Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-06 / 31. szám
IWT5. február *. s Szombat A város kapujában Vasútá1lomás. Rengeteg hangulat, utazás, esemény emlékét idézi említése. Vonatok indulnak és vonatok érkeznek. Ismerős, barát, rokon lesi izgatottan topogva a szerelvények lépcsőit, vajon mikor látja meg azt, akit vár, s hogy egyáltalán jön-e. Rengeteg ember jár naponta a békéscsabai vasútállomáson. Utazótáskákat vagy gondosan átkötött csomagokat cipelnek. Néha meg-megállnak, pihennek. Aki először jár itt, érdeklődve néz körül, a helybeliek pedig megszokták már milyen is ez az állomás. Sok ember — kevés pénztár A hatalmas épület előtt állnak meg a buszok, s a belőlük kiszálló emberek gyors léptekkel igyekeznek a csarnokban lévő pénztárakhoz, hogy minél előbb kerüljenek az éppen nyitott ablak előtt verbuválódott sorban. Türelmetlenkedés, tolongás. A sok jegypénztár közül csak kettő van nyitva, pedig a sorban állók sietnének, percenként nézik órájukat, hogy mennyi idő múlva indul vonatuk. *— Csak le ne késsek! — Miért nem nyitnak ki több pénztárt? — Már összeér a két sor — röpködnek a megjegyzések, és valóban, bármilyen nagy is a csarnok, a két szemben lévő nyitott pénztár előtt állók már lassan egy sort alkotnak. Szerencsére nincs mindig így, csak akkor, ha sok az utas. De ezt előre is lehetne tudni. Amíg jegyváltásra várakozik az ember, s lassan, aprókat lépkedve halad a pénztárablak felé, addig ráér bőven körülnézni. Néhányan érdeklődve szemlélik a telefonfülkében a készüléket ütemesen és kitartóan ütögető két fiatalembert. —- Legalább a tantuszt adná vissza, ha már nem lehet vele telefonálni — fohászkodik az egyik. Bizony több nap óta rossz a készülék, de még senki nem vett annyi fáradságot, hogy egy erre figyelmeztető táblát akasszon rá vagy éppen megjavítsa. A csarnoknak ezen a részén két pavilon van egymással szemben. Édességek, könyvek, cigaretták, játékok, emléktárgyak kaphatók itt. Egy-egy vonat indulása előtt sok a vásárló. Valószínűleg nagy forgalma van a pavilonnak, de hogy mennyi, azt az elárusítónő csak az „illetékeseknek” hajlandó elárulni. Kucsmás, szürke télikabátos férfi hunyorgat apró, csillogó szemével az egyik pádon, s tétovázva válogat ujjaival a kártyalapok között. A másik feszülten figyeli, szintén kártyát tart a kezében. Egy ismeretlen a szürke kabátos mögött nézi a játékot, majd amikor látja, hogy embere veszít, bosszankodva továbblép és nemsokára elfelejti az egészet. A két játékos újra oszt, kártyáznak tovább. Ráérnek, őket nem szorítja a menetrend. Napi Hz pohár Akadnak, akik várakozási idejüket nem kártyázással töltik el, hanem az Utasellátó söntésébe mennek. Nemrég alakították át ezt a helyiséget. Általában rend és tisztaság van mindenütt, csak a kövezeten látni egy-két eltaposott cigarettavéget. Már-már a rendetlen dohányosokat okoljuk hanyagságukért, de aztán látjuk, hogy egyetlen hamutartó sincs itt. — Kár lenne kitenni az aszta- | lókra, mert úgyis elvűinek — mondja a pénztárosnő. — ? — Még a poharakat is elhordják egyesek. Van olyan nap, amikor tíz is eltűnik. Kiviszik a helyiségből és aztán „elfelejtik” visszahozni. Bizony kicsi a hely s a nappal oly gyakori tolongásban az itt dolgozók nem láthatják azokat, akik elhordják a poharakat, de talán a többi vendég segítségével meg lehetne akadályozni azt, hogy oly sok pohárnak nyoma vesszen. A söntés bejárata előtt takarítónő sepreget, majd haragosan „rámordul” egy férfire, mert az már a csarnok frissen feltakarított részén szemetel, nem törődve más munkájával. Az érdeklődő még talál nem tetsző dolgot a csarnokban. Az egyik: már régen megért arra az az „elmés verseeskékkel” és „okos” rajzokkal ellátott, patkányok elleni harcra felszólító tábla, hogy ne csúfítsa tovább a csarnokot. A másik: jó lenne eltüntetni a magasban a falakról s az üvegablakok környékéről a portól fekete pókhálókat. Egész biztos egy embernek sem hiányoznának. A várótermek A tanulók váróterme a délutáni órákban csaknem teljesen népte- len. Nem így van ez iskolakezdés előtt vagy a tanítás befejezése után. Akkor a vidéki tanülóK egész csapatokban érkeznek. Az asztalokra dobálják kabátjukat, mivel nincsen fogas se itt, sem a csarnokban, se a többi váróteremben. Pedig elkelne jó néhány belőlük. A csarnoknak a söntés felőli részén nyí'ik ajtó a másik váróterembe. Hosszú padsorok, rossz levegő, a falakon elnyűtt, megviselt p’akátok, sőt még egy itt felejtett ital-ár’egyzék is. Lehetne szebb ez a környezet, s nem ártanának a gyakoribb szellőztetések. A békéscsabai vasútállomáson sok-sok ember jár naponta, többeknek órákat kell várakozniuk, s nem mindegy, hogy milyen környezetben teszik ezt. Az átutazó az állomásról néha az egész városra következtet, s noha talán csr.k az állomáson, a város kapujában éri valamilyen bosszúság, mégis később már az egész városra kellemetlenül emlékezik visz- sza. Nem lenne hiábavaló szebbé, kulturáltabbá tenni az állomás helyiségeit. V. Z. I Mindenkit érdekel: Milyen döntések születnek a mindennapi étet jogvitáiban Kit terhel a felelősség a rossz minőségű, építmény átadásáért, műszaki átvételéért? Gyakran halljuk, olvassuk, sőt magunk is tapasztaljuk, hogy újonnan emelt lakóházakban közvetlenül a beköltözés után számos bosszantó és lényeges minőségi hiba jelentkezik, önkéntelenül is kérdezzük: ki a felelős ezért? A Btk. 230. §-a büntetni rendeli a rossz minőségű ipari termék forgalomba hozóját. De ipari terméknek tekinthető-e a lakóház, az építmény? A Legfelsőbb Bíróság büntefőkollégiuma állást foglalt s kimondotta, hogy az építmény az építőiparnak a terméke. Nincs alap arra, hogy az építmény ne essék az ipart termék fogalma körébe és ez okból a Btk. 230. §-ában foglalt bűntett megállapítására ne kerülhessen sor. Jogpolitikai szempontból sem lenne indokolható az olyan álláspont, mely szerint csekély értékű, rossz minőségű ipari termék forgaiombahoza ala esetén a felelősség fennálljon, ugyanakkor a lakosság, valamint a népgazdaság érdekeit számottevő mértékben érintő építkezéssel kapcsolatosan azonban nem. Ezért eladásra történőén előállított lakóház, valamint megrendelésre elkészített lakóház és egyéb építmény: ipari termék. Ha most már rossz minőségű építményt, lakóházat jó minőségű termékként hoznak forgalomba, a büntetőjogi felelősség meg- va'ósul. Ugyanis forgaiombahoza tál alatt általában az ipari termék rendeltetésszerű használatra való átadását kell érteni. Ide tartozik az építmény átadása is, amelyre az előállítási folyamat befejezésével kerül sor. A nemcsak az átadásból, hanem az átvételiből is áll. Ez utóbbi alatt az építménynek a minőségi ellenőrzést magába foglaló műszaki átvételét kell érteni. A fentiekből következik, hogy ipari vállalatnál vagy szövetkezetnél vezető munkakört betöltő, vagy minőségi ellenőrzést végző az a személy, aki rossz minőségű építményt jó minőségűként átad, illetve ezt — bár munkakörénél fogva kötelessége volna — nem akadályozza meg: — a Btk. 230. §-ában írt bűntettet követ el (dr. Fodor György) Keresik egy Moszkvics gazdáját Lottóhírek — Négyes találat Gyulán és Telekgerendáson — Kifizették a békéscsabai 4-es találatot Tovább folytatódott megyénk lottózóinak sikersorozata az 5. játékhéten is. Ezúttal Gyulán és Telekgerendáson értek el négyes találatot. A szerencsés nyertesek szelvényeikre 39 ezer forintot nyertek. A januári kétszeri tárgynyere- mény-sorsolás közül most a 4. játékhét szelvényeit húzták ki. Megyénkbe összesen 41 különböző tárgynyeremény jutott. Többek között 25 ezer forintot érő Varia szobabútor, hűtőszekrény, panofix női bunda, két írógép, öt fényképezőgép, tizennyolc különböző márkájú tv és rádió, két társasutazás (az egyik Szocsiba, a másik Várnába), kilenc 2—10 ezer forintig terjedő vásárlási utalvány. A főnyereményt, a Moszkvics személygépkocsit a Békéscsabán forgalomba hozott 8 422 281 számú lottószelvénnyel nyerték. A nyertes eddig még nem jelentkezett a Moszkvicsért. A tárgynyeremény második sorsolására február 8-án kerül sor, s azon az 1. játékhét szelvényei vesznek részt. Már hírt adtunk arról, hogy Békéscsabán a 4. fogadási játékhéten magát megnevezni nem kívánó lottózó 4-es találatával 143 ezer forintot nyert. A nyeremény- összeget február 3-án fizette ki az OTP Békés megyei Igazgafósága. A nyertes nyereményét betétkönyvben helyezte el. Juroj Spitzer* HOZZÁTOK TARTOZOM Fordította: Krupa Andrea ÍZ Egyszer biztosan mindent megmagyaráznak, feltárul a bűn, és a gondolat, amelyet csak tébolyodon agy szülhetett. Mindent meg kell magyarázni, és fel kell tárni a legapróbb részletekben, hogy szétoszoljék a félelem, a bizalmatlanság, és a botor gya- núsítgatás sötétsége, mely ráfeküdt az emberekre, behatolt a- gondolataikba és a tetteikbe. A javoreki vádelvetés és az er- nesti beismerés között ott terpeszkedik a kor drámája, amely elől senki sem menekülhetett el, még ha önként vonult volna is a magányosságba. Mert Ernest sorsa épp úgy lehetett volna az én sorsom, vagy bárkinek a sorsa közülünk, ha a véletlen szeszélye másképp érvényesül. Peteméi tett látogatása után Ernest meglátogatta Valériát. A fiával élt. Férje, Ernest osztálytársa, fiatal korában halt meg. Amikor férjhez ment, Ernest még szabad volt. Tudta, hogy Emest érdeklődik utána, de a férje beszédes ember volt és kitöltötte egész szabad idejét. Szerette és Ernestet nem vette komolyan. Néha gondolt rá, ahogy gondolunk a városra, ahol éltünk, az utcák nevére, amelyeken jártunk, az emberek nevére, akikkel találkoztunk. Férje halála után egyedül élt Azután viszonya volt az irodalmi folyóirat szerkesztőjével. A szerkesztő nős volt. Váratlanul és bejelentés nélkül járt hozzá. Amikor Valéria az ajtóban meglátta Ernestet, meglepődött Nem is változott meg nagyon — gondolta Ernest. Sokszor gondolt rá. A látomások a kőfalakon át hozták el hozzá, az elképzelt találkozásokból elveszett a tartalom, csupán a kellemes érzés maradt meg. Közeli lénnyé varázsolta, aziluma lett, hosszan beszélgetett vele mindenről, ami a fal mögötti életet felelevenítette. Mindennel elhalmozta, amit csak érzett iránta. Most itt van, nézi, és az üresség különös érzése vesz erőt rajta. Hosszan készülődött rá, hogy mindent megmagyaráz neki. Azt hitte, hogy ez nagyon sok, és itt mindez összeszűkült két-három szóba, egy otromba mondatba. — Hogy élsz, Valéria? Valéria nézte és arra gondolt, mennyire kevéssé ismerte. Amikor a vádat olvasta, csodálkozott, ki sejthette volna ezt róla? Mindig csendes volt, szerény, szürke, mintha nem is lenne jelen. Akkor nem kételkedett a vád jogosságában, még. is tisztelet támadt fel benne Ernest iránt. Soha nem is gondolt arra, hogy ennek a csendes fiúnak annyi bátorsága lenne. Aztán nagyon sajnálta, és néha nagyon bűnösnek érezte magát, hogy szabadon van, míg az az ember várta a halált. Ez az érzése biztosan Peter Gal hatására keletkezett, aki egyszer felöntött állapotban kiáltozta, hogy fájdalmas szemrehányást érez a szabadság minden napján és Ernest fogságának minden napján, hogy égeti minden korty bor, minden női kebel simogatása és a fűtőtesthez verte a fejét. Ernestnek úgy tűnt, hogy Valéria átérzi a sorsát. — Minden fájdalom elmúlik — mondta halkan, és arra gondolt, hogy szakít a szeretőjével, hogy nem fogja várni, hogy a várakozás is elmúlik. Méltón viselkedik magányában. A magányosság fájdalmas büszkeségével — így fog élni. — Minden fájdalom elmúlik. Csak uralkodni kell önmagunkon, ne tekintsük életünket kiváltságosnak, balszerencsénket egyedülállónak. Meggyőzően hangzott, mert önmagára gondolt. Az egyén élete mellékes, és én már semmi nagyszerűt nem várok. (Folytatjuk)
