Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-03 / 28. szám
T965. február 3. 4 Szerda Nem könnyű öregdiáknak ’ ’ lenni Délután 4 óra. A békéscsabai szlovák gimnázium emeleti folyosóján emberek csoportokba verődve izgatottan társalognak egymással. Különböző korosztálybeliek, de most „csak” diákok mind, a 19. számú gépipari technikum esti tagozatának a tanulói. Legtöbben vasas szakmunkások, vannak azonban közöttük tisztségviselők is: csoportvezetők, művezetők, technikusi munkakörben dolgozók. A tantermekben már folyik a félévi beszámoló vizsga: Évfolyamonként, osztályonként. Ki mát tud, hogyan sajátította el az anyagot, ez a kérdés. Eddig a tanárok beszéltek, most a diákokon a sor. Érthető az izgalom, még a legjobbaknak is lámpalázuk van. A XI. évfolyam tantermében László Antal mérnök mechanikából vizsgáztat. — Beszéljen a kazánszegecs- kötés terhelhetőségi méretezéseiről! — kapja az egyik vizsgázó a tételt és a padban mindjárt meg is kezdi a felkészülést, jegyzetkészítést. Aztán a többiek jönnek sorra. A gondolkodási idő nincs meghatározva. Egyesek előbb, mások később jelentkeznek. Aki a ceruzája végét rágja... Na, csak gondolkozzon még egy kicsit, hátha eszébe jut a válasz. Ha mégsem, kisegítő kérdést kap. — Nem könnyű tantárgy, ebből a közepes eredmény sem megvetendő — mondja nekem halkan László Antal, amikor éppen mindenki az iskolapad felé hajolva gondolataiba mélyed. Kik q legjobbak ? Előveszi az osztálykönyvet, azt lapozgatja. a fáradtságot, így joggal követel is. Egy másik tanteremben a IV. évfolyambeliek géprajzot szerkesztenek. Ez a vizsga anyaga. Az elsők között Szakáll Tibor, a forgácsoló előkalkulátora fejezd be a munkát. Négy éve érettségizett a gimnáziumban, a szakmája esztergályos. ■— Hamarosan megkezdem a felsőfokú technikum levelező tagozatán is a tanulást. Itt pedig még az idén leszí le a képesítő vizsgát — a második érettségit. Benyó Pállal, a Békés megyei Tanács 1. sz. Sütőipari Vállalatának TMK-részlegvezetójével a folyosón találkozom. Az idősebb korosztályhoz tartozik. Már IV. éves. Nem tudja palástolni az izgalmat, amit a vizsga okoz. — Bizony nem kis küzdelem ez. Négy éve jóformán egy perc szabad időm nincsi. Miért vállalja mégis? — Ügy érzem, sok hasznát veszem majd a beosztásomban. Az ember másképp áll a munkához. Nem kötelezte a vállalat a továbbtanulásra, de minden segítséget megad hozzá. Gombos Sándor III. éves tanuló az iskola doyenje, a Kner Nyomda TMK-lakatosa. Ötvenegy éves. Négy gyermeke van, mind tanul. Nem maradhat le tőlük, sőt segíteni is akar nekik. Más célja nincs? * 9 — Ha a nyomda tovább bővül, talán valami komolyabb feladatot is rám lehet majd bízni. Amikor azt kérdezem tőle, hogy kiket tart a legjobb tanároknak, elsőként Koós Gézát említi, aki a matematikát, az ábrázoló geometriát és az elektrotechnikát tanítja. Dicséri a két gépészmérnököt, László Antalt, a mechanika, Benke Lászlót, a géptan tanárát és dr. Erdei Aranka történelemtanárnőt. Még folytatná a felsorolást Véleménye szerint igen jó a kapcsolat a tanárok és — így mondja tréfásan — a „nebulók” között Aki igyekszik, jól megtanulhatja az anyagot. Fülöp László sorban talán a második legidősebb diák. Ö az ÉM Építőipari Szállítási Vállalat békéscsabai kirendeltségének vezetője. Hogy miért tanul? Ügy érzi, szüksége van rá, hiszen nagy értékű vontató- és rakodógépeket bíztak a gondjaira. A vállalat támogatja is abban, hogy elvégezze a technikumot. Eddig évente 350 forint segélyt kapott, a tanulmányi út költségeit is a vállalat fedezte és bizony az is nagy segítség, hogy minden vizsga idején gondoskodnak a helyettesítéséről. ©' A félévi beszámoló vizsga nem valami ünnepélyes aktus, hanem a jövőre való felkészülés dolgos hétköznapjainak egyike. Ma sok szó esik a termelékenység növeléséről, a jobb munka- szervezésről, a gazdaságosságról, a technológia- és a gyártmányfejlesztésről, a minőség javításáról, mint társadalmunk fejlődésének fontos kérdéseiről. De megvalósit- ható-e mindez a legnagyobb erőfeszítést igénylő munka: a tanulás, különösen pedig a műszaki ismeretek gyarapítása nélkül? Pásztor Béla Januárban is folytatták a nyerscserép-gyártást Szalagcserepet a békéscsabai I- saj toltat a Il-e A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai I- es és II-es számú téglagyárában 1964. december 31 helyett, 1985. január 23-ig tartott a nyerscse- rép-gyártás, amit a kedvező időjárás tett lehetővé. Így nyers cserépből 2 millió 300 ezerrel többet készítettek. Az égetés jelenleg is tart és január végéig 1 millió 300 ezer égetett cserép túlteljesítés várható. A cserépgyártó üzemben a téli nagyjavítást — az előző évektől eltérően — csupán 3 hétre tervezik. Ennek az előkészületei még a jövőben csak 9s téglagyárban, sben készítenek a múlt év novemberében kezdődtek. Az I-es számú gyár 2-es présházában jelentős rekonstrukciót is végrehajtanak. A gépek transz- missziós meghajtásáról egyedi meghajtásra térnek át, ami különösen a munkaszervezés szempontjából kedvezőbb. Megoldja a vállalat a profilíro- zást is. Szalagcserepet a jövőben csak a békéscsabai I-es téglagyárban, míg sajtoltat a II-esben gyártanak. Ennek az eredménye a termelékenység növekedésében és a minőség javulásában mutatkozik majd meg. Az idén megkezdik a 40 ezer férőhelyes baromtikombinát építését Békéscsabán Tizenkilencmillió forint tsz-építkezésekre A békéscsabai termelőszövetkezetekben az idén jelentős összeget, mintegy 18 millió 970 ezer forintot fordítanak különböző építkezésekre. Többek között a Lenin Termelőszövetkezetben még ebben az évben megkezdik a 40 ezer férőhelyes, több épületből álló •baromfikombinát, illetve tojótelep építését. Erre az idén 14 millió 632 ezer forintot fordítanak. Az építkezést folyamatosan végzik és a későbbi években fejezik be. Ezenkívül két vasvázas gépszín is felépül 124 ezer forintos költséggel a Lenin Tsz-bem. A Május 1. Termelőszövetkezetben 108 férőhelyes, korszerűen berendezett, vízvezetékkel és villannyal ellátott tehénistállót építenek az idén. A szövetkezetben tovább bővítik a villanyhálózatot és 1965-ben négy telep villamosítását fejezik be. Két vasvázas gépszín is épül. A Május 1. TS8- ben összesen 2 millió 208 ezer forintot fordítanak az építkezésekre. 108 férőhelyes tehénistállót kap még a Szabadság Termelőszövetkezet. Ennek befejezésére viszont 1966-ban kerül sor. Elkészül négy vasvázas gépszín és két szénaszárító is. A Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben szintén 108 férőhelyes tehénistállót építenek. Ezenkívül központi takarmányelőkészító helyiséget és villamosítják az egyik üzemegységet. A Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet kivételével minden tsz-ben a munkákat saját építőbrigádok végzik el. Juroj Spitzel HOZZÁTOK TARTOZOM Fordította: Krupa András — Bendig Iván és Párzsa László, a békéscsabai forgácsoló, Varga Mihály pedig a BM dolgozója. Tiszta 5-ösök — mutatja a bejegyzéseket és látom, hogy ők más tantárgyakból sem rosszabbak. Bukás lesz? —' Mindenki a feleletei szerint kap osztályzatot — hangzik a diplomatikus válasz. — De hát senki sem kívánhatja, hogy érdemtelenül technikussá váljék. Az iparnak jól képzett, nem pedig „jól osztályozott” szakemberekre van szüksége. László Antalnak az a tapasztalata, hogy az idősebbek általában szorgalmasabbak. Talán azért, mert jobban megértik a tanulás szükségességét. Nagyon elismerésre méltónak tartja a törekvésüket. A fárasztó fizikai munka, a család, a vidékieknek az utazás mégis hetenként háromszor eljönnek az iskolába és délután fél 4-től este 8-ig hallgatják az előadásokat. Komáromi József, a Békés megyei Tanács 1. számú Sütőipari Vállalatának fiatal karbantartó lakatosa sikeresen vizsgázik. — Egy pillanatra! — hívom közelebb, mielőtt elmenne. — Hogy van megelégedve az előadásokkal? — kérdezem. — Igen jó tanáraink vannak. László tanár úr péHául külön is foglalkozik azokkal, akik valamit nem értenek meg. Nem sajnálja J 9. — Rólad tudok. Aztán később kaptam folyóiratokat. Nagyon örültem. Sikered van. Olvastam, mindent olvastam. Rólad is írtak. — Olvastam. Egyszer úgy tűnt, hogy a folyosóról a hangodat hallom, hogy te is ott vagy. Nagyon örültem aztán, hogy tévedtem. Velem szemben ne legyen lelkiismeretfurdalásod. Barátunkra kétszeresen haragszunk, ha árulóvá válik, ha elhisszük, hogy árulóvá válik. Minden kételyért önmagamat okoltam, hogy nincs elég hitünk. Hogy nem vagyunk eléggé meggyőződve. Meggyőződtem, hittem. — Voltak pillanatok, amikor én is mindent elhittem. Fellázadsz, azután az 6 szájuk íze szerint kezdesz gondolkodni, kételkedsz önmagádban és végül hinni kezdesz, ha olyan emberek bizonyítják, akikben nem kételkedek Emberek, akik életüket ugyanannak az ügynek szentelték, mint te. Emberek, akiket mindig értékeltél. Milyen ember lennél, ha kételkedés nélkül élnél. Emest tekintete elkalandozott a csöndes műteremben a szanaszét heverő képeken, kereteken, állványokon, skicceken és a fehér vásznakon. Megállapodott a képnél, melynek közepén állt a terebélyes fa. Elmosolyodott. — A mi fánk. — Nyáron voltam ott. Végigmentem az egész völgyön. Egészen Homolkáig. A bunkerek is ott vannak még beomolva. — Nem volt miattam kellemetlenségetek? — Voltak Reptánál, egyszer, összevitatkozott velük. Majdnem baj lett. Aztán magához hívott néhány férfit az egységből és levelet írtak, hogy ismertek, hogy figyelembe kellett volna venni a múltadat, hogyan harcoltál. Hogy minden igazságosan tisztázódjék. Reptának azt vetették szemére, hogy kételkedik a nyomozás igazságosságában, hogy partizángyűlést szervez és széthinti a bizalmatlanságot. Tanult belőle. Megmondta, hogy ő a múltról beszél, amíg együtt voltunk, nem arról az időről, amikor szétváltunk. Aztán már békében hagyták. Emest folyton a képet nézte. Peter nem akarta megzavarni, érezte, hogy tér vissza Ernest- ben a múlt, a múltjuk, a múlt, melyet mint ragtapaszt raknak a be nem gyógyult sebre. Aztán lassan megfordult — Ah, mondtad, hogy vallottam. Javorek nem vallott, én vallottam. Javorek beüvöltötte az egész folyosót, hogy bűntény történik, hogy ellenség zárta be. Hogy összekuszálódott minden. Javoreket éppen úgy elítélték, mint engem és nem vallott. Én gyáva voltam, 6 hős. Lehet, te is azt gondolod. — Nincs jogom ítélkezni. Emest elgondolkodva ment végig a műtermen. Állva maradt a nagy ablaknál és a mély udvarba nézett. Biztosan így állhatott a cellában a rácsos ablak mellett és önmagával beszélgetett. — Emlékszel, hogy bíztuk rá Javorekre a betegeket, hogy vezesse el őket a Kriznáról a Vtácnikra? Ketten sebesültek voltak, a többiek súlyos vérhasban szenvedtek. Igazi lázárok. Nem hittük, hogy átmegy velük a megszállt területen, ö megtette. Ha valamit Javorek elképzel, nehéz attól eltéríteni. Kezdetben ő is vallott. Hogy magyarázzam ezt meg neked? Eleinte semmit sem értesz, azt hiszed, történt valami. Az igazságot keresik. Túloznak, lázadsz a vádakkal szemben. Azután szörnyen egyedül vagy. Hosz- szan, végtelenül hosszan, egyedül. (Folytatjuk)
