Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-31 / 76. szám
IMS. március 31. 5 Szerda „Művelt munkásosztályra, művelt parasztságra van szükség” Országos tanácskozás a fiatalok pályaválasztásáról — A fiatalok pályaválasztási problémáiról, beiskolázásukról az elmúlt héten országosan tanácskoztak Budapesten, az ÉDOSZ-székházban. A tanácskozáson az Országos Nőtanács, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront, a KISZ és az Országos Pályaválasztási Tanács képviselői, valamint az ország különböző részeiből meghívott aktívák vettek részt. • * Ortutay Zsuzsa beszédében kifejtette, hogy a nyolcadik általánost elvégzettek pályaválasztása általában a szülők törekvéseit fejezi ki. Ezt pedig egyfajta „magasabbra való törekvés” jellemzi: a falusiak legalább azt szeretnék, ha a gyermekük az iparban [Helyezkedne el. Az ipari munkás diplomás embert akar nevelni fiából, lányából, az értelmiségiek, az alkalmazottak szintúgy. Ez a felfelé tendálás” igen helyes elemeket tartalmaz és jó eredményeket hozott eddig is. Kifejezi társadalmunk művelődési, tanulási igényét, és ezáltal valóban jgy ország magasabbra való törekvését. De sem a pályaválasztó fiataloknak, sem szüleiknek nem szabad elfeledkezni arról, hogy az értéket, a javakat elsősorban a munkáskéz hozza létre! Köztudott, hogy termelőszövetkezeteink nagy részében kevés a fiatal. De ugyanakkor az Ipari tanintézetekben is az elmúlt ívben például ötezer szakmun- cás-tanuló hely betöltetlen maradt. Túlteng viszont a fiataloknál a szakképzetlenek, így a rsupán érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők száma. Különösképp ä lányoknál. S míg a középkorú nőknél a szakképzetlenséget in- iokolják a régebbi társadalmi körülmények, a mai fiataloknak, így a lányoknak is széles lehetőségeik vannak a szakképzettség elsajátítására. Hol kereshetjük tehát a hibát? Például abban, hogy a legnagyobb tömegű vonzódás az úgynevezett íróasztalos, „fehér köpenyes” pályák felé tapasztalható. S miközben a művelődési, tanulási szándék állandóan nő hazánkban, háttérbe szorult az a ['elismerés, amely mind az ipari, mind a mezőgazdasági munkásoknál a fizikai és szellemi munja arányának megváltozására mutat. A művelődési törekvéseket pedig csak ez a felismerés egészítheti ki teljessé, a társadalom összérdekeit szolgáló tendenciává. Igen nagy hiba — s ez már nem elsősorban a pályaválasztók hibája! —, hogy a közvélemény nem ismeri a lehetőségek sokféleségét. (Ma hazánkban 270—300 féle szakmára folyik képzés.) így előtérbe került néhány divatos pálya, fodrász, kozmetikus stb. Az értekezlet egyik hozzászólója kívánatosnak tartaná, hogy a nyolcadik osztályos tanulók szülei előtt ismertessék a beiskolázási lehetőségeket. Nincs megfelelő ismertetése a különféle mezőgazdasági szakmáknak sem. (S ne szégyelljünk propagandát csinálni a szakmunkásképzésünk kiváló színvonalának, mely rangos helyet foglal el nemzetközi viszonylatban is.) ... Megemlítette még a hozzászóló, hogy több iparitanuló-iskola idegenkedik a lányok felvételétől. Kazincbarcikán például sok lány jelentkezett vegyipari szakmunkásnak, de csak egyet vettek fel. Pedig a fiataloknál is elsősorban a lányok szakképzésében találhatjuk a legsürgetőbb hiányokat. Ehhez a témához kapcsolódott Papp Katalin csepeli maróstanuló hozzászólása is. A 15 éves tanulólány elmondta, hogy eredetileg optikai műszerész akart lenni, de helyhiány miatt a má- rós szákmába irányították. Munkáját nagyon megszerette. A tanműhelyben három lány van, egyikük az ifjú szakmunkás versenyben első lett. Megfigyelték, hogy az aprólékosabb munkákat a lányok ügyesebben készítik el... Papp Katalin kifogásolta, hogy volt osztályfőnöke tőle kérdezte meg, „mi fán terem” ez a foglal- kozás, hogyan dolgozhatnak itt A Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum közös rendezésében tegnap délután 4 órakor Bo- ross Gergely országgyűlési képviselő, az MSZBT megyei elnöke nyitotta meg a Magyar—szovjet barátság 20 éve című jubileumi kiállítást. A kiállítást felszabadulányok? Pedig épp az általános iskolai tanároknak kellene tájékozódni, és tájékoztatni a szülőket a pályaválasztási lehetőségekről. A vitában felszólalt Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes. Szólt arról, hogy kulturális forradalmunk egyik légjelentősebb eredménye a fiatalok áramlása a középiskolákba. Ez a szocializmus építése során tudatosított társadalmi tendencia: a munkaerőfedezeti problémák megoldása nem történhet ennek revidiálásával. A megoldás útja tehát az, hogy az iparitanuló-in- tézetek és a középiskolák között a jövőben híd létesüljön: csak így egyeztethető össze a praktikum a szocialista ideológiával. S ez felel meg legjobban célkitűzéseinknek is, hiszen épülő szocialista társadalmunkban művelt munkásosztályra, művelt és szakképzett parasztságra van szükség elsősorban. * A vitából csak néhány felszólalást ismertettünk. Érdekes, tartalmas tanácskozás volt, mely várhatóan a további vitákat, és azután a tettek sorát indítja meg. A cél: mindenkor a fiaitalok érdeklődésének, kedvének, rátermettségének figyelembevételével tervszerűen előmozdítani szakképzésüket. Hogy csökkenjen az olyan általános iskolából kikerült 14—15 évesek száma, kik nem tudják milyen munkához is kezdjenek. Hogy szűnjön meg az érettségizett fiatalok íróasztali szemlélete, s ahelyett az ő érdeklődésük is a ma már egyre több szellemi munkát, szaktudást, műveltséget igénylő ipari és mezőgazdasági szakmák felé irányuljon. Padányi Anna lásunk húsz esztendejének eredményeit, szocialista létesítményeinket mutatja be, ugyanakkor hű képet ad a magyar—szovjet barátság számtalan példájáról és megnyilvánulásáról. A kiállítás a múzeum szokásos nyitvatartási idejében tekinthető meg. Kiállítás a „Magyar—szovjet barátság 20 éve” címmel Felépült az új kombájnszerelő csarnok a Békéscsabai Gépjavító Állomáson. Ibsen Nóra című drámája a Jókai Színházban Ibsen, aki forradalmat csinált a színpadon, ma már klasszikus. Közöttük is előkelő a helye, mert drámái (nevezték azokat porosnak is, sokszor) forró lendületű, élő konfliktusokkal terhes, emberi mélységeket feltáró alkotások. Biztosan, sőt fölényes biztonsággal szerkeszt, drámái ilyen értelemben is a klasszikus hagyományokat követik, cselekményük erőteljesen zárt és rövid időt ölel fel; a szereplők múltja pedig, a múlt hatása — mintegy főszereplőként — lépten-nyomon beleszól a történet alakulásába, meghatározza fordulatait, szituációit. Ibsen a szimbolista dráma nagy művelője. Jellegzetes példa erre a Nóra is, melyben az elmúlt események, tettek nagy fontosságúak, és az író szimbolikus értékű, jelentésű szavakkal szuggerálja a néző tudatába erkölcsi világképét, figyelmeztető, jobbító szándékait. Fő problémája az igazság és a hazugság küzdelme, (vajon poios fő probléma ez?!) a bátor, tiszta élet,, vagy a megalkuvó gerinc- görbítés útjának választása, (mennyire korszerű ma is!) a harc az igazért, vagy a szemellentalban, közéletben hangoztatott igazság családon belüli hazugsággá fordulása. Nem hiszem, hogy alaposabban bizonygatni kellene tehát: miért helyes Ibsent játszani, miért volt feltétlenül több, mint színháztörténeti hódolat a Nóra békéscsabai előadása, s tegyük hozzá: becsületes, Ibsent jól idéző, cizellált előadása. Ez, mely feltehetően nemcsak e sorok írójának véleménye, Vass Károly rendezését is elismeri, azt a már nem egyszer tapasztalt egységre- törekvést, korhűséget követő s a ma emberének érzés- és gondolatvilágát is rezonanciába hozó transzponáló készséget, mely nélkül Ibsen — általános emberi mondanivalói ellenére is — köny- nyen válhatna unalmassá, távolivá és — porossá, ahogy egyidő- ben szívesen mondták róla. A címszerepben Stefanik Irén tudatosan felépített, az ibseni szimbolizmust mindig a megfelelő helyen érzéklő és hangsúlyozó alakítása ezúttal egységesebbnek és főként érzelmileg mélyrehato- lóbbnak tűnik más alakításainál; a nagy fordulat, a további életére kiható nagy döntés utáni kimértStefanik Irén (Nóra) és Dánífy Sándor (Helmer). zős, sőt tudatos maradiság vállalása; s bár társadalmi kérdésekkel különösebben nem foglalkozik, önmaga kifejezésében társadalmi kérdésekben alkotott á'las- foglalása tettenérhető, és ez el- kendőzhetetlen hatóerő hősei sorsában jelentkezve. A Nóra is erről árulkodik. Az az asszony, aki éveken át élt férje mellett úgy, hogy társa soha nem lehetett, és — bár élt benne egyénisége, ember- volta teljesebb kibontakoztatásának vágya — változtatni azon ereje mintha nem is lenne. A fordulat a múlt eseményekbe beleszóló, könyörtelen hatására következik be, amikor Nóra döbbenten fedezi fel férje igazi jellemét, és úgy érzi, el kell hagynia otthonát, ahol minden hazugság volt, vagy azzá változott, ahol „csodára” hiába várt, ahol emberhez méltón, a férjével egyenrangúan nem élhet. Választása súlyos — annakidején is rengeteg vitát kavart — az ibseni szimbolizmus jelképrendszerében azonban ez is érthető, arra hivatott, hogy bizonyítson, élesen figyelmeztessen: az egymást nem ismerő házastársak élete előbb vagy utóbb tragédiába fullad. Az igaz, hogy a nő felszabadítása társadalmunkban már történelmi tény, szóban és írásban elismert, deklarált; de ezer és tízezer házasságban még manapság sem élő hatóerő, férfi és nő viszonyában még most is fellelhetők Helmer gondolatai, az önzés és a hiúság modern (és mégis mennyire konvencionális!) iegyei, a szóban szépen kimondott, hivasége és okossága viszont aláhú- zottabb volt, mint az feltétlenül szükséges, hiszen Nóra döntésig jutását ezernyi finom és — mint hangsúlyoztuk — nemcsak értelmi, hanem érzelmi eszközzel, újrateremtő, mesterkéletlen azonosulással hangsúlyozta. Ez a gazdagodás ugrásszerűen növeli alakítása hitelét, egyszerűsödő játékkultúrája pedig az életrekeltett figura emberi jellemzőit, illusztratív vonásoktól mentes kibontakoztatását. A másik siker Szo- boszlai Sándor Rank doktora, a halállal és a szerelemmel vívódó ember sors-drámáját intellektuális finomsággal, s a fanyar halál- varason ...is átsütő emberi mel egséggel sugározta be. Dánffy Sándor Hélmer, Nóra férje szerepében különösen a harmadik felvonásban nyújtott emlékezeteset, úgy véljük azonban, ha Helmer jellemét alaposabban ana’i- zálja, a szintézis bonyolultabb, s ezáltal művészileg is hitelesebb lett volna. Nem számít meglepetésnek egy évekkel ezelőtti ..Kötéltánc” bemutató nagy egyéni sikere után Cserényi Béla kiforrott, kitűnően megformált Krogstad alakítása, újabb bizonyítéka Cserényi sokoldalú színészi tehetségének. Tetszett Mátyás Jolán Lin- déné szerepében, a harmadik felvonásban drámai erejű. A díszlettervező Suki Antal beváltotta elgondolását: díszletei szerényen a háttérben maradnak, szervesen illeszkednek az előadás egészébe, jól szolgálják a nagy drámaíró elképzeléseit, mondanivalóját. Sass Ervin
