Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-23 / 45. szám

február 23. 3 Kedd Kiváló eredményeket hozott a tsz-ek múltévi versenye Szembetűnően megnövekedett a kétsopronyi Dózsa gazdálkodási eredménye A megyei tanács mezőgazdasági osztályán hozzáláttak az országos termelési versenyben részt vevő termelőszövetkezetek múlt évi eredményeinek értékeléséhez. Nem alkarunk a dolgok elébe vág­ni: sok bonyolult számítások után válik nyilvánvalóvá, hogy a hi­vatalos pontarányok alapján me­gyénk melyik szövetkezete vívja ki a legjobb eredményt elérő tsz címét. Belelapoztunk néhány termelő­szövetkezet adataiba és sok érde­kes számot találtunk. Ez igen! — jegyeztük meg elismeréssel, mi­kor a szemünkbe ötlött, hogy a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz-be tavaly az egy családra ju­tó jövedelem 18 675 forint volt. Az viszont elgondolkoztatott ben­nünket, hogy az 1963. évi 1019 tag helyett tavaly év végén Csak 974-et tartottak nyilván s hogy a szövetkezet mindössze 82 tag­könyvvel nem rendelkező család­tag munkájára számíthat ebben az évben. A jó jövedelem, a mun­kaegységenkénti 41,60 forint ér­ték nyomán inkább a tagok szá­mának növekedését képzeltük el. A mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz-ben a munkaegységértéket az növelte meg ennyire, hogy bú­zából 13,2, árpából 16,4, kukori­cából 22 (májusi morzsolt), ken­derből pedig 42,5 mázsát takarí­tottak be holdanként. Az áruérté­kesítés is jó volt a szövetkezet­ben: 1420 mázsa szarvasmarhát, 4400 mázsa sertést, és 1505 mázsa baromfit adtak át a felvásárlási szerveknek. A következő adatok a békéscsa­bai Május 1 Tsz-é. Ebben a szö­vetkezetben az elmúlt évben a korábbi 962-ről 1002-re növeke­dett a tagok száma s az 1963. évi 148 helyett 174-re a dolgozó csa­ládtagok száma. Itt viszont az egy családra jutó átlagos jövedelem elég alacsony: 11946 forint. A termés pedig kiváló volt a Május 1 Tsz-ben. Búzából 15,5, őszi ár­pából 17,9, cukorrépából 238,5 mázsát takarítottak be holdan­ként. A növénytermesztés ered­ményei azonban egymagukban nem növelik a jövedelmet, akár­milyen kiválóak is. Ehhez páro­sulni kell a minél több áruérté­kesítésnek. Bizony a Május 1 Tsz tavaly csak 594 mázsa szarvasmarhát, 1824 máísa ser­tést és 124 mázsa* baromfit érté­kesített. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz adatai közül elsőnek azt ra­gadjuk ki, hogy tavaly 176-ra nö­vekedett a dolgozó családtagok száma, az azelőtti4 78-ról. A szö­vetkezetben dolgozó 728 család át­lagos jövedelme 28 ezer forint körül jár. Ez bizony szép összeg, különösen, ha figyelembe vesz­Kertészek a minőségért A Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Központ évenként egy alkalommal rendszeresen tanács­kozást tart a termelőszövetkezeti zöldségkertészetek vezetőivel. Eb­ben az évben egy későbbi időpont­ban a MÉK ismét sort kerít egy ilyen megbeszélésre, hogy a zöld­ségtermesztés fejlesztéséről, a mi­nőség növelésének lehetőségeiről, a termésbetakarítás idejének meg­határozásáról, valamint az áru szabvány szerinti osztályozásáról kicseréljék tapasztalataikat. szűk, hogy talajadottságai sok­kal rosszabbak, mint a mezőko­vácsházi Üj Alkotmány és a békéscsabai Május 1 Tsz-é. Ez vi­szont a termésátlagokon nem mu­tatkozik meg, mert hasonló mennyiséget termeltek csaknem mindenből, mint az említett két szövetkezet. A nagybánhegyesi _____Zalka Máté é s a kétsopronyi Dózsa Tsz-t nem lehetett eddig a legjobban gaz­dálkodó szövetkezetek között em­líteni. Most is a második—har­madik kategóriába vannak sorol­va az országos versenyben, vi­szonylag kis területük miatt. El­ért eredményeik azonban annál megkapóbbak. A nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz-ben az egy csa­ládra jutó jövedelem az 1963. évi 23 151 forintról csaknem 29 ezer forintra növekedett. Búzából 13,4. árpából 14,8, kukoricából 24,6 (májusi morzsolt), cukorrépából pedig 243.5 mázsát takarítottak be holdanként. A kétsopronyi Dózsa Tsz a gazdasági eredmény növe­lésével tűnt ki: 31 százalékos a nálánál nagyobb és jobb hírnevű szövetkezetek 19—22 százalékos eredményjavulásával szemben. Ez a szövetkezet búzából 15,5, árpá­ból 18,4, kukoricából pedig 26,1 mázsát termelt holdanként. Az egy dolgozó tagra jutó jövedelem ebben a szövetkezetben az 1963. évi 23 102 forintról 27 400, az egy családra jutó jövedelem az előző évi 22 185 forintról 25 207 fo­rintra növekedett. A pontozás sok mínusszal és plusszal jár, de alig­ha lesz meglepő, ha a kétsopro­nyi Dózsa Tsz több pontot gyűjt össze, mint egynéhány nagynevű szövetkezet. K. I. folyamatban lévő értékhatár fe­letti beruházások száma egyhar- maddal csökken 1965 végéig. A hatékonyság növelésére jó példa ez az idei beruházáspolitika. Az építkezések és az üzembehelyezé­sek felgyorsításával lényegében a tavalyihoz hasonló 45 milliárd fo­rintos összeggel az idén nagyobb népgazdasági eredményt érünk el. A nemzeti jövedelem növekedé­sének egy részét az ország nem­zetközi fizetési mérlegének javí­tására használjuk fel 1965-ben. Az elmúlt években a külkereske­delmi behozatal gyorsabban nőtt, mint a kivitel. Az idén viszont a behozatal négy és fél százalékos növekedésével szemben a kivitel 11 százalékos emelését tervezzük. Mindez a reflektorfényt a külke­reskedelmi munkára, a vállalatok export—import tevékenységéire irányítja. A békés gazdasági ver­seny nemzetközi fórumán, a világ­piacon csak a minden szempont­ból korszerű és kifogástalan minő­ségű termék kaphat elismerő „de­vizapontokat”. A gyártmányfej­lesztő munkán kívül a kivitel gaz­daságosságának javítása, az im­porttakarékosság, mint a fizetési mérleget javító tevékenység szin­tén az idei fontos feladatok kö­zött szerepel. Az egyes arányokat — a gép- és építőipar viszonylag alacsony fej­lődési ütemét, a beruházások és az életszínvonal tavalyihoz képest változatlan szintjét — nem te­kinthetjük tartósnak. Azok a fel­adatok, amelyek viszont a minősé­gi mutatók javítására, a termelé­kenység emelésére, a fejlesztő munka meggyorsítására, az ex­porttevékenység fokozására, a takarékosságra irányulnak, egyál­talán nem kampányjellegűek. El­lenkezőleg. Amilyen mélyen át­hatják ezek az új minőségi felada­tok közéletünket, olyan gyorsan szakíthatunk az átmeneti jellegű arányokkal és gyorsíthatjuk meg népgazdaságunk fejlődését, s az életszínvonal emelését. Az idei feladatok, bár mennyi­ségileg nem látványosak, a tenni­valók bonyolultságát, minőségi jellegét tekintve viszont elég ne­hezek, s a második ötéves terv néhány lényeges lemaradását hi­vatottak pótolni. A munka haté­konyságának növelése — így ösz- szegezhetjük feladatainkat — har­cot jelent a lazaság, a hozzánem- értés, a korszerűtlenség, fegyelme­zetlenség elleni gazdasági építő­munkánk minden szintjén fent, és lent egyaránt. Noha ez a szi­gorúbb, igényesebb mérce általá­ban találkozik közvéleményünk helyeslésével, megértésével, még­is az utóbbi hetekben akad­tak jónéhányan kishitűek,, akik egyes részintézkedésekből az ösz- szefüggéseket figyelmen kívül hagyva helytelen következtetése­ket vontak le. Az országgyűlés legutóbbi há­romnapos ülésszakán a költség­vetés vitája találó válasz volt az aggályoskodóknak. Az idei költség- vetés honvédelmi kiadásai mint­egy 5 százalékkar csökkennek, s körülbelül egymilliárd forinttal többet fordítunk egészségügyi, kulturális és szociális célokra 1964-hez képest. A telefon, a tö­ményszesz és a szuperbenzin árá­nak, illetve egyes adófajták eme­lésén túl nem irányoznak elő to­vábbi fogyasztást korlátozó intéz­kedéseket. A költségvetés kereté­ben rendezik viszont az 1959 előtt megállapított sajátjogú ezer fo­rint alatti nyugdíjaikat. A két­gyermekesek családipótlékát pe­dig 200 forintra emelik. Szó sincs “tehát a gazdaságpoli­tika valamiféle „pálfordulásáról”, csupán az eddigi helyes elvek vég­rehajtásának határozottabb szá­monkéréséről beszélhetünk. Ugyan­ezt mondhatjuk politikánk egészé­re is. Az országgyűlési képviselők, közöttük Kádár János elvtérs is, a legkényesebb kérdésekről is őszintén, nyíltan beszéltek. Pár­tunk, rendszerünk ereje éppen abban van, hogy bátran támasz­kodunk a tömegekre. Gazdasági gondjaink napirendretűzése és megoldása nem csorbítja, ellenke­zőleg feltételezi rendszerünk de­mokratizmusának további szélesí­tését, az élénkebb, kezdeménye­zőbb, felelősségteljesebb közéletet, a dolgozó rétegek társadalmi akti­vitásának fokozását. Kovács József A gyulaiak vállalkozása Keűlő időben tűzte napirendre a párt gyulai városi végrehajtó bi­zottsága a termelőszövetkezetek öntözéses gazdálkodását. Az 1964- es év tanulságait keresték, az eiőbbreJépés útjait vitatták. A párt vb a város közös gazdaságai­nak idei öntözési programjából társadalmi ügyet csinált. Ez ért­hető, hiszen a Béke Tsz-ben 190 holdon, az Erkel Tsz-ben 280 hol­don 1964-ben- nem használták ki az ömtözötelepet. Ennek gazdasági ha­táséit helyesen ismerte fel a vég­rehajtó bizottság s az ismétlődés megakadályozására időben nyúl. tak az évek óta egyre inkább ten­gerikígyóvá növő problémához. A gyulai pártbizottság minde­nekelőtt az öntözéses gazdálkodás­ban jártas kommunistáktól kért és kapott segítséget, hogy az említett két szövetkezet ebben az igen je­lentős üzemágban 1965-ben ered­ményeket érjen el. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság szakitanács­adásra és az öntözéses feladatok gyakorlati irányítására pártmeg. bíztatásként kapta a Vörös Csil­lag Tsz-t. Az Erkel Tsz-t a víz­gazdálkodási társulat, a Béke Tsz-t pedig az AGROKER szak­tanácsadó hálózatából egy erre a munkára alkalmas és érdemes em­ber istápdja. A párt vb határo­zata szerint az öntözéses gazdál­kodáshoz gyakorlati segítséget nyújtó szakemberek a tsz-ek igaz. gatóságával, szakvezetésével együtt ténykednek, munkájukról azonban a párt városi bizottságá­nak adnak számot. A párt gyulai bizottságának ilyen irányú tevékenysége figye­lemre méltó. Ma még csak feb­ruár közepén járunk. Lényegében 4 hónappal az öntözési idény előtt Gyulán máris a sorokat rendezik. Ez helyes, hiszen az öntözéses gazdálkodás nem akkor kezdődik, amikor felnyitják a bitókat, be­indítják a szivattyúk motorjait, hanem ennél korábban, az öntö­zésire kijelölt táblák agronómiái előkészítésével. S gyulai elvtár­saink e nem éppen kicsiny és mindennapos gond maximális megoldását tűzték maguk elé, el­ismerés illeti őket. Megyénkben a gyulaihoz hason­lóan jócskán akad tennivaló. A 276 esőztető-berendezéssel (20-at idény végén kaptak a tsz-ek) és a beépített telepekkel együttesen 1964-ben 38 200 hold öntözésére nyílt lehetőség. Ezzel szemben 33 100 hold kapott öntözővizet. 5100 holdra egyrészben a rizste­lepek időszakos pihentetése miatt nem került víz, másrészt 2500 hol. dat csak azért nem öntöztek meg, mert az elnök, vagy az agronómus az előző éjszaka rosszul aludt. A gyulai tsz-ek mellé lehet sorolni többek között a gerlai Magvetőt 150, s az okányi Petőfi Tsz-t 80 holddal Szakemberek megállar-ítása sze­rint 2—3 év óta állandóan 2—3000 hold öntözésire technikailag előké­szített területet vonnak el egyes tsz-ek az öntözővíztől. Évről évre 5—6 millió forint beruházás befa­gyasztása ismétlődik. Holdanként ezer forint termésnövekedésí nla- pulvéve, 3—4 millió forint árbe­vételtől esnek el a tsz-ek. A beruházások hatékonyabb ki­használása iránt jogos a társada­lom türelmetlensége, hiszen az ország népe nem azért hozott igen jelentős anyagi áldozatot az öntö­zéses gazdálkodás fejlesztésére, mert nem tudta pénzét mire köl­teni, hanem, mert a mezőgazdaság árutermelését a korábbinál bizto­sabb alapra kívánta helyezni. A párt központi bizottságának de­cemberi határozatát és az ország- gyűlésnek az 1965. évi költségve­tésről szóló vitáját csak egyféle­képpen lehet értelmezni: megva­lósítani a termelés lehetőségeinek maximális kihasználását! Van a megyében több olyan szö­vetkezet, ahol az előbb említettek­től különb módon érdeklődnek az öntözéses termesztés iránt. Közöt­tük a békésszentandrási Rákóczi, a dobozi Petőfi, a gyomai Üj Élet, az ecsegfalvi Egyetértés, a körös- tarcsai Petőfi és még több tsz, ahol 1964-ben is a rendelkezésre bocsájtott kapacitás maximális kihasználására törekedtek. Némi igazság van abban, hogy az öntözéses termesztés szervezé­sében a megyei szervek nagyléptek­kel, gyorsában akartak előbbre jutná, mint arra a szövetkezetek képesek voltak. Ma már sokan tudják, hogy az öntözéses gazdál­kodás több a hagyományos szántó­földinél. Azért, mert nagyobb hoz­záértést, felkészültséget, szakér­telmet, mezőgazdasági intelligen­ciát követel. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága ilyen ismeretek tuda+ában 1965-ben az öntözéses termesztésre nem jelöli meg újabb milliók beinvesztálását, hanem 34—36 ezer holdon az eredmények fokozását, a gazdaságosság eléré­sét állította előtérbe. Ennek alap­ján végre megvalósul egy korábbi elképzelés, amely szerint az öntö­zéses gazdálkodásban jártas 20 szakember ugyanennyi szövetkeze, tét kap. Az egyik tsz-ből a másik­ba járó úgynevezett száguldó szak­tanácsadó hálózatot megszüntetik s tavasztól őszig egy szakember egy helyen személyes felelősséggel tölti majd idejét. Megyei szinten áz öntözéses gaz­dálkodás hatékonyabbá tételére hozott határozatok helyesen tük­rözik a legfontosabb teendőket. Hogy a mezőgazdaságnak ebben az üzemágában az eddigi eredmé­nyeket minőségileg újabbak követ, hessék, járási szerveinknek a párt gyulai városi bizottságához hason, lóam, már most, jóval az öntözé­ses időszak előtt napirendre kel­lene tűzniük az előkészületeket. Dupsi Károly Terv készült a Sarkadi Cukorgyárból származó szennyvíz hasznosítására Közismerten nagy károkat okoz­nak a cukorgyári szennyvizek a folyók halállományában. Ezen, a népgazdasági szempontból is érzé­keny káron, úgy igyekszik segíte­ni a Körösv'déki Vízügyi Igazga­tóság tervezési osztálya, hogy ter­vet készített a Sarkadi Cukorgyár ipari szennyvizének hasznosításá­ra. A tanulmányterv szerint a cu­korgyárból a téli hónapokban ki­kerülő szennyvízzel mintegy ezer hold gyengeminőségű szántóterü­letet javítanak meg. Az ülepített szennyvízből — amit az öntözési idény kezdetéig tárolóban fognak fel — el lehet látni a sarkadi Dó­zsa Tsz kertészetét jó minőségű öntözővízzel. Ugyancsak -terv készül egy,, a Békéscsaba városban összegyü- lemlő szennyvíz hasznosítására. A készülő terv szerint mintegy 600 holdon növelhető a termésered­mény a szennyvíz öntözésre való használata nyomán. Emellett a Békéscsabán és Békésen átfolyó Élővíz-csatorna közegészségügyi szempontból kevésbé lesz kifogá­solható.

Next

/
Thumbnails
Contents