Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-27 / 73. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1965. MÁRCIUS 27., SZOMBAT Ára 60 fillér XX. ÉVFOLYAM, 73. SZÁM így többet lehet tenni a gyárért | Együtt kezdték az évet | Normakarbantartás és nyereségrészesedés | A helyi kezdeményezések kerüljenek összhangba a központi célkitűzésekkel Llést tartott a Hazafias Népfront megyei Bisottságu Tegnap, március 26-án kibőví­tett ülést tartott a Hazafias Nép­front megyei Bizottsága Békéscsa­bán. Az 1965. évi gazdasági fela­datokról tanácskoztak. Az érte­kezleten ott voltaik a megyei bi­zottság tagjain kívül a HNF járá­si vezetői, valamint megyénk közéletének képviselői. Dr. Szak- máry Gyula megyei elnök meg­nyitó szavai után Rusznák János, a HNF megyei titkára tartott vita­indító előadást. Rusznák elvtárs az ország életében 20 évvel ezelőtt bekövetkezett változásokról szó. lőtt. Húsz év alatt — említette — az ipari termelés megötszöröző­dött, a mezőgazdaság termelé­kenysége pedig 18 százalékkal nö­vekedett. A népgazdaság minden ágában uralkodóvá váltak a szoci­alista termelési viszonyok. A la­kosság 20 évvel ezelőtti életkörül­ményei lényegesen megváltoztak. Az eredmények forrása pártunk politikája, amely a nép anyagi és kulturális felemelkedését szolgál­ja. A társadalom ezt a politikát magáévá tette. A Hazafias Népfront akkor tölti be feladatát, ha a nép ügyét, a társadalmi célkitű­zések valóraváltását a moz­galom sajátos eszközeivel se­gíti. Rusznák János ezután a Haza­fias Népfront helyi munikáját ele­mezte. Bár Békés megye egyre jobban az iparosodó megyék közé tartozik, az elnökség mégis úgy látja, hogy a gazdasági életben főként a mezőgazdaságban dolgo­zók helyzetének tovább javítása igényli a mozgalom nagyobb fi­gyelmét. Az MSZMP Központi Bi­zottságának december 10-i határo­zata, továbbá a Hazafias Népfront Országos Tanácsának 1965. márci­us 5-én tartott ülése után az a fel­adatunk, hogy mindenütt olyan közszellemet alakítsunk ki, amely lehetővé teszi gazdasági életünk hatékonyságának fokozását. Ezért pedig ki-ki a saját munkahelyén tehet a legtöbbet. A HNF megyei bizottsága szót emel az egyoldalú, mennyiségi tervtel jesités ellen, Magyar—guineai kereskedelmi megállapodás Conakryban aláírták a Magyar Népköztársaság és a Guineai Köz* társaság 1965. évi árucsereforgal­mát szabályozó jegyzőkönyvet és az árulistákat. A létrejött megál­lapodás értelmében Magyarország többek között textíliát, fémtömeg­cikkeket, gyógyszereket, vegyi cikkeket, járműalkatrészeket szál­lít Guineának, olajos magvak, ká­vé, bauxit, timföld és gyógyszer- alapanyagok ellenében. (MTI) ugyanakkor részt vállal a minő­ségi szemlélet kifejlesztéséből, a gazdaságosságra törekvésből, az ésszerű takarékosságból, a vég­zett munka érdemi elbírálásából és a megfelelő ösztönzés megva­lósításából. El kell érnünk — mondotta a többi között —, hogy a fel­adatok meghatározásában az eddigieknél jobban érvénye­süljön a demokratizmus, ugyanakkor a munkában szi­gorúbb fegyelemre van szük­ség. Ezután részletesen tájékoztatta az értekezletet megyénk gazdasági életéről. Elmondotta, hogy a me­gye ipara 1964-ben 18,2 százalék­kal termelt többet, mint 1963-ban. A termelésnövekedés 38 százalék­ban a termelékenységből, 62 szá­zalékban pedig a létszámnöveke­désből adódott. Ez nem megfelelő. A kormány idevonatkozó határo­zatának teljesítéséhez az említett arány fordítottjára lenne szükség. A mezőgazdaság 8,6 százalékos össztermelésnövekedést ért el. Ez alatta van az ötéves terv célkitű­zéseinek. Bár a növénytermesztés eredményei tavaly jelentősen vál­toztak, mégsem lehetünk megelé­gedve. A közös gazdaságok közül egyre több sajátítja el a nagyüze­mi termelés módszereit. Érdekes megemlíteni, hogy 1964-ben 43­mai növekedett azoknak a szövet­kezeteknek a száma, ahol holdan­ként 13—16 mázsa búzát termei­tek. Ugyanakkor két szövetkezet 16 mázsán felüli búzaátlagtermés­sel jelentkezett. Megyénk adottsá­gai kiválóak a gabona termeszté­sére. Ahol holdanként megterem a 25—30 mázsa szemes kuko­rica, ott a vezetés mulasztá­sa miatt teremhet csak 10 mázsán alul a búza. Ezután a takarmány és az ipari növények termesztésének fontos­ságáról beszólt, majd a háztáji árutermelés szervezését tette szó­vá. A háztáji bizottságok szerve­zése lassan halad. A helyi vezetés gyakran csak egy újabb bizottsá­got lát benne, holott a munka, a feladat lényege kizárja a bizott- ságosdit. Azért van szükség első­sorban a háztáji bizottságokra, hogy a falu önellátását ugyanúgy, mint tavaly, oldják meg, s az árufelesleget pedig szervezetten adják át az állami kereskedelem­nek. Azt szeretnénk elérni, hogy a falu ne apelláljon burgonyából, petrezselyemgyökérből, sárgarépá­ból, káposztából a központi kész­letre. A továbbiakban a termelés anyagi ösztönzéséről, a munkás- és parasztlányok, asszonyok helyt­állásáról, vezetésbe vonásuk fon­tosságáról szólott. Hangsúlyozta, a helyi kezdeményezések kerüljenek összhangba a központi célkitűzé­sekkel. Éppen ezért a népfrontbizottságok küzd­jenek az öncélú termelés el­len, ne engedjenek tért az önző partikuláris érdekek­nek. Rusznák elvtárs a továbbiakban rövid áttekintést adott a nemzet­közi élet eseményeiről. Elítélte az amerikai imperializmus vietnami háborúját. A beszámolót vita követte. Fel­szólalt Szobek Pál, a békéscsabai Lenin Tsz gazdája. Indítványozta, a HNF indítson, útjára egy olyan mozgalmat, amely a termelőszö­vetkezeti tagok háztáji gazdasá­gában az alapszabályban — szám szerint — engedélyezett állatok tartásának szervezését szolgálja. Gombkötő József, az orosházi Dó­zsa Tsz tagja a gépesítés fokozá­sát, az élőmunka-ráfordítás csök­kentésének módjait, a hozamok növelését tette szóvá. Kasza Mi­hály Végegyházáról a betakarítás szervezettebb gépesíléséről, Kato­na Mátyás Dombiratosról a HNF helyi bizottságának kezdeménye­zéséről, Janurik Mihály Szarvas­ról, a béke fontosságáról beszélt. A HNF megyei bizottsága tilta­kozó levelet fogalmazott az Or­szágos Béketanácsnak az ame­rikai imperialisták délkelet-ázsiai háborús cselekedetei ellen. A HNF megyei bizottságának ülése dir. Szakmáry Gyula elnök szavaival a déli órákban fejező­dött be. D. K. Talapzatára emelték az új Lenin-szobrot A fővárosi Dózsa György úti dísztéren már korábban elkészült a Len in-e mlók mű 17 méter ma­gas, felfelé nyúlva keskenyedő, tardosi márvánnyal burkolt pi­lonja. Pénteken pedig talapzatá­ra emelték Lenin négy méter ma­gas, bronzba öntött szobrát, ame­lyet Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész mintázott, s ame­lyet a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat öntőműhelyében öntöttek. A talapzatra emelés nagy körültekintést igénylő munkáját az alkotó szobrászművész, az em­lékmű tervezője és az öntöde ve­zetői irányították. (MTI) Tanácselnökök értekezlete a Parlamentben A Minisztertanács március 25- én és 26-án kétnapos tanácsko­zásra hívta össze a fővárosi, me­gyei és megyei jogú városi taná- csak vb-elnökeit. A tanácskozá­som részt vett Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, ár. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Hont János, a földművelésügyi miniszter első helyettese és dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályának veze­tője A tanácskozás eted n«g»ján ae időszerű kormányzati kérdésekről Fehér Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese tájékoztatta az ér­tekezlet részvevőit. Ezt követően Hont János, a . földművelésügyi miniszter első helyettese a tavaszi mezőgazda sági feladatokkal kap­csolatos és sürgető intézkedésekre hívta fel az értekezlet részvevői­nek figyelmét. Az értekezlet a to­vábbiakban dr. Dalloe Ferenc, a Minisztertanács tanácsszervek osztályvezetőjének referátuma alapján a tanácsi munka 1964. évi tapasztalatait vitatta meg. (MTI) Tízmillió felsőruházati cikk, ugyanannyi férfi- és fiúing készül ez évben a konfekciógyárakban A felszabadulás után gyáriparrá vált ruházati ipart érdekes adatok jellemzik. Ez évben a Könnyűipa­ri Minisztériumhoz tartozó gyá­rak tízmillió felsőruházati cikket, Itt a tej Örömmel fogadták Békéscsabán a palackozott tejet. Naponta 1500—2000 üveget szállítanak a boltokba. A gépbeállástól függ, hogy esetleg a jövő hónapban vagy már a közeli hetekben na­ponta 2700—2800 üveg kerüljön a vásárlók kosarába. Fotó: Kocziszky többek között másfélmillió kabá­tot, egymillió férfiöltönyt készíte­nek. A fehérneműk száma meg­haladja a 15 milliót, s ebből 10 millió a férfi- és fiúing. Jelenleg Magyarországon több mint kétszer annyian foglalkoznak ruházati cikkek előállításával, mint a háború előtt, pedig a mun­ka most általában sokkal terme­lékenyebb, mint akkor volt. 1938- ban az országban 23 000 szabó kis­iparos működött — döntően a kis­ipar elégítette ki a lakosság ilyen irányú keresletét, és konfekció üzem csupán 66 volt, s ezekben is mindössze 2763-an dolgoztak. Most a szabó kisiparosok száma az akkorinak éppen a fele, a nagy­ipar viszont rövid idő alatt tért hódított. Tíz nagyvállalat 31 gyár­telepén csaknem 20 000 konfekció- ipari dolgozót foglalkoztat. A he- iyiipar ruházati ágában 12 OOO-ren dolgoznak és megközelíti a 20 ez­ret a szövetkezetekben dolgozó szabók, illetve varrónők száma is. A ruházati cikkeknek több mint a fele a minisztériumi iparban, 12— 13 százaléka tanácsi vállalatiknál és mintegy 30 százaléka a szövet­kezetekben készül. A konfekciógyárakban a terme­lés az utóbbi években nagymér­tékben emelkedett. A technológi­ák fejlődésére jellemző, hogy míg 1960-ban egy Neva-ing elkészítése 38,7 percet, egy márkás öltöny varrása 383 percet, egy gyapjú fel­öltő gyártása 339 percet vett igénybe, most ehhez mindössze 30, 280, illetve 293 perc szükséges. A magyar ruházati cikkek külföl­dön is piacra találnak és jó ex­portcikknek bizonyulnék. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents