Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-27 / 73. szám
I960, március 27. 4 Szombat A felvonógyár munkásai mondják: így többet lehet tenni a gyárért Normakarbantartás és nyereségrészesedés A Hajtómű- és Felvonógyár dolgozói február 18-án. viharos szakszervezeti taggyűlésen érvényt szereztek az akaratuknak: a sok-sok hanyagságot, mulasztást elkövető régi szakszervezeti vezetőséget leváltották és helyébe újat választottak. A hibák összetornyosultak, az új vezetőség tehát nehéz körülmények között kezdte a munkáját. Hol teremtsenek először rendet? összehívták a brigádvezetőket, velük tárgyaltak. Adjanak ök tanácsot! A legsürgősebb feladatként a munkaverseny megszervezését jelölték meg. Mert volt ugyan szocialista munkaverseny ezelőtt iß, de sem a szakszervezet, sem a gazdasági vezetés nem törődött ae értékeléssel, így teljesen ellaposodott. A szakszervezet új vezetősége végül is a munkások véleménye alapján kidolgozta a brigádok közötti egész éves versenyt, figyelembe véve a múlt év december 10-i párthatározatban megjelölt feladatokat. Aj első értékelésre április 4-én kerül majd sor. A felhíváshoz elsőként a szerszámkészítők csatlakoztak, akiket sorban követtek a többiek is. A verseny kezdete óta rendkívül felélénkült az élet a gyáregységben. Mindenki számolja a pontokat és keresi a lehetőséget, hogyan lehetne a meglevőhöz még többet szerezni. Legfontosabb célkitűzés a minőség javítása és a selejt csökkentése, de a társadalmi munka is befolyásolja aE__eredményt A köszönő szó is elmaradt A forgácsoló műhely Béke brigádjának tagjaival nemegyszer találkoztam már előbb is és mindig az volt a benyomásom róluk, hogy kedvetlenül dolgoznak. Sokat panaszkodtak. Ügy érezték, hogy áthághatatlan gát választja el őket a vezetőktől, szinte két külön világban élnek. Tavaly például, amikor 1000 óra társadalmi munkával elkészült az új műhely, senkinek egy köszönő szava sem volt hozzájuk. Ennyit legalább elvártak volna. Azt is joggal kifogásolták, hogy a havonta megtartott brigádtanács- kozáson egész évben egy vezető sem vett részt. 1964. január 1-én célul tűzték a szocialista cím elnyerését. Igyekeztek eleget tenni a vállalásuknak, de az értékelés elmaradt. A brigádnaplót ugyan egyszer láttamozta a szak- szervezeti titkár, de még annyi fáradságot sem vett magának, hogy a véleményét feljegyezte volna. Vagy talán nem is volt véleménye? A hanyagságának a következménye, hogy a brigád munkáját, tevékenységét a mai napig nem bírálták el, pedig régen letelt az egy év. Hogyan töÁrbefagyasztás Jugoszláviában A jugoszláv kormány elhatározta, hogy befagyasztja a legfontosabb közfogyasztási cikkek és szolgáltatások árát. Az új rendelet értelmében — amely március 24-én lépett életbe — a kereskedelmi és a szolgáltatási vállalatok a legfontosabb mezőgazdasági cikkek — hús, liszt, kenyér, tej, rizs, kávé, déligyümölcs stb. — és iparcikkek, valamint a szolgáltatások árát nem emelhetik a március 22-4 szint fölé. A jugoszláv kormány intézkedését az telte szükségessé, hogy az utóbbi időben mind erőteljesebbé vált az inflációs jelenség. A dinamikai fejlődés, a túlméreteCsak egy pohárkával j Idősebb scaJcmuitkús, a Hétté* me- ; sryei Tanács 1. számú sütőipari Vál- > latot dolgozója, tdWb gyermekes esa- I iád apa. Becsületes, rendes- ember. : Múlt évi munkájával elvitatna Mila- S mii hozzájárult, ahhoz, bogy a vatta- ; Iát 18 és fél napi keresetnek meg- 1 teleki összegű nyereségrészesedést Z fizethessen ki. Társaival együtt bol- : dogan vette át a borítékot. Akkor Z talán még az járt az eszében, hogy Z gyorsan haza.viel és átadja az asz- ; szonynak a pénzt. Néhány forintot g persze megtart magának belőle, mert ■ ez jár. Az ember azonban sok veszélynek g van kitéve akkor, ha pénz van a ; zsebében, és nem is annyira a tol- - vajoktől kell tartania. P. T. ugyan Z egészen gyanútlanul lépett be az S egyik sarki italboltba és csupán arra g gondolt, hogy a neki járó forintok- g hói megiszik valamit. Csak egy po- jj bárkával. Ki vitathatná el tőle est a Z jogot? Ámde ... Szóval a vége a« g lett, bogy egészen belcmelegedett a g dologba, és eközben a költségvetés g teljesen felborult. Es még valami I történt: másnap képtelen volt a mun- ! kaitelyére bemenni. Ez persse égy Z napi keresetének az elvesztésével és g Fegyelmi felelősségre vonásét«' Járt. —or aett beruházások negatív velejárójaként a gazdasági életben helyenként súlyos aránytalanságok jöttek létre. Zavarok keletkeztek a piacon s növekedett a külkereskedelmi mérleg hiánya. (MTI) 9 — Elhallgass! — sziszegte Bírj gyűlölködve, és átkozta magát, amiért tegnap neon tartóztatta le ott a helyszínen, a gyűlésen, amikor szembeszáll«; a terveivel. Hát milyen ember ez? Milyen jogon meri sértegetni a köztársaságot és az elnök személyét;? Nem érti az egész dolog jelentőségét, nem képes felfogni, hogy megváltozott a világ, hogy csak egy lehet: amit Bírt Tibor akar?! VI. Ügy látszik, Mihályi valóban nem akarta tudomásul venni a megváltozott helyzetet. Nem zavartatta magát cseppet sem! — Azt hiszed, ez leventeegyesület, parancsolgathatsz kedvedre? — Annái még jobban is! — fis mindezt az új világ nevében, ha nem tévedek? Nagyon melléfogtál Biiri, idejében szólok. A nép régen vár a változásra, de nem ilyenre. Kitörik a nyakad, ha a magad kis érdekét keresed az ő hátukon taposva. — Nem félsz nekem ilyet mondani, te gyalázatos? — Nem hetek. Azt se tudom, máért jöttél most ide, de ha már itt vagy, megmondom, ami a hegyenben van. A falu ügyeit a Nemzeti Bizottság veszi kézbe teljesen. Nagyon jól tudod, hogy Bokor Gyurkát, az írnokot megbíztuk a főjegyzői teendők ellátásával. A legutolsó gyűlésen, ahová te el sem jöttél, elhatároztuk, hogy bíróválasztásra rövide! sem összedobol tatjuk a falut. Ma. rődtek ott a dolgozókkal, ahol ilyen súlyos mulasztás történhetett? Egy lépéssel közelebb Az igaz, hogy a vezetők még az idén sem vettek részt a brigád havonta megtartott tanácskozásán, a szocialista cím elbírálása is hátra van még, de a hangulatot a felszabadulási verseny megváltoztatta. Ügy érzik a dolgozók, most már egy lépéssel mégis közelebb kerültek a vezetőkhöz. Ami a legfontosabb, biztosított a munkaellátottságuk, s ez nagyobb gondosságra utal. Po- lonka György, a szakszervezet titkára már nemegyeszer beszélt velük különböző kérdésekről, véleményt, termelést elősegítő javaslatokat kért tőlük. A többi vezető is egyre gyakrabban jelenik meg a műhelyben. És kezd a munka szervezettebbé válni. Változott a légkör Nem mondhatja senki, hogy már minden rendben van, de a kezdet jó. A szakszervezet új vezetősége nagy körültekintéssel igyekszik eleget tenni a vállalt kötelezettségének. Itt is, ott is hallom, hogy más a légkör, mint azelőtt volt. Annyi már történt, hogy a Béke-brigád a verseny kezdete óta a tervét teljesíti, se- lejtet nem gyártott és fegyelmezetlenség egy alkalommal sem fordult elő. A február 18-i szak- szervezeti vezetőségválasztó taggyűlés íme kezdi teremni a gyümölcsét, ami végül a vállalat eredményében érlelődik majd meg. És szépül már a műhelyek környéke is. A dolgozók társadalmi munkában virágágyakat készítenek elő, takarítanak, rendezkednek. Talán úgy érzik, hogy most már érdemes többet tenni a gyárért. Pásztor Béla Rossz emlékeket idéz a kétkezi munkásban az, ha normarendezésről hall. Eszébe jut a tízegynéhány évvel ezelőtti időszak, amikor a termelékenység növelésének ezt az elengedhetetlen eszközét mindenütt egyforma mértékben, mechanikusan, az adott lehetőségek figyelmen kívül hagyásával alkalmazták, ami végül is a dolgozók munkakedvének csökkenéséhez vezetett. A párt múlt év decemberi határozata, az országgyűlés költségvetési vitája szólt ezekről a régi hibákról, de egyúttal felhívta a figyelmet az újonnan jelentkező, népgazdasá- gilag káros jelenségekre is, amikor leszögezte: Az évekkel ezelőtt hozott határozatot, amely előírta a normák rendszeres karbantartását, nagyon sok helyen nem valósították meg. Ennek következtében — néhány vállalatot kivéve — a normák jelentősen fellazultak... A vállalatvezetőségek nagy része „mumus”-ként kezelte a normákat és kissé népszerűtlen feladatnak tartották sok helyütt a pártszervezetek Is, hogy felhívják a gazdaságvezetés figyelmét az e téren előforduló lazaságokra. Nem mindenütt. Jó példája ennek a Gyulai Haris- nyagyár vagy a Békési Kosárfonó Vállalat. A Gyulai Harisnyagyárban, mint megyénk valamennyi üzemében, az elmúlt években jelentősen fejlődött a műszaki színvonal. Az állam tekintélyes összegeket fordított a rekonstrukciókra, arra, hogy könnyebbé váljon a munka, jobbá a gyártmányok minősége. Űj gépek százait állították a termelésbe, s egészen természetesnek tartották például a harisnyagyáriak, hogy a modernebb gépeken vagy azokon a termelőeszközökön, amelyek működésének meggyorsítására értékes újításokat vezettek be, nem lehet a régi normák mellett dolgozni. A pártszervezet ezt a szemléletet jó politikai munkával igyekezett terjeszteni. Igaz ugyan, hogy egyes emberek, akik új gépeken, Gerő János: ICicsi BidUUáttysáfya Szatirikus kisregény gumknak kell kéabevenni a falu ügyeit. Terád most is szükség lesz, mert tolmács még kell. De ha neked nem tetszik a dolog, akkor nyisd ki a műhelyedet, és csináld a csizmákat, meg a cipőket. Keresünk helyetted másik tolmácsot. Ennél sértőbbet nem is mondhatott volna Birinek. A koma most már minden béketűrésből kifogyott. Ordított. — Jól gondold meg, aurát mondasz, mert ezért felelni fogsz! Széles Jóska megpróbált békítő- leg közbeavatkozni. — Higgye ed, Biri úr, igaza van Sándor bátyáimnak. Kár volt neki szólni, mert most meg Kérész torkolta le: — Jobb lenne, ha hazamenne, kedves barátom, és nem avatkozna bele másnak a dolgába. Mihályiné kétségbeesve igyekezett békítgetná a két haragos embert. Istenem, istemkém, ezek mindjárt egymásnak mennék — gondolta rémüldözve és Kérésznek a fegyverét figyelte. Az urát meg igyekezett jobb belátásra bírni. — Hagyjad a komát, Sándor! Ne vitatkozz vele! Ha ő így gondolja, akkor menjen a maga útján! Hiába volt a bókítgetés, most mát' egyik sem hagyta magát. Mihályi is kiabált, úgy kérdezte a susztert: — Kinek felelek én, te Biri? — Nekem! — verte a mellét mérgesen a csepp ember. — Nekem! Megértetted? — Neked? — Igenis! — Milyen jogon! — A törvény nevében letartóztatlak! Mihályi haragosan és gúnyosan nézett lefelé Birire. Ügy látszott, azonnal megfeledkezik magáról és képen vágja Birit. Mert attól talán észhez térne. Egy valódi, telitenyeres pofontól. De egyelőre nem ve- rékszdk, lenyeli a mérgét, és csak kérdez. — Miféle törvény nevében? Az ón törvényem a nép törvénye, az ami a többieké. Én a te törvényedre köpök, ha úgy tetszik, nem adok rá semmit. — De a fegyverére igen! — csattant az örökös elnök hangja és egy intésre Kérész, meg Molnár Anti előhúzzák for- gópisztolyukait és ráfogják Mihályira. Az asszony felsdkolt, Birihez, meg a szomszédhoz fordul könyörögve: — Kedves komámuram, jaj mit akar tenni? Segítsél, Jósjobb munkalehetőségek mellett dolgoznak, a régi normák fenntartásával (a többiekhez képest) aránytalanul magasabb keresethez jutnának, és ez nekik jó, de nem jó sem a többieknek, sem az államnak — mondották a párttagok. Sőt, egyenesen káros, mert a műszaki fejlesztésre fordított nagy összegek ilyen módon nem térülnek meg, hanem szegényítik az országot. Tehát — vonták le a következtetést — az egyes emberek élete sem lehet tartósan jó, ha ezt a népgazdaság kárára valósítják meg ... A harisnyagyári dolgozók többsége meg is értette ezt az érvelést, s maga is segített a folyamatos normakarbantartás végrehajtásában. Elsősorban azzal, hogy szakmailag képezte magát. A múlt évben 420 harisnyagyári dolgozó tette le sikeresen a szakmunkásvizsgát. A folyamatos normakarbantartás eredményeként tavaly mintegy 40 ezer normaórát takarítottak meg a harisnyagyárban. Ez a számottevő eredmény hozzájárult ahhoz, hogy az 1964. évi munkájuk alapján 1963-hoz képest duplájára emelkedett a nyereségrészesedésük. Ügy véljük, szemléltetően bizonyítja ez a példa, hogy a normakarbantartás közösségi érdek, mert segíti a vállalatok gazdaságossági hatásfokának növelését, s a nagyobb nyereségrészesedés elérését is. Ebben az évben, hasonlóképpen a tavalyihoz, óramű pontossággal teljesítik terveiket a harisnyagyáriak. Az első két hónapban 7 ezer forinttal haladták túl az előirányzott értéktermelést. Jelentős ez azért, mert az üzem gyártmányainak 40 százaléka exportra kerül. A gyulai harisnyát Párizstól Moszkváig ismerik. Azt azonban sokan nem tudják, hogy a harisnyagyáriak nemcsak pontosan adják át gyártmányaikat a külkereskedelmi szerveknek, hanem a folyamatos normakarbantartás segítségével egyre gazdaságosabb a termelésük is. V. D. ka! Édes Istenem, minek kellett veszekedni? Mihályi a feleségére néz. Int néki, hogy hallgasson, aztán Birihez fordul: — Hát erre a törvényre csakugyan adok. Mert te egészen megzavarodtál, képes lennél agyonlövetnd a pribékeiddel. De megbánod még, Biri, keservesen megbánod. Jusson eszedbe... — A papolást befejezhetjük — vág közbe Biri. — Na, indulj, Mihályi! A kovács szabadulni szeretne. Szinte nem is hiszi el, hogy ez valóban így történt. Ha puszta kézzel lennének, szétütne köztük, hogy elmenne a kedvük az erőszakoskodástól. De a fegyverrel szemben tehetetlen. Csak a fogát csikorgatja, s annyit mond a feleségének: — Visszajövök én nemsokára... nyugodjál meg. Utánuk becsukódik az ajtó, behallik lépteik dobogása az udvarról. Majd a kaput is becsukják, és csend lesz. Most már nem hallani egyebet, csak az asszony szaggatott, fuldokló zokogását és Széles Jóska csendes, vigasztaló szavait... Kicsi Biri álmában sem merészelt arra gondolni, hogy egykét hét alatt ennyire megváltozik a világ. Az első napokban — amikor elnökké kiáltotta ki magát — még keresnie kellett a munkát. Ma meg már azt se tudja, mihez kapjon hirtelen. (Folytatjuk)
