Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-09 / 57. szám
1965. március 9. 3 Kedd A kutató mondja a műtrágya hasznosulásáról- Beszélgetés Dr. Debreceni Bélával a szarvasi ÖRKI agrokémiai osztályának vezetőjével — Dr. Debreceni Béla a műtrágyázás hatékonyságáról tavaly előadást tartott a Magyar Agrár Egyesületben. Arról beszélt, hogy a tápanyagban szegény vagy gazdag talaj hálálja-e meg jobban a műtrágyázást öntözéses, vagy öntözés nélküli termesztési viszonyok között. A hallgatóság soraiban voltak az FM országosan elismert szakemberei, a kutató intézetek vezetőd és hasonló témakörben dolgozó kutatók. Az ülés résztvevői megütközéssel fogadták dr. Debreceni Bélának, a Szarvasi ÖRKI agrokémiai osztályvezetőjének azon bejelentését, hogy a tápanyagban gazdag talajon nem kifizető a műtrágya nagy adagú használata. Ez a bejelentés azon az ülésen még csak részben volt alátámasztva, hiszen a kísérletek akkortájt javában folytak, de a kutató szeme már akkor látta, hogy a műtrágya ötletszerű használata nem hozza meg a kívánt eredményt. Az 1964-es kísérletek értékelése most folyik. A Szarvasi ÖRKI-be érkezett adatok a negyedik kísérleti év befejezése után is mindjobban igazolják a kutatót. — Mi adta az ötletet a műtrágyázás és az öntözéses termelés kölcsönhatásának vizsgálatához? •— Mi az ÖRKI-ben fontos feladatunknak tartjuk a műtrágyázás és az öntözéses termesztés kölcsönhatásának és gazdaságosságának vizsgálatét. 1964-ben éppen negyedszer ismételtük meg kísérleti sorozatunkat. Ehhez a •munkához az adta az alapgondolatot, hogy 1960 táján egyre nagyobb méretet öltött a műtrágya használata. Az állami gazdaságokban a különben jó táperőben lévő talajra is ugyanolyan nagy adagban szórták a műtrágyát, mint a tápanyagban szegényre. Így rém csoda, hogy a 4—8 mázsás holdanként! adag egyes növények esetében csak a költségek növelésével járt. A termelés gazdaságosságát szem előtt tartva célul tűztük, hogy a műtrágyázás hatékonyságát tanulmányozzuk. Hogy ez mennyire fontos Podani György békéscsabai szakembert idézem. Ö néhány nappal ezelőtt járt az intézetben, arról érdeklődött, hogy mi volt az oka a viszonylag alacsony cukorrépatermésnek, amikor a levélzet fejlettségéből rekordhozamra számítottak. Ez is igazolja állításunkat, hogy a műtrágyák ötletszerű hasznosításával valamennyi mezőgazdasági üzemben fél kell hagyni. — Említette, hogy az 1964-es kísérleti adatok jelenleg feldolgozás alatt állnak. A felvetett témával kapcsolatban azonban néhány megfigyelése biztosan van. — Tavaly a Bánkúti Állami Gazdaságban szerveztünk műírá- gyázási kísérleteket kukoricával, silókukoricával és takarmányrépával. Az öntözés« gazdálkodás és a műtrágyázás külcsömhatását kutattuk. A kísérleteket kellő tudományos alapozottsággal nyolc azonos parcellán végeztük. Megállapítottuk, hogy a szemre termesztett kukoricánál a nagy adagú pétisó nem érvényesült. Mindössze két-három mázsa holdan- kénti terméstöbbletet eredményezett —, 158 milliméter mesterséges csapadékkal. A silókukorica kísérletek viszont mást igazolnak. Amíg műtrágya és öntözés nélkül 148 mázsa holdankénti zöld tömeget takarítottak be, addig nagy adagú pétisóval — öntözéses körülmények között — 283 mázsát. (A kis adagban használt műtrágya a silókukorica zöld termését 50 mázsával növelte a kontroll parcellához képest.) A takarmány- répával folytatott kísérlet is öntözéses körülmények között a nagy adagú műtrágyázást igazol- zolta, holdanként 527 mázsa terméssel. Az eredményekből olyan tanulságot vontunk le, hogy az öntözés a tápanyagban gazdag talajon gazdaságosabb, mint ellenkező esetben. A másik pedig: a műtrágya a tápanyagban szegény talajon jobban hasznosul, mint a tápanyagban gazdag talajon. A kísérletek eredményéből arra következtettünk, hogy öntözéses körülmények között a jó táperőben lévő talajok túlzott, nagy adagú műtrágyázásának nem sok a jelentősége. Ezt iaz állításunkat az izsáki és a Szekszárdi Állami Gazdaságban folytatott kísérletek is alátámasztják. Az elmondottakból kitűnik, hogy a műtrágya nem minden esetben tölti be a „csodaszer” szerepét. Hogy mennyire fontos hatékonyságának tanulmányozása azt a négy éve tartó kutató munka is igazolja. A műtrágyázás gazdaságosságának megállapítása azonban még távolról sem fejeződött be. Egy dologban azonban márts rendeződnek a gondolatok. A műtrágya adagot egy gazdaságon belül sem ítélhetik meg sablonosán. A termelés szervezésénél ajánlatos figyelembe venni a talaj tápanyag tartalmát, a termesztett növény fajtáját, a termesztés célját — zöldtömegre, magra — az öntözést vagy éppen a szántóföldi száraz termesztést, s ezek kölcsönhatását. A gyakorlati szakember dolga, hogy a talaj, a termesztett növény- és agrotechnikai tennivalók — közöttük a műtrágya adag — összhangját, az adott üzemen belül úgy találja meg, hogy a termelés minden tekintetben jövedelmező legyen. Dupsi Károly démiákon eltöltött órára, vagy hattunk volna, ha történetesen le- ahol a magasabb szakképzettség a győzünk minden hibát, ha kibon- munka díjazásából is kitűnik, takozni engedünk, hagyunk, moz- vagy ahol a vezetőség nem az dítunk minden olyan lehetőséget, „esetleg ellenükre felnövekvő új mely tovább növelhette volna szakembereket” látja a techniku- munkánk értékét. Ha ezt világo- mokban és máshol tanuló tsz-ta- san látjuk és érezzük, akkor az is goikban. Egy bizonyos: az állandó- nyilvánvaló, hogy milyen magas an növekvő általános és szakmai színvonalú, szoros a kapocs az em. műveltség, tudás, „a kiművelt em- berek műveltsége, képzettsége és berfök” sokasodása, a munkájukat — például — a kukorica átlagtergondolkozva végző emberek gyarapodása, az ilyenek összefogása, az ilyenekből alakult kollektíva eredményei a permanens művelődéstől rosszabbak még sehol sem lettek. Nem is beszélve arról, hogy a még mindig kísértő múltbeli örökség: az analfabétizmus, az aüg-iskolázottság sem tűnt el a mése között. Nem vitás, hogy sok búzára, sok kukoricára, zöldségre, húsra van szükségünk; önmagunk képzését tehát nem hanyagolhatjuk. Ez esetben lényegtelen, hogy ki hol dolgozik, akár a növénytermesztési brigádban vagy a jószágok körül, akár a kertészetben vagy még felelősebb poszton — az elnöki, agronómusi tisztet betöltve. magyar falu szociográfiai térké- Ki-kj a maga szűkebb, egyéni viről; társadalmunk lehetőségei azonban (újból egy nagyszerű lehetőség) biztosítják, hogy lassan birkózva, az évek során ezt az örökséget is lerázzuk. A kiinduló pont az volt, hogy valós képet csak akkor kaphatunk, ha eredményeinket nemcsak a már túlszárnyalt régebbi évekhez, hanem ahhoz az első pillanatban kissé megfoghatatlannak tűnő szinthez is viszonyítjuk, ahová eljutlágában kell, hogy több, okosabb és ezáltal igazabb emberré váljon, hogy a nagyob világ, a társadalom közös kincseit gazdagíthassa. Dr. Gönczi Iván cikke alapos részletességgel nyújt tájékoztatást számtalan^ a gazdálkodás hatásfokát fokozó lehetőség kihasználásáról, a leglényegesebbek egyikéhez jól illeszkedhetnek ezek a gondolatok. Sass Ervin Egymillió 150 ezer káposztapalántát ültettek szét az újkigyósi Aranykalász Tsz kertészei Az időjárás kényszerpihenőre ítélte megyénkben a mezőgazdasági gépeket. Csendes a határ, de annál nagyobb az élet a termelő- szövetkezetek kertészeteiben. Megyénkben száznál több termelő- szövetkezet foglalkozik szabadföldi zöldségtermesztéssel. A palánták százmillióit nevelik. Újkígyóson, Gyulán, Kondoroson, Tótkomlóson és más termelőszövetkezeti községben 50—60 termelőszövetke. zeti tag veti a magot, vagy tűzdeli a korai palántát. Az újkigyósi Aranykalász Tsz-ben nyoücvanan szorgoskodnak a kertészetben. Eddig 1 millió 150 ezer korai káposztapalántát ültettek szét. Szépen zöldell a primőrpaprí- kapalánta is. Naponta százezer paprikapalántát tűzdelnek a szorgos kertészek. Az új- kígyósiak egyébként — akik házilagosan épített szerfás, cirokszárral fűthető hajtatóházban nevelik elő a palánták millióit — csaknem kétszáz holdon termelnek zöld séget az idén. Traktor EKG NDK mérőkocsi a megyében A Gépállomások Megyei Igazgatóságának meghívására néhány hétre megyénkbe várnak egy különleges rendeltetésű mérőkocsit. Az NDK-bam évek óta igen jól bevált az úgynevezett traktor EKG- vizsgálat. Ennek az a célja, hogy szétszedés nélkül, különböző érzékeny műszerekkel ellenőrizze a gép üzembiztonságát. A mérőkocsival a javításra váró és a kijavított traktorokat ellenőrzik. Ezek a szervizkocsik azonos rendel tetésűek a megyénkben is jól ismert UAZ típusú, házi kivitelben felszerelt járművekkel. A különbség a két típus között csupán annyi, hogy az NDK ipara a mezőgazdaság szolgálatára gyártott gördülő javítókocsikat olyan műszerekkel is felszerelté, melyek az egyes alkatrészek kopását üzeni közben is kimutatják. Az NDK szervizkocsit a német mérnökön kívül megyénkbe kíséri a gépkísérleti intézet javítás- technológiai osztályának néhány mérnöke is. <yí vadászok bácsija Hetenként két napot tölt el a vadászpuskák javításéval a Békéscsabai Vegyesipari Vállalat Tanácsiköztársaság úti műnelyében. Nem mintha kevés lenne a munka, hiszen megyénkben ezer a vadászok, s ugyanennyi a vadászpuskák száma. Szász Józsel azonban öt éve már nyugdíjas, s túl van a hetvenedik életévén. Ezt a két napot hetenként nem létkérdésből, hanem azért tölti a puskák javításával, mert szereti, a vérében van már. Meg azért is, mert nincs, aki átvegye tőle a szerszámokat. Egyedüli puskamű- ves megyénkben. Az országban is kevés a számuk, példa rá, hogy a MAVOSZ budapesti fegyverjavító műhelyének is egy hetvenöt éves ember a vezetője. Szász József ugyan nevelt három puskaművest, amikor még önálló kisiparos volt Orosházán, ezek közül azonban csak egy dolgozik a szakmában Budapesten. A fia, akit utódjaként nevelt, buszvezető lett. Azért, mert ezt a szakmát nemcsak elfeledték, elhanyagolták az elmúlt években, hanem anyagilag sem becsülték. Annyira nem, hogy a fegyveres testületek is alig találnak kimondottan puskaműves szakembert. A vadászok Józsi bácsija azt mondja: — Én javítgatom a puskákat, amíg bírom, de ez kevés A Magyar Vadászok Országos Szövetségének feltétlenül el kellene küldenie legalább tíz fiatalt ösztöndíjjal az ausztriai Ferlachba szakiskolára, onnan pedig Belgiumba, a mesterképzőre, azzal a céllal, hogy ezek hazatérve, ki tudják nevelni az új puskaműves generációt. Nagy szükség volna erre, mert kevés a szakember, sok a rossz puska, s emiatt bizony országszerte rengeteg baleset történik minden vadászszezonban. Fotó: Kocziszky László
