Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-04 / 53. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1MB. MÁRCIUS 4., CSÜTÖRTÖK Ara 60 fillér XX ÉVFOLYAM, 5S. SZÁM A Viharsarok kapujában | Túl a megyehatáron | A megyei i, osztály sorsolása \ Eredmények ÉS hiányosságok Miért a borúlátás? Szovjet, jugoszláv, észt és bolgár vendégek érkeznek hazánkba Nagygyűlések, baráti találkozók, műsoros estek a Nemzetközi Nőnapon Az emberek többségét lelkesítik a nagy feladatok, készülnek rá, nekigyűrkőznek, s aztán jóleső ér. aéssel nézik meg mindazt, ami t el­végeztek, s elégedetten számolják meg a jövedelmet. Az emberek között van azonban olyan is, aki idegessé válik a tennivalók láttán, úgyannyira, hogy csak tíblábol, duzzog, elégedetlenkedik. Ez még csak hagyján. De mintha csak pa­pírról olvasná, úgy sorolja egy- szuszra a múlt év, s egy egész tör­ténelmi időszak megtörtént hibáit, mulasztásait, mintegy önigazolásul arra, hogy csak tessék-lássék dol­gozik. Ilyen emberek vannak az üze­mekben, a vállalatokban, a hiva­talokban és a termelőszövetkeze­tekben is. Most csak a termelő- szövetkezetekben lévő emberek e kis csoportjáról lesz szó. Azokról, akiket tavaly sem nagyon unszolt rap mint nap munkára lelkiisme­retűk, s akik kevés teljesítményük után néhány forinttal kevesebbet kaptak, mivelhogy ennyi év után nem lehet már egyetlen szövetke­zetben sem „osszunk ki mindent, s majd kapunk dotációt az állam­tól, ha rosszul sikerül a gazdál­kodás” — állásjjpntra helyezked­ni. — „Mondtuk mi, hogy csak ad­dig babuskám, csidukám, amíg a szövetkezetbe lépünk, aztán olya­nokat vágnak ránk, mint az elge- bűlt fuvaroslóra” — hangoztatják a ma tennivalóival is keveset, a holnap és a holnapután jó megala­pozásával pedig cseppet sem törő­dök. Azt mondani sem kell, hogy nemcsak a tartalékolás ellen emel­nek hol tiltakozó, hol könnyekig ható panaszkodó szavakat, hanem előveszik mások kedvszegésére ér­veik tárházát is. Azt, hogy a múlt év őszén szántatlan, s letakarítat- lan maradt szövetkezetenként né­hány száz hold föld. Hogy a hosz- szúra nyúlt tél gátolja a korai nö­vények vetését és az ősziek ápo­lását. Meg hogy az állatállomány egy része betegségben szenvedett, de a termelési tervbe pedig any- nyit követel a járás és a megye. — „Ki bírja ezt? Mi lesz, ha a ta­vasz esős lesz, ha a nyár mindent perzselő, aszályos lesz?” Ezeket hallva az embernek az egyszeri menyasszony jut eszébe, aki már az eljegyzés után varrni kezdte remélt majdani gyermeké­nek a kiskabátot, s egyszer csak beletemette az arcát, s zokogva kérdezte: „Kié lesz a kabátka, ha meghal a gyerek?” i A „mi lesz akkor, ha így, meg úgy”--on mindig akadtak siránko- zók felszabadulásunk első pilla­nata óta, akármilyen új tervet, e’- gondolást tárt az ország elé a ptrt. Az elmúlt két évtized meg­annyiszor nevetségessé tette a kis- hitűeket, a mindent kétkedve fo­gadókat. Egy részük ki is gyó­gyult ebből a beteges nézőpont­ból, azonban akadnak még ború­látók, s az a legcsodálatosabb, hogy néhányan a mindig jól dol­gozó, s ezért jó életkörülmények közt lévők is bele-beleesnek a mindent kétkedve, borús, sötétben látók hangulatába. Együtt sírnak velük, ahelyett, hogy előszednék az emlékezés tárházából az érvek sokaságát, s elmondanák, hogy minden ellenkező rosszindulat és aggodalom keltette híresztelések ellenére újjáépült romjaiból ha- zánk, s szebb, gazdagabb lett a húsz év előtt elképzeltnél. Min­den gáncsoskodás és a megszokott­hoz való makacs ragaszkodás elle­nére is győzött a szövetkezeti mozgalom, s nem maradt ígéret a szövetkezeti gazdák — természete, sen csak a szorgalmasan dolgozó gazdák — jólétének nagyarányú növekedése. Hazánk, s benne városaink, fal- vaink arculatát a munka tette széppé. Termelőszövetkezeteink többségét rövid esztendők alatt a munka, az igyekezet tette modem épületekkel, gépekkel felszerelt, jó jövedelmet osztó nagyüzemi gazdaságokká. Tegyük hozzá: a jelenleginél is különbek lennének már, ha az elmúlt esztendőkben minden szövetkezetben mindenki egy kicsivel korábban és sietősebb léptekkel indult volna a határba és nem ballagva, s ha napközben mindenkinek az elérhető cél gyor­sabban mozgatta volna kezét, lel­kiismeretességét, s nem pedig e „hátha nem is érdemes csinálni semmit” sötéten látás. Termelőszövetkezeteinkre ren­geteg tennivaló vár a tavasz meg­érkezése pillanatától év végéig. Azonban nem több, mint az elmúlt esztendők egyikében-másikában, amikor nemcsak több szán tani való és letakarítatlan föld maradt, ha­nem kevesebb volt az emberi erő és a lelkesedés, de jóval kisebb a gépek és a felszerelések száma is. Azonban az egységes akarat meg­oldotta a tornyosuló, sokrétű fel­adatokat eddig is. Most jobb lehe­tőség van arra, hogy mindent ide­jében elvégezzenek szövetkezeti gazdáink, csupán az szükséges, hogy ne engedjék magukat sem, másokat sem indokolatlan ború­látásba esni, hanem gyűrkőzzenek neki a munkának együttesen, bi­zakodva dolgozzanak az év min­den munkanapján vasszorgalom­mal. Az igyekvők jutalma mindig a jó jövedelem és a megbecsülés. A feladatokból féléké, síránkozóké pedig mi lehetne más, mint apró­pénz és szégyenkezés. Kukk Imre A Magyar Nők Országos Taná­csa rendezésében tartják március 8-án az 55. Nemzetközi Nőnap ünnepségeit. Országszerte nagy­gyűléseken emlékeznek meg, hogy két évtizeddel ezelőtt bontotta ki zászlaját a demokratikus magyar nőmozgalom, s azóta is együtt küzd a világ haladó asszonyaival, leá­nyaival a békéért. Az ünnepsége­ken emlékezetbe idézik a 20 év alatt megtett utat, s azt a nagy változást, amely a magyar nők életében bekövetkezett. A nőnapi ünnepségeket gazda­gítják a hazánkba látogató kül­földi nőküldöttségek. Március 5- én a Szovjetunióból 200 asszony és leány érkezik. A vendégek 6 A megye továbbtanuló műszaki dolgozóinak régi kívánsága telje­sült a tegnapi napon. Békéscsabán a Technika Házában negyvenöt hallgató jelenlétében megtartották a tanévnyitót a Kecskeméti Felső­fokú Gépipari Technikum levelező tagozat békéscsabai konzultációs csoportjánál. A hallgatók, akik a megye különféle üzemeiben, válla­latainál dolgoznak, érettségivel, il­letve technikumi végzettséggel rendelkeznek és jelenleg műszaki beosztásban tevékenykednek. Hámon János, a Gépipari Tudo­mányos Egyesület megyei szerve­zetének titkára üdvözölte a részt­vevőket, majd Gyöngyösi János, a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikum tanulmányi osztályá­nak vezetője tájékoztatta őket a technikai és tanulmányi kérdések­ről. Elmondotta, hogy a tanulmá­nyi idő nyolc félév, azaz négy esztendő, s a tanulmányok sikeres befejezésével a hallgatók felsőfokú technikusi végzettséget szereznek. Ennék birtokában például gyártás- vezetői, főművezetői, főtechnoló- gusi, MEO-vezetői és más fontos beosztásba kerülhetnek. A tanulás megkönnyítését szol­gálja, hogy hetenként négy órában konzultációt tartanak Békéscsabán. Ezenkívül a tanévben öt alkalom­mal tájékoztató előadásokon vesz­nek részt a hallgatók, amire szin­tén Békéscsabán kerül majd sor. Az első félévben a hallgatók poli­tikai gazdaságtant, matematikát négy félévben), kémiát, metallo­gráfiát (anyagszerkezettant), és áb­rázoló geometriát tanulnak. A ké­sőbbiekben a filozófia, a fizika, a géprajz, az elektrotechnika, a gép­elemek is helyet kap a tantárgyak sorában. A tegnapi napon a jelenlévők napot töltenek a fővárosban. Meg­ismerkednek Budapest nevezetes­ségeivel, majd ellátogatnak Sze­gedre, Pécsre, Székesfehérvárra, Kecskemétre és Dunaújvárosba. Március 16-án a Belügyminiszté­rium klubhelyiségében nagygyűlé­sen búcsúznak a magyar asszo­nyoktól. Áprilisban kétszáz asz- szony viszonozza a látogatást a Szovjetunióban. Hatvanöt tagú jugoszláv nőküldöttséget is üdvö­zölhetünk Budapesten, akik Újvi­dékről érkeznek hozzánk. A KPVDSZ meghívására 65 tagú bolgár nőküldöttség jön hazánkba. A távoli Észt SZSZSZK-ból, Taliin- ból is nővendégeket köszönthe- tüink Budapesten. (MTI) már kitöltötték az iratkozási la­pokat, a leckekönyveket és több tantárgyból kézhez kapták a jegy­zeteket. Gyakorlatilag tehát már elkezdték tanulmányaikat. Ezt az is elősegítette, hogy a tanárok ké­miából, matematikából, ábrázoló geometriából és anyagszeikezet. tamböl megtartották útmutató, is­mertető előadásaikat. Koszigin nyilatkozata Berlin A szerdai Pravdában megjelent az a nyilatkozat, amelyet Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök a Pravda és a moszkvai rádió tu­dósítójának adott a Lipcsei Vá­sárról. A szovjet kormányfő kije­lentette, hogy a vásár megmutat­ta az összes szocialista országok nagy erejét, tanúbizonyságát ad­ta annak, hogy mind a Szovjet­unió, mind a többi szocialista or­szág ipara nagy műszaki haladást ért eL A szocialista tábor országainak termelését a tőkés országok ter­meléséhez hasonlítva, Koszigin kijelentette, hogy a szocialista tá­bor ipara nem marad el, sőt sok technikai megoldás tekintetében a versenytárs előtt halad. A má­sik lényeges mozzanat az, hogy a vásáron jól láthatók a szocialista országok nemzetközi munkameg­osztásának eredményei. Minien szocialista ország megtalálta azt az iparágat, amelyet nemcsak ön­maga, hanem az egész szocialista tábor számára is fejleszt. Ez a fejlesztés nem véletlen, nem kon­junkturális, hanem tervszerű és sok évre szól — fejezte be nyilat­kozatát Alekszej Koszigin. • Moszkva Alekszej Koszigin, valamint a Lipcsei Vásáron részt vett szovjet kormányküldöttség tagjai szerdán visszaérkeztek Moszkvába. (MTI) Új lisztcsomagoló gép Félautomata lisztcsomagoló gépet kapott a békéscsabai István- malom, amely segítségéve] megkétszereződik a termelékenység. Gyurkovics János üzemvezető és Szarvas György főmolnár a gépet tanulmányozza. Fotó: Kocziszky László Tanévnyitó a Felsőfokú Gépipari Technikum levelező tagozat békéscsabai konzultációs csoportjánál

Next

/
Thumbnails
Contents