Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

RUDAS LÁSZLÓ

A

z alacsony, vézna termetű, többnyire kedélyes, sziporkázván szellemes, az elmaradottság és az ellenséges rosszindulatú nézetek ellen felcsattanó éles gúnnyal hadakozó férfi egy egész országot tanított. Rudas László nevét néhány év alatt a városokban és a falvakban, az egyetemeken és a tanyai olvasókörökben egyaránt megismerték Könyvei, cikkei, előadásainak jegyzetei, ezrek kezén forogtak, oszlatták a homályt, árasztották a fényt, a világosságot. „A filozófusok a világot csak különféleképpen magyarázták — írta mottóként a híres marxi mondást

KÖRÖSTÁJ

____________KULTURÁLIS MELLÉKLET____________

L

akodalomnézők 1920-ban

népszerű műve, a “Materialista világnézet« elé —, de most arról van szó, hogy a világot megváltoztassuk,” A marxista—leninista filozófia nagy tudósa volt, gazdag forradalmi tapasztalatait, tudományos ismereteinek, műveinek összességét, népe feleme'kedésének, a világ megvá’toztatásának szo’gálatába állította. Aligha van az országnak olyan járása, városa — talán nagyobb községe sem — ahol ne élnének tanítványai. A központi pártiskola tanára, a Közgazdasági Egyetem Kossnth-díjas rektora a felszabadulást követő öt évben — 1930 tavaszán hatvanötéves korában bekövetkezett haláláig — évről évre a párt és ál’ami élet vezető helyein do’gozó kommunisták százait nevelte meggyőző erejű előadásaival, érveivel, nem utolsósorban saját harcos élete példájával.

1885. február 21-én született Sárvárott, Vas megyében. Apja szegény sorsú bádogos volt, tizennégy gyereket nevelt. Elképzelhető, hogy iskoláztatásukra nem volt módja. Rudas Lászlót csillapíthatatlan tudásszomja hajtotta: művelődött, tanult, s már tizennyolc éves korában — 1903-ban a szociáldemokrata párt tagja lett. Evek során felmérte, miként egyezik a magyar proletariátus helyzete, érdeke, s az a harci módszer, melyet » munkásmozgalom vezetői alkalmaznak. Rájött, hogy e módszerek nem alkalmasak a kizsákmányolt munkás- és paraszttömegek sorsának jobbra fordítására. Ezért már az első világháborút megelőző években az

Egyik gyűjtőutam alkal- nával kezembe került a kí- ' gyósi Wenckheim József gróf 1920 októberében tartott esküvője alkalmával foganatosított intézkedések tervezete. A tervezet nem mondja el, hogy az angol és "randa kertekkel övezett romantikus jellegű kastélyban, a grófi esküvőre kik voltak hivatalosak és hogyan folyt le bent a mulatság, de a szabadkígyósa emberek visszaemlékezései szerint fényes népség mulatott a kastélyban.

Az intézkedés a volt uradalmi cselédséggel intézkedik, akik csak külső szemlélői, statisztái lehettek az eseménynek. Az utasítás szerint száz szál gyertyának kg]lett égni a cselédség ablakaiban, amerre a grófi pár elhajtatott. Az Opródnál figyelő Bartha János uradalmi csősz jelére kigyúrtak az út mentén az apró tábortüzek és „serpenyő tüzek” is, jelezve, hogy a grófi pár hintája közeledik a kastély felé. Ezeket a tüzeket a majorbeliek rakták és élesztgették. Az egész cselédséget kivezényelték az út mentére éljenezni: „A

Nagymajoriak. az iskola melletti diadalkapunál, Jó- zsef-majoriak Karcsay úr lakásánál, Mak'koshát, Apáti Frigyes-major Zsapka intéző úr lakásánál úgy állí- tandók fel, az útvonal mindkét oldalán, hogy legalább 8 méternyi átjáró álljon rendelkezésre a kocsi és lovasoknak. A tömegben miGyóni Géza válogatott versei

Bibliofil kiadás, máris a ritkaságok sorában

SZDP baloldali erőihez csatlakozott. Egy életre szólóan elkötelezte magát a forradalmi munkásmozgalomnak s ahhoz élete végéig szilárdan, megingathatatlanul hű maradt. A háború éveiben részt vett az antimilitarista csoport küzdelmeiben, később egyike lett azoknak, akik szükségesnek és elkerülhetetlennek tartották egy új, forradalmi munkáspárt létrehozását. A Kommunisták Magyarországi Pártjia alapító tagjaként ő volt az, aki — mint élete utolsó napjaiban irta egyik visszaemlékezésében, amelyben Leninnel történt találkozását elevenítette fel — a magyar párt megbízásából ezer veszély és nehézség közepette Moszkvába ntazott a III. Internacionálé alakuló kongresszusára.

A proletárdiktatúra idején a Vörös Űjság főszerkesztőjeként dolgozott. Tudományos munkálkodása az emigráció két és fél évtizedében bontakozott ki: előbb Olaszországba, aztán Németországba ment, majd a Szovjetunóba, ahol jelentős beosztásokban dolgozott Tanulmányait sok nyelven kiadták, névé és munkálkodása nemzetközileg ismertté vált.

Itthon a felszabadulás után megjelent írásai szánté kivétel nélkül harcos vitairatok is, amelyekben a különböző idealista nézetekkel szemben, a természettudomány felfedezései alapján, újabb és újabb tényekkel bizonyította a materialista világnézet igazát.

Születésének 80. évfordulóján tisztelettel és elismeréssel emlékezünk rá, aki elvi következetességével, harcos ágával, példás emberi magatartásával sok-sok tanítványának vált eszményképévé.

Vadász Ferenc

A napokban látott napvilágot megyénk híres nyomdaiparának új remeke, mely Gyón! Géza válogatott verseit tartalmazza. A kék vászonba burkolt, hagyományos formátumú kötet a költő születésének 80. évfordulója alkalmából jelent meg, mindössze 250 számozott példányban. Előállításában elsősorban a békéscsabai és a Gyomai Knsr Nyomda KISZ-fiataljai vetek részt, többnyire társadalmi munkában. A kötet — melyet dr. Papp János gimnáziumi tanár állított ssze — máris értékes ritkaságnak számít, mert könyvkereskedelmi forga- 'omba nem került, azt kizárólag Gyóni Géza tisztelői- ~ek, a költő volt iskolája, a békéscsabai gimnázium és Békéscsaba barátainak szánták.

A hírek szerint a nemes kezdeményezést újabb köte- iek megjelentetésével kívánják folytatni, melyet e mostani kötet anyagi támogatói: a békéscsabai tanács, i Hazafias Népfront városi kizártsága és a csabai gimnázium bizonyára hasonló i'Vgyszeretettel segítenek majd megvalósítani.

Sülé István Dunapart

A kötet értékét növeli, hogy abban Jakobovits Arthur, Gyóni fogolytársának eredeti rajzai is megtalálhatók, melyeket a békéscsabai Munkácsy Múzeum bocsátott az összeállító rendelkezésére.

Kegyetlen és ártatlan.

Odaadó és csak a maga boldogságával törődő.

A tizenhat éves lány.

Ádáz és esendő áldozat. Még nem tudja, hogy a tiszta szív örök hűségre kötelez. S még azt sem tudja, hogy- a tiszta szív félelmetes.

Zsuzsi. Egyesületben úszik, még télen is, hetente kétszer. Tavasztól mindennap.

Tomi szigorú: Menj a ligetbe, öcsi, vagy a moziba, ha valamit akarsz!

Tamás: tanár, valamikor tán bajnok is volt, most negyvenéves és: Tomi. S az uszoda szent. Tomi védi a lányokat. És mégis azt sugdossák a lányok: „Vali csakis úgy szerezhetett bajnokságot, hogy Tamás oktatta... még éjjel is. És vitte autóján víztől hazáig, hazulról a vízig”,

Vali továbbáll!, de Tomit nem izgatja a világhír.

Neki az a hivatása, hogy védje a medencében a lányokat. Bár a fiúk is szeretik, tisztelik, mert nem szól, ha a parton tenyérben látja valamelyik lány vállát. Az a lány dolga: „Csak vízbe ne ugorjatok együtt!”

Ezért egy kicsit minde- nik lány szerelmes Tomiba. Csakhogy tudják, itt s a főiskolán legalább száz lány mozog a keze alatt! Ugrál, amíg ő pattogtat.

Tominak mindig csak egy kell. A feleségén kívül, ezt tartja a suttogás. Sóvárogni viszont nem érdemes.

Ezért nem is bánják, hogy nős. Hogyan is állhatna meg ennyi trikós lány előtt. És mégis, a kocsi ritkán üres. A vajszínű kocsi.

Tominak igazi sportoló alakja van, bár deres már a

nél több gyerek is legyen! Az élen mindig a legjobb torkú éljenző álljon.”

Rezesbanda is volt fogadva, de annak olyan távolságban kellett állni, hogy a zene hangjaitól az új pár lovai meg ne bokrosodja- nak: „A rendezők előre ok- tassank ki mindenkit, hogy ha látják, hogy a lovak valamitől megijednek, egyszerre hallgasson el mindenki... Mindenki felelős szomszédjáért, a rendért, legyen a szomszéd bárki is.”

Ilyen Intézkedések után Baráth János csősz jelentette Opródnál, hogy a grófi pár hin tója útban van a kastélyba. Itt csatlakozott a hintóhoz az öttagú bandérium, „mint diszkíséret— de csak ha lovaikban és magukban bíznak, hogy az erdőben össze nem keverednek, mikor is egy harsány éljen után... kísérik az új párt a kastélyig,” de annak feljáróján már nem lovagolhattak át, mert a rendezőség ismét félt a lovak meg- bokrosodásától. Így a bandérium a kastély elérésekor félrevonult és csak tisztes távolból kiálthattak „egy harsány éljent, majd amikor — a grófi pár — a lépcsőn mentek fel egy harsány »sok szerencsét az új párnak« kívánsággal” meghaj füle mögött. S ezért néha hirtelen megjelenik a helyettese, hollóképű férfi, s átveszi az edzést. Hogy Tomi kocsiba 'ülhessen valakivel.

Bár tegnap, tegnapelőtt is utas nélkül ment el.

Mindegy! Annyi vágyakozás nem bimbózhatik hiába! Ahol megnyitott érzés villog, ott ne volna egy csöppnyi remény?

fl lány a kapu felé tart, a kert ösvényén. Szép. Alakja szabályos. Járása kemény, rugalmas. Szembenéz a nappal. Vonásait elfedi ezer napbarnított lány arca. ö is csak a levegőt látja.

Kilép az utcára. De megtorpan, mintha elfelejtett

várták míg az új pár a ka*

pun bemegy, közben a major cselédségét is a kastély elé szalajtották a réndezök és ott kötelességük volt háromszor éljent kiáltani a lovasokkal együtt, utána a bandérium dolga végezte ve] ellovagolt.

Bent a kastélyban folyt a főúri lakodalom, válogatottnál váiogatottabb ételek és italok felszolgálásával.

Kint a cselédség számára a „3 éves lapockabéna fehér tinó, melynek egy első combja nyárson legyen sütve. Ezenkívül 4 bika és egy hibás sertés, mely állatok a tinó megmaradt részeivel és kellő mennyiségű krumplival bográcsgulyásnak lesz elkészítve” ami alig jelentett többet napi étkezésüknél. Tányért, evőeszközt és poharat mindenkinek vinni kellett aki enni és inni akart.

A cselédség étkeztetése majoronként történt, a kerületi tiszt „személyes rendcsinálása mellett”. A grófék nagyon félhettek kígyósi cselédeiktől, mert az utasítás az étkezés lebonyolítására vonatkozó részében újból kihangsúlyozza: „Az ünnepéig alatt vigyázni kell, hogy valami rendbontás elő ne forduljon. Ki kell mondani, hogy minden egyes ember felelős a szomszédjáért.”

Félelmük csillapítására és a cselédség féken tartására jónak látták „Némi dísz emelése tekintetéből — ezt hozva fel indokul — meghívni vendégként a József- majori pénzügyőröket és a faluból is mintegy két-há- rom csendőrt.”

így, kint a cselédség között elhelyezett pár csendőr- szurony villogása mellett vígan folyhatott a főúri lakodalom bent a kasté’vban.

Tábori György

volna valamit. Lám, mégis megakadt szeme egy bimbózó rózsatőn. Az húzta visz- sza. Leguggol s két szálat elfűrészel körmével.

Táskájába teszi a két rózsát. Aztán gondol egyet, megcsókolja az árván meredő csonkokat.

„Jaj, csak nehogy aztán a helyettes oktasson ma!”

Az uszoda kapuján egy nagy nő lép be, de vétkezés közben eszébe jut: „Va_ lami szép fonal kéne! De a kabinosaiénak sem fehér, sem arany, sem ezüst fonala nincsen, csak spárgája, madzagja. Az nem jó”.

A tükörben emiatt kétsége támad: „Elég szép vagyok-e? Hogy átadhassam neki?” A trikó azt mondja a tükörnek: „Majd megszakadok, idefent, két ponton, s ott lent, hátul, csupa erő feszít. Csupa repedhetnék vagyok!”

S a napfényben, odakint, mégis hátra kell lendíteni hirtelen a rózsákat: egyik marokba rejti a fejüket, a másik kéz ujjaival a tövisek tövét szorítja.

A startkövön ül Tomi. Oktat.

Fiúknak magyarázza a vállmunkát. Köréje gyűlnek. Ez jó most. Köszönés nélkül oda lehet menni, oda lehet állni. Még biccenteni se kell.

„Miért nem én lehetnék, akit igazán szeret?” — gondolja éppen most Zsuzsi, s az most mindegy, hogy felesége is van Tominak. Mert Zsuzsi képzeletében még nincsen olyan szó, hogy: örökre. De olyan sincs: amíg élek! Csak azt érzi, teste világít, és Tomi talán