Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-12 / 36. szám

IMS. február 12. 4 Péntek Az ipar és a kereskedelem furcsa párharca — Jogviták, perek, kötbérek Hozzászólás a Népújság 1965. január 30-i számában megjelent cikkhez Vannak olyan rendeletek és utasítások, amelyeket egyes vál­lalatok nem szívesen fogadnak, mivel azok betartása nagyobb fel­adatot Jelent, vagy esetleg keve­sebb jövedelmezőséget biztosít ré­szükre. A vállalati érdeken felül azonban jelentkezik a népgazda­sági érdek is — és ez a fontosabb. A vállalat érdekét minden eset­ben alá kell rendelni a népgazda­sági érdeknek. A Könnyűipart Minisztériumot és a Csomagolástechnikai Intéze­tet is bizonyára ez az elv vezette, amikor elrendelte — a cikkben szereplő áruknál —, hogy a cso­magolásnak olyannak kell lenni, hogy az áru épségét a szállítás és tárolás alatt megóvja (ez egyéb­ként általános elv) és ezenfelül a csomagolás az esztétikai követel­ményeknek is megfelelő legyen. A jő csomagolás az áru épségét óvja, a szép csomagolás viszont az árut kínálja, mivel a vevő figyel­mét az árura felhívja. Ügy gon­dolom, jogos az a kívánság, hogy a kettő együtt kerüljön alkalma­zásra, természetesen ott, ahol ez szükséges és alkalmazásához megvannak az előfeltételek. Azt a minisztérium és a CSOMTI is nyilván vizsgálta és csak ezek után adta ki kötelezően a csoma­golási irányelveket — a cikkben szereplő árukra. A címben szereplő cikk — vé­leményem szerint — elvontan, a vállalati szemüvegen keresztül né­zi és vizsgálja a kérdést. Bosz- 'szantásnak tekinti a gyártó válla­lat ellen a csomagolási szabá­lyok megsértése miatt indított pe­reket, sérelmezi a Békés megyei Döntőbizottság által kiszabott köt­bért és hiányolja a KDB megsem­misítő határozatát. Hallgat viszont arról, hogy mit tett a vállalat an­nak érdekében, hogy a csomago­láshoz szükséges alapanyagot be­szerezze. A cikk szerint a Köny- nyűipari Minisztérium (a gyártó vállalat felügyeleti szerve), a CSOMTI, a pereskedő vállalatok és a döntőbizottságok „vétkesek” abban, hogy a gyártó vállalat a csomagolási előírások betartása nélkül szállít és e2ért kötbért fi­zet. Ezen álláspont helytelensége bővebb magyarázatra nem szorul, szükségesnek tartom azonban egy­két vonatkozásban az említett cik­ket mégis kiegészíteni. Községi KISZ-titkárok to vábbképzé se A KISZ-szervezetek vezetősé­gének újraválasztása során sok olyan fiatal került be a vezetősé­gekbe, aki korábban semmilyen tisztséget nem viselt. Az új, fele­lősséggel járó megbízatás jó tel­jesítéséhez a megyei KlSZ-bizott- ság és a járási bizottságok azzal járulnak hozzá, hogy oktatásban, továbbképzésben részesítik ezeket a fiatalokat, felkészítik őket fel­adataik végzésére. Mint arról ko­rábban már beszámoltunk, az agi- tációs és propagandakérdésekkel foglalkozó felelősök és a kul túr­felelősok január végén, illetve február elején gyarapították is­mereteiket a KISZ megyei to­vábbképző táborában, Békéscsa­bán. Február 14-én új ,Jakók” ér­keznek a táborba, ezúttal a közsé­gi KISZ-titkárok, illetve csiúcstit- károk továbbképzésére kerül sor. A tanfolyamot Török Károly, a gyulai járási KISZ-bizottság tit­kára vezeti. A hallgatók foglal­koznak a KISZ VI. kongresszusa határozatának végrehajtása során adódó feladatokkal, az idei nép- gazdasági tervből következő ifjú­sági teendőkkel, a szabad idő hasz­nos eltöltésének szervezésével, a politikai nevelő munkával, a KISZ-csoportok feladataival, a szakmunkásképzéssel, az ifiveze­tők nevelésével és a KlSZ-bizott- ságok gazdasági munkájával. 1. A szállítás időpontjában kö­telezően volt előírva, hogy az árut hogyan kell csomagolni, és hogy a csomagolás nem így történt, a Budapesti Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat a Fő­városi Tanács V. B. kereskedelmi osztálya által aláírt jegyzőkönyv­vel bizonyította. (A csomagolási szabályok be nem tartását a szál­lító vállalat sem vitatja.) 2. A Könnyűipari Minisztérium 1389—5/5 Ár 1964. VI. 7. sz. le­iratában — 1964. január 1-i visz- szamenő hatállyal — a belkeres­kedelemnek szállított termékek korszerű csomagolására egymillió forint felhasználását engedélyezte. y. A szállító vállalat nem bizo­nyította, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a csoma­goláshoz szükséges alapanyagot beszerezze. (Ha az alapanyag- szállító vállalat a szerződéskötést megtagadta volna, úgy a döntő- bizottsághoz kellett volna fordul­ni a szerződéskötésre való kötele­zés végett A Békés megyei Döntőbizottság ilyen tényállás mellett kötelezte a Békéscsabai Kötöttárugyárat 4529/1964. sz. határozatával a köt­bér megfizetésére. Véleményem szerint helyesen és ilyen tényál­lás mellett a kötbér fizetésére a jövőben is számítani lehet A kötöttárugyár mulasztását és a döntőbizottsági határozat he­lyességét bizonyítja az is, hogy a könnyűipari miniszter a gyár ál­tal felterjesztett megsemmisítési javaslatot nem tette magáévá és a KDB elnökétől a 4520/1964. sz. határozat megsemmisítését nem kérte, így a Központi Döntőbi­zottság — ellentétben a cikkíró vé­leményével — nincs késedelem­ben. Dr. Várnai Péter a megyei döntőbizottság vezetője Legyen érdekelt Javaslat a javltószolgáltatás tökéletesebbé tételére Jenei Károly a Békéscsabai La­katos és Gépjavító Ktsz • lakatos­részlegének vezetője. Amikor a Népújság január 9-i számában Hogyan lehetne tökéletesebbé ten­ni a lakossági szolgáltatást? című cikket elolvasta, ő is gondolkozott a válaszon. Mivel pedig inkább a tettek embere, a javaslatát nem vetette papírra, hanem egy alkal­mas időpontban bejött a szerkesz­tőségbe és itt mondta el azt. Véleménye szerint — és ezt mindjárt bevezetőben hangsú­lyozta — javító-szolgáltató fel­adattal csak jól dolgozó, hozzáértő mesterembereket lehet megbízni, akik a szakma minden fortélyát ismerik. Az 5 munkaterületére vonatkozóan: a javítással megbí­zott lakatos értsen a zárakhoz, kulcsokhoz, tűzhelyekhez, kapuk­hoz, de lehetőleg még a villany- és a vízvezetékszereléshez is. Mi­nél több szakmához, annál jobb. Persze az órabérét ennek megfe­lelően szükséges megállapítani. A mesternek nem lehet a mun­kaidejét meghatározni. Legcélsze­rűbb, ha megállapítják az egy órára kötelező termelési értéket, aminek a nyolcszorosa határozza meg a szükséges napi teljesít­ményt. Az idejét ossza be saját maga. Ma, amikor számos család­ban a férj és a feleség (a felnőtt gyerek is) dolgozik, a lakásban előforduló kisebb javítási munká­kat csak estefelé lehet elvégezni, máskor nem. Előfordulna bizonyára túlóra is. Ilyen esetben helyes leime a dol­gozót külön is díjazni, mégpedig az 1 óra alatt megkeresett összeg bizonyos százalékával. Ez arra ösztönözné, hogy keresse a lehető­séget a munkára. A visszaé’ések elkerülése végett rövid időközön­ként el kell számoltatni az anyag­gal és a pénzzel. Egyébként a megrendelő továbbra is számlát kapna, melyen az eltöltött mun­kaidő és az anyag ára képezi a végösszeget. Végül a rosszul végzett munká­ról is néhány szót! Ha a javítás nem tökéletes és azt a megren­delő bejelenti a szövetkezetnek, akkor a dolgozó köteles a legrövi­debb időn belül újra elmenni a megrendelőhöz és helyrehozni a hibát. Persze ezért már nem jár munkadíj. A javasolt módszer természete­sen minden olyan szakmában megvalósítható, amire a lakosság­nak — vagy kozületnek is — szüksége van. (P) Nemcsak a T-dugó, de némely könyv is hiánycikk A békéscsabai Radnóti Miklós Könyvesboltba betérők legtöbbje nem találomra nyit oda, hanem azzal a konkrét céllal, hogy ezt vagy amazt a művet megvásárol­ja, vagyis írók nevével és könyvek címével a kézben. Gyakran kellett csalódniuk, mert a keresett mű­vek vagy elfogytak, vagy újabb kiadásra vártak. Értesülésünk sze­rint azonban ismét kapható a két világhírű csehszlovák utazónak. Jiri Hanselkának és Miroslav Z'gmundnak érdekes, színes köny­ve: A fejvadászok földjén. Oj ki­adósban jelent meg; Alekszej Tolsztoj: Golgota, Reymond: Pa­rasztok, Lev Tolsztoj: Karenina Anna, Jagu Jacques Piccard: Ti­zenegyezer méter mélységben cí­mű munkája, valamint a Filozó­fiai Kislexikon. A nagyon keresett Prohászka-féle Szőlő és bor című ízakkönyv egyelőre elfogyott, vi- Bzont még az idén kiadásra kerül Vajda—Fürst: Német nyelvköny­ve és az ugyancsak „hiánycikk­nek” számító Idegen Szavak Szótá­Megfagyott eke A betonúiról csak egy felfelé fordított rozsdás kormánylemez emelkedik a fehér hótakaró fő­ié. A Gyulára vezető műút bal oldalán, a pősteleki bekötőút kö­zelében barázdába fagyott az eke. Nem csoda, hiszen mínusz 15 fok is volt. A kormánylemez rozsdássága azt tanúsítja, hogy ez a szerszám már régebben ottrekedt. De hová lett az a traktor, amelyik odavontatta? Jóllehet a tsz vezetői időt akarnak nyerni a szántás miha­marabbi befejezésére azzal, hogy az ekét a szó legszorosabb értelmében a helyszínen tartják. így csak a traktorra kell majd akasztani és máris usgyl! Ha esetleg ilyen célja volt a gyulai Béke Tsz-nek, akkor erről töb­bet egy szót sem szólunk. Ha pedig ottfelejtették, vegyék számba, hiszen a tavaszi előké- születekhez szükségük lehet rá.-•ik. 17. Mint plasztikus térkép feküdt előtte a táj. Minden völgyet, minden halmot ismert. Nyugaton a felhők eltakarták Rákos sziklás gerincét, távolabb északon a homályos ködben veszett el Klafc csúcsa. Ernest inkább érezte, mint látta. Ott tértek vissza a besztercei hegyekről a Vtácnikra. A bajnóci fürdők táján eresz­kedtek le a Nyitra folyóhoz. Ott, a bajnóci vár hegyes tornyaitól jobbra, a fenyőfákkal borított hegyoldal alatt van egy falu. Az is szomorú hely. Amikor a Vtácnikra visszatért a felderítő parancsnoka, akit Gápelen hagy­tak, mesélte, hogyan kellett vé­gignéznie ebben a faluban egy szovjet partizán, Kozacsuk, a jó parancsnok agyonlövetését, aki megszédült egy aknától és kar­colás nélkül esett fogságba. Mennyit beszélgetett vele! Amikor a martini fronton talál­koztak, s a kiürített iskolában a reggeli támadásra vártak, Koza­csuk megkérdezte Emestet: — Tehát te kommunista vagy? — Eddig nem vetted észre? Kozacsuk úgy 35 év körüli volt, haja már őszült, s idősebb­nek látszott. A fiuk szerették és hallgattak a szavára. Soha nem kiabált, nem szidott senkit, nem átkozott. Partizán volt már a Kaukázusban. Később hosszú ideig Ukrajnában. Azután mint ejtőernyőst, ledobták Szlovákiá­ban. Elmosolyodott, végigsimított őszülő haján. iuroj Spitzer HOZZATOK TARTOZOM — Tudod mikor leszel igazi kommunista? Amikor bezárnak a tieid, és még akkor is azt mon­dod, hogy kommunista vagy. Azután igazán az leszel. Akkor nem értette. Csak ké­sőbb — a fogságban és a tábor­ban — gondolt gyakran Koza- csukra, és nagyon közeli ismerő­sének érezte. Rá gondolt a meg­aláztatás legnehezebb pillanatai­ban. Ki tér vissza Vtácnikra? Az, akiben minden fa, ösvény, hegyoldal, a hegyek és a völgyek mé’ysége visszhangzik, vagy az, aki beismerte, hogy befurako­Fordította Krupa András dott, aki léköpte a múltját, az, aki a kis mikrofonba mondta, hadd hallja á világ, hogy annak az eszmének vált ellenségévé, mely összefűzte mindazzal, ami most körülötte van, a tavasszal, a csendes erdőkkel, a fairtások­kal, a Vtácnik csúcsán elterülő hegyi rétekkel? Az egyik benne ittmaradt a múltból, megvetéssel néz arra a másikra. Hivatkoztak az eszme iránti odaadására, idézték múltjának jó oldalait, meggyengítették a tes­tet és a lelket, mindent a feje tete­jére állítottak. A jelentős férfi, az ország vezetői közül az egyik, az újságban azt írta, hogy a felke­lésnek állandóan támadnia kel­lett volna, hogy a védekezés minden felkelés halála. Emlék­szik, hogy lázadt fel benne min­den. Hiszen ez nem érvényes a mi Felkelésünkre, hiszen tá­madtunk. Puskával, gránátok­kal, golyószórókkal. Semmi má­sunk nem volt a tankok, a re­pülőgépek, az aknavetők ellen. És Varhola azután a véget nem érő kihallgatásokon szemére ve­tette, hogy ő is bűnös, mint a parancsnokok egyike, hogy a felkelés csak védekezett és nem támadott. Mindketten egyfor­mán beszéltek, a jelentős férfi, egyike az ország első emberei­nek, és Varhola. Támadni kellett volna! A Saj- ba vidéki Jankó Hrdy volt ab­ban a csoportban, mely Repta parancsa ellenére Brezanyra tá­madott. Férfire akadtak. Bre- zany tele volt német katonák­kal. Hrdy is elesett. Egész életé­ben reméi^kedett, hogy eljön a forradalom. Érte került fogság­ba mint bányász Franciaország­ban, Haván és mindjárt az első napokban elesett Brezanynál. Most Sajbán él özvegye, Ula és fia. A kerítésen fénylik a fehérne­mű, fehér lepedők, ingek, régi pokrócok; az udvarukon szalad­gálnak a tyúkok, valaki kalapál a fészerben. Tényleg, kire is mos Ula, mikor a férje Brezany­nál maradt? (Folytatjuki

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents