Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-24 / 46. szám

1M5. február 24. fi Szerda A művészi fejlesztése közügy C ok&zor és sokat beszélünk, ^ írunk a tanulás, a kultu- rálódás szükségességéről. Mind­azokban, akik hallják és olvas­sák, de igazi jelentése ennek a fogalomnak még nem hatolt tudatuk legmélyéig, felmerül a kérdés: Mi hasznunk belőle? Nem nehéz felelni rá: A tanult és művelt embernek másokkal .szemben az a nagy előnye, hogy széles múlt és jelenbeli látókörrel, a világ, a társada­lom dolgai, történései iránti állandó érdeklődéssel és tett­vággyal telten, jóval gazdagab­ban éli életét és mind a maga, mind a közösség szempontjából tökéletesebben hasznosíthatja tu. dását, alkotóerejét. Mindez pe­dig éppen a mi társadalmi élet­formánkon belül válik egyre megbecsültebb emberi értékké. Az emberek tudatát egészsége­sen formáló népművelési tevé­kenység egyik eléggé lassú sod­rású, ámbár időnként fel-felka- vart folyama a művészi ízlés fej­lesztése. Nem kevesebbről van szó, mint a dolgozó tömegeket megtanítani arra, hogy különb­séget tudjanak tenni a formájá­ban és tartalmában valóban mű­vészi értékű alkotások és a va­lóságot meghamisító, a szépér­zéket rontó, giccses szülemé­nyektől, mind térbeli (képzőmű­vészet), mind pedig időbeli ér­telemben (irodalom, zene, elő­adóművészet). ÍMT ég nincsenek is nagyon mö- * ^ göttünk azok az évek, ami­kor városon, de főként falun jó­szándékkal ugyan, de kultúrpo­litikánkkal diszharmonikusan olyan „művészi ízlés” kialakítá­sa folyt nem egy kulturális in­tézetünk falai közt, melynek egyik végletét legjellemzőbben a falvédős, Göregáboros, csasz- tuskás, „mélység” a másikat pe­dig az abszurditásig való abszt- rahálás istenítése, a nihili „ma­gasság” képviselt. Az előbbit a „tömegek kulturális igényének kielégítése” címén gyakorolták, illetve engedték gyakorolni kü­lönböző szinten és helyeken, az utóbbit pedig „kizárólagos jog­gal”, címkézetten az igazi szo­cialista kultúra tartalmától ide­genkedő kultúrsznob rétegnek, vagy ahogy hallani lehetett, a „krémjének” tálalták azok, akik sok helyütt nem átallották az ál­lam, a nép pénzén üres, tartal­matlan, dekadens kultúrtenyé­■szetet létesíteni, néptől idegen „népművelést” folytatni. A két egészségtelen véglet közt azután alig-alig juthatott szóhoz igazi művelődéspolitikánk hangja. Aligha tételezhető fel, hogy mindebben az „ellenség keze” játszott közre és valamennyi la­kásban és hivatalban, ahol ke­retbe foglalt giccs látható a fala­kon, s azokban a városi és falusi művelődési házakban, otthonok­ban, melyekben fércdarabok ke­rülnek vagy kerültek előadásra, s az olyan művészklubokban, hol az öncélúság és céltalanság iro­dalmi és képzőművészeti megje­lenítése ejti még ma is kábulat­ba önön imámjait és híveit, hogy mindezeken a helyeken rendsze rünk „ádáz ellenfelei” tanyázná­nak. A kérdés megfejtése nem ilyen olcsó és egyszerű. Egyazon bonyolultságú ez, mint az osz­tálytársadalomból az osztálynél­küli társadalomba alakuló vilá­gunk múltat, jelent, jövendőt magába foglaló átváltozási fo­lyamata. \T ajon tömegkulturális célki- * tűzéseket szolgál-e a giccsdömping „lent” és csak­ugyan a műveltek krémje-e az a „krémje” ott „fent” az elefánt- csőn ttoronyban? Nyilvánvaló, hogy nem, miként az is nyilván­való, hogy a dolgozók kulturális szemléletének kialakítását, mű­vészi ízlésének formálását ha­zánkban a felszabadulás óta a marxista esztétika formai és tar­talmi követelései írják elő, ha­tározzák meg. Eszerint a szocia­lista, a kommunista kultúra és művészet szempontjából minden alkotó törekvés, minden alkotás, mely az errrt>er és társadalom számára egészséges élmény­anyaggal szolgál, hasznos, elfo­gadható. Az elidegenítő, ember­telen törekvések bármilyén szü­leménye káros, mérgező. Az az alkotó és tolmácsoló művész s a tömegek művészi ízlésén mun­kálkodók közül mind, akik em­berben és társadalomban azokat a törekvéseket becsülik, melyek a visszaeséssel szemben az elő­rehaladás, a megújulás jegyeit viselik magukon, sohasem vál­hatnak a dekadencia kiszolgálói­vá. Számuk rohamosan nő, s munkásságuk nyomán egyre tisztább kultúránk tükre, mely­ből egy egész ország szépülő ar­ca tekint vissza. Megtalálják a helyüket Hírek a pályaválasztásról — 304 szakmában folyik szakmunkásképzés A reális vágyak megvalósítása legyen a cél — Az idén végző diákok a pálya- választás utolsó szakaszához ér­keztek: ezekben a napokban be kell ímiok a jelentkezési lapok­ra, milyen szakmát akarnak ta­nulni, melyik középiskolába vagy egyetemre szeretnének kerülni. A lehetőségek gazdagok, hiszen a szakmunkásképző iskolákban 73 ezren, a gimnáziumokban, techni­kumokban és szakközépiskolák­ban 71 ezren tanulhatnak tovább, az egyetemek, főiskolák és felső­fokú technikumok első évfolya­mán pedig 13—14 ezer fiatal szá­mára lesz hely. összesen tehát 157—158 ezer fiatal továbbtanu­lására nyílik lehetőség. Ha ezzel összehasonlítjuk, hogy az idén körülbelül 160 ezren végeznek az általános iskolákban, 30 ezren pedig a gimnáziumokban, s figye­lembe vesszük azt a sok "évi ta­pasztalatot, hogy a fiatalok je­lentős százaléka — különösen fa­lun — közvetlenül iskola elvég­zése után munkába áll, férjhez megy, otthon marad, akkor lát­hatjuk: a felkínált helyekre nem­hogy sok, hanem kevés lesz a pá­lyázó. S ez különösen egyes szak­mákra vonatkozik. A sok évi tapasztalat azt is mu­tatja, hogy mégis lesznek fiata­lok, akik nem találják meg a he­lyüket. Ennek oka egyrészt a fia­talokban, szüléikben, pályaválasz­tási tanácsadásunk gyengeségei­ben, másrészt a helyi lehetőségek korlátozottságában keresendő. A fiatalok és a szülők egy része, saj­nos, nem számol eléggé a lehető­ségekkel, a népgazdaság igényei­vel. A végzős diákok olyan pá­lyák felé törekednek, amelyekben viszonylag kicsi az utánpótlási igény, míg azokat a foglalkozási ágakat, szakmákat figyelmen kí­vül hagyják, amelyek évről évre sok-sok ezer fiatalt tudnának fel­venni. Jelenleg 304 szakmában folyik szakmunkásképzés. Lakatos ta­nulónak például több mint 9 ezer, kőműves és egyéb építőipari szak­munkásnak csa'knem 6 ezer, vas­esztergályos és más forgácsoló szakmába 4 ezer, kereskedelmi el­adónak 4 ezer, mezőgazdasági szakmunkásnak pedig 11 ezer fia­talt vesznek fel az idén. Ugyan­akkor elektroműszerészéi kétezer­re, motorszerelőből ezerötszázra, vendéglátóipari eladóból ezer­négyszázra, mintaasztalosból pe­Huszár Rezső dig mindössze százra lesz szükség. * A Jókai Színházban február 26-án lesz „Az igazi” , bemutatója. A Trefort utcában újra a próbák megszokott zaja fogadja a* látogatót. Má­té Lajos rendezőt keres­sük. — Férjük karrierjével elégedetlen fiatalasszo­nyok — mondja érdek­lődésünkre — gyakran zsörtölődnek azon, mire jutottak mások, s ha tör­ténetesen egy régebbi udvarlójukra hivatkoz­nak, talán még azt is dü­hösen odavetik (a férj­nek, vagy saját maguk­nak?!), hogy: rosszul vá­lasztottam. Erről szól „Az igazi” is, Király De­zső, Vécsey Ernő és Vá- rady Zsuzsa friss, zenés játéka. A felmerült prob­Premier előtti interjú a rendezővel lémát a szerzők frap­páns vígjátéki módon oldják meg: ötletes dra­maturgiai fogással össze­hozzák a hősnőt (Rom­vári Gizi játssza) három volt udvarlójával, az aranylábú futballistával (Széplaky Endre), a híres sebészprofesszorral (Szé- .kely Tamás) és a népsze­rű táncdalénekessel (Da­rabos Ferenc). S ez a „trükk” elhitetvén győzi meg Magdát arról, hogy ki is hát az igazi? — Milyen feladatot nyújt a darab a rendező­nek? — Kitűnőt. Játék és valóság, színház és való­ság illúziójának érdekes vegyülete ez a történet. Lehetőséget ad a narrá­tor mozgatásában és köz­ponti hőssé építésében (ezt a figurát — Rezsőt, a szerelőt — Cserényi Bé­la játssza), technikai esz­közök használatában a formabontó darabok per- sziflázsára is... gondolati magva által pedig realis­ta jellemfes'.ésre, színé­szi finomságokra. — A darab mondani­valójáról beszélt. Mi a mondanivalója egy „irre­ális” zenés játéknak? — Hadd idézzem erről Király Dezső vélemé­nyét: „A humor torzít, de csak azért, hogy könnyebben felismerhes­sük hibáinkat. Akkor is emberséges tehát, ami­kor fáj egy kissé. A hu­mor szerepe a társada­lom szervezetében épp­oly hasznos, mint a fáj­dalomé az emberi szer­vezetben. Figyelmeztet, hogy valahol, valami nincs egészen rendben.” — Szóval, elgondol­koztatva humorizálunk és humorizálva elgondol­koztatunk... De, elnézést kérek, mennem kell. Kezdődik a második fel­vonás... — an — Pedig az utóbbiak az úgynevezett „divatos” szakmák körébe tartoz­nak, míg az előbbiek a kevésbé keresették. A fiatalok érdeklődését vagy .tartózkodását egyes szakmákat illetően gyakran a fizetésbeli kü­lönbségekkel magyarázzák. Az országos adatok azonban mást tanúsítanak. 1961 harmadik ne­gyedévében például — azóta, ha a fizetések emelkedtek is, a ákak- mák közti kereseti arányok nem változtak lényegesen — a szak- és betanított munkások ha­vi átlagkeresete így alakult: vájár 3183. hengerész 2183, olvasztár 2230, épületburkoló 2049, autóbuszvezető 2184, trak­tor. és. vontatóvezető 2050 forint. Ugyanakkor a sokak által óhaj­tott „divatos” műszerész szakmá­ban 1820, az autó- és motorsze­relő szakmában pedig csak 1815 forint volt az átlagkereset. Mi az oka hát az egyes szak­mák iránti idegenkedésnek? Min­den bizonnyal sokat számítanak az eltérő munkakörülmények, de nem szabad szó nélkül elmen­nünk ’pályaválasztási tanácsadá­sunk gyengeségei mellett sem. Tévedés azt hinni, hogy egy-két brosúrával, valamint a végzősök tanév közepén tartandó osztály- főnöki óráival pótolni lehet az igazi pályaválasztási tanácsadást. A pályaválasztás hosszú folyamat, nem csupán az utolsó esztendőben kell reá gondolni. De mit teszünk ezért? Sok országban rendes „tantárgy” az alsó fokú iskola fel­ső tagozatában a pályaválasztás. Megmutatják a diákoknak a vá­lasztható pályákat, elemzik az egyes szakmákhoz szükséges adottságokat, ismereteket, s min­denekelőtt hosszú időn keresztül figyelemmel kísérik a gyerekek fejlődését és érdeklődési körük változásait. Ilfen körülmények között nagyobb biztonsággal tud­nak az utolsó évben tanácsot ad­ni az iskolák. Nálunk pedig — bár kétségtelenül erősödtek az is­kola és az élet közti kapcsolatok — mégis megfeledkeztünk a pá­lyaválasztás hathatós előkészíté­séről. Márpedig kézenfekvő: a gyakorlati foglalkozásoknak csu­pán oktatásával nem oldjuk meg a problémát. Dehárt javítani soha nem késő.» Hiba az is, hogy a fiatalok és szüleik nem ismerik eléggé a he­lyi lehetőségeket. Ezen mindenek­előtt a tanácsok segíthetnek, ha megmutatják a végzősöknek, hol, milyen lehetőségek nyílnak a szakmai tanulásra. Ebben a mun­kában nagy támogatást adhatnak a társadalmi szervezetek is, ami­ként ezt például az idén nem egy helyen a népfrontbizottság teszi. Vannak vidékek, ahol a tanul­ható szakmák köre valóban meg­lehetősen szűk, mert kevés vagy azonos jellegű üzemek vannak a környéken. Ez megnehezíti a pá­lyaválasztók helyzetét. Lehetőség azonban mindenütt van a szá­mukra, hiszen a mezőgazdaság­nak is nagy szüksége van szak­munkásokra, mert csak így tudja a termelési kultúra színvonalát emelni. Persze a mezőgazdasági szakmák megszerettetéséért ren­geteget kell még tenniük a szö­vetkezeteknek és az állami gaz­daságoknak. A középiskolákban és a felső­fokú oktatási intézményekben minden bizonnyal betöltik az első éves helyeket. Itt évek óta az a rendszeresen visszatérő hiba, hogy egyes helyekre túl sokan jelent­keznek, s előfordul, hogy jó ta­nulók sem nyerhetnek felvételt, míg másutt kicsi a „válogatási” lehetőség. Ezen csak a pályavá­lasztók józan belátása változtat­hat. Meg kell érteniük, hogy egy gyenge négyes vagy hármas bi­zonyítvánnyal alig van esélyük bekerülni például az orvostudo­mányi egyetemre, vagy a bölcsé­szeti karra, míg a főiskolákra könnyebben bekerülhetnek. A végzős diákok végül is min­den évben helyet találtak, s bizo­nyára most sem lesz másként. Mégsem mindegy, hogy ez a hely­találás több vagy kevesebb csaló­dással történik-e, hogy egybees­nek-e az egyéni vágyak és a nép- gazdasági igények. Ezért oly fon­tos, hogy -mindenki, aki teheti, segítsen a fiataloknak megtalálni számításukat az életben, a mun­kában. r. v. A történelem és a moUuscák A Moszkvában nemrég megren­dezett Nemzetközi Embertani és Néprajzi Kongresszus pontosabb képet adott nekünk az emberiség történetéről. Eszerint az „értelmes ember” valamivel több mint egy­millió évvel ezelőtt jelent meg. Majdnem megdőlt azonban ez a feltevés, amikor az odesszai kata­kombákban sok millió éves ősál­latok szabályosan, feltehetően fém szerszámokkal kifúrt csont­jait találták meg A rejtély azon­ban csakhamar megoldódott. Egy öreg halász egy barlangba vezette a tudósokat, ahol hasonlóan kifúrt 'ehéncsontokát találtak. Kiderült, hogy az egész a dagály idején a tengervízzel a katakombákba jutó parányi véglények, a molluscák műve. ÁLLAMI GAZDASAGOK! TERM ELŐSZŐ VETK EZETEK! EGYÉNI TERMELŐK! . MELEG AGYI KERETEKHEZ * kertészüveg « KIUTALÁS NÉLKÜL, SZABAD FORGALOMBAN 2 MM VASTAGSÁGBAN 28x32 CM-ES, 3 MM VASTAGSÁGBAN 46x74 CM-ES MÉRETBEN LADÁNKÉNT ÉS KÍVÁNSÁGRA LAPONKÉNT IS KAPHATÓ AZ IPARCIKK ÉS FÖLDMÜVESSZÖVET- KEZETI SZAKBOLTOKBAN, VEGYESBOLTOKBAN, ÉS VETŐMAG BOLTOKBAN. 5629

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents