Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-16 / 63. szám
1965. március lu. 6 Kedd Középiskolások szellemi és társastánc vetélkedőjének megyei döntője Békéscsabán A versenyző táncosok felvonulása. ■ te! Fotó: Szeverétvyi Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthon nagytermében,, március 13-án, szombaton délután 15 órai kezdettel került sor a Békéscsabai Közgazdasági Technikum KlSZ-bizottsága rendezésében a középiskolái szellemi vetélkedő megyei döntőjére, melyen a területi döntők hét legjobb csoportjának tagjai vettek részt. A színvonalas vetélkedőm legmagasabb pantszámvot a Gyulai Erkel Gimnázium csoportja ért el. Második helyen, fej-fej melletti küzdelem után, egyetlen pontkülönbséggel a Szarvasi Vajda Péter Gimnázium csoportja végzett. Méltó vetélke- dőtársaknak bizonyultak azonban a többi részvevők: a gyomai gimnáziumot, a békéscsabai gimnáziumot, a gyulai román: gimnáziumot és a gyulai kertészeti techniikiynot képviselő fiatalok is. A gyulai Enkel Diáknapokon, a megyék közti vetélkedőn a „versenyszabályok” értelmében tehát a gyulai gimnazisták vesznek részt. Aznap, március 13-án 19 órakor kezdődött a csabai út-, híd- és vízműépítési technikumban, az iskola KISZ-bizottségánaik rendezésében a társastánc-verseny megyei döntője. Tizennégy középiskolából összesen 34 pár állt a parkettre. A zsűriben helyet foglalt Kocsis György, a Népművelési Intézet társastánc-osztályának vezetője és Kottái Ottó, budapesti táncpedagógus. A táncvetélkedő kezdésének időpontját a rendezőség eredetileg néhány órával előbbre tervezte, azonban a versenyhez zenét szolgáltató Balassi társastánc-zenekar, mely a televízió Ki mit tud?-jában való részvételre pályázik, kissé késve érkezett vissza budapesti meghallgatásáról. A zsűri a maximális 30 pontszámot Deák Gyula—Csáki Emí- lia-párnak és Pusztai István—Ro- szipál Eleonóra-pámak adta meg. Az első két párral együtt összesen hat aranyminősítésű szintre, még a következők kerültek: Lindtner László—Mázán Judit, Králik András—Beleznai Mária, Szécsi Ferenc—Szécsi Mária, Roszik György—Keller Jolán. Ez a hat békéscsabai pár képviseli megyénket az országos Erkel Diáknapokon. Rajtuk kívül 15 pár ezüst és 12 pár bronz minősítésben részesült. —hr— cJi ieeciqtí iuind'ni insszalér Cserhalmi Imre színművének ősbemutatója a Jókai Színházban Nem Indokolatlan az a kívánság, hogy bárcsak minél több új magyar dráma születéséről adhatna hírt a sajtó, bárcsak minél több fiatal és nem fiatal írónk kötne életre szóló barátságot a drámaírással, hiszen ez az a műfaj, ahol az alkotás minősége, hatása szinte azonnal lemérhető. Ez természetesen nem mindig ösztönzi a vállalkozó kedvet, nem mindig hat különös buzdító erővel, mert rossz könyvvel bukni korántsem Olyan látványos, mint rosszul sikerült színpadi alkotással. Ugyanakkor persze ez is viszonylagos, láttunk már érdektelen elsököny- ves írót tüneményes másodikkal jelentkezni, és vérszegény színpadi siker után kirobbanót produkáló alkotót is; egyáltalán nem előírott, hogy a művész munkássága mely szakaszában talál ró igazi önmagára, érzi meg és alkalmazza tudatosan önmaga kifejezésének legjobb eszközeit, mely- lyel kora emberi viszonylatait, a valóság legjellemzőbb tartalmi részeit egyénisége sajátos prizmáin át sugároztatja ki embertársaira. Nem új, de még nem eléggé köztudott elvi megállapítás, hogy az egészséges művészet tevékenységgé oldja a társadalom fonákságait, hibáit, káros jelenségeit is, melyeknek jelentkezési formája sokrétű, és hatása változatos. A vulgáris marxisták „érve”, hogy a szocializmus világában nincsenek, nem lehetnek tragédiák, nincsenek olyan konfliktusok, melyek emberek egymáshoz való viszonyában az embertelenség jegyeit hordozhatják, már régen megdőlt; megdöntéséhez majdnem annyi is elég, hogy a szemlélődő és érdeklődő ember nyitott szemmel és nem merev sémákba szorítva, mintegy misztifikálva figyelje a társadalom életét, ahol bizony személyi konfliktusokban sincs hiány. A most bemutatott színmű főhőse, Zádor Mihály pedagógus, nem fiatalember, túl van a negyvenen. A minisztériumban dolgozott, tehetséges, jószemű, az újért a szó nem közhelyszerű értelmezésében lelkesedő, a kpn- zervativizmusra „türelmetlen haraggal reagáló embertípus, aki talán kissé korán is jött, akit né- hányan fantasztának néznek, né- hányan pedig a tunya kényelem kikezdőjének; ezért aztán megfúrják, és vidékre helyezik gimnáziumi igazgatónak. Tudni kell mindehhez, hogy Zádor — ő mazárójelenetben: „A harcot nem szabad feladni.” Igen, ez helyes, 'na igaz ügyről van szó, csak éppen az nem világos, hogy ezt Zádor mire érti. Hiszen önmaga nagy csatája, konfliktusa megoldódott, gaza kiderült, visszatérhetne Budapestre. Ugyanakkor bebizonyította, hogy jó pedagógus, s igaz ember: sérelmein és az intrikusók embertelenségén túlemélkedve, jó iskolát akart faragni a rosszhírű eredményeként sikerült megmen- ben feltárás alatt álló terület tar- terű a több millió forint értékű tozott az orosházi kirendeltség- berendezést. (Hasonló gázkitörés hez: Pusztaföldvár—Pusztaszőlős, volt néhány héttel ezelőtt is, és Battonya és Ullés. Ez utóbbi az az orosházi mentőbrigád ugyan- 1964-es év első felére — mint em- csak derekas munkát végzett.) Ütöttük — nagyban felfejlődött, és Az elmúlt esztendő elején te- szegedi központtal önálló üzemhát három nagy kutatási, és egy- egység lett. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az orosháziak — különösen a gépészet — nem nyújtanak megfelelő segítséget a „fiatalabb” kirendeltségnek, hiszen, ha valahol érvényes az egymásrautaltság, akkor az olajiparban mindenképpen így van. Ugyancsak az elmúlt esztendő második felében szűnt meg a kutatás — ha nem js végérvényesen, Battonya térségében. Így jelenleg a belső területek feltárása a legfontosabb feladat, de ezzel egyidejűleg új körzetek — mint például Fábiánsebestyén — vizsgálata is szerepel a programban. Az 1964- es év eseményeihez tartozik még, hogy a nagy kapacitással dolgozó orosházi kirendeltség új, korszerű telephelyre költözött, ahol nagyobb lehetőség kínálkozik a megfelelő bázis kialakításához. Ezzel lényegében végére is értünk az Alföldi Kőolajfúrási Üzem orosházi üzemegysége megyénkben és környékén végzett tevékenységének vizsgálatához. Küzdelmes és derekas helytállást kívánó munkájukkal nagyban hozzájárultak Békés megye iparosításához, és a fúrószár nyomában feltörő gáz éltető ereje nem egy nagy létesítménynek. Az olaj és a gáz kitermelése azonban már a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat feladata, így a továbbiakban az ő tevékenységükről szólunk. Seleszt Ferenc (folytatjuk) Szobosztay Sándor (Zádor) és Déry Mária (Zádorné) ga mondja — tőzsgyökeres pesti, tehát nem oda vágyó, hanem ott gyökerező ember; és most vidékre kerül, igazságtalanul, a tunyák és közömbösek összefogása, kézlegyintése, fúrása eredményeként. Kéll-e érméi mélyebb, maibb, igazabb személyi konfliktus? A szerző törekvése végig az, hogy Zádor Mihály emberi vívódásában, személyi konfliktusának megoldásában választ adjon a nagyobb egészre is, (a személyi konfliktusokban szükségszerűen a társadalmi konfliktusok jelentkeznek) arra, hogy lehet-e vidéken élni, ha az ember értelmiségi, aki „sokszor sír, és nem mindig ok nélkül” (1. felv.) és tervei, céljai, gondolatai vannak; hogy „a sár lehúz-e minden kitörési kísérletet, hogy a kisszerűség, a bezárult látókör, a szinte világnézetté növekedett patópálság” (2. felv.) mennyire hat még vidéken, ahol kísértetiesen csendesek a téli éjszakák. Eádor megtalálja a választ, és így fogalmaz: „Mucsán is lehet Párizst csinálni, és Párizsiban vagy Pesten is lehet mu- csai módon élni. Az embertől függ... Lehet vidéken élni kedves pesti elvtársam, higgye el. Csak éppen szív' kell hozzá, tehetség, hivatástudat, kitartás. És talám Pesten az nem kell?” (2. felv.) Kár, hogy ezt a remeik, őszinte megfogalmazást, melynek mélységes igazságához Zádor Mihály eljut, elhomályosítja egy zavaró momentum. A következő: Kiderül, hogy Zádor vidékre helyezése — természetesen — helytelen volt, és őt „rehabilitálni” keli, egyszóval visszahelyezni Budapestre, a minisztériumba. Zádor — aki, mint említettem, tőzsgyökeres pesti, és jó vidéki munkával kívánt erkölcsi tőkét szerezni a visszahelyezéséhez — a hirtelen jött új helyzetben, mintha elfelejtené eddig hangoztatott elveit, és alaposan „pesti” lesz maga is, majd egy eléggé fik-« tív eseménysorozat (Teri-Laci „szerelmi” találkája Zádorék lakásában) mégis vidéken maradni kényszeríti, hogy elkerülje a meg- futamodás látszatát. Ezt a megfu- tamodást nem értjük világosan, azt, hogy Zádor máért mondja a vidéki intézetből, vállalta a vidéket és tevékenységében sikereket is ért el, barátokat, tisztelőket talált. A zavart talán az okozza, hogy a Teri-Laci affér, az addigi cselekmény-vezetést indokolatlan útra kényszeri ti, és ez Zádor Mihály egyéni drámájának végkifejletét is eltorzítja. Miszlay István, a darab rendezője látható jó szándékkal, és mesterségben tudásának teljes latba- vetésével állt a fiatal szerző mellé, és ez meg is látszik az előadáson, mely néhány drámai izzású, szép jelenettel is megajándékozza a nézőt, aki egyre jobban igényli azt, hogy saját életét, a ma koflik- tusait lássa viszont egy-egy új színpadi alkotásban. A főhőst alakító Szoboszlay Sándor nagyvonalú magabiztossága, színészi teremtőereje közismert, személyében .. ádor Mihály hiteles megformáló- ra talált. Kató, a félesége Déry Mária volt, a szerep>e sem sokrétű, pLasztikusabbá tenni azonban 6 sem nagyon törekedett. És — bocsánat! — fiatal színésznő is merjen legalább olyan idősnek látszani, hogy érettségiző fiát fiának képzeljük. Laci, a fiúk, Gyurcsek Sándor volt. Eszközei gazdagodtak; tetszett. A színlap szerinti sorrendben a Misei Pétert alakító F. Nagy Imre következik, nagyszerű kvalitásaira jellemző, hogy még a harmadik felvonás említett részében is volt ereje emberien megoldani az eléggé fonák szituációt. Teri, a lánya — Jablonkay Mária — nem nyújthatott többet, Csulí, — Halász László m. v. — kitűnő jeUemábrázoló készséggel rendelkező művész, sikere megérdemelt. (Különben az ő konfliktusa a világgal és önmagával egy újabb szímű magva lehetne!) Körösztös István Venczei igazgatóhelyettes szerepében sokszor kitágította a szerep lehetőségeit, Dénes Piroska, Szentirmay Éva a rájuk bízott feladatot megoldották. Bíró József tanár ura erősen túlrajzolt, és élüt a játékstílustól, Dánffy Sándor (Várkonyi) jó karakterfigurátalko- tott Suki Antal díszletei szerények, asznosak, több fantázia azonban egyiknek sem ártott volna. Sass Ervin
