Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

1965. február 14. 7 Vasárnap Százezernél több a biztosított megyénkben Sajfóiájékozfató az Állami Biztosítónál Sajtótájékoztatót tartott 12-én, pénteken az Állami'Biztosító Bé­kés megyei Igazgatósága, melyen Szabó András igazgató elvtárs mondta ei az igazgatóság múlt évi jmunikájánaik tapasztalatait, vala­mint a jelenlegi helyzetet a bizto­sításban. — 1964-ben több ezerrel növeke. dett a biztosítottak száma, s ma már megyénkben meghaladja a 135 ezret — mondotta többek kö­zött. — Ez az adat bizonyítja, hogy a biztosítás közüggyé vált, hi­szen nem akad a mindennapi élet­nek olyan jelensége, amelynek valamilyen formában ne Lenne" köze a biztosításhoz. Ezután elmondotta, hegy az Állami Biztosító azért, hogy mi­nél közelebb kerüljön a lakosság­hoz, ez év januárjától a takarék- szövetkezeteket is bekapcsolta a biztosítási munkába. A gazdasági élet fejlődésének megfelelően a lakosság minden részét kielégítő, összevont bizto­sításokat hoztak létre, széles kö­rű szervezetet és decentralizált ügyintézést építettek ki. A rende­zett károk száma és összege bizo­nyítja, hogy ez a munka hasznos volt. 1964-ben 66 millió 600 ezer forintból, melyet kártérítésként fi. zettefc ki, a legnagyobb összeget, vagyis 57 millió 700 ezer forintot a termelőszövetkezetek kaptak. A lakosság vagyoni kárainak meg­térítésére 5 millió 400 ezer forin­tot, az élet_ és balesetbiztosítás alapján pedig 2 millió 800 ezer fo­rintot adott a biztosító. A jégverés a múlt évben több mint 42 millió forint kárt okozott • termelőszövetkezeteknek. A nagyarányú jégverés 69 községben a termelőszövetkezetek 70 száza­lékánál okozott igen komoly kárt. Sajnos, nem ritka az olyan közös gazdaság, amelyet csaknem min­den évben többször is jégverés ér. Ilyen például az orosházi Dózsa Termelőszövetkezet. A múlt évben a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz több mint 3 millió, a füzes­gyarmati Vörös Csillag Tsz 3 mil­lió, az orosházi Dózsa Tsz 2 mil­lió 800 ezer forintot kapott kár­térítés címén. De egymillión felül volt a kardoskúti Kossuth, vala­mint az endrődi Béke Termelő­szövetkezet jégkára is. Ezután az állatelhullással kap­csolatosan beszélt a biztosító igaz­gatója. Emiatt 15, millió forintot fizettek ki megyénkben. Mint hangsúlyozta Szabó elvtárs, az el­hullások és kényszervágások oka részben a nem kielégítő tartási körülmények, részben a helytelen takarmányozási feltételek. Állat- károkért a kondor ősi Lenin Tsz 650 ezer, az ecsegfalvi Egyetértés Tsz 300 ezer, az elek* Lenin Tsz ugyancsak 300 ezer, a kondorosi Dolgozók Tsz és az orosházi Dózsa Tsz 200—200 ezer forintot ka­pott A múlt évben az egész ország­ban 600 új Wartburg árának meg. felelő összeget térített meg az Ál. lami Biztosító gépjárműbiztosítá­sok alapján. Az úgynevezett cascó-biztosítást, amely a gépko­csiddá jdonosok saját kárát téríti, megyénkben eddig 136 autós kö­tötte meg. Ez a biztosítási díj vi­lágviszonylatban is Magyarorszá­gon a legolcsóbb. Mint mondotta az igazgató, bár a nyugati álla­mokban többszöröse a biztosítási díj a miénknél, mégis szinte egy­mást érik a konferenciák, ame­lyeken azt vitatják, hogyan lehet­ne rentábilissá tenni az autótörés, biztosítást. A tapasztalatok sze­rint éppen azok az autótulajdono­sok húzódnak általában a „casco” megkötésétől, akiknek néhány ezer forintos kár nagy anyagi gon­Ne „késsen“ a 99 Peregnek a Magyar Híradó filmkockái a békéscsabai Szabad­ság mozi zsúfolásig megtelt né­zőtere előtt. Mindenki várva- vár­ja, hogy megjelenjen a vetítő­vásznon Pitkin mester, aki nem hagyja magát, és rettenetesen megnevetteti a közönséget. Ehe­lyett azonban a híradót követő szünet után egy 20—25 perces rö­vidfilmet láthat, illetve muszáj látnia a nézőnek. Csak ezután ke­rül sor a Ne hagyd magad, P’t- kin című film bemutatására. Gondolják a nézők, hogy bizo­műsor nyára rövidebb a film, azért van szükség kísérőrnűsorra. De ké­sőbb bosszankodnak, mert nem rövidebb az a többinél egy centi­vel sem, mert — bár az előadás 5-kor kezdődött — negyed nyolc­kor még mindig Pitkinen derül a közönség, illetve azok, akik éppen nem az órájukat nézik sietősen. S nemcsak ők bosszankodnak, ha­nem a következő előadásra vá­rók, meg a mozi dolgozói is. Azért teszem szóvá mindezt, mert az utóbbi hetekben többször is előfordult már, hogy a kisérő- ^niainmmiMHHMiHHiuautBiiuuM, műsor miatt eltolódott egy-egy 3 előadás. Pedig szerintem a hír- G,.án vnlff • adó utáni kíséröműsomaík az a Jr * 3 rendeltetése, hogy a rövidebb fil­meknél pótolja a két órából hi­ányzó időt, de ne hosszabítsa A minap Békéscsabán, az Orosházi úti vasúti felüljárón igyekeztem célom felé. Téglá­val megrakott stráfkocsi haladt jobbra tőlem a meredeken híd­ra vezető úttesten. Azaz csak ha­ladt volna. A gőzölgő lovak pa­tája alatt hiába szikrázott a be­ton, nem bírták tovább a von­tatást. Hajtójuk minden bizta­tása ellenére is megálltak, fúj­tak, lihegtek, lábaik remegtek. Hatalmas Diesel tehergépkocsi közeledett. Vezetője olyan ma­gasan ült zárt, fűtött fülkéjében, hogy szinte madártávlatból lát­ta a világot. így a fújtató, reme­gő lovacskákat, és homlokát tör­lő gazdá jukat is. És ekkor a ha­talmas jármű megremegett a fé­kek csikorgásától. Visszatolatott egészen a rúd mögé és a száz- egynéhány lóerős gép segíteni, vontatni kezdte a téglásszekeret. Mit mondjak? Szép volt..,-Úi­meg azt a két órát tizenöt perc­cel, mert így a harmadik előadás­nál már összesen több mint há­romnegyed órával „késik” a mű­sor. (i. o.) dot okoz. A nagyobb gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetők javas­latai alapján most keresi az Ál­lami Biztosító a módját, hogyan lehetne differenciáltabb, választé­kosabb biztosítási formákat kidol­gozni. Az életbiztosítás az eltartottak­ról való fokozottabb gondoskodást jelenti. De tükrözi a családok élet. színvonalának emelkedését is. Megyénkben 60 ezer dolgozónak van élet- és balesetbiztosítása. Az­előtt, különösen falun, szinte tel­jesen ismeretlen volt ez a bizto­sítás'. A biztosítótársaságok igen magas díjai mellett a kenyérgon- dokkal és munkanélküliséggel küzdők nem tudták biztosítani magukat. A biztosítási és önsegé­lyező csoportokba egy év alaítt 12 ezren léptek be. Elmondotta Szabó András elv­társ, hogy az önsegélyező csopor­tok sok előnyt nyújtanak a tagok számára, többek között azit is, hogy a csoport saját intéző bizott­sága a befolyó díjak egy részével rendelkezik és azt segélyre, üdül­tetésre, társasutazásra is felhasz­nálhatja. A múlt évben 2236 fő ka­pott segélyt és több minit ezren vettek részt üdültetésben vagy társasu tazásban. A balesetekkel kapcsolatban példát mondott el az igazgató. Frank Szabó János Békéscsaba, kisréti lakos hozzátartozói — mi­vel ő a konzervgyárban 'munka kőiben, baleset folytán meghalt — 25 ezer forint kártérítést kaptak. Az utas baleset-biztosi tás szük­ségességéről szólva elmondotta, hogy a múlt évben is többen kap­tak nagyobb összegű kártérítést Tanulóbálese.f, ..inigtt több mint ezer esetben fizettek ki több mint 210 ezer forintot. Befejezésül tájékoztatta Szabó elvtárs a sajtó képviselőit az igaz. gatóság tervezett feladatairól. Mint mondotta, ebben az évben lényegesebb változások nem lesz­nek a biztosításiban. Fontosnak tartják, hogy a biztosítottak ügye. it pontosan és lelkiismeretesen intézzék.. 1966-ra tervezik, hogy a termelőszövetkezeti vagyonbizto­sításon belül az állatbiztosítás je­lenlegi rendszerét is továbbfej­lesszék. Számításokat végeznek, hogy esetleg 1966-ra már vállal- hássák a palántázással termeit zöldségfélék és a szőlő tavaszi fagyká- ónak biztosítását, továbbá a kalászosok, főleg az őszi árpa szemtermésében a vihar által elő­idézett pergési károk térítését. A lakosság vagyonbiztosításának to­vábbfejlesztésénél, előreláthatóan, egy városi és egy falusi biztosítá­si módozatot alakítanak ki. Végül a következőket mon­dotta Szabó elvtárs: — A népgaz­daság minden területén a munka hatékonysága az elsőrendű feladat. Reméljük, hogy ez kedvezően hat majd a biztosítás további fejlő­désére is. V. T. Szakszervezeti vezetöségválasztó ■ küldöttértekezletet tartanak az építőipari vállalatnál Az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat szakszerve­zeti bizottsága február 20-án, szombaton délelőtt 8 órai kez- í dettel Békéscsabán, a Trefort : utcai munkásszállóban tartja ; szakszervezeti vezetőség válasz­tó küldöttértekezletét. A kül döttek meghallgatják, majd megvitatják a vezetőség beszá mólóját. Ezután kerül sor ■» szakszervezeti bizottság újjávJ. lasztására, ELNÉZÉST KÉREK Hajdanában nem voltam szódásüveg­tulajdonos. Ha netán duhaj kedvemben szódavízre szomjú- hoztam, hát egysze­rűen vettem egy üveggel. Kifizettem az üveg árát, meg a tartalmát és kész. Másnap visszavittem az üveget és „hóci- nesze” alapon vissza­kaptam a pénzemet. Ez volt régen. Ma is betétet kell fizetni, de erről most már egy cédulát is adnak, hogy kifizet­tem a szódásüveget és másnap csakis a szódásüveg és a cé­dula együttes leadása után jutok a pénzem­hez. Ez van ma, no és két szódásüveg, mely véglegesen az én személyi tulajdo­nom lett. a fenti ren­delkezés következté­ben. Az történt ugyanis, hogy elvesz­tettem az üvegbetéte­ket. Nem őriztem gondosan, mint a bé­kekölcsön-kötvénye­ket, vagy a házassági anyakönyvi kivonatot. Cédula nélkül viszont nem ismert rá senki az üvegjeire. Mit te­hettem most, megtar­tottam. Azóta ráka­pott a család a szóda­vízre. Általában ál­lami szektortól szer­zem be a hűsítőnek valót, vagyis az üz­letből veszem, de né­ha előfordul, — meg kell vallanom —, hogy a magánszektort támogatom forintja­immal. (Ugyanis ő házhoz hozza és ab­ban is benne van minden, mint az üze­mi szódában.) Mi is van benne? I szódásüveg Először is van benne víz. Ez mindig van az üvegben. Azután van benne szénsav. Ez vi­szont nem mindig van a palackban. Nem va­gyok szikvíz-szakem- ber, de azt hiszem, hogy a viz meg a szénsav lényeges csak a szódavízhez, más egyéb legfeljebb mint ízesítő, tartósító vagy kalórUtdúsltó jöhet számításba. Gondolom, ilyen célt szolgál az üvegek alján megkövesedett moszat, az .oldalán barnálló vízkő. Ezen_ kívül néha figyelem­mel lehet kísérni az élőlények fejlődését is a szódavízben. Én már ejutottam az egy. sejtűektől az ízeltlá­búakig, miután leg­utóbb egy pók tete­mét bocsájtotta ki magából a szódás­üveg. Pusztulását a szikvízgyártók gon­datlansága * a higié­nia mellőzése okozta. Nem kívánjuk, hogy egy forint tíz fillérért csetnegeszódát kap­junk szögletes bubo­rékokkal, de próbálja meg úgy alakítani termelési költségét a szikvízipar, hogy az egy tízbe beleférjen — hébe-hóba — az üvegmosás is. A tar­talmáról ennyit. A külsejéről keve­sebbet lehetne mon­dani, mert látszólag minden szódásüveg egyforma. De csak látszólag. Használat közben derül ki, hogy van békés természetű és jóindulatú üveg, amely minden komp­likáció nélkül kibo- csájtja magából • • • • szénsavas vizet, de vannak alattomos, rosszindulatú, konok szódásüvegek is, ame­lyek teljesen közöm­bösek minden külső hatásra, nerry adnak szódavizet egy isten­nek sem, sőt kettőnek sem. Van üveg, amely a legkisebb érintésre a legképtelenebb he­lyeken ereszti ki ma­gából a vizet, csak ott nem, ahol éppen vár­ja az ember, Van, amelyikből robbanás­szerűen tör ki a tar­talom, lefröcskölve a a tiszta abroszt és van üveg, amely erős rázást igényel, hogy hozzájussunk tartal­mához. Nem ismerem a szikvízgyártást, lehet, hogy bonyolult szak­ma. Talán én képte­len is volnék elsajá­títani, így nincs is jo­gom bírálni. De mint fogyasztó mondom, adjunk többet a hi­giéniára és próbálják ki a szódásüveget mi­előtt forgalomba ke­rül. Dobra Sándor Szóvá tesszük Tizenkét éve utazom vonattal, naponta két alkalommal, Csorvás és Békéscsaba között. Évek sorén számtalan kisebb-nagyobb kelle­metlenségben volt részem. De mindig tudomásul vettem, hogy vannak gondjai a MÁV-nak is. Látom azt a törekvést is, hogy az ott dolgozók igyekeznek a hibá­kon úrrá lenni. A február 11-1 esetet azonban már nem tudom szó nélkül hagyni. Ez már túlju­tott az emberi türelem határán. Meg aztán az illetékesek sem igye­keznek azon változtatni, amiről itt említést teszek. Békéscsabáról a 1644 órakor Orosházára induló vonattal na­ponként mintegy 500-an szeretné­nek hazautazni. Az utasoknak csak az lenne a kíván águk, hogy legalább állva férjenek el a ko­csikban. Az egyik nap azonban többen lemaradtak a csorvás-alsói megállónál, mert nem fértek fel. Nem közömbös, hogy sok esetben a hajnali 4 órától talp>on lévő és munkától fáradt emberek nap mint nap ilyen körülmények kö­zött utaznak. Mégis más késztetett az írásra. A már teljesen zsúfolt vonat in- lu’ása előtt futott be Békéscsabá­ra a budapesti személyvonat. Többek között egy fiatal anya ér­kezett piciny gyermekével Budá­éiról, a koraszülötteket gondo­zó kórházból. Már indítani akar­! tők a vonatot, de az édesanya még mindig kétségbeesetten könyörgött I egy parányi állóhelyért. A vonat előterében állók igyekeztek bel­jebb nyomulni, de csaknem kép­telenek voltak helyet szorítani a gyermekkosárral és a még két csomaggal utazó fiatalasszonynak. Végül mégis feljutott, de csak áll­va tudott utazni, mert annyi hely sem volt, hogy valamelyik ülő utasig eljusson és vele cseréljen. Egész úton látszott rajta a kétség- beesés, mert piciny, síró gyerme­két táplálnia kellett volna. Ez a kétségbeesett asszonyka és síró gyermeke adta kezembe a tol­lat, hogy megkérdezzem az illeté­keseket: Miért járatják az Oros­háza—Békéscsaba közötti 1632-es számú vonatot 5 kocsival, amikor azokat legfeljebb a piaci napaokon használják ki. Egyébként is alig utaznak rajta! És miért járatják ugyanakkor 3 kocsival az 1633-as számú vonatot, amelyen legalább 500 utas préselődik össze nap, mint nap?! Miért nem veszik tu­domásul a jegyvizsgálók jelenté­seiből a túlzsúfoltságot?! Vagy miért nem tesznek próbautat a MÁV felsőbb szerveinek illetékes vezetői, ha már a jelentéseknek nem hisznek?! Több száz utas nevében: dr. Balogh Mihály a MÉSZÖV osztályvezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents