Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-14 / 11. szám

1965. január 14. 2 Csütörtök Új név — ílj szakasz... [Binh Ghia: a legköltségesebb vereség] Ügy látszik, az egymást követő éveik fordulói immár hagyomány- szem on tartogatnak valami kelle­metlen meglepetést az Egyesült Államok számára. Tavaly — nem sokfkai Diem megbuktatása után — Ap Bacnál látványos vereség­gel köszöntött Washington saigoni „fióküzletére” az új esztendő. Az idén pedig — olyan belső hatalmi villongások, után és közepette, amelyekhez képest a Diem-puccs kismiska volt — az óesztandő utolsó és az új esztendő első heté­ben a „kát tábornok”: Khanh, az „erőember” és Taylor, az ame­rikai nagykövet, elkönyvelhette a dél-vietnami háború eddigi leg­költségesebb vereségét. A csata — ez is rekord: az eddigi leghosz- szabb ütközet — után az AFP francia hírügynökség azt jelentet­te: Binh Ghia nemcsak új hely­ségnév, hanem új szakasz is a dél-vietnami háborúban. Ügy lát­szik, ezt a nevet különösen érde­mes lesz megjegyezni a hadi je­lentések nyelvét idéző hírügynök­ségi tudósításokban kavargó meg­annyi helységnév közül. Washingtonban ugyan Rusk külügyminiszter még három és fél órás beszámolójában a „leg­utóbbi vereségek mellett” — a „háború kilátásairól” szólott a szenátorokhoz, de a hatezer lako­sú vietnami városka immár vég­érvényesen annak a jelképe, hogy ennek a háborúnak, legalábbis az Egyesült Államok számára — nincsenek többé kilátásai. Mintha Hatvannál történt volna... Mi történt Binh Ghiámál? A városka térségében — mind­össze 65 kilométernyire a főváros­tól! — a múlt év utolsó és. az új év első hetében a szabadsághar­cosok felmorzsoltak három zász- lóaljnyi kormánycsapartot; megöl­tek, megsebesítettek, illetve fog­lyul ejtettek 19 amerikai katonát; lelőttek 24 és megrongáltak 11 re­pülőgépet, harcképtelenné tettek nagyszámú M—113 páncélautót, M—24 típusú tankot és más kato­nai járművet. Már a számok is jelzik, hogy Binh Ghiánál nem mindennapi ütközet zajlott. Az első napokban maga Khanh tábornok is a hely­színre utazott amerikai tanács­adói kíséretében. Az egyhetes küzdelem után a saigoni kor­mány napalm-bombázókat, va­dászgépeket és rakótahordozókat küldött Binh Ghia fölé. A bünte­tő expedíció szőnyegbomtoázása után azonban kiderült: a partizá­nok nagyarányú csapatösszevoná­sának színhelyén a „megtorlás pillanatában” — már egyetlen szabadságharcos sem tartózkodott. Nemcsak arányainál fogva je­lent tehát új szakaszt Binh Ghia a dél-vietnami felszabadító harc történetében. A partizánhadsereg szemmel láthatólag megerősödött, fokozta ütőképességéit, ami ugyan­akkor továbbra is nagyfokú moz­gékonysággal párosul. Alig né­hány héttel Binh Ghia előtt ez már előrevetítette árnyékát: ak­kor Bien Hoánál, a legnagyobb amerikai támaszpontnál ütöttek rajta a partizánok az ellenségen, méghozzá — nehéztüzérséggel! A koncentrált támadás során több sugárhajtásos amerikai gépet még a földön megsemmisítettek, majd eltűntek. Bien Hoa maga is Sai­gon tőszomszédságában van, a mostani ütközet színhelye, Binh Ghia pedig annyira közel esik a fővároshoz, mint nálunk Hatvan Budapesthez. Csakhogy Dél-Viet- nam kétszer akkora, mint Magyar- ország. | S közben a fővárosban, Saigon- i ban is állandó a belső politikai zűrzavar. I • A „bölcsesség kezdete“ Binh Ghiában ezért a legtöbb kommentátor már nem egyszerű­en új szakaszt lát, hanem — utol- : só szakaszt. És korántsem csu­pán katonai értelemben. Érdekes és jellemző, hogy Joseph Alsop, az ismert hírmagyarázó — na' pckkal Binh Ghia előtt felvázolta egy új Dien Bien Phu fenyegető I képét. Elméletileg ugyan — írta — egy helyi katasztrófának nem kell döntő vereségre vezetnie. Sok saigoni amerikai tiszt és egyéb j hivatalos személy is így vélekedik. Ügy látszik azon,ban — folytatja Alsop — ezek elfelejtik, hogy el­méletileg a franciáknak sem kel­lett volna éppen Dien Bien Phu- nál elbukniuk: annál nagyobb üt- í közetek is voltak korábban. Ám, a vietnami népnek akkor is, akár­csak most, élege vdt a háborúból, így egy helyi katasztrófa is döntő következményekre vezethetett. Ezért Alsop végkövetkeztetése: „Nyilvánvalóan minden együtt i van — egy újabb Dien Bien Phu- hoz”. S talán az sem véletlen, hogy éppen aznap, amikor kiküldött tu­dósítójának, Peter Grcscnak tol­lából a Binh Ghia-i fejlemények­ről közöl helyzetciemzést, írja bel­ső vezércikkében a New York Ti­mes a megszívlelendő sorokait: „Ha az amerikai külpolitikával szemben bírálattal lehet élni, ak­kor ez az, hogy az Egyesült Álla­mok túllő a célon, beavatkozik a világnak azokon a részein is, ahol az. USA jelenléte biztonsági szem­pontból szükségtelen, néhanap­ján (?!) kéretlen, áltálában pedig költséges és veszélyes. Mindenek­előtt Vietnam jut az eszünkbe... D étkelet-Ázsiában a bölcsesség kezdete az, hogy ne feledkezzünk még a kézenfekvő igazságról: ez a körzet ázsiai, nem pedig angol­szász vagy európai”... Serény Péter Pűdprnij hazau'azstt Ankarából Szerdán hazautazott Ankarából a szovjet parlamenti küldöttség, amely Podgornijnak, a Legfelsőbb Tanács elnöksége tagjának ve­zetésével a török nemzetgyűlés meghívására január 4-e és 13-a között hivatalos látogatást tett Törökországban. A küldöttség tagjai látogatásuk alkalmával hasznos i. rgyalásokat és megbeszéléseket folytattak tö­rök állami vezetőkkel, a nagy nemzetgyűlés képviselőivel, az ország tekintélyes közéleti és po­litikai személyiségeivel. (MTI) A kínai kormány tiltakozása A Kínai Népköztársaság kormá­nya kedden kiadott nyilatkozatá­ban élesen elítélte azt, hogy a dél­koreai bábkormány csapatokat küld Dél-Vietnamba. Az amerikai imperializmusnak ez a lépése — hangoztatja a nyilatkozat — a genfi megállapodások meghiúsí­tására, az indokínai háború ki- szélesítésére és az agresszív dél­vietnami háború nemzetközivé tételére irányul. — Amennyiben az amerikai imperializmus a VDK és a Ko­reai Népi Demokratikus Köztár­saság kormányának figyelmezte­tése ellenére további lépéseket tesz a háború kiterjesztésére és nemzetközivé tételére Dél-Viet- namban, akkor a kínai kormány és nép kénytelen lesz megfonto­lás tárgyává tenni e térség bé­kéjének védelmével kapcsolatos kötelezettségeit. (MTI) A nemzetközi diszpécserközpont tanácsának ülése A szocialista országok energe­tikai diszpécserközpontjának- ta­rjáéra .Prágában . megkezdte ötna­pos tanácskozását, amelyen Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország, a Német De­mokratikus Köztársaság, Romá­nia és a Szovjetunió képviselői vesznek részt. Napirenden az együttműködés további bővítésének kérdései sze­repelnek a viUamaseniergia-ellá- tásban. (MTI) Erhard beszéde a nvapt-berlini spartpa'olában Nyugat-BerHn Erhard kancellár kedden este beszédet mondott a nyugat-berlini sportpalotában tartott gyűlésen. Beszédében főleg Németország és Európa kérdésével foglalkozott. Emlékeztette a nyugati szövet­ségeseket szerződésben vállalt kö­telezettségükre, hogy törekedni fognak a német egység helyreál­lítására. Hangoztatta, Bonn gon­doskodni fog arról, hogy a német kérdés ne kerüljön le napirendről. Kijelentette, hogy a szovjet veze­tőket szívesen látnák Nyugat-Né- metországban olyan tárgyalások folytatására, amelyek „sikerrel kecsegtetnek”. Erhard örömét fejezte ki afe­lett, hogy megkezdődött a „kis lé­pések” politikája Nyugat-Német- ország és az NDK között, amire példa a berlini utazási engedé­lyekről szóló megállapodás. Ez a politika azonban nem helyettesít­heti az újraegyesítésre vonatkozó törekvéseket — mondotta. Egyol­dalú áldozatokra nem vagyunk hajlandók — hangoztatta Erhard —, s ezt a kijelentését úgy ma- j gyarázzák, hogy a bonni kormány előbb látni szeretné az újraegyesí­tésre vonatkozó tárgyalások meg­indulását, s csak azután lenne hajlandó fontolóra venni az Ode­ra—Neisse-határ elismerését:. Az európai politikáról szólva Erhard hangsúlyozta, hogy Európa egységének megteremtése egyre fontosabbá válik. Az európai né­pek közös ügyéinek nagy szolgála­tot tennének azzal, ha megszün­tetnék a véleményeltéréseket. Ki­jelentette, olyan Európára gondol, amelyben a népek és a nemzetek eleget tesznek európai feladataik­nak anélkül, hogy lemondanának szuverenitásukról. Hangoztatta, Európa nem hajlandó olyan egye­sülésre, amelyben él vész a nemze­ti egyéniség. Ez a kijelentése ar­ra mutat — állapítja meg az AP —, hogy hajlandó kompromisz- szumra jutni De Gaulle elnökkel az európai egység mértékét illető­en. A kancellár elutasította De Ga- ullenak az európai nukleáris erőre vonatkozó elgondolásait. Rossznak minősítette azt az érvet, hogy az európai nukleáris erők megteremtésének célja megakadá­lyozni, hogy Nyugait-Németország is rendelkezhessék nukleáris fegy­verekkel. Azt állította, Nyugat- Németország nem akar nukleáris fegyvereket, csak azt, hogy „ugyanolyan fegyverek védelmez­zék, mint amilyenek biztonságát veszélyeztetik”.' A bonni kancellár beszédét több ízben megszakították a nyu­gat-berlini hallgatóság tiltakozó közbekiáltásai. A rendőrség a sportpalotából kivezetett 10 köz­beszólót, amire tiltakozásul két­százan kivonultak a gyűlésről. (MTI) Szafo washingtoni tárgyalásairól Washington A hivatalos látogatáson Was­hingtonban tartózkodó Szato ja­pán miniszterelnök kedden eszme­cserét folytatott Johnson elnökkel. Mint George Reedy, a Fehér Ház sajtófőnöke köíölte, a megbeszé­lések középpontjában „a Csendes­óceán térségének biztonsága állt”. Később bejelentették, hogy John­son elnök „rendkívül elégedett” zz első tanácskozással, az ered­ményt „gyümölcsözőnek” tartja. A DPA jelentése szerint Szato meghívta Johnsont Japánba. A japán miniszterelnök kedden este az országos sajtóklubban ki­fejtette nézeteit a japán—amerikai kapcsolatokról. A TASZSZ tudósítása szerint ki­jelentette, hogy a két ország kö­zött nézeteltérések állnak fenn kereskedelmi, áruszállítási és ha­lászati problémákat illetően. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy ha­zája sokkal több árucikket impor­tál az Egyesült Államokból, mint amennyit az utóbbi Japánból. Szato a sajtóklubban elmondott beszéde után Rusk amerikai kül­ügyminiszterrel is találkozott, a megvitatta vele a Kínával szem­ben követendő politika kérdését, valamint az okinawai problémát. (MTI) A beruházási program sikeréért Az 1964. évi népgazdasági terv 46 milliárd forintot irányzott elő beruházásokra, amelyet összessé­gében kismértékben túlteljesítet­tünk. A programot évközben vál­toztatni kellett, mert az építőipar kapacitáshiánya, valamint koope­rációs hibák nehezítették annak részletes megvalósítását. A költ­ségtúllépések összege az 1963. évi szint körül mozog. A befej'ezetlen beruházások elsősorban a lakás- építkezések és az értékhatár alat­ti beruházások köréből származ­nak, de kedvezőtlen a helyzet a termelőszövetkezetek beruházá­sainál is. Számottevő talajjavítási, ültetvénytelepítési beruházás ma­radt el, mert több helyen hosz- szabb ideig maradt a termés a földeken, s emiatt a munkálatokat nem kezdhették meg. A mezőgaz­dasági épületberuházások sem ala­kultak kielégítően. Egyrészt, mert az építőiparnak nem jutott elég ereje a mezőgazdasági beruházá­sokra, másrészt termelőszövetke­zeti építőbrigádok — a mezei munkák torlódása következtében — hosszú hónapokig a betakarí­tással foglalatoskodtak. Lényeges javulás a határidők betartásában csak akkor várható, ha tökéletesebbé válik a beruhá­zási programok megvalósítóinak koordinációja. Egy-egy beruházás több tucatnyi intézmény, vállalat és gyár hibátlan együttműködését követeli meg. Nélkülözhetetlenül szükséges a munka pontos üteme­zése: ki, mikor, mit tegyen. Ha csak egyetlen vállalat vagy ipar­ág megbontja ezt az összhangot, nyomban felborul a program. A különféle tervezőintézetek, pénzügyi szervek és kivitelező vállalatok jó összhangjának azon­ban fontos feltételei vannak. Min­denekelőtt anyagi eszközeink, ter­vezői és kivitelezői kapacitásunk koncentrációjára van szükség. A koncentráltság vagy dekoncent- rálíság ügye a népgazdasági beru­házási tervek összeállításakor és a terv alapján juttatott eszközök tárcaszintű lebontásakor dől el. Az igények —érthetően — általában a lehetőségek előtt járnak. A ter­vek összeállítóinak és az eszkö­zöket szétosztó tárcáknak elsősor­ban a lehetőségeket kell számba venniük, és nem szabad engedni­ük, az egyébként többnyire jogos — de az adott időszakban teljesít­hetetlen — igények kényszerítő nyomásának. Ha a lehetőségekhez mérten túlzott igényeket nem fa­ragják le az eszközök szétosztása előtt, az élet — pl. a kivitelezés adott kapacitása —. úgyis reális keretek közé szorítja azokat. Csakhogy akkorra már a „túlfe­szített” program szervezetlensé­get, kapkodást szülhet a kivitele­ző apparátusban. Ez pedig az anyagi erő szétforgácsolódásához és további nehézségekhez vezet. Az értékhatár alatti (5 millió fo­rintnál kevesebb) beruházások helyzete és tapasztalata mutatja ezt legszemléletesebben. Ezeknek összegszerű aránya tavaly megkö­zelítette a teljes beruházások negyven százalékát. Közismert dolog, hogy az értékhatár alatti beruházások megvalósítási idő­normája egy év, amelyet csak úgy lehetséges betartani, ha az il­letékes főhatóságok a megvalósí­tás egy évén belül a beruházók rendelkezésére bocsátják a prog­ramban előírt eszközöket. Az erők szétforgácsoltsága miatt 1964-ben a szükséges összegnek átlagosan csak a felét biztosították a prog­ramkészítésre kötelezett értékha­tár alatti beruházásokra. A kö­telező egy év helyett tehát köz­pontilag, tárcaszinten „megter­vezték” a kétéves megvalósulást Ez az eszközök további szétapró­zódását Idézte elő. Az áthúzódott beruházások befejezésére ugyanis a tárgyév keretéből kellett eszkö­zöket juttatni, s ugyanakkor az új igények, új beruházások meg­kezdését sürgették, amelyekre a megkurtított összegekből nem jut­hatott annyi, hogy azokat határ­időre befejezzék. A terven felüli igények akadályozták az értékha­tár feletti nagy beruházások meg­valósítását is. Ahhoz tehát, hogy hatékonyab­bá váljanak beruházásaink, elő­ször is kevesebb beruházást ter­vezzünk a következő időszakra, hogy se anyagi erőink, sem a ki­vitelezők kapacitása ne forgácso- lódjék szét. Ehhez természetesen szükséges még az egyes beruházá­sok pontosabb, teljesebb és reáli­sabb megtervezése is. A második ötéves terv kezdetéig a beruhá­zási programokra általában az alultervezés volt a jellemző. Ke­vesebb pénzt kértek a beruházók, mondván: „csak elkezdhessük a munkát, befejezetlenül úgysem hagyják a felettes pénzügyi szer­vek.” Manapság inkább túlter­veznek, egyrészt mert, úgymond, úgyis lefaragnak a kért összegből, másrészt, mert 1963 végén megje­lent egy rendelet, amelynek alap­ján a beruházót és a tervezőt ju-

Next

/
Thumbnails
Contents