Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
IMS. február 2. b Kedd Akik már nemcsak , de látják is a filmet Egy mindennapi iskolai filmankét általános tanulsága A békéscsabai út-, híd- és vízműépítési technikum tanulói tanáraik és a Brigád filmszínház üzemvezetője, Pomucz Györgyné kezdeményezésére január 28-án kollektiven megtekintették a Jó- kai-regény alapján készült Rab Ráby című filmet. Másnap este az intézet kollégiumának filmköre a kollégium klubjában Mázán Mátyás tanár vezetésével megvitatta a filmet. Hír formájában körülbelül eny- nyit lehetne közölni erről az eseményről, melyhez hasonló évek óta nem egy akad Csabán és a megyében. A technikumosok an- kétja tehát nem volt rendkívüli dolog, azonban jó alkalomnak látszott arra, hogy bizonyíthassuk, miszerint fiatalságunk értelmileg és érzelmileg éretté vált a filmkultúra befogadására. Örömmel állapíthattuk meg, hogy amíg a mi, tegyük hozzá, sivár fiatalságunk idején, vagyis a felszabadulás előtt, többségünkben csak néztük, addig a szocialista társadalom ifjúsága már látja is a filmet. A történések mögé kukucskál; elemez, bírál, elfogadja vagy elutasítja a formát és a mondanivalót. Magatartásukra magyarázatot adni könnyű. Viselkedésük, gondolkodásmódjuk alapja az a szilárd világnézet, melynek jegyében társadalmunkban az oktató és nevelő munka folyik. Sok szülő, ha jelen lett volna, nem győzné ámulással, látva, hogy gyermekei milyen okosan, szinte felnőtt módján vitáznak. * Az ankét nem valami közvetlen hangulatban kezdődött. Talán, mert az összeszokott közösségben egy „idegen”, e sorok írója is helyet foglalt. A vitavezető tanár kérdezett, egy diák, Okolicsányi Zsolt felállt és nagyon jól, hibátlanul, de leckeszerűen mondani kezdte a történelemkönyvből iski határozottan az egyik tanuló, Garai Lajos. — Az ember nem tehet csodát — támasztotta alá diáktársa állítását Kepenyes Mária. Balogh Albertnak az volt a véleménye, hogy amíg Ráby a regényben meghasonlik önmagával, mivel elveszti a jobbágyok bizalmát, de már az uralkodó osztályhoz sem kíván visszatérni, addig a filmben megmarad mindvégig hősnek. Szerinte ez „jó húzás” volt a rendező részéről. Így és hasonló módon vizsgálták, elemezték a fiatalok Ráby történetét az igazságért, a nép igazáért vívott állhatatos küzdelmét. A tanár találó módon összegezte az elhangzottak lényegét: — Ráby Mátyás korának nehéz embere volt — utalt a vitavezető a Nehéz emberek című filmre. — Vajon mond-e valamit a történet a mai embernek? — tette fel ezután a kérdést. — Nálunk már szocializmus van, az igaz, de mint a Nehéz emberek című filmből is kitűnik, még nincs minden rendjén — hangzott az egyik filmkör-tag válasza felnőttes komolysággal. Ezután mind többen kapcsolódtak a vitába. Egymást követték a felszólalások. De még — az ilyen alkalommal mindenütt, mindig lé. tező — szótlanok és rábólogatók arcán is látszott, hogy erősen figyelik és követik az ankét minden mozzanatát. Derűt keltő, de egyben kissé elgondolkoztató volt az egyik tanuló megjegyzése, hogy a diákok közt is akadnak Ráby Mátyások, akikben ott dúl az érzelem, hogy felfedjék a hibákat, de ott az aggodalom, hogy nincs-e hátulütője a dolognak, tehát mégsem igazi mai „Rábyk” ők. A tartalomról szóló párbeszédet lassan a formáról, a kivitelezésről való eszmecsere váltotta fel. Mintha a filmbehozatali zsűri valamelyik munkaülésén lettünk volna, olyan szakszerűnek ható véleményvóltás folyt. Forgató- könyv, világítástechnika, vágás, premierplán, panorámázás, sven- kelés, műteremszag, színpadiasság — úgy röpködtek ezek a kifejezések, olyan magabiztosan, akár egy filmgyárban a szakemberek ajkáról. Különösen a negyedikes Garai Lajos volt elemében. Kiderült róla, hogy ő a két éve működő filmkör vezetője. Szorgalmas hozzászólásain látszott, hogy teljesen otthonos a filmesztétikában, színháztörténetben. Megmagyarázta például, hogy miért nem lehetett annak idején Blaha Lujzát jól filmezni. A filmezés és technika alapismereteiben is kitűnően eligazodott. Dicséretére legyen mondva, hogy minden megállapításához és kijelentéséhez hozzáfűzte: „szerény véleményem és tudásom szerint”. Egyébként érettségi után a Filmművészeti Főiskola rendező szakára szeretné felvétetni magát. — A lényeg, hogy a film az emberi mondanivalót visszaadja, persze a maga formanyelvén. — A gépmozgásnál is kell logikai sorrend. — Makláry maszkjánál differenciák voltak. — Nagyon látszott a filmen, hogy első filmes rendező alkotta ... — Ezt mind ők mondták az ankéton, a fiatalok. De, hogy azért kedves gyermektulajdonságokkal is rendelkeznek még, arra egy példát. A vitavezető az egyik filmbeállításra utalva azt mondta, hogy az épület boltozati íve... — Tiltakozom tanár úr! — ugrott fel izgatottan az egyik tanuló. Nem ív volt az, hanem csak félfv! Jellemző a fiatalságra. Kicsi és nagy dolgok egyformán magas hőfokra hevítik bennük az indulatot. De mindennél fontosabb, hogy már ők nemcsak nézik, de látják is a filmet. Huszár Rezső KI MIT TUD? — Békéscsabán Szombaton délután a Balassi Művelődési Otthonban került sor a békéscsabai Ki mit tud? döntőjére. Gazsi Endre bevezető szavai után — aki végig sziporkázó humorral konferálta a műsort — a művelődési otthon színjátszói bemutatták a Torreádor-t, majd a vetélkedő résztvevői: szavalok, énekesek, parodisták, artisták, táncosok, zenekarok adtak számot tudásukról. A műsor legkellemesebb meglepetését Kovács Eszter hegedűszólója szolgáltatta. A produkciók bemutatása után a versenyzők átvették a városi KISZ-bizottság ajándékát. A legjobbak a február 14-i megyei dön- Lehoczky Márta a Pásztorlányka tőn találkoznak. című dalt énekli. Bencsik Máté és Kővári E. Péter új filmparódiájukat mutatják be. Fotó: Szeverényi Félévi értesítőosztás az iskolákban Csaknem másfél millió általános iskolás és több mint 230 000 középiskolás diák kapta kézhez hétfőn a félévi értesítőt. Ezúttal először szorgalomból is osztályozták a diákokat, négyféle — példás, jó, változó és hanyag — minősítéssel. A félévi értesítőben — ugyancsak első alkalommal — írásbeli dicséret jelzi a huzamosabb időn át tapasztalt példamutató kötelességteljesítést, a kiváló tanulmányi eredményt, segítőkészséget. Az általános iskolák első osztályaiban most— a hivatalos rendelkezésnek megfelelően — még nem osztályozták a gyerekeket, ők csak a tanév végén kapnak bizonyítványt. Az oktatási év „második félideje” június első felében ér véget. A középiskolák IV. osztályosainak körülbelül egy hónappal rövidebb lesz a félév: számukra a tanítás csak május 8-ig tart, s akkor megkezdik a felkészülést az érettségi, illetve a képesítő vizsgákra. (MTI) Juraj Spitzer» HOZZÁTOK TARTOZOM Fordította: Krupa András mértékét II. József önkény- uralmáról. A film tartalmát is hasonló „precizitással” közölte. Kedélyes közbeszólásomra azonban menten feloldódott a tiszteletteljes hangulat és családias légkör uralkodott el, melyben már semmi sem állt többé az ifjonti vitázókedv útjába. — Okolicsányi Zsolt barátunk ismertette a kort, melyben a történet játszódik, a filmet pedig mindnyájain láttuk, most tehát mit tehetett Ráby Mátyás, a főhős az adott korban és körülmények között? — lendítette tovább az ankét menetét a vitavezető. — Egyedül képtelen volt Ráby forradalmat csinálni — jelentette Biharugrai fiatalok a Mátrában A biharugrai Felszabadult Föld Termelőszövetkezet kiszesei az elmúlt évben két holdon termesztettek édesköményt, s mázsánként kétezer forintot kaptak a gyógynövényért. Még tavaly elhatározták, hogy a pénzből kirándulni mennek. Tervük most valóra válik: az Express Ifjúsági és Diákutazási Irodával közösen kétnapos utat szerveznek a Mátrába. A szövetkezet fiataljai és a halgazdaság néhány KISZ-tagja február 13— 14-én megtekinti Eger, Mátraháza és Gyöngyös nevezetességeit. 8. Hiszen nem arról van szó, hogy a tragikus életet, mely bekövetkezett, leleplezzük. Elvünk a generációk végtelen sorú életeiből született, mint az emberi tapasztalat utolsó szava az új ismeretek előtt, amelyek azután születnek, ha győz az elv. Lehet-e egymás ellen vagy egymás mellé állítani Emest és mások tragédiáját és mindent, ami ezzel a tragédiával összefügg, és a sikereket? Nem, ezeket a dolgokat nem lehet közös mérlegre helyezni. Ha össze is függnék, de keresztezik egymást. Az ő tragédiáját az határozza meg, hogyan éltünk, mit cselekedtünk; ennek a tragédiának a visszhangjával a lelkűnkben értük el a sikereket és az eredményeket. Nos, mit érhettünk volna el, ha ezek a tragédiák nem következtek volna be? Nem, a közeli ismerősömnek nem volt igaza! Emest bátyja jobban fog dolgozni és az eszmében való bizalma sem csökken, ha megmondjuk Ernestről az igazat. A teljes igazat. Ernest nemcsak elmezavarában lett öngyilkos, az ember megfontolt elmével sohasem törhet saját életére. Ernest öngyilkos lett, mert megsértették, mert megalázták, mélyebben, mint a pincecellák, mert a hozzá legközelebb állók megtaposták emberi méltóságát, mert szörnyű magányosságba űzték. Halála a tiltakozás kétségbeesett jajkiáltása volt, nem menekülés. önvédelmének és nagy vádjának utolsó bizonyítéka. Az öngyilkosság utolsó bizonyíték lehet olyan beszélgetésnél, ahol a hallgatók füle süket, szeme vak, esze és szíve érzéktelen. Ernest testvére még sokáig fog gyászolni. Nos, ha megmondjuk neki, hogy Emest becsületes ember volt, hős a vallomástevésben is és a halálában is, és nem gyáva, hogy emlékét csipetnyi gyalázat sem szennyezi, hogy ehhez hasonló soha többé nem történhet meg, Ernest testvére ismét szívesen fogja elvégezni azt, amit kell. Mert ezt mondják neki azok az emberek, akik értékelik Ernest életét, Ernest emlékét. Ha már azok, akik hitték, hogy az ellenségnek a leghívebbek között kell lennie, elfelejtették feltenni a, kérdést, miért kellett tulajdonképpen Emestnek árulónak lenni, legalább most tegyék fel. Feleletük egyben felelet lesz Emest tes>tvé_ rének is, mindenkinek, akik Er- nestet ismerték. Lehet, hogy ezek a kínzó gondolatok nem térnének vissza Peter Gal tudatába, ha nem találkozott volna Emesttel, amikor kiengedték a fogságból. Emestet halálra ítélték. Egy év múlva életfogytiglani börtönre változtatták, azután 12 évre. 10 év múltán kiengedték. Első látogatásainak egyike Peter Galnak, a festőművészeti akadémia tanárának szólt. A csöndes műteremben a barátok hosszan néztek egymás szemébe. — Nehezemre esik a beszéd. Sok minden történt azóta, amióta elmentél. — Sok minden kiderült, de inkább úgy, önmagától... Ha az ember belemerülne abba, ami volt, nem is tudna élni. Mintha nehéz betegségből eszmélnénk fel. — Mihez kezdesz? — Nem tudom. — Beszélgettél már valakivel? — Nem. Még nem, még nem akaródzik. Csak hozzád jöttem. Peter félt, hogy most következik az a kérdés, amelyet vár, amelyre felelnie kell. De Ernest, mintha halasztotta volna a legrosszabat. — Mit csinálnak a fiúk? — Jozef tanít, Repta otthon van. Erdész lett. Át akarták helyezni ide a városba, de nem jött. Otthon van. Itt mindenki ismeri — így írta nekem. (Folytatjuk)
