Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-19 / 66. szám
IMS. y», 5 Péntek Bürokrácia, oh! Avagy: miért kerül 7 forint 25 fillérbe Többet ér ezer forintnál irt darab vignetta a Jókai Színháznak? Bizonyára minden kedves olvasónk ismeri a vignettát, magyarosabban, a címkét, mely darabonként 8 fillérért bármelyik írószerbol'tban beszenezihe. tő. Mivel a Békés megyei Jókai Színháznak olykor szüksége van rá, kénytelen vásárolni. Februar 12-én is ezt tétté. Írd és mondd: öt darabot vett. Az egyszeregyet ismerő ember azt hümné, hogy csekély 40 fillérbe ikerült az öt címke, ám nagyon téved. Színiházunknak ez a jelentéktelen tétel pontosan' 7 forint 25 fillért jelent! Hogy miért? A bürokrácia miatt. Röviden arról van szó, hogy az öt darab címke szabályszerű bevételezéséhez, kiadásához és nyilvántartásához szükséges: 1 da- j*tb bevételezési jegy (á: 12 ML), 1 darab kiadási jegy (á: 12 fillér), 1 darab raktári fejlap (á: 10 fillér), öszesen 34 fillér. Ehhez hozzájön még az anyag- könyvelésnél felhasznált 1 da- jOab készüetnyiivántartási lap iá: 16 fillér), a könyvelésnél 1 darab könyvelési, karton (á: 18 flBSér), összesen 3« fillér. Az élő- iát nyomtatványok értéke 70 fiíiér. Az adatokat rögzítő három fő munkaadéjére (míg a címkével bajlódnak) 6 foriinit 15 fillér jut By módon lesz a 40 fil- Ürbői 7 forint 25 fillér! Az ember nem akar hinni a szemének. Kinek a jóvoltából fordulhat elő ilyesmi 1965-ben? Műért van szükség ekkora papírmunkára egy művészeti in- tSézményben? Érdeklődik és ki- deeüL, hogj- a megyei tanács pénzügyi osztálya rendelte el E9Ü5. január elsejével a könyvelési. rendszer változtatását! A wvvüy decemberi tanácsi revízió kifogásolta, hogy a nyomtatványokat és a raktárba nem kerülő egytes kis értékű, filléres anyagokat nem vezetik keresztül m anyagkönyvelésen, hanem WöBvertlenrü! költségként számolják el. Rendellenességet sejtettek és menten elrendelték minden egyes anyag bevételezését, nyiívámtartásót, a doboz gyufától kezdve a 4 filléres nyomtatványon át a 15 filléres borítékig és azon túl. (Három éven át nem tartották ezt szükségesnek!) Tették érit úgy, hogy egyszerűen semmibe vették a pénzügyminiszter által 76.232/1960. szám alatt jóváhagyott Kőtelező Általános Színházi Számlakeret-et (KÁ- SZISZ), melynek szenemében 1960. január elseje óta könyvelnek a színházban. A KÁSZISZ szerint az egyes kisértékű és csekély jelentőségű anyagok beszerzésére a saerv gazdasági vezetőjének engedélyével — feltéve, ha a szerv azokból raktári készletet nem tart — azonnal, költségként számolható el (20. oldal, 7. bekezdés), s ezeket nem kell nyiihántartáeba venni. Így volt ez december végéig. A társadalmi tulajdonban nem esett kár, a papírmunka kevesebb volt, a gazdasági híva. tál dolgozói győzték a munkát. Mivel a revizorok nem akcep. tálták a színházakra kötelezően előírt könyvelési rendszert, önkényesen ezzel ellentétes könyvelési és nyilvántartási rendszert vezettettek be. Ezzel felduzzasztottak az adminisztrációt, anyagi többletkiadásokhoz ,segítették hozzá” a színházat, nem is szólva arról, hogy intézkedésük akadályozza még a műszaki dolgozók tevékenységét, zavartalan munkáját is. Ha a színház gazdasági vezetője erélyesebb, nem alakul ki ez a helyzet, az igazgató és a társadalmi szervek véleménye szerint. Kinek használt voltaképpen a megyei tanács pénzügyi osztá- tálya? A takarékosságot egyáltalán nem segítette elő, az adminisztrációt viszont növelte aikkor, amikor éppen egyszerűsítését szorgalmazza a decemberi. párthatározat és a kormány. A színház pártszervezete és szakszervezeti bizottsága, mely egyre inkább hivatása magaslatán áll és cselekszik, a napokban elemző vizsgálatot tartott ebben az ügyben. Joggal méltatlankodik és kéri a bürokratikus intézkedések visszavonását, a Pénzügymimsztériurn revizori főosztályának vizsgálatát. Akadékoskodás helyett jó szándékú támogatást érdemel megyénk színháza minden VonatkozásÉjszakába nyúló ellenőrzést tartott a rendőrség közösen a kereskedelmi felügyelőséggel 13-án, Békéscsabán. Vizsgálatuk középpontjában a vendéglátó egységek: italboltok, presszók, kisvendéglők szerepelték. Vajon ezek az egységek — alacsonynak éppen nem mondhatók áraikért — adnak-e cserében a dolgozóknak hétvégi kellemes hangulatot, tiszta pohárban jó italt, nyugtató szórakoztatást? A kérdésre ezt válaszolhatjuk: nagy általánosságban megfelel a dolgozók 'igényeinek a békéscsabai vendéglátóhálózat. Mégis szólná kell egynémely olyan visszaélésről, a szabályoknak olyan, megsértéséről, aminek a vendég vallja a kárát A kereskedelmi felügyelőség két esetben pénzbírság kiszabásával figyelmezteti — bünteti a visszaélőket, a rendőrség három esetben kénytelen szabálysértési feljelentést tenni a 13-i vizsgálat után. Ezenkívül jó néhány figyelmeztetés is elhangzott még. Ez így a lényege röviden az ellenőrzésnek. Azonban nem iközömbös senki számára az sem, hogy a szabálytalanság milyen formái tették szükségessé a rendőrség és a kereskedelmi felügyelőség ilyen erőteljes intézkedéseit. Megdöbbentő, hogy például az Arany János utcai, 19-es számú italboltban a piszkos helyiség pálinkagőzös levegőjében a 4 évestől felfelé' a fiatalkorúak szinte valamennyi évjárata megtalálható. Nem beszélve arról, hogy az üzletvezető még a teljesen részeg vendéget is kiszolgálja. Szabály- sértés ez a javából! Elgondolkodtató az a sokat hangoztatott, sajnos ma mór kissé elkoptatott kijelentés, hogy a környezet hatással van az emberre: neveli vagy eldurvítja. Ebben az italboltban szombaton este sajnos az utóbbi érvényesül. Hogyan remélhet az üzletvezető udvarias, jól öltözött vendégeket ebbe az elhanyagolt „boltba”, amikor nem teremti meg a jó ízlésű vendég jogosan igényelt környezetét. S ha jól elemezgetjük: itt a másik szörnyű ellentmondás: a részeg ember kiszolgálása. Vagy talán ebben az italboltban úgy van, hogy a magának kevésbé parancsolni tudó ember lassan, lerészegedhet, s ha duhajkodni kezd, kiteszik a szűrét? Furcsa logikai folyamat lenne ez így, 's visszatetsző is. Nemcsak hogy lerészegedett a vendég, s a pénzét is otthagyta, azért, hogy a végén — hazazavarják... A fiatalkorúak védelmében, mint már annyiszor, újra felkeli emelni a szavunkat. A téglagyár kultúrotthona adja a példát ahhoz, hogy gondterhelt homlokkal beszélgessünk az ott tapasztaltakról. A kul túrotthonok feladatát ban. Pallag Róbert Kisipari szövetkezetek életéből A K1SZÖV vezetőségiének hatá- . véhez viszonyítva mintegy 160 tározata értelmében legközelebb 1966-ban rendeznek a megye szövetkezetei termékbemutatót. Az előkészületek azonban már elkezdődtek. ezer forint értékű árcsökkenést értek el munkájuk eredményeképpen a brigádok. A vállalási év elteltével 7 brigád nyerte el a kitüntető címet. Három szocialista brigád címért küzdő kollektíva alakult a Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz gyulai telepén. * A Mezőberényi Műszaki és Villamossági Ktsz 1964. évi 860 000 forintos helyi iparpolitikai tervét több mint egymillió forintra teljesítette. Felépült a ktsz új üzemrésze, s a jövőben korszerűbb műhelyekben jobb munkakörülményeket biztosít dolgozóinak. * A megye építőipari szövetkezetei az 1960—64-es időszak alatt mintegy ötszörösére emelték a lakosság részére végzett tevékenységüket. Az 1960. évi, 7,5 millió forinttal szemben 1964-ben 36,5 millió forint értékű építési, karbantartási munkát végeztek. , * A Békéscsabai Faipari Ktsz-nél az elmúlt évben 11 szocialista brigád címért küzdő kollektíva vaaowyaettt. A ktsz termelési terA Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz 1964. évi 8,2 millió forintos javító-szolgáltató tervét 6,7 százalékkal teljesítette túl. Többek között mintegy 90 ezer pár cipőt talpaltak meg. * Megyénk szövetkezeti iparának 1965. évi exportterve 23 millió forinttal haladja meg az 1964. évi teljesítést. Ezzel az export termelés 58 millió forintra emelkedik. * Tovább fejlődik a megye javító- j szolgáltató hálózata. Április 4-én tizenöt szolgáltató ház kezdi meg üzemelését. A helyi iparpolitikai tevékenység 1964-hez viszonyítva mintegy 8 millió forinttal növekszik. * A szövetkezetek dolgozói is részt vesznek az 1965. április 7— 16 közötti időben a Szovjetunióba menő békevonaton. Mintegy 60 dolgozó részesül e megtiszteltetésben. Dombegyházán az idén teljesen befejezik a villamosítást és összei már minden utcában járda lesz Dombegyházán az idén csaknem félmillió forintot fordít a tanács községfejlesztésre. A tervek szerint két utcában bővítik a villanyhálózatot és ezzel teljesen be- j fejezik a községben a villamosí- I tást. Az ivóvízzel való jobb ellá- I tásra két 100—110 méter mélységű kutat fúrnak, egy régit pedig rend. behoznak. Ugyancsak a lakosság régi kívánsága valósul meg a járdahálózat további fejlesztésével. 800 méteren Ö0, 700 méteren pedig 50—60 centiméter széles járda épül. Az utóbbi mellé két oldalt téglasor is kerül. A munka a tanács építőbrigádjának a feladata, amihez azonban a lakosság jelentős társadalmi segítséget nyújt. Összei már a község minden utcájában járda lesz. megjelölték már egy párszor. Művelődésre, szórakozásra, az iskolákon kívül a kulturáltság megszer. zésére, elmélyítésére építették ezeket az intézményeket. Meg természetesen arra, hogy a hét végén táncos, összejöveteleket rendezzenek az ifjúság számára. Mégis szomorú az, hogy ezen a szombat estén inkább egy hatalmas kocsmához hasonlított ez a kultúrintézmény, mintsem a kultúra egyik építményére. A mind a tánctermet, mind pedig a son- test zsúfolásig megtöltő fiatalok 50 százaléka, vagy talán több is, a kiskorúakból adódott. Ettől függetlenül folyt a pálinka, csörgött a rum, s nem egy fiatalnak már „keresztben” állott a szeme. Felmerül a kérdés bennünk — hiszen a kultúrotthonban egyéb napokon értékes előadások, klubfoglalkozások keretében sok mindenről szó esik, ami hasznos — miért kell ezeket lerombolni, összedönteni szombat este, ilyen szeszgőzös bál rendezésével?! S a másik kérdés: nem lehetne-e báli alkalmakkal ebben és a többi kultúrotthon, ban is kivonni a forgalomból a pálinkát, a rumot?! S helyette jó üdítő italokat, meg „isten bocsá” esetleg sört adni! — Hova menjünk? — nézett ránk három becsületes képű, jól öltözött fiatal. — Természetesen ide, a kul túr- házba! Táncolni, szórakozni, kul- túremberhez méltóan udvarolni a kislánynak, de nem bepálinkázni s megbetegedni — válaszoltuk nekik. Itt ütköztek bele az ellenőrök abba a furcsa „szokásba” is — hogy bár nem előzte meg a bált műsoros rendezvény, s a felszolgálók az italhoz felszámolták a zenés felárat, mégis 6 forintos belépődíjat kellett fizetnie a táncolni óhajtó fiataloknak, holott a zenészeket nem a kultúrotthon, hanem a vendéglátó fizette. Aggódásunkat kell kifejeznünk a rendezői gárda munkájával kapcsolatosan is: Hogyan akarja a rendet fenntartani, a magáiéi megfeledkezett fiatalt leinteni az a rendező, aki enyhén szólva már nem teljesen józan, s éppen fiatalkorúak társaságában próbálja borral „leöblíteni” maradék józanságát is. Nagyon szeretnénk, az ifjúság érdekében, védelmében, hogy ha a téglagyár párt. és KISZ-szervezete segítene abban, hogy a kulturáltan szórakozni, táncolni óhajtó fiatalok számára még esztétikiLsabb, a lelket, s az életszemléletet nemesítőbb szituációt teremtenének egy-egy rendezvény alkalmával. Sokszor hangoztatjuk, hogy a vendéglátó egységek a vendégekért vannak. Az a felszolgáló azonban nem, aki nemcsak hogy szeszes állapotban volt az Ezerjódban, és a két fóldeci konyak helyett a két pohárba összesen 8 és fél centet csorgatott. A számolásnál pedig 1,40-nel többet írt a cédulára, és így mindjárt 3 forint 80 fillér „pluszt” keresett a két fiataltól. (Akikről aztán rögtön kiderült, hogy társadalmi ellenőrök.) Egyenesen vérlázító volt a „védekezése”, amikor arról beszélt, hogy 3—4 vendége fizetés nélkül távozott, és ő most tulajdonképpen csak „be akarta hozni” azt, amivel megkárosították. Vagyis, ismét egy logikai bukfenc: ha valaki csalást követ el, ar. ra csalással kell reagálni!? Nem lehet eléggé ismételgetni azt, hogy egészségi és morális vonatkozásban mekkora kárt okoz az a felszolgáló, aki fiatalkorúnak az asztalára szesszel telt poharat tesz. A fejlődő fiatal szervezet, s az idegrendszer megsínyli — talán örök életre — a fiatalkorban elfogyasztott szesz mennyiségét. S aki fiatal, úgyis gátlástalanabb, hát még a szesz hatására?! Mennyi kiskorú sodródott a bűnözés útjára azért, mert szinte már gyermekkorában az alkohol rabjává vált. Az Ezerjóban tekintélyes felnőtt férfi 17 éves lánynak rendelte a fóldeci rumot, s bizonytalankodva nevezte menyasszonyának, rugdosva az asztal alatt a lábát, hogy ő is bizonyítsa ezt. — Nincs mindenkinek a homlokára írva, betöltötte-e már a 18. életévét — mondotta egy felszolgáló. Ez igaz, azonban a rendőrség és a kereskedelmi felügyelet dolgozói „érdekes módon” sok fiatal homlokáról le tudták olvasni azt, hogy még kiskorú. Nem ártana, ha a vendéglátó dolgozói, felszolgálói komolyabban vennék ezt a gondot, s erkölcsi kötelességüknek tartanák, hogy a felnőtt dolgozókat, akik pihenni vágynak, felüdülést, szórakozást várnak a presszókban, kisvendéglőkben — tiszta környezetben, becsületesen szolgálják ki, az ifjú. Ságra pedig jobban vigyázzanak, mert egy becsületes ember számára sem lehet közömbös, hogy a felnövekvő új nemzedékünk minden tagja testileg és lelkileg egészségesen éljen ebben az országban. Ügy gondoljuk, ez nagyobb érték, mint a gebines kocsma 1000 forinttal nagyobb forgalma. Ternyák Ferenc lit a tavasz! EGÉSZÍTSE KI MIELŐBB RUHATARÁT! RUHÁIT RENDELJE MODERN FAZONBAN, ÍZLÉSÉNEK MEGFELELŐEN A SZARVASI RUHÁZATI KTSZ méretes szalonjaiban Szarvason, Kondoroson, Csabacsűdön és Nagyszénáson. ELŐZÉKENY ÉS FIGYELMES KISZOLGÁLÁS! BIZALOMMAL KERESSE FEL méretes részlegeinket: 99
