Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-15 / 12. szám

1965. Japuár 15. 4 Péntek Igazi igazság A szakszervezetek megnövekedett feladatai a munkaviszonnyal kapcsolatos ügyek intézésében A néhány évvel ezelőtt me­gyénkben is sikerrel bemutatott színdarabnak, Kállai. István Kö- téltánc-ának egyik szereplője csa­lódottan, fáradt-keserűséggel mondja: „Mi a tanulság? Akinek nincs igaza, legyen hangos.” Egy elkeseredett, megkopott, meg­szürkült, indokolatlanul semmi­be vett ember állásfoglalása ez. Valaki az utcán futtában fel­lök egy lassan sétáló férfit, az­tán bocsánatkérés, mentegetőd- zés helyett dühösen rákiabál: „Nem tud vigyázni? Miért áll az utamban?” És még néhány, nem a leghízelgőbb jelzőt zúdít az ille­tőre. Kinek van igaza? Akik nem látták, mi történt, azok le­het, hogy a hangoskodó oldalára állnak, mert ő van felháborod­va, ő kiabál — nyilván jogosan. Ebben rejlik az a néhányak ál­tal a viták során következetesen használt stratégia: akinek nincs igaza, legyen hangos, és ezzel csatát nyer. A mord felettes, aki érzi, hogy nem bír szembeszállni egyes ér­vekkel, taktikát változtat. Az egyenrangú beszélgetést befejez­ve felemeli hangját. Tudja, hogy tévedett, hibás volt egy vagy több nézete, de nincs bátorsága ezt beismerni. Esetleges helyze­tét kihasználva hangoskodásba menekül, ha látja: már-már le­győzik. Egyre ritkábban, de még előfordulnak hasonló esetek, amikor a „Kinek van igaza?” vitában helyzeti előnyből adódó­an az erőszakosabb álláspont ér­vényesük Hogyan hat vajon ez arra, aki­nek nem ismerik el az igazát? Egyesek vállat vonva, cinikusan tovább mennek, elfelejtik az egészet. Mások viszont mélyein 10. — Nem érdekel — fel elite vissza Poluhin —, a tájat úgy­sem figyelem, már meguntam. Az iránytűhöz érteik úgy mint te. Katonaként én is használ­tam és soha nem tévedtem el. Poluhin átmászott a vezető­ülésre, miközben jól odaszorítot­ta Ljutyikovot, szétnyitotta bun­dáját, lábait elhelyezte a pedá­lokon. Kis idő múlva Ljutyikov megnyugodva tapasztalta, hogy Foluhinnak is jól megy a veze­tés, összékuporodott az ülésen és elaludt. Arra ébredt fel hirtelen, hogy a gép áll. Poluhin bűntudatosan mentegetőzött: — Nagyon szorul a szívem, érted? — és mohón szürcsölve a teát, a szívét masszírozta, majd leült az ülésre, becsukta szeme­it. Duzzadt szemhéjai remegitek. Ljutyikov ránézett az órára és elcsodálkozott. Poluhin több mint öt órán át vezetett. Kézbe vette a - kormányt, indított. az emlékezetükbe vésik a történ­teket, megbántva érzik magukat, keserűségükben helytelen követ­keztetéseket alkotnak, és vagy rossz viszony alakul ki vezető és beosztott között, vagy a későb­biekben mindent helyesnek mondanak, mindig megegyezik a véleményük, nem bírálnak, nem kritizálnak, hanem igazi bóloga- tójánosok lesznek, s önálló véle­ményüket — még a hasznosakat is — megtartják maguknak. Szerencsére az ilyenfajta vita­szellem egyre inkább kihalóban van. Barátságos érvelésekkel, meggyőzéssel már nehezebb mással elfogadtatni a „magunk igazát”, akár igazi igazság az, akár nem. Nehezebb, de érdeme, sebb így megpróbálni, s ebben az esetben nem kell szégyenkez­nünk később, amikor mérlegre tesszük önmagunk tetteit vagy mások teszik mérlegre azokat. Az őszinte bírálat vagy más véleménye legalább annyira tisz- telnivaló, mint a sajátunk, még ha az első pillanatban a nem is­mert körülmények és előzmé­nyek miatt a leghihetetlenebb­nek tűnik. Egy-egy állításnak legtöbbször szilárd alapja van, amit mi sokszor nem ismerünk, de annak ismeretében már igaz­nak tartjuk azt, pedig ha kez­detben azonnal elutasítjuk, nem hagyunk időt magyarázatra, ak­kor akaratlanul is számtalan se­bet üthetünk emberek lelkében, igazságérzetén. Előfordul, hogy így történik, s a „Kinek van iga­za?” vitában átmenetileg a han­goskodó diadalmaskodik. De az igazság marad. Igazi igazság. Akkor is, ha egyesek nem ezt akarják.,. Nemsokára elérték a szakadé- kos részt. Itt nem dühöngött annyira a vihar, de a nehézsé­get az emelkedők leküzdése je­lenítette, majd a megrakott szán­nal leereszkedni — ez Ljutyikov minden tudáséit megkövetelte. Voltak pillanatok, mikor a von­tató, mint holt fémtömeg zuhant le az emelkedőről és a felfordu­lás fenyegette. Vezetés közben Ljutyikov va­lahogy kibiztosította a Poluhin felőli ajtót, netán valami sze­rencsétlenség bekövetkezésekor ki tudja lökni az alvó mérnö­köt, hogy így óvja meg a baj­tól. Amint Ljutyikov kihajolt a maga oldalán kinyitott ajtón, rögtön arcára fagyott az izzadt­ság. Végre elhagyták a szakadéko­kat és ismét a tundra követke­zett. A befagyott tavak csiko­rogtak a traktor lánctalpai alatt, melyek száraz csörrenéssel érint­keztek ezzel a hatalmas jégme­zővel. A hóvihar most oldalról Napjainkban népünk társadal­mi, politikai életében alapvető változások mennek végbe. A szo­cialista demokratizmus fejlődése során a lakosság mind szélesebb rétegei kapcsolódnak be a köz­ügyek intézésébe. Ezáltal minden­napi életünkben gyakorlattá válik a szocialista demokrácia kiszélesí­tése. A VIII. pártkongresszus ha­tározata a szakszervezetek tevé­kenységével kapcsolatban kimon­dotta, hogy „Növelni kell a szak- szervezetek szerepét a gazdasági feladatok megoldásában.” Felada­tul tűzte ki — többek között — azt, hogy a szakszervezetek hatás­körébe kell utalni olyan munkajo­gi ügyeket is, amelyekkel eddig állami szervek foglalkoztak. Ezen határozat gyakorlati megvalósítá­sát szolgálja a közelmúltban meg­jelent 1964. évi 29. számú tvr. a munkaviszonyt érintő egyes kérdé­sek szabályozásáról, valamint az ennek végrehajtásáról szóló 33/1964. Korm. sz. és a 9/1964. Mü. M. számú rendelet. Ezen új ren­delkezések jelentősége abban van, hogy tovább szélesítik a szocialis­ta demokratizmust, egyrészt azzal, hogy növelik a szakszervezetek jo­gait a vállalat igazgatója által a munkaviszonnyal kapcsolatos in­tézkedéseknél (meghallgatás, egyetértés, javaslattétel formájá­ban), másrészt azzal, hogy a mun­kaügyi viták elintézésének túl­nyomó részét kizárólagos jogkör­rel a munkaügyi döntőbizottságok hatáskörébe utalja. A szakszervezetek jogainak nö­velése nem csökkenti a vállalatok érte a vontatót és a finom por­hó a réseken keresztül utat ta­lált magának a kabinba, mint a sivatagokban a számum alkal­mával az apró szemű homok. Felébredt Poluhin és panasz­kodni kezdett: — Nagyon fázik a lábam, ha­bár két meleg zoknit is felvet­tem. — Majd megkérdezte: — Együnk? A gyomromban mintha űr volna. — Előszedte az enni­valót, letépett egy darabot a sült kacsából és kijelentette: — Ilyen finom falatoktól könnyen a sírha kerülök. A beton is így megy tönkre: beszívódik a víz. De én kitaláltam valamit: saj­tolt tőzegburkolatot készítek, amely a kapilláris szívóhatást csökkenti. Ezzel hosszúra nyújt­ható a beton élettartama. A gépet erősen dobálták az út egyenetlenségei. Poluhin elége­detlenül jegyezte meg: — Nyáron jobban szeretem a vízerőművet. Csak a legyek és a szúnyogok zavarnak. A múlt nyáron legalább egy veder vért kiszívtak belőlem. — Elgondol­kozva mondta: — A háborúban egy német pilótán árammal me­legíthető ruhát láttam. Most ne­künk is kellene ilyen öltözék. — Miért nem szerzett emlék­be egyet? — kérdezte gúnyosan Ljutyikov. — Kértem tőle szépen, adja ide. De nem adta, csak lőtt. így el kellett csendesíteni. — Hol találkozott velük? — A repülőterükön, amikor megtámadtuk. — Hogyhogy? ön ejtőernyős volt? — Igen, az. — És hogyan tartotta fent az ernyő? (Folytatjuk) igazgatóinak irányító jogkörét, el­lenkezőleg, elősegíti az egyszemé­lyi vezetés megszilárdítását, egy­ben az üzemi demokrácia kiszéle­sítését, melynek dialektikus egy­sége biztosítja a határozott, ki­egyensúlyozott Vállalati vezetést. Az új rendelkezések alkalmazása elő fogja segíteni, hogy a vállalat vezetői részéről csökkenjenek a szubjektív befolyás alapján törté­nő téves intézkedések, s egyben a helyes intézkedésekről a szakszer­vezeti vezetők meggyőzik a vál­lalat dolgozóit. Ennek következté­ben a vállalat dolgozóinak több­sége önként fogadja el a vállalat vezetőjének a dolgozók felé tett intézkedéseit, öntudatos tevékeny­ségük folytán javul a vállalat dol­gozóinak munkafegyelme. A munkaügyi viták elintézésé­ben a munkaügyi döntőbizottsá­gok létrehozása — az egyeztető bizottságokkal szemben —, hatás­körük további növelése a törvé­nyesség megszilárdítását szolgál­ja, biztosítja a munkaügyi viták gyors elintézését. Milyen új jogkört kapnak a szakszervezetek a munkaviszonnyal kapcsolatos ügyekben ? A szakszervezetek — mint is­meretes — eddig is fontos szere­pet töltöttek be a munkaviszony­nyal kapcsolatos ügyek intézésé­ben. A fent hivatkozott rendelke­zések azonban a szakszervezetek számára további jogokat biztosí­tanak. Az új rendelkezések sze­rint a szakszervezetek jogkörének bővítése — a teljesség igénye nél­kül — az alábbi fontosabb terü­letekre terjed ki: 1. Az új rendelkezés értelmé­ben a munkaügyi miniszter és más miniszterek a Szakszerveze­tek Országos Tanácsával egyetér­tésben adhatnak ki részletes ren­delkezéseket, utasításokat a mun­kaviszonnyal kapcsolatos ügyek­ben. így többek között a folyama­tos munkaviszonyban töltött idő számításával, az áthelyezéssel, a másodállás vagy mellékfoglalko­zással, a szabadság kiadásával, a munkaruhajuttatással, a fegyelmi büntetéssel, a kártérítéssel, stb- vel kapcsolatos ügyekben. Ezek a részletes szabályozások a szak- szervezetek, illetve a szakszerve­zeti bizottságok számára újabb feladatokat, továbbá jogkört biz­tosítanak a dolgozók jogai ér­dekének védelmében. 2. Az új rendelkezés szerint, ha a dolgozó a munkáját ismételt fi­gyelmeztetés ellenére hanyagul végzi, fegyelmi büntetés helyett a vállalat, alapbérét a szakszerveze­ti bizottsággal egyetértésben csökkentheti. 3. Fegyelmi büntetés esetén a hátrányos következmények alól a dolgozót a vállalat a szakszerve­zeti bizottsággal egyetértésben mentesítheti, ha arra érdemes. 4. Ha a dolgozó szabadsága az év végéig nem volt kiadható, sza­badságát a szakszervezeti bizott­ság egyetértése esetén a követke­ző évre át lehet vinni. 5. A vállalat igazgatója a szak- szervezeti bizottsággal egyetértés­ben határozza meg, hogy az adott vállalatnál indokolt-e több mun­kaügyi döntőbizottság megalakítá­sa. Ha a vállalatnál több döntőbi­zottság működik, a vezető állást betöltő dolgozót — kivéve a ma­gasabb vezető állású dolgozót — érintő panasz esetén az a döntő- bizottság jár el, amelyet a válla­lat igazgatója a szakszervezeti bi­zottsággal egyetértésben e célra kijelölt. 6. A munkaügyi döntőbizottság állandó elnökét és elnökhelyette­sét a szakszervezeti bizottságnak és a vállalat igazgatójának együttes javaslata alapján a terü­leti munkaügyi döntőbizottság el­nöke bízza meg. A területi munkaügyi döntőbi­zottság elnökét a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a megyei ta­nács együttes javaslata alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsá­val egyetértésben a munkaügyi miniszter nevezi ki. A munkaügyi viták eldöntésénél hogyan bővül a munkaügyi döntőbizottságok hatásköre ? Az eddigi rendelkezések szerint az egyeztető bizottságok kizáróla­gos hatáskörébe a besorolás, a túlmunka, a rendes szabadság, a munkaruha, a védőételek, az át­helyezés és a munkaviszony meg­szüntetésével kapcsolatos munka­ügyi viták tartoztak. Az új rendel­kezés szerint első fokon minden munkaügyi vita — a magasabb vezető állású dolgozók vitáinak kivételével — a munkaügyi dön­tőbizottságok elé tartozik. A mun­kaügyi döntőbizottságok határo­zata ellen a járásbírósághoz fe­lülvizsgálati kérelemmel csak a) a kereskedelmi és raktári dolgozók leltárhiánya, b) a dolgozók életének, egészsé­gének vagy testi épségének meg­sértése miatt felmerült kár, c) a dolgozó által bűncselek­ménnyel okozott kár megtérítése kérdésében felmerült munkaügyi viták esetében lehet fordulni. Ebből következik, hogy — a fent írt (b—c pontban foglalt) kár­térítés esetét kivéve a kártérítési ügyekben felmerült munkaügyi viták, valamint az összes fegyel­mi ügyekkel kapcsolatban felme­rült munkaügyi viták kizárólag a munkaügyi döntőbizottság hatás­körébe tartoznak. A munkaügyi döntőbizottságok­ra tehát igen komoly, megtisztel­tető, de egyben felelősségteljes feladat hárul. Feladatukat csak úgy tudják a törvényességnek megfelelően ellátni, ha jól isme­rik a rájuk vonatkozó rendelke­zéseket, megfelelő élettapasztalat­tal, jogtudattal rendelkeznek, melynek alapján biztosítják a ha­táskörükbe utalt munkaügyi vi­ták igazságos eldöntését. A fent írtak alapján megálla­pítható, hogy a munkaviszonyt érintő új rendelkezések komoly jelentőséggel bírnak, a munkavi­szonyban álló dolgozók életére közvetlen kihatással vannak. Ép­pen ezért a most sorra kerülő szakszervezeti vezetőségek újjá- választásánál a munkaügyi döntő- bizottságok elnökeinek, elnökhe­lyetteseinek kijelölésénél, tagjai­nak megválasztásánál alapos kö­rültekintéssel kell eljárni. Ezen szervekbe olyan dolgozókat kell megválasztani, jelölni, akik képe­sek és alkalmasak is arra, hogy a szakszervezetekre, valamint a munkaügyi döntőbizottságokra háruló fokozott feladatokat sike­resen megoldják. v Dr. Vági József V. Z. FORDÍTOTTA: SASS ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents