Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-30 / 75. szám

1965. március 30. 4 Kedd íj miniszteri utasítások az építomuiikasok védelmében A rendelkezés néhány jelentős intézkedésire hívja fel az illeté­keseket; Így például elrendeli, hogy az építési munkahelyen az ideiglenes munkahelyi öltözőt, fürdőt és a mosdóépületet úgy kell elhelyezni, hogy azok a munkaterület legtávolabbi pont­jától is legfeljebb 500 méterre le­gyenek. Azokon a hat hónapnál hosz- szabb ideig nem működő munka­helyeken, ahol közművesítés nincs, zuhanyozót nem kell építe­ni. Olyan munkahelyeken vi­szont, ahol a foglalkoztatott mun­káslétszám az 500 főt meghalad­ja, vagy ahol azt az illetékes ta­nács egészségügyi osztálya elren­deli, üzemi orvosi rendelőt keli létesíteni. A rendelő alapterülete legalább húsz négyzetméter legyen. Amennyiben az építkezéseken nincs munkásszállás, az orvosi rendelőhöz üzemi fektetőt is kell csatolni, ha azt az üzemi egész­ségügyi szolgálat vagy a tanács il­letékes szerve elrendeli. Minden olyan építési munkahelyen, ahol a dolgozók létszáma a 800 főt el­éri, orvosi rendelőn kívül elsőse­gélynyújtó helyiséget is kell épí­teni. A télen is működő építési mun­kahelyeken a munkáslétszám egy- harmadának befogadására alkal­mas melegedőhelyiséig létesítendő. A jelen és a jövő nyomdászai A Kner Nyomda további fejlesz- tése szükségszerűen megköveteli a szakember-utánpótlásit. A jelen­leg még csak magasnyomással dolgozó üzem offszet- és mélynyomásra is áttér. A kü­lönböző munkaterületeken dolgo­zók közül hatan fejezik be az idén a nyomdaipari technikumot, 17 érettségizett; fiatal pedig tavaly kezdite meg az első évfolyamat. Moszkvában ketten tanulnak az egyetemen, mindketten érettségi­zett gépmesterek. A lipcsei főisko­láról az idén kerül vissza az egyik nyomdatechnológus, kettő pedig a következő években. Ötszázezer kilométer kerékpáron Békéscsaba között Kerékpárjaikra várakozó em­berekkel van elfoglalva Szűcs András műszerész Békéscsabán, a Csaba utca 2 szám alatti műhe­lyében. Nincs ideje számomra, így aztán csak pár nap múlva- gyulai lakásán kerülhet rá sor, hogy el­beszélgessünk és bemutassam a 70 esztendős mestert, aki a közel- gő kerékpáros évadiban is nem­csak a békéscsabai kerékpáros kö­zönségnek lesz egyik legszámon- tartotta-bb, legnél-külöizhetetlenebb embere, hanem a gyula—békés­csabai országúinak is egész esz­tendőben egyik megszokott isme­rőse. 45-töl télen-nyáron Szűcs András 45 esztendje, na­ponta kerékpáron jár át Gyuláról békéscsabai munkahelyére. Izzó nyárban, esőben, hóban, téli fagy­ban egyaránt kerékpáron teszi meg az utat oda és vissza. Szak­mai képesítést 1914-ben szerzett Gyulán a Fischer Dávid cégnél, amely cég egyaránt foglalkozott varrógép, kerékpár, gramofon, va­lamint a magnetofon élődje, a diktafon javításával. 1919- től a békéscsabai ..Fischer és Fischer” műszaki vállalatnál dol­gozott 1941-ben történt önállósítá­sáig. Ettől az időponttól kezdve a mostani Csaba utcai műhelyében szolgálja ki a lakosság szakmájá­ba vágó igényeit. Arra a kérdésre, hogy miért Jár ilyen hosszú idő óta kerékpáron munkahelyére, elmondja, hegyen­nek oka eleinte a kedvezményes vasúti jegy hiánya volt, később meg, és jelenleg is a javítási igé­nyekhez való alkalmazkodás. Ugyanis kerékpárja>víttatói egy része paraszti foglalkozású, akik rendszerint az-nap adják javításba kerékpárjukat, amikor reggel már munkába is akarnak menni vele... így áprilistól kezdve Gyuláról már hajnalban fél 3-kor indul Békés­csabára, a nyári időszakban pedig kettőkor, hogy eleget tudjon ten­ni az -ilyen irányú kívánalmaknak. A kérdésire, hegy miképpen bír­ja energiával, egészséggel ezt a a több évtizedes iramot, Szűcs András szerényen mosolyog és ezt mondja: — önfegyelem és beidegaettaóg kérdése az egész. Nemcsak hogy bírom ezt a strapát, de még beteg sem voltam életemben csak egy­szer. Pedig naponta egyszer eszem, este. Reggel még nagyon korán van, nem esik jól, napközben meg nem érek rá. Nyáron sohasem vi­szek magammal esőkabátot. Én még sohasem álltam le útközben, hogy ne ázzam meg, akármilyen vihar is kapott el- Mert ami eső­víz befolyik a galléron, az majd ki is csurog a nadrágszáron... ezt az elvet vallom. Majd megszára­dok odahaza. De télen se szoktam nagyon felöltözni az útra. Kerék­páron ilyenkor is a könnyű öltö­zet a célszerű. Kerékpáros balese­tem még sohasem volt, pedig haj­nalban nagyon álmosak ám a gépkocsivezetők. Nagyon ügyelek a hátam mögötti forgalomra, mert csak ettől kell tartani. Hogy mi­lyen a saját kerékpárom? Olyan, mint annak a bizonyos közmon­dásbeli suszternek a cipője... Több százezer javítás — Kedv«; Szűcs bácsi, mit tart pályafutása eredményének erköl­csi és anyagi vonatkozásban? — teszem fel az obiigát kérdést, mi­te Szűcs András kissé eltűnődik, aztán felel: — Ilyen vonatkozásban inkább erkölcsi eredményekről beszélhe­tek. Arra vagyok büszke, hogy van aki immár három generáción, a nagypapa, apa és az unoka sze­mélyén keresztül, negyven eszten­deje veszi igénybe munkámat. Én előre alkudok meg a munkára, és ha rejtett hiba akad, azt sohasem szoktam utólag felszámolni. Van, aki erőszakkal fizet többet, mint amit kérek tőle. Valaki egyszer azt is mondotta, hogy „abból külön meg lehetne élni, amit magament fizettet meg munkája jogos ellen­értékéként...” Ez az én sikerem, az a több százezer kerékpárjavítási munka, amit eddig a megrende­lők megelégedésére végeztem el. Ennek a dicséretté méltó embe­ri magatartásnak és szakmai szor­galomnak már csak statisztikai tü­körképi vetülete az a szám, a-mi szerint Szűcs András az elmúlt 45 esztendő ala-tt több mint 500 ezer kilométert kerékpározott munká­ja érdekében Gyula és Békéscsa­ba között. Ezzel a teljesítménnyel mintegy tizenháromszor lehetett volna kö- rü-lkarikázni az egyenlítőt... Surányi Sándor Búcsúzunk Eszterkétől Kevés a szó, amellyel méltókép­pen adózhatnánk emlékének. Pe­dig az egyszerű emberek között is a legegyszerűbb volt. És mégis: pontosan az egyszierűsége tette nagyszerű emberré. Nem is tu­dom, hogy egyszerűségét, vagy nagyszerűségét bizonyítja az, hogy mindenki csak így hívta Bélré­sen: Eszterke. Nem vezető pozícióban dolgo­zott, de mégis többet tett nem egy vezető beosztásban lévő ember­nél. Számtalan embernek intézte ügyes-bajos dolgait, segítette ta­nácsaival munkatársait. Hosszú ideig vallattam, hogy nincs pótolhatatlan ember, és most mégis azt érzem, halálával pótol­hatatlan veszteség érte Békés köz­ség tanácsát. Utolérhetetlen tudás­szomja, az államigazgatási mun­ka ezerágú labirintusának tökéle­tes ismerete mindenki fölé emel­te. Nagyszerű embert, kiváló mun­katársat vesztettünk el benne. PótolhS’atlan veszteség számunk­ra, l\gy magával vitte sírjába kincseit: tudását, szerénységét, emberszereletét, munkafegyelmét, szorgalmát, segítőkészségét. Milyen jó lenne, ha olyan sze­rények tudnánk lenni, mint Ö volt. Milyen jó lenne, ha úgy tud­nánk szeretni az embereket, mint ö. Milyen jó lenne, ha olyan szorgalmasak tudnánk lenni, mint Eszterke volt. Soha nem hallotta senki panaszkodni, hogy rengeteg a munkája, hogy fáradt. Eszterke csali egyet ismert: dolgozni becsü­lettel, tisztességgel. Azt sem hal­lotta senki, hogy csak egyszer is felemelte volna a hangját. Ingerült­ség, türelmetlenség ismeretlen fo­galom volt előtte. Becsültük, tiszteltük, szerettük. Ez a nagyon egyszerű asszony pél. daképe volt, és lesz még nagyon sokáig a békési tanács dolgozói­nak. Búcsúzunk Eszterke. Amit fo­gadtunk, emlékéhez méltóan, be­csülettel teljesítjük: három kis­gyermeke mindig kap valamelyi­künktől egy-egy csokorral szerete­tünk soha nem hervadó virágai­ból, egyengetjük életútjukat, hogy édesanyjukhoz hasonló emberré formálódjanak. Tudjuk, hogy az anyai szív melegét semmi sem pótolhatja, de Eszterke egész éle­te példaként mutatta, hogy a gon­dokat, bajokat, a fájdalmat tiszta szívvel, embenszeretettel, együtt­érzéssel enyhíteni lehet. Ennek szellemében törődünk majd az árván maradt Iris család gondjai­val. * A frissen hantolt sírt beborítják a kegyelet koszorúi. Állunk né­mán, próbáljuk nem hinni a való­ságot, de a fejfa felirata kegyet­lenül bizonyít: Fehér Vilmosné, született Szabó Eszter, élt 42 évet. Dr. Ó. Kovács István Búcsú két veterántól Körösladány népe két régi párt­munkást búcsúztatott a napokban: Kertész Antalt, veterán szakszer­vezeti harcost, és Bögre Zsigmon- dot, a Tanácsköztársaság vöröska­tonáját. Életüket, harcban szer­zett tapasztalataikat ismertek a község fiataljai és idősebbjei egy­aránt. Nem egyszer mondták el életútjukat a honismereti körben S a beszélgetések után az ifjak újonnan megfogadták, úgy akar­nak élni, dolgozni a szocializmu­sért, mint veterán példaképeik. Ez évben, amikor a Tanácsköz­társaság 46. évfordulójának ün­nepére gyűlt össze a község népe, Kertész és Bögre elvtársak már nem vehették részt az ünnepé lyen. De emléküket kegyelettel őrzik a fiatalok, bajtársai, harcos­társai, Köiösladány egész népe. 11. Szerencsére a fegyveres lét­szám már megszaporodott. Ké­részék tizennégy embert tobo­roztak a közbiztonsági alakulat­ba. Ez lett ugyanis a fegyveres testület neve, aminek Kérész lett a vezetője ezredesi rang­ban. Kicsi Biri nevezte ki, hogy lássák a többiek: jutalmazni is tud, nemcsak büntetni. Ez igy, egymagában nagyon lelket fel­emelő dolog. Kicsi Biri örül is neki kimondhatatlanul. Csak­hogy ezeket fizetni kell valami­ből, hiszen a Krisztus koporsóját se őrizték ingyen. Sajnos, a pénzverés egyelőre kudarcot vallott. Nemcsak a lecsukott pénzügyminiszter miatt, hanem főképp azért, mert a Vörös Had­sereg is bocsát ki pengőt, s azon rajta van, hogy elfogadása min­denki számára kötelező. Erre, sajnos, nem gondolt előbb. Mivel azokkal nem jó kikezdeni — amit ő nagyon is jól tud —, egyelőre lemondott a pénzverés. rőL Viszont elfogadta Kérésznek két javaslatát. Eszerint a pénzt lebélyegezték. Mindenki köteles volt papírpénzét felihozni a községházára, ahol is három betűt ütötték minden bankóra. Éspedig a következő betűket: BBK. Ez azt jelentette, hogy Bi- harberettyói Köztársaság. Min­den tíz pengő után egy pengő bélyegzési pénzt szedtek. Hogy aztán az emberek ezzel fizettek-e Gerő Dános: líicsí BidUicáfysáfya Szatirikus kisregény mindenütt, azt ellenőrizni nem tudták, mert ahhoz kevés volt az emberük. Kérész másik javaslata még ennél is fontosabb volt. Felosz­tották a falut húszas egységek­re, s kiadták parancsba, hogy minden húsz ház köteles havon­ként egy mázsa búzát, ötven ki­ló húst, meg egy hektó bort be­szolgáltatni. Egyelőre ebből gazdálkodtak, ebből fizették a fegyveres testületet. VIII. Gond meg tennivaló volt tehát ezernyi. De még ezeknél is na­gyobb probléma az, amiről ma szerzett tudomást Biri. Reggel Kérész, az „ezredes”, személyesen hozott be a község­házára egy sarkadkeresztúri ta- nitót. Hazafelé tartott Debre­cenből a nyavalyás. Akkor kap­ták el az ezredesek, amikor ép­pen búcsúzkodott a szállásadó paptól. Az irodában igazoltatták, megmotozták. Fegyver nem volt nála, az iratai is rendben vol­tak magyar és orosz nyelven egyaránt, úgyhogy nem történt semmiféle bántódása, csak Ki­csi Biri faggatta ki. Ez a fiatalember is megerősí­tette azt, amit nemrégiben a szovjet főhadnagytól hallott. Valóban kormány alakult Deb­recenben, s a tanító állítása szerint valamiféle grófot is be­vettek maguk közé. A kommu­nistákon kívül mindenféle párt­beliek, kisgazdák, szociáldemok­raták, meg valamiféle paraszt- pártiak is benne vannak a kor­mányban. Ez ugyan nem túlsá­gosan érdekelte Birit. A lényeg másutt van, ott, hogy amíg ő kétágú lesz, addig nem tűr meg semmiféle urat, meg pártot a sa­ját köztársaságában. Főleg a ve­zetésbe nem enged mást bele­szólni. Azok Debrecenben kor­mányozzanak, ahogy éppen jó­nak látják. Van egy dolog vi­szont, ami izgatja. Ha igaz a ta­nító beszéde, akkor rövidesen, mihelyt az utolsó németet is ki­kergetik az ország területéről, földosztást csinálnak. Emiatt nem leli nyugtát az el­nök, ez motoszkál benne azóta, hogy elment a sarkadkeresztúri hívatlan látogató. Fel és alá jár­kál a szobájában, magában mo­tyog. — Meg keli előzni őket. Ne­kem kell előbb megvalósítani a földosztást. Ha elveszem a földet a nagybirtokosoktól, mindenki mellettem lesz. A közbiztonsági alakulat új tagjai mind föld nél­küliek, azokat örökre a Köztár­sasághoz kötöm, ha földet szer­zek nekik. Két nap alatt el lehet intézni az egészet. Három részre osztjuk a Liesthein-birto- kokat, három nagy gazdaságot hozunk létre... Kommunizálunk mindent, megteremtjük az egyenlőségeit. Huzavona, ellen­szegülés nem lehet. Kihirdetjük a kommunizmust, és megelőzzük a híres debreceni kormányt. Amikor megérlelődött benne a gondolat, be akarta magához rendelni Kérészt meg Molnár Antit. Igenám, de akkor iutott eszébe, hogy tulajdonképpen a Köztársaságnak nincs is nagy­birtoka, . mert a Liesthein-urada- lom közigazgatásilag Békésházá- hoz tartozik. — Ez is a régi köz- igazgatás átka, az isten tegye akárhová — szitkozódott Biri ke­gyetlenül, rangjához nem mél­tóan. De azért nem esett kétség­be. Nem baj! Ha nincs nagybir­tok, akkor majd szereznek. Leült az asztalhoz, rövid le­velet fogalmazott, és most már csak azért is behívatta az „ezre­dest”. — Kérész polgártársam! Lóra ülsz, és átviszed Békésházára ezt a levelet. — Kinek? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents