Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

1965. január 14.

2

Csütörtök

Új név — ílj szakasz...

[Binh Ghia: a legköltségesebb vereség]

Ügy látszik, az egymást követő éveik fordulói immár hagyomány- szem on tartogatnak valami kellemetlen meglepetést az Egyesült Államok számára. Tavaly — nem sokfkai Diem megbuktatása után

— Ap Bacnál látványos vereséggel köszöntött Washington saigoni „fióküzletére” az új esztendő. Az idén pedig — olyan belső hatalmi villongások, után és közepette, amelyekhez képest a Diem-puccs kismiska volt — az óesztandő utolsó és az új esztendő első hetében a „kát tábornok”: Khanh, az „erőember” és Taylor, az amerikai nagykövet, elkönyvelhette a dél-vietnami háború eddigi legköltségesebb vereségét. A csata

— ez is rekord: az eddigi leghosz- szabb ütközet — után az AFP francia hírügynökség azt jelentette: Binh Ghia nemcsak új helységnév, hanem új szakasz is a dél-vietnami háborúban. Ügy látszik, ezt a nevet különösen érdemes lesz megjegyezni a hadi jelentések nyelvét idéző hírügynökségi tudósításokban kavargó megannyi helységnév közül.

Washingtonban ugyan Rusk külügyminiszter még három és fél órás beszámolójában a „legutóbbi vereségek mellett” — a „háború kilátásairól” szólott a szenátorokhoz, de a hatezer lakosú vietnami városka immár végérvényesen annak a jelképe, hogy ennek a háborúnak, legalábbis az Egyesült Államok számára — nincsenek többé kilátásai.

Mintha Hatvannál történt volna...

Mi történt Binh Ghiámál?

A városka térségében — mindössze 65 kilométernyire a fővárostól! — a múlt év utolsó és. az új év első hetében a szabadságharcosok felmorzsoltak három zász- lóaljnyi kormánycsapartot; megöltek, megsebesítettek, illetve foglyul ejtettek 19 amerikai katonát; lelőttek 24 és megrongáltak 11 repülőgépet, harcképtelenné tettek nagyszámú M—113 páncélautót, M—24 típusú tankot és más katonai járművet.

Már a számok is jelzik, hogy Binh Ghiánál nem mindennapi ütközet zajlott. Az első napokban maga Khanh tábornok is a helyszínre utazott amerikai tanácsadói kíséretében. Az egyhetes küzdelem után a saigoni kormány napalm-bombázókat, vadászgépeket és rakótahordozókat küldött Binh Ghia fölé. A büntető expedíció szőnyegbomtoázása után azonban kiderült: a partizánok nagyarányú csapatösszevonásának színhelyén a „megtorlás pillanatában” — már egyetlen szabadságharcos sem tartózkodott.

Nemcsak arányainál fogva jelent tehát új szakaszt Binh Ghia a dél-vietnami felszabadító harc történetében. A partizánhadsereg szemmel láthatólag megerősödött, fokozta ütőképességéit, ami ugyanakkor továbbra is nagyfokú mozgékonysággal párosul. Alig néhány héttel Binh Ghia előtt ez már előrevetítette árnyékát: akkor Bien Hoánál, a legnagyobb amerikai támaszpontnál ütöttek rajta a partizánok az ellenségen, méghozzá — nehéztüzérséggel! A koncentrált támadás során több sugárhajtásos amerikai gépet még a földön megsemmisítettek, majd eltűntek. Bien Hoa maga is Saigon tőszomszédságában van, a mostani ütközet színhelye, Binh Ghia pedig annyira közel esik a fővároshoz, mint nálunk Hatvan Budapesthez. Csakhogy Dél-Viet- nam kétszer akkora, mint Magyar- ország.

| S közben a fővárosban, Saigon- i ban is állandó a belső politikai zűrzavar.

I •

A „bölcsesség kezdete“

Binh Ghiában ezért a legtöbb

kommentátor már nem egyszerűen új szakaszt lát, hanem — utol- : só szakaszt. És korántsem csupán katonai értelemben. Érdekes és jellemző, hogy Joseph Alsop, az ismert hírmagyarázó — na' pckkal Binh Ghia előtt felvázolta egy új Dien Bien Phu fenyegető I képét. Elméletileg ugyan — írta — egy helyi katasztrófának nem kell döntő vereségre vezetnie. Sok saigoni amerikai tiszt és egyéb j hivatalos személy is így vélekedik. Ügy látszik azon,ban — folytatja Alsop — ezek elfelejtik, hogy elméletileg a franciáknak sem kellett volna éppen Dien Bien Phu- nál elbukniuk: annál nagyobb üt- í közetek is voltak korábban. Ám, a vietnami népnek akkor is, akárcsak most, élege vdt a háborúból, így egy helyi katasztrófa is döntő következményekre vezethetett. Ezért Alsop végkövetkeztetése: „Nyilvánvalóan minden együtt i van — egy újabb Dien Bien Phu- hoz”.

S talán az sem véletlen, hogy éppen aznap, amikor kiküldött tudósítójának, Peter Grcscnak tollából a Binh Ghia-i fejleményekről közöl helyzetciemzést, írja belső vezércikkében a New York Times a megszívlelendő sorokait: „Ha az amerikai külpolitikával szemben bírálattal lehet élni, akkor ez az, hogy az Egyesült Államok túllő a célon, beavatkozik a világnak azokon a részein is, ahol az. USA jelenléte biztonsági szempontból szükségtelen, néhanapján (?!) kéretlen, áltálában pedig költséges és veszélyes. Mindenekelőtt Vietnam jut az eszünkbe... D étkelet-Ázsiában a bölcsesség kezdete az, hogy ne feledkezzünk még a kézenfekvő igazságról: ez a körzet ázsiai, nem pedig angolszász vagy európai”...

Serény Péter

Pűdprnij hazau'azstt Ankarából

Szerdán hazautazott Ankarából a szovjet parlamenti küldöttség, amely Podgornijnak, a Legfelsőbb Tanács elnöksége tagjának vezetésével a török nemzetgyűlés meghívására január 4-e és 13-a között hivatalos látogatást tett Törökországban.

A küldöttség tagjai látogatásuk alkalmával hasznos i. rgyalásokat és megbeszéléseket folytattak török állami vezetőkkel, a nagy nemzetgyűlés képviselőivel, az ország tekintélyes közéleti és politikai személyiségeivel. (MTI)

A kínai kormány tiltakozása

A Kínai Népköztársaság kormánya kedden kiadott nyilatkozatában élesen elítélte azt, hogy a délkoreai bábkormány csapatokat küld Dél-Vietnamba. Az amerikai imperializmusnak ez a lépése — hangoztatja a nyilatkozat — a genfi megállapodások meghiúsítására, az indokínai háború ki- szélesítésére és az agresszív délvietnami háború nemzetközivé tételére irányul.

— Amennyiben az amerikai imperializmus a VDK és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának figyelmeztetése ellenére további lépéseket tesz a háború kiterjesztésére és nemzetközivé tételére Dél-Viet- namban, akkor a kínai kormány és nép kénytelen lesz megfontolás tárgyává tenni e térség békéjének védelmével kapcsolatos kötelezettségeit. (MTI)

A nemzetközi diszpécserközpont tanácsának ülése

A szocialista országok energetikai diszpécserközpontjának- tarjáéra .Prágában . megkezdte ötnapos tanácskozását, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió képviselői vesznek részt.

Napirenden az együttműködés további bővítésének kérdései szerepelnek a viUamaseniergia-ellá- tásban. (MTI)

Erhard beszéde

a nvapt-berlini spartpa'olában

Nyugat-BerHn

Erhard kancellár kedden este

beszédet mondott a nyugat-berlini sportpalotában tartott gyűlésen. Beszédében főleg Németország és Európa kérdésével foglalkozott.

Emlékeztette a nyugati szövetségeseket szerződésben vállalt kötelezettségükre, hogy törekedni fognak a német egység helyreállítására. Hangoztatta, Bonn gondoskodni fog arról, hogy a német kérdés ne kerüljön le napirendről. Kijelentette, hogy a szovjet vezetőket szívesen látnák Nyugat-Né- metországban olyan tárgyalások folytatására, amelyek „sikerrel kecsegtetnek”.

Erhard örömét fejezte ki afelett, hogy megkezdődött a „kis lépések” politikája Nyugat-Német- ország és az NDK között, amire példa a berlini utazási engedélyekről szóló megállapodás. Ez a politika azonban nem helyettesítheti az újraegyesítésre vonatkozó törekvéseket — mondotta. Egyoldalú áldozatokra nem vagyunk hajlandók — hangoztatta Erhard —, s ezt a kijelentését úgy ma- j gyarázzák, hogy a bonni kormány előbb látni szeretné az újraegyesítésre vonatkozó tárgyalások megindulását, s csak azután lenne hajlandó fontolóra venni az Odera—Neisse-határ elismerését:.

Az európai politikáról szólva Erhard hangsúlyozta, hogy Európa egységének megteremtése egyre

fontosabbá válik. Az európai népek közös ügyéinek nagy szolgálatot tennének azzal, ha megszüntetnék a véleményeltéréseket. Kijelentette, olyan Európára gondol, amelyben a népek és a nemzetek eleget tesznek európai feladataiknak anélkül, hogy lemondanának szuverenitásukról. Hangoztatta, Európa nem hajlandó olyan egyesülésre, amelyben él vész a nemzeti egyéniség. Ez a kijelentése arra mutat — állapítja meg az AP —, hogy hajlandó kompromisz- szumra jutni De Gaulle elnökkel az európai egység mértékét illetően.

A kancellár elutasította De Ga- ullenak az európai nukleáris erőre vonatkozó elgondolásait. Rossznak minősítette azt az érvet, hogy az európai nukleáris erők megteremtésének célja megakadályozni, hogy Nyugait-Németország is rendelkezhessék nukleáris fegyverekkel. Azt állította, Nyugat- Németország nem akar nukleáris fegyvereket, csak azt, hogy „ugyanolyan fegyverek védelmezzék, mint amilyenek biztonságát veszélyeztetik”.'

A bonni kancellár beszédét több ízben megszakították a nyugat-berlini hallgatóság tiltakozó közbekiáltásai. A rendőrség a sportpalotából kivezetett 10 közbeszólót, amire tiltakozásul kétszázan kivonultak a gyűlésről. (MTI)

Szafo washingtoni tárgyalásairól

Washington

A hivatalos látogatáson Washingtonban tartózkodó Szato japán miniszterelnök kedden eszmecserét folytatott Johnson elnökkel. Mint George Reedy, a Fehér Ház sajtófőnöke köíölte, a megbeszélések középpontjában „a Csendesóceán térségének biztonsága állt”. Később bejelentették, hogy Johnson elnök „rendkívül elégedett” zz első tanácskozással, az eredményt „gyümölcsözőnek” tartja. A DPA jelentése szerint Szato meghívta Johnsont Japánba.

A japán miniszterelnök kedden este az országos sajtóklubban kifejtette nézeteit a japán—amerikai

kapcsolatokról.

A TASZSZ tudósítása szerint kijelentette, hogy a két ország között nézeteltérések állnak fenn kereskedelmi, áruszállítási és halászati problémákat illetően. Felhívta a figyelmet arra, hogy hazája sokkal több árucikket importál az Egyesült Államokból, mint amennyit az utóbbi Japánból.

Szato a sajtóklubban elmondott beszéde után Rusk amerikai külügyminiszterrel is találkozott, a megvitatta vele a Kínával szemben követendő politika kérdését, valamint az okinawai problémát. (MTI)

A beruházási program sikeréért

Az 1964. évi népgazdasági terv 46 milliárd forintot irányzott elő beruházásokra, amelyet összességében kismértékben túlteljesítettünk. A programot évközben változtatni kellett, mert az építőipar kapacitáshiánya, valamint kooperációs hibák nehezítették annak részletes megvalósítását. A költségtúllépések összege az 1963. évi szint körül mozog. A befej'ezetlen beruházások elsősorban a lakás- építkezések és az értékhatár alatti beruházások köréből származnak, de kedvezőtlen a helyzet a termelőszövetkezetek beruházásainál is. Számottevő talajjavítási, ültetvénytelepítési beruházás maradt el, mert több helyen hosz- szabb ideig maradt a termés a földeken, s emiatt a munkálatokat nem kezdhették meg. A mezőgazdasági épületberuházások sem alakultak kielégítően. Egyrészt, mert az építőiparnak nem jutott elég ereje a mezőgazdasági beruházásokra, másrészt termelőszövetkezeti építőbrigádok — a mezei munkák torlódása következtében — hosszú hónapokig a betakarítással foglalatoskodtak.

Lényeges javulás a határidők betartásában csak akkor várható, ha tökéletesebbé válik a beruházási programok megvalósítóinak koordinációja. Egy-egy beruházás több tucatnyi intézmény, vállalat és gyár hibátlan együttműködését követeli meg. Nélkülözhetetlenül szükséges a munka pontos ütemezése: ki, mikor, mit tegyen. Ha csak egyetlen vállalat vagy iparág megbontja ezt az összhangot, nyomban felborul a program.

A különféle tervezőintézetek, pénzügyi szervek és kivitelező vállalatok jó összhangjának azonban fontos feltételei vannak. Mindenekelőtt anyagi eszközeink, tervezői és kivitelezői kapacitásunk koncentrációjára van szükség. A koncentráltság vagy dekoncent- rálíság ügye a népgazdasági beruházási tervek összeállításakor és a terv alapján juttatott eszközök tárcaszintű lebontásakor dől el. Az igények —érthetően — általában a lehetőségek előtt járnak. A tervek összeállítóinak és az eszközöket szétosztó tárcáknak elsősorban a lehetőségeket kell számba venniük, és nem szabad engedniük, az egyébként többnyire jogos — de az adott időszakban teljesíthetetlen — igények kényszerítő nyomásának. Ha a lehetőségekhez mérten túlzott igényeket nem faragják le az eszközök szétosztása előtt, az élet — pl. a kivitelezés adott kapacitása —. úgyis reális keretek közé szorítja azokat. Csakhogy akkorra már a „túlfeszített” program szervezetlenséget, kapkodást szülhet a kivitelező apparátusban. Ez pedig az anyagi erő szétforgácsolódásához és további nehézségekhez vezet.

Az értékhatár alatti (5 millió forintnál kevesebb) beruházások helyzete és tapasztalata mutatja ezt legszemléletesebben. Ezeknek összegszerű aránya tavaly megközelítette a teljes beruházások negyven százalékát. Közismert dolog, hogy az értékhatár alatti beruházások megvalósítási időnormája egy év, amelyet csak úgy lehetséges betartani, ha az illetékes főhatóságok a megvalósítás egy évén belül a beruházók rendelkezésére bocsátják a programban előírt eszközöket. Az erők szétforgácsoltsága miatt 1964-ben a szükséges összegnek átlagosan csak a felét biztosították a programkészítésre kötelezett értékhatár alatti beruházásokra. A kötelező egy év helyett tehát központilag, tárcaszinten „megtervezték” a kétéves megvalósulást Ez az eszközök további szétaprózódását Idézte elő. Az áthúzódott beruházások befejezésére ugyanis a tárgyév keretéből kellett eszközöket juttatni, s ugyanakkor az új igények, új beruházások megkezdését sürgették, amelyekre a megkurtított összegekből nem juthatott annyi, hogy azokat határidőre befejezzék. A terven felüli igények akadályozták az értékhatár feletti nagy beruházások megvalósítását is.

Ahhoz tehát, hogy hatékonyabbá váljanak beruházásaink, először is kevesebb beruházást tervezzünk a következő időszakra, hogy se anyagi erőink, sem a kivitelezők kapacitása ne forgácso- lódjék szét. Ehhez természetesen szükséges még az egyes beruházások pontosabb, teljesebb és reálisabb megtervezése is. A második ötéves terv kezdetéig a beruházási programokra általában az alultervezés volt a jellemző. Kevesebb pénzt kértek a beruházók, mondván: „csak elkezdhessük a munkát, befejezetlenül úgysem hagyják a felettes pénzügyi szervek.” Manapság inkább túlterveznek, egyrészt mert, úgymond, úgyis lefaragnak a kért összegből, másrészt, mert 1963 végén megjelent egy rendelet, amelynek alapján a beruházót és a tervezőt ju-