Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-24 / 70. szám
1965. március 34, 3 Szerda Ni érleglakatosok A Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz öttagú mérlegjavító részlege már a megyéin kívül is hírnevet szerzett magának jó mimikájává!, A kollektíva havonta több száz mérteget javít ki vagy helyez üzembe Minőségi kifogás 1964-ben egy alkalommal sem volt. Súly pontosítás táramérlegen. Harminc éve dolgozik a szakmában Bohus Mátyás mérleglakatos. Gyebnár János és Kukucska Mihály üzleti mérleget javít. (Fotó: Kocziszky László) olyan szavaiktól, minit az aniiko- lonializmus és az egyenjogú együttműködés. De az NSZK afrikai politikája az egész imperialista tálbor érdekeit szolgálja. Emellett azonban a nyugatnémet mono. póldumokkal szoros kapcsolatban álló amerikai imperializmus gazdasági megfontolásokból is érdekeit abban, hogy Bonn kiterjesz- sze befolyását Afrikában. A ham. burgi Weit rámutatott: az USA számára sokkal egyszerűbb valamely ruhr-vidéki cégen keresztül bonyolítani le az exportot, minit az amerikai Pittsburgh-ból, amely az afrikai partoktól több ezer kilométerre fékszik. A bonni sajtóban számos cikkben a nyugatnémet trösztök és bankok afrikai gazdasági tevékenységéről vallanak. Sokat foglalkoznak például a Dresdner Bank-kai, amely tagja az UFIDA nemzetközi pénzügyi szervezetnek. Ez nagy szerepet játszik a nyugatafrikai országok különböző gazdasági terveinek kidolgozásában és megvalósításában. (A szervezet teljes neve: Nemzetközi Afriikaá Fejlesztési Pénzügyi Szövetség.) A Közös Piac az NSZK számára az egyik legfontosabb csatorna, amelyen át behatol Afrikába. Az NSZK monopóliumai hangsúlyozni kívánják az általuk nyújtott úgynevezett segély „különleges” jellegét» s «sért más imperialista hatalmak monopóliumaitól eltérőleg nem annyira önálló vállalatokat építenek, hanem inkább a vegyes vállalatokban igyekeznék részesedéshez jutni. De amint a Volkswirt című nyugatnémet lap megírta, az iparosodástól tartózkodni kell, mert a proletariátus létszámnövekedése „a nyugtalanság egyre növekvő elemeit hordozza magában”. Zarándokok — kővel az övük mögött Afrika régóta kedvelt zarándok, helye a nyugatnémet látogatóknak. Miniszterek és képviselők, hamburgi nagyiparosok és düsseldorfi bankárok, misszionáriusok, az amerikai mintára felállított nyugatnémet békéhadtest katonái és közönséges turisták mind nagyobb számban lepik el az afrikai országokat. Úgynevezett kulturális intézeteket, előadóközpontokat és iskolákat állítanak fél, amelyekben mindig és mindenütt az NSZK önzetlenségét, állítólagos antikolonializmusát, és persze a magánvállalkozás szentségéi propagálják. Mindennek az a célja, hogy a fiatal afrikai országokat elszigetelje a szocialista országoktól, a szocialista eszméktől, a társadalmi fejlődés nem kapitalista útjátöl, különösen pedig a Német Jól telelt, 22 centis gyökeret eresztett a szovjet őszi borsó Vizesfóson — Valóságos „nitrogénbánya ” lesz a talaj termőrétege — Megyénkben az utóbbi években a sikértartalomban gazdag Bezos ztá ja búza, az Uzrosz—17 rizs és egyéb szovjet növénykultúra meghonosodott és bő termést hoz. Dr. Szűcs Mihály, a mezőgazda- sági tudományok kandidátusa, a Vizesfási Állami Gazdaság igazgatója most újabb, a Szovjetunióban jól bevált növény meghonosításán fáradozik. Az ősszel fél holdnyi területen vetett gondosan előkészített magágyba az Üzbegszkij—71 borsóból. Krasznodárban Szűcs elvtárs évekig foglalkozott az említett hüvelyes növény termesztésével, ami a Szovjetunióban már jól bevált és elterjedt. Fényképek, adathalmazok igazolják, hogy Krasznodárban holdanként hektáronként — ha virágzásban vágták le — 500 —550 mázsa zöldtömeget adott. Az említett borsó — ha magra hagyják — kettő és fél—három méter magasra nő, bő termést hoz. Szára finoman gyenge, ezért támasztónövénnyel, főleg búzával termesztik. Kiderült az is, hogy a szántóföldek egyik legkitűnőbb javító növénye. Gyökérzete mélyen behatol a földbe, valósággal felszántja a talajt, még az oldalgyökerek is tele vannak nitrogéngyűjtő gumókkal, tehát komolyan megjavítja a talaj szerkezetét. Valóságos „nitrogénbánya” lesz az a talaj, ahol az Üzbegszkij—71 borsó terem. így egyik legjobb előveteménye a rizsnek és különböző takarmánynövényeknek. Mivel zöldtakarmányként korán levágják, utána még nyugodtan lehet rizst, rövid tenyészidejű kukoricát vagy egyebet vetni. Krasznodárban volt olyan tapasztalat, hogy hektáronként — minden külön tápanyagutánpótlás nélkül — borsó után 59 mázsa rizs termett. A napokban megnéztük a Vizesfási Állami Gazdaság határában az ősziborsó-táblát. Meglepően szépen zöldell, jól beállt a növényállomány. A vizsgálat kiderítette azt is, hogy télen is nőttek a gyökerek. Minden hónapban szedtek ki gyökerestül borsót a földből, s a március tizedikén kimosott növények gyökerei 22 centire hatoltak már a földbe. Még az oldalgyökerek is tele vannak nitrogéngyűjtő gumókkal. A föld feletti rész elérte a 9—10 centit. A vizesfásiak vallomása szerint a márciusi napfényes szép időben szinte szemlátomást nő az üzbég borsó. Mindenki figyeli, kíváncsiak: mi lesz belőle? A fél hold- nyi területet magnak hagyják s ősszel nagyobb területet vetnek belőle. Az üzbég borsó egyébként friss zöld etetésre, silózásra egyaránt alkalmas s a tapasztalatok szerint nagymértékben növeli a tehenek tej hozamát. Ary Róza Megoldható gondok a csabai Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-ben Bár a fejlődés vitathatatlan, mégis évről évre sok gonddal, nehézséggel kéül megküzdeniük azoknak, aikük a békéscsabai Magyar—-Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet vezetését vállal, jak. Ugyanis nincs kellő összhang sem a vezetőség sem a tagság között. A tagok közül egyesek nem érzik sajátjukénak a szövetkezetét és a vezetőség határozatait nem teszik magukévá, elhanyagolják a munkát, nem teljesítik a rójuk eső feladatokat. Ennek nyomán egyenetlen a gazdálkodás. Tavaly is ez a tsz állt a leggyengébben a munkákkal a város Demokratikus Köztársaságtól. Még 1962 novemberében történt: az NSZK megbízottja a Közös Pi. ac illetékes bizottságában kijelentette; ha csak egyetlen társult afrikai ország is elismeri az NDK-t, a bonni kormány nem lesz hajlandó a társulási megállapodás aláírására. Bonn Afrika barátjának pózában tetszeleg, de a póz alól mind gyakrabban elővillan igazi, gyarmatosító arculata. 1963 végén a már idézett Welt című lap riportot közölt nyugatnémet diákok afrikai látogatásáról. A riportnak ez volt a címe: Bozótokon és szavannákon át. A diákcsoport, amely „bozótokon és szavannákon át” vándorolt, nem turistáskodás céljából utazott Afrikába. A nyugatnémet gazdaságügyi minisztérium 250 ezer angol fontot költött erre az akcióra. Az állítólagos dd- ákcsoport tagjai ae afrikai vezetőket lustáknak és gőgösöknek nevezték, és olyasmiket állítottak, hogy az afrikaiak állítólag az európaiak visszatérését kívánják. Ami ezt a kívánságot illeti, ez valóban létezik — a nyugatnémet imperialisták kőiéiben. Csakhogy a felszabadult afrikai országok mindjobban felismerik, milyen nagy veszélyt jelent gazdasági és politikai függetlenségükre a nyugatnémet politika. (M. Z.) szövetkezetei közül. Sok volt a visszaélés is, s a tsz vagyonát jó néhányan „csákiszalmájának” tekintették. A lazaságnak és az egyenetlenségnek aztán olyan következményei is voltak, hogy évenként emelkedett a kilépők száma, s ez — no meg az elöregedés — természetszerűleg magával hozta azt, hogy nőtt az egy főre eső megmunkálásra váró földterület. Így azoknak, akik maradtak, még nehezebbé válik a helyzetük. Erről és az 1965. évi megnövekedőit feladatokról tanácskozott a tsz vezetősége a legutóbbi ülésén. A legtöbb gondot a munkaerőhiány okozza. A főagronómus többek között elmondotta, hogy egy főre csupán kukoricából 4,5, cukorrépából pedig csaknem 2 hold megmunkálása vár, nem szólva a többi növényféléről. Ez igen sok. S ha a tsz vezetősége nem szervezi meg alapos körültekintéssel a növényápoi- lási munkát, szinte lehetetlenné válik e feladat végrehajtása. Különösen akkor, ha nem áll a helyzet magaslatán minden tekintetben és kellő eréllyel nem lép fel a hanyagok, a fegyelemibomtök ellen. Sajnos, m előző év szomorú tapasztalatai az idén sem teszik derűlátóvá az embereket. Bizonyította ezt a vezetőségi ülésen elhangzott néhány hozzászólás is. Aggodalom és féltés csendült ki ezekből. — Mi lesz, ha így megy tovább — szólt az egyik vezetőségi tag —, hiszen mos* is heten akarnak eltávozni a tsz-bőil. Ne engedjük, mert az indok, amivel el akarnák menni más munkahelyre, nem elfogadható. Az 1965-ös tervet úgy készítettük, hogy iájuk is számítottunk. Ha elmennek, más is kedvet kap, mert megi jed a növekvő feladatoktól. A fegyelem megszilárdítására javaslat is elhangzott. Olyan vélemény alakult ki, hogy a hanyagokkal szemben szigorúan kell fellépni és a tsz ne riadjon visz- sza a büntetéstől sem. Az egyik brigádvezető pedig a fiatalokról szólt. Javasolta, hogy más tsz-ekhez hasonlóan, itt is jutalmazzák a jól dolgozókat, tűzzenek ki célprémiumot vagy részesítsék más anyagi előnyben azokat a fiatalokat, akik kitartanak a tsz mellett, és becsületesen, szorgalmasan dől. goznak. A növényápolási munkák elvégzésére az egyik vezetőségi tag javasolta, hogy indítsanak mozgalmat, mivel másképp nem látja megoldhatónak ezt a nagy munkát. Szerinte helyes lenne, ha az állattenyésztésben és a kiegészítő üzemágakban dolgozók is vállalnának földterületeit. Bár elhangzottak jó és ésszerű javaslatok, a vezetőségi ülés mégsem tükrözte azt, ami arra utalna, hogy mindenki felelősséget érez az 1965-ös terv végrehajtásáért, a közösség ügyéért. Furcsán hatott ugyanis — még ha részleteiben minden vezetőségi tag ismeri is az ez évi tervfeladatokat, és talán unalmassá válik minduntalan hallani a számadatokat —, hogy egyesek újságot olvastak az 1965. évi ten" ismertetése alatt vagy pedig beszélgettek egymással. Többen csak akkor figyeltek fél „elfoglaltságukból”, amikor a munkaegység értékéről, a tagok részesedéséről volt SZÓ. f Helyesebb lett volna, ha a néhány hozzászólóhoz hasonlóan. minden résztvevő a közös gondok megoldásán, a hibák kijavításának módjain, a tavaszi munkák jó megszervezésén töprengett volna és javaslatával segítené, hogy a jelenlegi helyzetből előbbre lépjen a szövetkezet. Sok a tennivaló 1965-ben, éhhez egységes irányítás, elsősorban a vezetés közös erőfeszítése, a jól összehangolt munka szükséges, mégpedig a leg_ nagyobb egyetértés alapján. A 34 forintos munkaegységértéket — amit erre az évre tervezitek — csak a legszorgalmasabb munkával, a fegyelem szigorú betartásával, az agrotechnikai módszerek pontos alkalmazáséval, a feladatok végrehajtásának jó megszervezésével lehet elérni. Kasnyik Jndü
