Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-24 / 46. szám
I Világ proletárjai, egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGY E&T AN ÁCS LAPJA: IMS. FEBRUÁR 24., SZERDA Ara «0 fillér XX. ÉVFOLYAM, 4«. SZÁM A ma forradalmi tette | Minőségi mutatók és mennyiségi szemlélet | Premier előtt | Rét tárca Vitája ÖNZETLENÜL Ma illést tart a megyei képviselő csoport Megyénk országgyűlési képviselői ma délelőtt Békésen, a járási tanács vb-termében ülést tartanak. A részvevők három napirendi pontot vitatnak meg. Először meghallgatják dr. Soós Sándornak, a békési járási tanács elnökének a község politikai munkájáról és a mezőgazdaság előtt álló feladatokról szóló beszámolóját. Második napirendi pontként Békés megye közétkeztetési és szállodai helyzetéről Steigerwald György, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője tart tájékoztatást. Majd pedig az Állatforgalmi Vállalat múlt évi felvásárlási eredményeiről és 'az idei terveket ismerteti Kardos Pál igazgató. Program szerint délután az országgyűlési képviselők a járás választópolgáraival találkoznak és számot adnak képviselői munkásságukról. így: 14 órakor a Békési Kosárfonó Vállalatnál Klaukó Mátyás, a párt Békés megyei Bizottságának első titkára, 16 órakor a művelődési házban az értelmiségi dolgozóknak Darvas József, az írószövetség elnöke, Mezőberényben 14 órakor, a Mezőbe- rényi Pamutszövőben Fekécs Margit, a Békéscsabai Ruhagyár párttitkára, Köröstarcsán 18 órakor Nagy József, a békésszentandrási Rákóczi Tsz elnöke tájékoztatja választóit Ipari tanácsit ozást tartott a megyei pártbizottság Való igaz, hogy köznapi témáinkban legtöbbször életünk negatív jelenségei szerepelnek első helyen. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy „könnyebb“ megjegyezni annak az illusztris személynek a tetteit, aki magatartásával botrányt, erkölcstelen kalamajkát csinál, mint azt, aki szerény, de becses cselekedeteivel joggal kiválthatni az emberek elismerését. Sőt, ha csupán csak fél füllel is hallunk ilyen negatív esetet, valljuk be, hajlamosak vagyunk arra, hogy ellenőrzés nélkül hitelt adjunk annak, s még hozzá is tegyünk a sztorihoz a saját szájízünknek megfelelő körítést A minap mesélte valaki, hogy X. Y. összeszűrte a levet Z. K.-néval, s már gyűjtik ellene az adatokat. Utánanéztünk a dolognak. Kiderült, hogy merő pletyka, rosszindulatú szóbeszéd az egész, amelynek az az „alapja" a csemegezők előtt, hogy X. Y.-t többször látták együtt Z. K.-néval az ütcári, munkaidő után, dehát arról már nem tudtak, hogy mindketten egy utcában laktak. Ebből az esetből vontak le olyan következtetést a jól értesült és mindig ugrásra kész intrikusok, hogy kettőjük között „bűnös viszony” van. Lehet, hogy e cikk írója rosz- szul értesült, de nem hallott még olyat elvétve sem, hogy teszem azt az alábbi téma szerepeljen köznapi beszélgetéseken: „Hallottad K. Gy. esetét? Tudod, a köröstarcsai Petőfi Tsz párttitkáráról van szó... Hát, komáim, le a kalappal előtte! Ez az ember, bár két családja van, mégis vállalta, hogy egyéves pártiskolára menjen. Tudod, mit jelentett ez qeki egy év alatt? Kereken tízezer forintról való önkéntes lemondást. A pártiskola ideje alatt ugyanis csupán egy munkaegységet kapott naponta, hogy mégse szűkölködjön mindenben a családja. Ha itthon marad több, mint ennek a dupláját is megkereshette volna. És nem maradt. Váillalta, hogy tízezer forintja ugorjon az ablakon. Mit szólsz, hogy ilyenek is vannak! Ez aztán tényleg önzetlenség...” Mondom, én még nem hallottam ilyen dologról beszélgetni társaságban. Pedig szépszerével akadnak mindenütt a követendő önzetlenségnek, a szocialista áldozatkészségnek jó példái. Az egyik mezőberényi ktsz-elnököt a múltkoriban megkérdeztem: — Hogyan van ideje arra, hogy a rendes munkája mellett annyi mindent vállal?... ö ugyanis a községi szövetkezeti bizottság titkára, az üzemi pártszervezet vezetőségi tagja, a KISZÖV megyei ellenőrző bizottságának tagja, a helyi vadásztársaság elnöke, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Hetenként átlagosan 18— 20 órát tölt el társadalmi munkával, önzetlenül, természetesen mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Kérdésemre azt felelte: — A múlt rendszerben körülbelül ennyi időt töltöttem hetenként, mint napszámos, munkakereséssel. Örülök, hogy most hasznos dologgal, a köz javára tölthetem szabadidőm egy részét.‘(Azért nem írom ki a nevét, mert kifejezetten megkért arra, hogy ne népszerűsítsem, hiszen ugyanazt, amit ő, ezren és ezren megteszik.) Z. S. munkásőr. Nem párttag, de velük együtt védi a munkáshatalmat. Üzemi dolgozó Békéscsabán. Mikor befejeződik a műszakja, mehetne haza, hogy felfrissülés után fiatal barátaival gond és kötelezettségek nélkül töltse délutánjait, estéit. De nem ezt teszi. Munkát vállal a KISZ-ben, a szak- szervezetben és nemfég jelentkezett munkásőmek., Fel is vették. Miért teszi mindezt? „Az a tudat — mondja —, hogy többet tehetek népünknek, társadalmunknak a rendes napi munkámnál, engem is erősít itt, belül. Ne értsen félre, nem úgy, hogy többre tartom magam másoknál. Nem. Egészen másként. Hasonló ez inkább ahhoz az örömhöz, amelyet iskolás koromban éreztem, ha valami nehéz dolgot sikerült megértenem. Mert az is öröm, ha valaki igazán megért valamit. Például azt, hogy hol a helye, mit kell tennie abban a társadalomban, amelyikben él... Nem tudom, ki tudtam-e fejezni világosan, amit gondolok— Azt hiszem, igen. Nézzünk szét magunk körül, s mindenütt felfedezhetjük a Z. S.-eket, K. Gy.-ket, azokat az embereket, akik, ha módjuk is van erre (például újságíró keresi fel őket), akkor is névtelenségben akarnak maradni, mert az önzetlenségnek, áldozatkészségnek szinte természetes velejárója, jellempárja a szerénység. Talán ezért nem beszélünk róluk annyit, amennyit megérdemelnének. Pedig az ilyen témák is betölthetnének egy-egy estet eszmecseréinken... Varga Dezső Az MSZMP Békés megyei Bizottsága február 23-án, Békéscsabán ipari tanácskozást tartott, melyen részt vettek a megye ipari vállalatainak meghívott gazdasági vezetői, pártós szakszervezeti titkárai, KISZ-titkárok, a megyei tanács érdekelt osztályvezetői, valamint a városi pártbizottságok iparral foglalkozó munkatársai. Megjelent dr. Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára is. A beszámolót Huszár Mihály, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának helyettes vezetője tartotta, aki ismertette az 1964. évi terv teljesítésének a tapasztalatait. Ezt követően az MSZMP Központi Bizottság 1964. december 10-én hozott határozata alapján az 1965. évi terv feladatainak a megbeszélésére került sor. Több hozzászólás, javaslat hangzott el. A tanácskozás dr. Szabó Sándor elvtárs záró szavaival ért véget. A beszámolóban és a hozzászólásokban elhangzottakra lapunkban később még visszatérünk. Koszorúzás a Szabadság téri Szovjet Hősi €mlékműnél A szovjet hadsereg megalakulásának 47. évfordulója alkalmából kedden délelőtt koszorúzása ünnepség volt a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékműnél. A szovjet és magyar Himnusz habjai után elsőként a Magyar Népköztársaság fegyveres testületéi nevében Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Ruzsbatzky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka helyezett el koszorút. A Szovjetunió budapesti nagykövetsége nevében G. A. Gyenyiszov rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, N. R. Saleh követtanácsos, Sz. D. Zotov vezérőrnagy, katonai attasé és B. K. Puskin kereskedelmi képviselő, G. I. Turjanyica nagykövetségi első titkár koszorúzott. A szocialista országok Budapesten akkreditált katonai és légügyi attaséinak koszorúját Milan S. Ka- larevic ezredes, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság katonai és légügyi attaséja, W. Jackowski ezredes, a Lengyel Népköztársaság katonai és légügyi attaséja és R. Chlubna alezredes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság katonai attaséja; az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának koszorúját K. X. Pro- valov vezérezredes, G. V. Szregyin vezérőrnagy és Sz. A. Andrjús- csenko altábornagy helyezte el. A koszorúzás! ünnepségen jelen volt Kristóf István, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára, a Magyar Néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának számos tagja, ott voltak a társfegyveres testületek vezetői, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium vezető beosztású munkatársai közül többen. A koszorúzást ünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. (MTI) Vizsgafeladat A minszki építészmérnök-hallgatók vizsgafeladatuknak egy új lakónegyed tervezését kapták. Képünkön Zinaida Konas és Natalja Panarina végzős növendékeket láthatjuk a közösen tervezett városrész makettje előtt. *
