucská­ban az Északi-Dvina partján, egyszerű halász-paraszt családból. Már kisgyermek korában megmu­tatkozott tudományos érdeklődé­sé. Mindennek az okát kereste és addig nem nyugodott, amíg kér- déséhie elfogadható magyarázatot r:cm kopott. Édesapja azt akarta, hogy a fia gazdag halász-keres­kedő Hegyen és korán beavatta a legnehezebb fizikai munkába, va­lamint a gondolkodást igénylő, téraíezgetésbe, szervezésbe. Életének legjobb jellemzője a tu'démániyszomj, a gondolatgaz- "ciagsag és a saját elképzelésének íhindenáiron való megvalósítása. .Különleges egyéniségére jellem­ző, hogy 11—12 éves korában hrfeg. jOlvasni sem tud, de 15—16 éy^igfiiöíEá'ban már jó néhányszor «ßÄÄ Szmottiokij Grammati- ílía^j'át és Magnickij Aritmetiká­ját. Ezek; a könyvek határozták ’'iSSsöBbi nagy tudós élet- p'a^áíjá’t. Családi környezetéből hamsait mert úgy látta, hfflgti sbk iriánjjú érdeklődését csak .arckor tudja 'kielégíteni, ha lantit és elj.ut azokra a helyekre, améivek .ánlSani az időben a tudo­mány íor-rásái. voltak. ijpkoláit Moszkvában és, Péter- váüo^t végezte. Kiváló tanulmányi ere^taéByere való tekintettel Né­metországba küldték bányászati és kőháSzatí ismeretek szerzésére. Ma Aurában Wólff professzor meíjfe került, akitől sokat tanult és $gti iíánt’ késö&b is tiszteletet érzsft, cte iífca'ldsztikus magyará­zatait néni volt ’hajlandó magáévá lenni.. Ezért .kellett hamarosan tó­vá® mennie. Fkeibergben rövid ideife tartózkodott, mert rájött, " Űítöroparlament Sarkadon Április 16-án, pénteken délelőtt 9 diaikor a sarkadi járás vala­mennyi úttörőcsapatának vezetői, e a- pajtások legjobbjai találkoz­nak Sarkadon a járási művelő­dési otthonban. Ez mintegy meg­előzi az országos úttörő találkozást, amely májusban Budapesten lesz. A (kezdeményezés lényege az, hogy a járási KISZ-bizoltságok — így a sahkadi járási KlSZ-bizott- ság is — meghallgatják az yt tö­rővezetők és az úttörőik javasla­tát, Hogyan lehetne még jobbá, áfEjdekesebbó tenni az úttörőmoz- gjaimat. A járási találkozók után a legjobb javaslatokat, ötleteket a" KISZ Központi Bizottsága elé terjesztik1 a p^iriamenterdk. hogy többet tud, mint mesterei. Bejárta Hollandia városait és gyűjtötte az anyagot további ter­veihez. Ismerősei nem voltak, pénze hamar elfogyott, de a ter­mészettudományok mesterei, va­lamint a bányászok és kohászok szakmabeliként fogadták és ellátták a legfontosabbakkal. Mire 1741-ben visszakerült hazá­jába, kész programmal és 276 megvalósítandó tervvel foglalta ei adjunktusi, majd később pro­fesszori áldását a pétervári aka­démián. Sokrétű munkásságára jellem­ző, hogy szívesen foglalkozott a költészettel, nyelvészettel, régé­szettel, irodalommal, földrajzzal és történelemmel. Ezeknek a tu­dományágaknak nemcsak kedve­lője volt, hanem aktív ép magas szintű múnkása is. Ódát írt Ho- tyin bevételéről, amely költe­ményt joggal tartják az új orosz költészet első müvének, Lotno- noszovot ma is az „orosez költé­szet atyjának” nevezik. Retori­ka című munkájában irodalom­mal, esztétikával és a szép be­széddel foglalkozik. Részletesen kidolgozta az Európából Ameri­kába vezető tengeri út tervét. Nevéhez fűződik az ércbányászat és fémöntés tudományos fejlesz­tése, valamint az üvegmozaik- gyártás megteremtése. Legnagyobb volt azonban a természettudományokban és azo­kon, belül is a fizikában és a ké­miában. Lángelméjével felfogta korának minden problémáját és kereste bennük a közös vonást. Elvetette a világ ..célszerűségé­nek” gondolatát és helyette az anyagisáéban és a ..minden mo­zog” elvben vélte felfedezni az egységet. Kidolgozta a korpusz­kuláris filozófia rendszerét, ame­lyet azonban nyilvánosságra nem hozott, mert a sok új nézet 'ellen­kezett a fennálló ideológiával. Az ebből származó vitatkozások ko­rántsem voltak tudományosak és így mindig Lomonoszov húzta a rövidebbet. (Jogok meg nem adá­sa, anyagi feltételek megtagadá­sa, felfüggesztés, szabadságvesz­tés stb.) Hogy abban az időben mit jelentett a megszokottól elté­rő tanok hirdetése, elegendő Galilei esetére gondolni vagy ar­ra, hogy a párizsi parlament 1626-ban halálbüntetést szabott ki az atomok tanításáéit. Lerakta a kinetikus hőelmélet és gázelmélet alapjait. Kísérlettel döntötte meg a hőtan fluidum elméletét és már 1756-ban igazol­ta a iömegmegmaradés törvényét. Megállapította, hogy a fény és elektromosság között kapcsolat van. Foglalkozott a légköri elek­tromossággal és Franklinnal csaknem egyidőben védelmi és kísérleti céllal alkalmazta a vil­lámhárítót Fénytani munkássá­gának egyik eredménye volt an­nak kimondása, hogy minden szín három alapszínből tevődik össze. Első volt, aki mikroszkóp­pal végzett kémiai vizsgálatokat, és bármennyire is furcsának tű­nik már nekünk, elsők között volt, aki bevezette a mérleg hasz­nálatát a kémiában. A kémiát Lomonoszov emelte a tudomány rangjára. Munkásságával és elképzelései­vel hosszú időre programot adott utódainak, akiket egy évszázad­dal megelőzött. Lomonoszovot va­lójában csak a XX. század tudta értékelni, amikor megérett a helyzet a tudomány erőteljesebb kibontakozására. Csak a mostani távcsövekkel vesszük észre, hogy ő is ott csillog a természettudó­sok óriásai között. Tehát nem csoda, hogy a Newton utáni ter­mészettudományos korszakot az ő nevével • szoktuk kapcsolatba hozni. Lomonoszovra emlékezéssel tisztelettel hajtjuk meg az elis­merés zászlaját az utolsó poli­hisztor és egyben a tudományos ismeretterjesztés első úttörője előtt. Sziráki László a TIT Fizikai Szakosztályának megyei elnöke A társadalmi szervek jobban segítsék a családi ünnepségek szervezését Egyre nagyobb az igény évről évre a családi események tár­sadalmi megünneplésére. Főként a fiatalok körében tapasztalható ez, akik már nem nagyon ra­gaszkodnak az egyházi szertar­tások ceremóniáihoz, nem tart­ják célszerűnek ezeket, de ugyanakkor szeretnék ünnepé­lyessé, emlékezetessé tenni a házasságkötés magasztos pilla­natait vagy az újszülött gyer­mek névadását. A szarvasi járásban is egyre nagyobb tért hódít a családi ese­mények társadalmi megünnep­lése. Bizonyítja ezt az elmúlt néhány év statisztikája is. A házasságkötések közül 1957-ben még csak 18-at rendeztek egyhá­zi szertartás nélkül a járásban. Az elmúlt évben már jóval szá­zon felül volt a társadalmi es­küvők szánta. Ezek megrendezé­sét elősegítették a különböző szervek, a községi tanácsok, a KISZ-szervezetek, a Hazafias Népfront. Névadó ünnepséget 1957-ben egyet sem rendeztek. 1963-ban viszont már 25-öt, ta­valy pedig még többet. Hasonlóan egyre több azok­nak a száma, akik hozzátarto­zóik temetését kívánják a mai formának megfelelően rendezni, ezzel megadva a tiszteletet an­nak. aki a mi társadalmi rend­szerünkben munkálkodott. Az igények növekedése kö­vetkezményeként szinte magától értetődően spontán létrejöttek az olyan kis csoportok, bizott­ságok, melyek elősegítették az ilyen ünnepségek megrendezé­sét. Ezt látva a községi tanács elsősorban Szarvason és Békés­szentandráson az 1962-ben megjelent rendelet alapján meg­alapította a tanács mellett mű­ködő állandó bizottságot. Kondoroson, tirménykúton és Csabacsüdön továbbra is társa­dalmi bizottságok működnek, ezeknek tagja egy-két községi tanácstag is. Sajnos, Szarvas és Békésszentandrás kivételével ezek a bizottságok nem kapnak kellő segítséget sem a községi tanácstól, sem a különböző tár­sadalmi és gazdasági szervek­től. Nagyobb támogatásra lenne szükségük a szakszervezetek ré­széről is. A nehézségek ellené­re külsőségekben is egyre szeb­bek és színvonalasabbak lesz­nek az így megrendezett ünnep­ségek. Különösen Szarvason ér­tek el jó eredményeket, ebben fő érdeme van Jánovszki Mihály igazgatási csoportvezetőnek, aki fáradságot nem ismerve vesz részt az ünnepségek megszerve­zésében. A családi események társadal­mi megünneplésének szebbé té­telében sokat segíthetnek a KISZ, a nőtanács, a Hazafias Népfront és egyéb társadalmi és gazdasági szervek, valamint a dolgozók munkahelyeinek üzemi bizottságai. Igen helyes lenne, hogy ha állandóan figyelemmel kísérnék az ilyen igényeket, és a tanácsokkal szorosabb kapcso­latot tartanának, hogy valóban széppé, emlékezetessé tegyék a házasságkötéseket, névadó ün­nepségeket, valamint a mi tár­sadalmi rendszerünknek megfe­lelő formában rendezzék meg a temetéseket is. K. J. III. Az előkészítő munkálatok — mint már említettük — 1961-ben megkezdődtek és az építők meg­felelően felkészültek a következő esztendő hajrájára. Az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat mű­szaki gárdája és dolgozói mór addig is bebizonyították, hogy szá­mos nehéz feladat megoldására képesek, lehet rájuk számítani. Mindenesetre üveggyárat még nem építettek, s az új, nagy szak­értelmet, fokozott figyelmet igénylő munka varázsa csak fo­kozta valamennyiük felelősségér­zetét. Hegedűs Lóránt elvtárs, aki fiatal kora ellenére már akkor is gazdag tapasztalatokkal rendel­kezett, az építkezés műszaki el­lenőre volt. Feladata nem volt könnyű, hiszen szinte centiméter­ről centiméterre figyelemmel kel­lett kísérnie a munkát. — Nehéz és felelősségteljes be­osztás volt ez — mondja a rend­kívül szerény, szimpatikus fiatal­ember —, de egy olyan emlék ma­radt, amire mindig szívesen gon­dolok. Amikor magamban vissza­pergetem az eseményeket, sokszor eszembe jut, hogyan is tudtunk annyi nehézséget leküzdeni. A magyarázat persze az emberek ál­dozatkészségében, lelkesedésében rejlik. Úgy dolgoztunk ott, mint egy nagy család tagjai, közösek voltak örömeink, munkasikereink, bánataink. S hogy ideig-óráig tartó ku­darcok,’bosszúságok voltak-e, ar­ra Tarján József elvtárs szavai szolgálnak bizonyságul, aki 1962 január 1-től az MSZMP Békés me­gyei és városi bizottságának meg­bízásából mint pártszérvező ke­rült az építkezéshez. — Az Í962-es év első hónapjai­ban már megtörtént a terület fel- térképezése, koordinálása — mondja, mintha csak tegnap tör­tént volna. — A terep egy cseme­tefákkal beültetett gyümölcsöshöz hasonlított, annyi volt a karó. hogy el lehetett tévedni köztük. — S mi volt az az emlékezetes bosszúság? — A koordinálással egyidejűleg megindullak az alapozási munkák is — folytatja a gondolatsort. — Emlékszem rá, 1962. március 14- én már tucatnyi gödör állt ké­szen, amikor másnap reggelre az éjszakai erős havazás és szélvihar következtében hótengerré vált minden. Csaknem azonos volt a felvonulási épületek és a hóbuc­kák magassága, s azt csak gondo- lomra tudtuk, merre vannak a ki­ásott gödrök. No, természetesen ez azért nem fogott ki az építőkön, bár jó né­hány napos többletmunkát oko­zott, pedig kár volt minden per­cért, hiszen a Minisztertanács a kiemelt beruházások közé sorol­ta az üveggyár építését, s az ott dolgozók is bizonyítani akartak. A kezdeti nehézségek leküzdé­sével azután rohamosan megin­dult a munka. Gomba módra sza­porodtak az épületek, s 1962 vé­gén az állványerdők között már látható volt a gyár egyre inkább kibontakozó képe. Még a tárgyalt esztendő tavaszán kezdődött az öntött huta feldolgozó üzemrészé­nek építése, majd a keverőépü­let, a nyersanyagtároló és a víz­torony következett. Közben folya­matosan haladt a munka az 1-es és a 2-es öblös huta kialakításá­nál, hozzáláttak a trafóház, vala­mint a fedett tároló első részének építéséhez is. Az esztendő vé­gén álltak már az irodaépületek, s ahol megvolt erre a lehetőség, ott megkezdődött a felvonulási szerelvények bontása. Az építkezés monumentálissá- gára jellemző, hogy a csúcsidő- szakban az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat, a gépeket sze­relő ÉM Gép- és Felvonószerelő Vállalat, valamint az alvállalko­zók létszámában mintegy 700 munkás dolgozott. Összesen 220 ezer köbméter földet mozgattak meg, másfél millió téglát, 80 ezer mázsa cementet, 32 ezer köbmé­ter folyami kavicsot, 6 ezer má­zsa égetett meszet, 18 ezer mázsa betonacélt és még számos nagy mennyiségű anyagot használtak fel. A gyár 65 katasztrális holdon épült, 3 kilométer hosszúságú iparvágánnyal és 2 kilométeres úthálózattal rendelkezik. A beépí­tett csővezeték hossza 16 kilomé­ter, a beruházás teljes költsége 531,3 millió forint! A munka leg­intenzívebb időszaka tehát 1962 volt, s az esztendő végén már bi­zonyosnak látszott, hogy 1963-ban elhagyhatja a gyárat az első kon- zervüveg-szállítmány. Az építőkön ez nem múlott, most már inkább a kooperáló, a termelőberende­zéseket és üveggyártó automatá­kat importáló üzemrészek megér­tésére, gyors segítségére volt szükség. S ekkor lépett akcióba a KISZ-védnökség vállalás beje­lentésével egyidejűleg alakult operatív bizottság. A fiatalok akadályt nem ismerő lendületé­nek, ambíciójának az eredménye sem maradt el. Scleszt Ferenc (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents