Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-27 / 49. szám
19*5. február 21. Szombat Háztartási újdonság A Kukta t?en népszerű főzőedény, percek alatt készíti el a különféle ételeket. Most elkészült új változata: modem forma, tűzálló műanyag fül és szelep, s legfontosabb, hogy burgonya, zöldségféle vagy hús készítése szerint a szükséges hőfokra szabályozható. Az építők munkaversenye hazánk felszabadulása 20. évfordulójának tiszteletére Az ÉM Békéé megyei Építőipari Vállalat a párt- & szakszervezettel karöltve a szocialista brigádok kezdeményezésére febru_ ár közepén, hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletévé munka verseny-felhívással fordult a dolgozókhoz. Kitűzött célok: a téliesítési tervben meghatározott feladatok teljesítése, a kieső munkaidő csökkentése, a munkafegyelem betartása. A műszaki és adminisztrációs dolgozók ehhez biztosítsák az anyagi és műszaki feltételeket. Eddig 15 munkahelyről érkeztek be nevezések, melyek között találjuk az orosházi új kórház, Békéscsabán a Kulich Gyula Lakótelep és a konzervgyár brigádjait. A központból az anyagosztály és az anyagkönyvelési osztály jelentette be a versenyben való részvételét 4 múlt évi eredményekről és az idei feladatokról tárgyaltak a KISZÖV kibővített választmányi ülésén Az idén csak az export- és a helyiipari tervek teljesíthetők túl is vállaljanak ex- Kérte a vezetőket, hogy szívleljék meg az elhangzott javaslatokat. Hangsúlyozta a pártalapszerveze- tek munkájának fontosságát. Feltette a kérdést: hol dolgozik jól a párttitkár? A választ is megadta rá: ahol a szövetkezet dolgozói mindig kedvezőbb helyzetbe kerülnék. Legyen rend a szövetkezeti iparban, szűnjenek meg a visz- szaélések! A párt is felelős ezért. Végül tolmácsolta az értekezlet részvevőinek a megyei pártbizottság üdvözletét és eredményes munkát kívánt mindenkinek. Most már lesven kevesebb az értekezlet és több a tett — mondotta befejezésül. Pásztor Béla A Békés megyei KISZÖV február 25-én kibővített választmányi ülést tartott, melyen megjelent dr. Szabó Sándor, a megyei párt- bizottság titkára, Veszelka György, a megyfi pártbizottság ipari osztályának munkatársa, dr. Szűcs Andrásáé, az OKISZ főosztályvezetője és Kntzslitz Tibor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője. A beszámolót Goldberger Jánps, a KISZÖV elnöke tartotta, aki részletesen elemezte a szövetkezetek 1964. évi munkáját. Megállapította, hogy a szövetkezeti ipar globálisan teljesítette a tervét, a helyi iparpolitikai tevékenységben azonban lemaradt. Tájékoztatást adott arról is, hogy a termelési volumen növekedése csak 48 százalékban eredt a termelékenység növekedéséből, 52 százalékban pedig a létszámnövekedésből tehát az egyharmad-kétharmad aránytól elmaradt. Egyes szövetkezetek azonban, mint a Mezőberényi Faipari, a Szarvasi Dobozkészítő és Szolgáltató, a Mezőberényi Textil, a Tótkomlós! Cipész, az Orosházi Kazán javító Rtsz és még mások is eredményesen teljesítették ezt a fontos feladatot. A helyi iparpolitikai tervét 38 szövetkezetből 16 nem teljesítette, közülük pedig 6 kevesebb lakossági munkát végzett, mint 1963-ban. Egyes szövetkezetek — többek között a békési, a mezőberényi és a Sarkad! Építőipari Ktsz — a közületi tervüket jelentősen túlteljesítették, a lakossági munkában azonban lemaradtak. A terv törvény — hangsúlyozta a továbbiakban a KISZÖV elnöke — amit minden vezető köteles teljesíteni. Az export, és a helyi iparpolitikai tervek túlteljesíthe- tők. Mindez csak úgy érhető el, ha a termelés év elejétől az év végéig egyenletes, ütemes. Jellemző, hogy 1964 decemberében csaknem 61 millió forint volt a termelési érték, ez év januárjában pedig csupán 24 millió. Szükséges, hogy valamennyi szövetkezet vizsgálja meg ennek az okát, hogy a jövőben ilyen ne forduljon elő. Exportra tavaly 5 szövetkezet termelt, s az idén meg kettő tár- hozzájuk. Fontos, hogy más szövetkezetek portmunkát. A megye szövetkezeti ipara 1964-ben jelentősein megerősödött, amit a tervszerűbb, takarékosabb gazdálkodás biztosított. Több szövetkezetnél a megengedettnél magasabbak voltak a Közvetett költségek. Általában emelkedett a vezetés színvonala. Az összevonás után képzettebb elnökök kerültek a szövetkezet élére. Már csaknem mindnyájan elvégezték az OKISZ- iskolát, sokan közülük technikumi vagy egyetemi végzettséggel rendelkeznek. Hasonló képzettségűek a műszaki vezetők is. A vezetőknek általában nagyobb követelményeket kell támasztaniuk a dolgozókkal, de önmagukkal szemben is. Ez azonban csak ako- kor valósulhat meg, ha elsősorban a közösség, nem pedig az egyéni érdekeiket tartják szem előtt. A beszámoló végül részleteiben meghatározta az 1965. évi feladatokat. Kitért a létszámgazdálkodásra, a normakarbantartásra, az anyagi ösztönzőre, a tervszerű gazdálkodásra, a munkaszervezésre, a technológia fejlesztésére, a takarékosságra, a munka versenyre. Figyelmeztetett a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmére, a hatékony ellenőrzésre. Kérte a szövetkezetek pártalapszervezete- it, nyújtsanak segítséget, hogy az MSZMP KB. 1964. december 10-i határozatában foglaltak megvalósuljanak. A beszámoló után Gáli János KISZÖV vezetőségi tag, az ellenőrző bizottság elnöke tájékoztatta a megjelenteket a bizottság munkájáról. Elmondta, hogy a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények, visszaélések száma az elmúlt évben sem csökkent. A bizonylati fegyelem betartására és a fokozottabb ellenőr, zés szükségességére hívta fel a figyelmet. Az ezt követő hozzászólások, az előforduló hibák megszüntetésének fontosságát hangoztatták, javaslatot tettek egyes feladatok célszerűbb megoldására. Befejezésül dr. Szabó Sándor elvtárs, a megyei pártbizottság titkára szólt az ülés részvevőihez. A torzítások ellen Néhány helyen rosszul értelmezik a párt és kormány határozatát, torzításokat követnek' el annak végrehajtásában. Az emberek többsége egyetért azzal, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemekben, intézményekben szükséges megszigorítani a munkafegyelmet, s ésszerű átcsoportosításokkal megteremteni a termelékenység növelésének új feltételeit. Nyilvánvaló, hogy ahol modem gépeket állítottak a termelésbe, műszakilag új technológiát vezettek be, ott nem maradhatnak fenn a régi normák. Az is nyilvánvaló, hogy a gépesítés fokozása például a mezőgazdaságban bizonyos munkaerőt szabadít fél, amelyet szükséges máshová irányítani. A létszámcsökkentés végeredményben nem „eibocsájtásokat” jelent, a szó régi értelmezésében, hanem ösztönzést arra, hogy a felszabadult munkaerő a népgazdaság olyan ágazatába találjon alkalmazást, ahol égetően szükség van rá. A párt- és kormányhatározat idevágó részének ez a lényege, s a tavaly egyes vállalatoknál szükségtelenül nagyra duzzasztott létszámot ezért kell csökkenteni. Ám ez a létszámcsökkentés elsősorban nem a produktív, termelési értékeket létrehozó dolgozókat szabad, hogy érintsen. Esetenként természetesen őket is érinti, de mindenekelőtt ott szükséges heiyre- állítaim a lótszámegyensúlyt, ahol aránytalanul megnövekedett az adminisztráció. A határozat végrehajtása során a torzítás éppen abban van, hogy erről szinte teljesen megfeledkeznek néhány helyen. Az ÖRKI mezőgazdasági • üzemegységeiből például az elmúlt hetekben százhét embert küldtek el. öntözési szakembere. két, gépkezelőket s nem egy olyan munkást, aki a gazdaság megalakulásától fogva ott dolgozott. Sót, akadt közöttük olyan is, aki a szakmaközi bizottság tagja (választott szerv), s jogilag is törvénytelen volt az elbocsájtása. Igaz, ezek az emberek a téli időszakban nagyrészt „munkanélküliek” a gazdaságon belül, de önhibájukon kívül. Tanításukra, kiképzésükre azonban sok pénzt fordított az állam, s nem lehet közömbös a sorsuk a gazdaság előtt sem. Mert mi tör. ténik ilyen eset után? Ezek a szakmunkások biztos találnak maguknak állandó munkát máshol, s amikor majd a gazdaságnak az öntözési idény alatt, a nyári munkák során szüksége lesz rájuk, nem hagyják ott az állandó munkahelyet. Az ÖRKI pártszervezete nem is értett egyet e meggondolatlan intézkedésekkel, s igyekezett azt korrigálni. Azért sem, mert tavaly is akadt példa arra, hogy gyakorlatlan gépkezelőket, t rak torosokait kellett munkába állítani, s gyakorlatlanságuk folytán óriási kár keletkezett a gépállomány, ban. Egy SZ—100-ast például négyen is üzemeltettek, s a végén a hozzávaló szerszám egy szálig eltűnt, a gép' javítása pedig, írd és mond, félmillió forintba került. Ezek után javasolta a pártszervezet, hogy a télen felszabadult szakmunkásokat a gazdaságon belül irányítsák át hasznos foglalatosságra: nád- palló-készítésre, fűzfavessző termelésre stb., hogy ki lehessen alakítani a törzsgárdát a gazdaságban. De mindez a dolognak csak az egyik oldala. A gazdaságban ugyanis minden hat fizikai munkásra egy műszaki, illetve adminisztratív dolgozó esik. Ezt a létszámot azonban ez ideig még nem igyekeztek átcsoportosítani a gazdaság vezetői. Pedig a pártós kormányhatározat szerint eL sősorban itt szükséges erélyes intézkedéseket tenni, természetesen nagy körültekintéssel. A helyi ■ pártbizottság vezetőségi ülésén ilyen szellemű határozatot hoztak: „A végrehajtó bizottság felhívja a gazdaság vezetőségének a figyelmét a felduzzadt műszaki és adminisztratív létszámra és javasolja, hogy a létszámcsökkentést ezen a területen is hajtsa végre” — mondja ki a határozat. V. D. Juraj Spitzer1, HOZZÁTOK TRRT0Z0M 30. A fiúk lejjebb mentek. Hosz- szú idő után ismét éigarettáz- tak. Fekete orosz dohányt. Nézték a völgyeket. Mindenütt ömlőitek az orosz csapatok, autók, tankok, szekerek kicsi lovakkal. A mongol sapkák fülvédői elálltak a kocsisok fején. Jöttek, öm- löttek az utakon, az ösvényeken, mindenütt. Olyan volt, mint mikor megáradt a folyó. Ilyen lehetett talán a népvándorlás. A fiúk ültek és hallgattak. Egyszerre mindaz, amit átélték, Fordította: Krupa András semmiségnek, kicsinek tűnt Repta is valahogy kisebb lett, amikor az orosz kapitánnyal beszélgetett. A kapitány nem volt meglepve, hogy itt a Vtácnikon füstös, szakállas, rongyos férfiakból álló partizánegységet talált. Mennyi ehhez hasonlóval találkozott a Nyugat felé tartó menetben. Hosszú hónapokig voltak azokban a hegyekben, uraknak érezték magukat. A németek féltek tőlük, az emberek róluk beszéltek, és erejükről csodás történeteket találtak ki. Most, ahogy így ültek a tavaszi napon, az ömlő hadsereg áradatában, majdnem szégyellték magukat, hogy ilyen kevesen voltak, Minden valahogy kisebb lett. Senki sem fogadta őket. Az a perc, amelyre vágyva vártak, itt volt, egyszerűen jött, feltűnés nélkül, mint a hétköznap. Hirtelen valamit sajnálni kezdtek. Lehet, hogy azt, hogy szétválnak, hogy nem lesznek együtt. Mennyit vitatkoztak egymással. Milyen gyakran törtek ki szenvedélyesen! Hiszen ahhoz, hogy az emberek békésen együtt éljenek, sok erő kell, s mi ez akkor, amikor éjjel és nappal a kis bunkerben tizenketten vannak! Érezték, hogy az, ami összefűzte őket, ami köztük létrejött, eltávolodik a völgyben a dübörgéssel együtt. Dübörgés és harangok. A föld remegése és fölötte a harangok szava, mely hívja az élőket, siratja a holtakat, felszólítja a tanúkat, ne feledjenek, összetöri a villámokat, így írta valahogy a német költő. Remegő föld és emberi kéz, mély feléleszti az ércszívet, mely üti az ércet, felhív a vészre, összehívja a bátrakat, mint valaha régen, amikor keletről ferdeszemű lovasok öm- löttek e föld völgyeibe és hegyéibe. (Folytatjuk)
