Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-20 / 67. szám

1965. március 29. 4 Szombat Ilyen ember ő Tervet dolgoznak ki a fizikai munkások premizálására Az építőipari szakszervezet megyei bizottságának idei tennivalói Magas, &Qs ember Tóth Pál daraboló szabász. Karizmai meg­feszülnek, nyakán az erek kida­gadnak, amikor az asztal fölé ha­jolva dolgozik. Az elektromos vágógép, amelynek fogantyúját markolja joibb kezével, a megje­lölt vonalak mentén engedelme­sen szabja a 60—80-as rétegben egymásra terített fehérnemű- asnyagot. Különböző formák ala­kulnak H, amelyekből majd Bi­gék készülnék. Tóth Pál egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy kíváncsis­kodva figyelem. Még csak {el sem pillant, annyira belemélyed a munkájába. Gelegonya József, a szabászat művezetője mór előre megmondta, hogy így lesz. ö, ha dolgosak, akkor se hall, se lát. De, ha egyszer nem készítik elő neki az anyagot, akkor bizony a terítő­nőik nem állhatnak meg előtte. Közben egy fiatal lány közelebb jön hozzám és megkérdezi: — A rendőrségtől tetszett jön­ni? Käfern, hogy a szeme sarká­ban meghúzódó mosolyt alig tud­ja rejteni tettetett komolysága mögé. Miért rontsam el a tréfát? Egy kicsit zavarba is jön, amikor kérdéssel válaszolóik: — Hát honnan jöttem volna? Gondolkozik. De egy kis idő múlva mégis úgy dönt magáiban, hagy folytatja a játékot. — Akkor tessék őt letartóztat­tál — mondja és Tóth Pálra mű­nek — Ma és máért? — Mert mindig nógat bennün­ket, hogy dolgozzunk gyorsabban. — Ez a „bűne” tehát...? — Igen. — Hogy hívják magát? — kér­dezem, miközben elő veszem a jegyzetfüzetemet. — Miért az én nevemet létszak fetíimi? Az egyik tanú lesz. — Jő, akkor megmondom: Né­meth Éva terítőnő vagyok. De zárójelben még oda lehet írni, hogy Manócska. Közben ott terem a társa. — írjon fel engem is: Orvos Gizella, zárójelben Mazsola. — No, akkor vegyék fel a ka­bátjukat és mind a ketten jönnek velem. — Hová? — kérdezik tágra nyi­tott szemmel. — Csak éppen ki a ruhagyár­ból. Miért maradnának? Itt nincs szükség „munkakerülőikre”. Hangos nevetésre fakadnak. Nem is haragusznak ők komolyan Tóth Pálra, meg aztán a munkát sem kerülik. Be is mutatják mind­járt, hogy mi a feladatuk. Az egyik hosszú asztalra terítik több rétegben a méterárut. Nem lé­pésben, hanem futva. Gyorsan megigazítják, hogy passzoljanak a sorok. — így szoktuk — dicsekszik Orvos Gizella. — Most már jö­het Pali. Valami különös szerkezetre mu­tat, ami a hosszú asztal közepén foglal helyet. — Csak ez ne lenne útban! — Mire használják? — Tulajdonképpen terítőgép lenne. Sz. L. két évvel ezelőtti újítása. Már mondtuk neki, hogy vigye el innen a masináját. Gelegonya Józsefhez fordulok, akinek a véleménye szerint sem felelt meg a követelményeknek, mert sokszor elromlott. Ritkán dolgoztak vele. Nehezen tudom elhinni a lá­nyoknak, hogy hasznavehetetlen lenne. Az a gyanúm támad, hogy talán az új norma miatt nehez­telnek az újításra. De hát miért nem használják? Az igazságot végül is Nagy La­jostól, a békéscsabai ruhagyár műszaki vezetőjétől tudom meg. ö ezt mondja: — Jő a gép, de csak speciáEs anyagok terítésénél kifizetődő az alkalmazása. Persze minden újtól idegenkednek egy kicsit a dolgo­zók. Ha rátérünk bizonyos fajta ingek gyártására, akkor majd nagy hasznát vesszük. Már a hi­baforrásokat is megszüntettük. Tóth Pál, aki a szomszéd asz­talnál dolgozik, kis időre kikap­csolja a vágógépet. Felegyenese­dik és mint az élő lelkiismeret, vésztjósióan” megszólal: Sokat társalogtok, lányok! Komolyan, de nem haragosan mondja. Csák előre akarja bizto­si tend magának a munkaterületet. Aztán újra netoifeszül a szabás­nak Odamegyek hoezá: — Egészen jól vág ez a gép — kezdem a barátkozást. — Igen. Nemrég volt egy kis „elbeszélgetésem” a lakatosokkal — vet felém egy sokat sejtető pil­lantást. Magamban ki is rajzolódik az a kép, ahogy ez az erőteljes em­ber „elbeszélgethet” valakivel vagy akár többekkel is. Nem tudom, hogy folytathat­nám vele a társalgást. Mert len­ne azért kérdezni valóm tőle. Vé­gül is egészen váratlanul ő szó­lal meg: — Ugye, maga újságíró? — Igen. — Mert szeretem tudni, hogy kivel beszélek. — Ebben teljesen igaza van. De mondja, miért adja bele a szívét ennyire a munkába? S. — Ezért még egy héttel meg­toldom a büntetésedet! — csat­tant Biri hangja. Az egyik aj­tónál pedig. Kérész Miska, haj­dani susztersegéd, Biri egykori inasa, Mihályi mellé húzódott. Nagy revolverét az okvetetlan- kedő felé irányította, így hát több eüLenvetés nem is hang­zott el. Mindezek után Kicsi Biri ma­gyarázta tovább, milyen legyen az egykoronás, kétikoromás, fel­felé egész sorjában a százasig. A száakoronást különösen szép szavakkal festette le és a nyom­dásznak a lelkére kötötte, hogy saját pontos képmása legyen rajta, azzal a felirattal, hogy „Biri Tibor, a Bihaiberettyói Köztársaság örökös eOnöke”. Strom, a nyomdász, bár tud­ta, hogy pénzt az ő nyomdájá­ban sohasem állíthatnak elő, mert az a felszerelés csak arra jó, hogy egyszerű plakátokat vagy meghívót nyomtassanak vele, mégsem mert közbeszólni. Szívta a cigarettáját és nagy bölcsen hallgatott. Megvolt ennék a hallgatásnak a maga nyomós oka. Éspedig semmi egyéb, mint az Imrédi-, meg a nyilas-párt, aminek itt­honi feühajtója volt Strom űr. A Krausz-fóle papírkereskedés, re fájt ugyanis a foga, s úgy hitte, ha odadörgölődik, hama­rább megkapja kis nyomdája mellé a papírkereskedést. Meg is kapta. Csakhogy most már Felegyenesedik. Kikapcsolja a gépet, aztán mondja: — Egyszerű: szeretek jól élni. Meg aztán van egy Trabantom is. A feleségemmel minden nyá­ron elmegyünk valahová. Két éve a Balatonnál voltunk, tavaly a Mátrában. A vasárnapokat a Sza- nazugban töltjük vagy a rokonok­hoz látogatunk. Más is megcsinálhatja, csak ve­gyen példát tőle, aki 15 éve dik­tálja a szabászaton a munka üte­mét. S ennek a többiek is a hasz­nát látják. És ha néha tréfálkoz­nak vele, azért szeretik, becsü­lik őt. Mede Ferenc vágószabász is csak örül annak, hogy Tóth Pál­lal egy műszakban dolgozik. Soha nem kell ácsorognom. Pali annyit termel, hogy hár­munkat ellát munkával. A három vágószabász hozza varrásra kész állapotba a felda­rabolt anyagot. Szalagfűrészhez hasonló miniatűr gépen dolgoz­nak, persze fűrész helyett éles késsel. Mint a borotva olyan. Se­gédeszközük néhány keménypa­pírból készült sablon. Itt már a milliméterek is szá­mítanak — próbálja megértetni Mede Ferenc a rábízott feladat jelentőségét. Amikor dolgozat, sokszor- gon­dol egy szép háromszobás családi házra. Az övére. Hosszú évek szorgalmas munkájával építette. Már a televízió-antenna is a te­tőre került. A munkaközi szünetben beszél­getünk erről, miközben ő néhány falatot eszik. — Az a kis ház az én életmű­vem — mondja boldogan. És vége sincs a szünetnek, Tóth Pál már isimét az asztal felé ha­jolva dolgozik. Mede Ferenc ar­ra mutat: bánja, mint a kutya, amelyik küencet kölykezett™ Vagyis felelősségre vonhat­ják még őt is, ezért jobb, ha meghúzódik, amíg elvonul a vi­harfelleg. De lóm, akárhogy is szeretne észrevétlen maradni, most nincs szerencséje. Biri ünnepélyesen kinevezi pénzügyminiszternek. Még kezet is ráz vele, s mond valami szerencsakívánat-félét. Addig pedig, amíg Biri meg­tette Strömet pénzügyminisz­ternek, meg a fegyveres erők vezetőjét is kinevezte saját sze­mélyében, Mihályi Sándor gé­pészkovács azon töprengett, hogy álmodik-e és mindjárt fel­ébred, vagy Kicsi Biri kereszt- komája valóban előtte áll. Két hete találkozott vele, ak­kor még semmi baja nem volt. Ott beszélgettek Biri suszter- műhelye előtt, s azon tanakod­tak, hogy most már helyreállt a rend, el lehetne kezdeni a mun­kát, vagyis ki lehetne nyitni a műhelyeket. Mind a ketten nyolc hétig dolgoztak az orosz katonáknak, mind a kettőjüknek maradt anyag. Birinek bőr, neki Az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezetének Békés megyei Bizottsága a na­pokban elkészítette az 1965. évi mrunkatervét A feladatokat az MSZMP Központi Bizottságának decemberi határozata és a szak- szervezet XXIX. kongresszusá­nak célkitűzései jelölik meg. Az építőiparban is a fő feladat a termelékenység növelése, s a termelési költségek csökkentése. Ezért a szakszervezeti bizottságok ez évben hatékonyabb, szervezet­tebb termelést segítő munkát vé­geznek, amely a jobb minőség, a fokozottabb fegyelem és a műsza­ki fejlesztési eljárások megvaló­sítására irányul. A Békés megyei Tégla- és Cse­répipari Vállalatnál, az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Válla­latnál, a MEGYEVILL-nél és a vidéki munkahelyeken dolgozók­kal az szb tagjai vagy a bizalmuk rendszeresen megbeszélik a tenni­valókat, s figyelembe veszik a munkások kezdeményezéseit. Az illetékes szakszervezeti bizottsá­gok idejében megteremtik a mun­kaversenyek még szélesebb körű kibontakoztatásának lehetőségeit. A meglévő és az újonnan alakuló szocialista címért küzdő brigádok A Békés megyei Húsipari Vál­lalat az idén a tervhez képest 8 millió forinttal több árut készít. Főként az export termékek (gyu­lai kolbász, zsír, sózott és zsír- szalonna) mennyiségét növelik. A feladatot —létszám változás nél­kül — műszaki szervezéssel, a gyártási vonal jobb kialakításá­val oldják meg. A munkaverseny keretében a brigádok egymillió forinttal segítik elő a cél elérését, amit a termékkáhozatal növelésé­vel, valamint selejtcsökkentéssel terveznek megvalósítani. hozzá jócskán, mert a katonák azzal fizettek. De meg ügyes­kedtek is, félretették az anyag­ból úgy, hogy a katonák nem vették észre. Különben sem kel­lett elszámolni minden deká­val. Akkor, két héttel . ezelőtt, Kicsi Birinek, azaz a kereszt­komának még minden kereke a helyén volt. Azóta hibbanhatott meg, egyebet nem tudott Mi­hályi kisütni, bármennyire gon­dolkozott is. Gondolkozni pedig lett ideje, mert az elnök hamarosan haza- parancsolta mindnyájukat. Utó­lag még erősen a lelkűkre kötöt­te, hogy egy héten belül elké­szüljenek a munkával. Szétszéledtek hát csendben, szitkozódva. II. Mihályi is bosszúsan balla­gott lefelé a kiskútközre. A kö- vesúton ment, kerülgette a ha­tárból hazafelé tartó, kóróval megrakott szekereket és csak úgy fel füllel hallotta, hogy a nyomdász, a pénzügyminiszter duruzsol a háta mögött. — Legyen esze, Mihályi úr! vállalásainak eredményeit az szb és a gazdasági vezetők havonta értékelik. A megyebizottság a ne­gyedévenként tartandó ülésén összegezi a mozgalommal kap­csolatos tapasztalatokat. Az szb és az építők megyebi­zottsága segíti a vállalati műszaki fejlesztési bizottságokat az újítási tervek elkészítésében, a dolgozók javaslatainak elbírálásában, s a végrehajtás ellenőrzésében. A folyamatos termelés szervezési el­járások gyorsabb kidolgozásáért a Békés megyei Tervező Iroda és a Beruházási Bank képviselőinek részvételével az idén több alka­lommal tartanak tanácskozást. A gazdasági vezetők a szakszer­vezeti bizottság tagjaival közösen tervet dolgoznak ki a fizikai munkások premizálására. A me­gyei bizottság az elmúlt évekhez viszonyítva az idén nagyobb gon­dot fordít a társadalmi bérbizott­ságok munkájának segítésére! Rendszeresen foglalkoznak velük, továbbképzésiben részesítik őket, hogy felkészültebbek legyenek a bérpolitikai intézkedések gyakor­lati megvalósítására és ellenőrzé­sére. W. s.) la lat még egy korszerű kolbász­töltőgépet kap, ami biztosítja az összes töltelékfélék folyamatos készítését és a termelékenység növelését. A hentesáru gyártó üzemrésziben különválasztják az export- és a belföldi gyártást, s így az éjszakai műszakot megszün­tethetik. A Barmofiipari Orszá­gos Vállalat békéscsabai gyáregy­ségétől átveszik a hizlaldát, ami nagyobb mennyiségű sertés hizla­lását teszi lehetővé. Én szerintem is abszurdum, de nem lehet ellene szegülni. Ezek a rendőrfélék mellé álltak, ná­luk van a fegyver, övéké a ha­talom. Majd elrendeződik vala­hogy a világ sora, addig is te­gyük, amit termi lehet. Szerin­tem egyszerűen a szovjethez csatolnak bennünket és slussz. Vége lesz a Kicsi Biri pünkösdi királyságának. Mihályi hallgatta egy darabig a sovány, kopasz nyomdász fe­csegését, aztán hirtelen meg­állt. — Ez is marhaság, pénzügy- miniszter úr, akárcsak a Birié. Mert Debrecenben már műkö­dik a kormány, meg a pártok. Azok pedig egyáltalán nem így nyilatkoztak. Demokratikus Ma­gyarországot akarnak és földet adni a parasztnak. És munkát mindenkinek. Ezt várja a nép is! Itt a faluban talán nem ezt várják az emberek? Mondja meg, nem ezt várják? Csak en­nek a Birinek a csavaros esze jár mindenféle marhaságon, mert megint nagyra vágyik. De úgy éljek, kitekerem a nyakát, ha elkapom! így mondta, és két hatalmas kezét úgy csapta össze, hogy Ki­csi Birinek porcikája sem ma­radt volna épen, ha a keze közé kaparinthatja. (Folytatjuk) — Látja, ilyen ember 6. Pásztor Béla Gerő Ionos: ICUsi Buti UUMtysáfyO’ Szatirikus kisregény meg ráfnák, paitkónak vas. Még­Növelik az export termékek mennyiségét A második negyedévben a vál-

Next

/
Thumbnails
Contents