Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-12 / 9. szám
IMS. Január 12. 4 Ke4d ^Cúqqan alakul a Lakdihelqze.1 A mai adataik szerint mintegy hárommillió család él hazánkban. A statisztikai adatok szerint a lakások száma ugyancsak ennyi. Ha a két számot egymás mellé tesz- seük, úgy tűnhet, hogy a lakáshiány nem is olyan szorongató, mint az a mindennapi életben látszik. Természetes azonban, hogy es a látszat mégsem takarhatja el azt a tényt, hogy kevesebb lakás van a szükségesnél. Ha nemcsak a számokat vizsgáljuk, hanem a részietekre is figyelünk, észrevesz- ssük, hogy két tényező hatása érvényesül a legjobban. Ax egyik tényező: a lakosság áramlása a faluból a városba. A másik pedig a lakások minőségében rejlik. Gondoljunk csak saját megyénkre. Itt a hagyományos építőanyag évszázadokon kérész, tül a vertfal és a vályog volt Lakáskultúráról tulajdonképpen csak a felszabadulás után beszélhetünk, hiszen 1949-ben az ország lakásállományának 10 százalékában még konyha sem volt és mindössze 10 százalékában volt fürdőszoba. Eb még egy adat: a felszabadulás előtti lakások 50 százalékában petróleumlámpa világított. A megye kisipari termel6sz5vetkezeteínek 54 brigádja versenyez a szocialista címért A Békés megyei kisipari termelőszövetkezetekben három évvel ezelőtt jöttek létre az első olyan brigádok, amelyek • szocialista cím elnyerését tűzték célul. 1962- ben hét ktsz 27 brigádja választotta a műn ka versenynek ezt a magasabb formáját, majd 1903- ban további XI brigád kapcsolódott a mozgalomba, n a résztvevők száma elérte a 327 főt. Közben átszervezés és a versenyfeltételek kellő megalapozottságának hiányában 6 brigád feloszlott, melyek helyére azonban újabbak léptek. Jelenleg 483 fővel 54 brigád versenyez, melyek közül 13 megszerezte a megtisztelő címet, sőt közülük kettő már kétszeres szocialista brigád. A közeljövőben kerül sor 21 brigád elbírálására. Jobb későn ••• Az amerikai Iliands állalmiban nagy pompával ülte meg lakodalmát Charles Wem és Olivia Brown. Az eljegyzést még 1898- ban tartották, de azután 66 éven keresztül nem szánták rá magukat a „döntő lépésre”. Végül a 94 éves vőlegény kezdeményezte a házasságkötést. KM Budapesti Betonárugyár, Budapest, XXI., (Csepel) Rákóczi F. u. 289 azonnali belépéssel félvesz lakatos, autószerelő, csőszerelő szakmunkásokat, valamint betonélem. és mozaikOap- gyártáshoz férfi és női segédmunkásokat Felvételhez munkakönyv, MIL. lap és tanácsi igazolás szükséges. Munkásszállást biztosítunk. Jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportjánál. 4719 Általános tapasztalat, hogy a gazdasági és mozgalmi vezetők segítik a szocialista brigádmozgalom kibontakozását, fejlődését. A megyei kisipari szövetkezetek szocialista brigád vezetőinek nemcég megtartott tanácskozásán Lakatos Sándort, az Orosházi Lakatosipari Ktsz nagyszénás! részlegvezetőjét választották meg a szocialista brigádvezetők országos tanácskozására küldöttként. Lakatos Sándor brigádja kizárólag javító-szolgáltatással foglalkozik. A felszabadulás óta épült több mint félmillió lakás viszont nagyobbrészt korszerűen felszerelt és lakóinak kulturáltabb körülményt biztosit. Az elmúlt évek növekedésére és változására álljon itt néhány adat: 1949-ben az egész országban 2 millió 467 ezer lakás volt. 1964-re ez a szám elérte a 2 millió 949 ezret. A növekedés nyilvánvaló. És a félmillió lakás építése a következőképpen oszlik meg: Budapesten épült 8—10 ezer lakás, míg a többi vidéken. Megyénkben 1960- ban állami és magánerőből összesen 1618, 1963-ban 1545, 1964-ben mintegy 1600 lakás épült fel. Az ez évi tervek szerint további erőfeszítéseket tesz a kormányzat, hogy a lakásépítés ütemét tartaná lehessen. Megyénkben 1964-ben csak OTP-támogatássai több mint 700 lakás épült féL S várható, hogy ez a szám 1965-ben tovább emelkedik. A második ötéves terv összesen 300 ezer új lakás építését irányozta elő. Ebből körülbelül 70 ezer építése maradt az utolsó évre. Az ötéves lakásépítési program tehát az építőipar nehézséged ellenére is reálisnak bizonyult. Békéscsabai értelmetlenségek Néhány semmitmondónak látszó megyeszékhelyi értelmetlenségről lesz szó. Talán említést sem érdemelnének, ha nem rejtőzne mögöttük tanulság, amit azonban majd a végén vonunk le. A harmincnégyes számú csem\gebolt ö«- és ki járati ajtajának egyik oldalán a kilincs lejjebb van, mint a másikon. Naponta százával járnak ki-be a vásárlók, akiknek többsége — a szintkülönbség miatt — kilincs helyett az üres levegőbe markol, lendületes ajtónyitás, csukás közben. Emiatt hátbaveri őket az ajtőszárny vagy ha idejében elugra- nak, nagy csattanás- sál bevágódik, esetleg tárva-nyitva marad, s a közelben ülő pénztárosnő joggal veszi zokon, hogy a kedves vendég már megint a hátára zúdítja a hideget. Mondják, hogy más boltoknál is előfordul efféle „kiUncseltoló- dás”. Más apróság... A Széchenyi utca és a Derkovits sor találkozásánál a Széchenyi utcai járdával párhuzamosan futó, kővel szegélyezett virágágy udvariatlanul beleszalad a Derkovits sori járdába. A Megyei Könyvtár felől a Felsőkörös sor irányába igyekvő járókelő vagy átgázol a virágágyon — nyáron virágok pusztulnak a talpa alatt, máskor csupa sár lesz a cipője —, vagy kénytelen hirtelen az úttestre lépni, kitéve magát az elgázolás- nak. Mindössze másfél méterrel kellett volna előbb befejezni a köszegélyes részt ahhoz, hogy a gyalogjáró szabadon maradhasson. Hasonló problémával találkozik az ember a szökőkútjáról Ismert Március 8 téren. Ott a park tervezői, nyilván szépészeti meggondolástól vezettetve, figyelmen kívül hagyták azt az ősi járókelői szokást, hogy „semmi kerülőié, hanem egyenesen átvágni a terepen! Nos, a téren végigvezet egy széles, kényelmes sétány, de kerülővel. Belőle átlóban elágazik egy, melyen át hamarabb ér célhoz az arra járó, de ez az út oly kes- kenyre sikerült, hogy két szembejövő nem fér el. Udvariasan kikerülik egymást, ugyanakkor akaratlan barbársággal kénytelenek letaposni a pázsitot védő drótkerítésecskét, sőt magát a pázsitot és tnrágzás idején a virágokat. Mindez elkerülhető lett volna, ha ösvény helyett sétány szélességű utat építenek itt is. Örömmel hallottuk és olvastuk annak idején, hogy Erzsébethelyen (V. kerület), a téglagyárral szemben lévő emeletes bérház előtti hepehupás, törmelékes nagy udvart parkká szépítették. A lakók nagy része a szemben lévő gyárban dolgozik, oda megy és onnan tér haza. Természetesen a legrövidebb utat választja, azt, amelyik az üzem kapujától a bérház kapujáig vezet. A kerttervezők azonban erről megfeledkeztek és csak kerülővel, vagy a gyepen taposás árán jut célba a parkon át a járókelő. Befejezésként a város belsejében lévő Knézich utca sorompójáról valamit. Ez az évek óta az utcát deréktól le. és fel elzáró tákolmány céltalanul, értelmetlenül rozsdásodik ott, lakattal zárva és akadályozva a járműforgalmat. Állítólag azért létesítették valamikor, hogy legyen egy utca a belvárosban, ahol veszélytelenül játszhatnak a gyermekek az úttesten. Ám a mind élénkebbé váló közlekedés korában a megyeszékhely szívében értelmetlen dolog lezárt sorompóval bosz- szantani a bútort, tüzelőt, építőanyagot vagy utast szállító jármüvek vezetőit. Most következnék mindezek alapján a tanulság levonása, ezt azonban az olvasóra bízzuk. — huszár -=• 7. — Hát azt éppen lehet, — mondta méltóságteljesen Polu- hin. Levette bundáját, mely alatt egy jól szabott drapp öltönyt viselt. Ujjaival megpödör- te bajuszát, majd lassan, fontoskodva megindult a halászkunyhók felé. Hogy ott miről beszélt az asszonyokkal, azt nem tudni, de tény az, hogy visszafelé jövet már az asszonyok kísérték. A raktárhoz érve azt mondta nekik: — Polgártársnők, most a kezükben van az építkezés: lesz belőle valami vagy sem. Cement nélkül pedig nem lesz. — Ne siránkozz, elég volt belőle! — kiáltott Poluhinra egy éltes asszony. — Inkább mondd meg, honnan és hova vigyük. Nélküled is menni fog — mondta, és elnevette magát: — Csak a tréfa kedvéért hagytunk az építkezésről beszélni. Azt hiszed, nem tudunk róla? Van rádiónk is. Majd nekiláttak és serényen dolgozni kezdtek, vitték a zsákokat a szánhoz. Poluhin és a raktárvezető is beálltak. Közben Poluhin megkérdezte Lju- tyíkovot: — Hát ön, fiatalember? — Nekem nem lehet. Még vissza is kell vezetnem a gépet. Poluhin elhallgatott, de olyan elítélően nézett Ljutyikovra, hogy azt bántotta. A sofőr mégsem szólt, hadd gondoljanak róla csak rosszat. Persze a gépet vissza is kellett vezetnie, és nem ÉSZAKI TÖRTÉNET f ORDÍTOTT A: SASS ATTILA fáradhat el, mert erőtartalék nélkül éppúgy nem lehet nekivágni egy ilyen útnak, mint tartalékalkatrészek nélkül. Mindezek mellett Ljutyikov lenézte a kétkezi munkát, a technika elárulásának tartotta. Műszerész-hiúságát sértette mindig, ha nem tudott az embereknek technikai segítséget nyújtani. Egy alkalommal, sok napos hóvihar után, amikor az építkezés emberei elindultak a hófúvás eltakarítására, és nem baltával, hanem motoros fűrészekkel vették fel a harcot a hóval, Ljutyikov két napon át dolgozott, és élvezte az új alkalmazást nyert technika hatalmát. Épp így volt, amikor a múlt évben a váratlan áradás leszakította a vasszerkezettel megrakott bárkát a köteléről, és az egy víz alatti sziklához csapódva elsüllyedt. Megállapították a bárka pontos helyét, majd helikoptert hívtak segítségül. Ljutyikov volt az, aki könnyűbúvár-öltözetben — a bárka nem mélyen feküdt — ereszkedett le a bárkára. Drótkötéllel hozzákötötte a leeresztett horoghoz, és a helikopter partra emelte a fontos vasszerkezeteket. — Na Ljutyikov, te ezer tonna vasat egyszerre felemeltél, tisztábban Vlaszovnál — tréfálkoztak vele később a telepen. — Mutasd az izmaidat! — Az izom itt nem sokra megy, a technika a lényeg — vágott vissza Ljutyikov. _.A fgrdén megtámasztott deszkán Ljutyikov a szánhoz vonszolt két hordó üzemanyagot, feltöltötte a gépet, vitt egy nyaláb tűzifát, és szétrakta a cementes zsákok közé. H* valami baj történne az úton, jobb egy kis tűz mellett megmelegedni, mint a forrasztólámpánál. A tundrában nem sok tűzifát lehet találni — ami fa van, az apró, elcsökevényesedett, a fagytól nem tud sem gyökeret ereszteni mélyre, sem felfelé nőni. Ljutyikov bekapcsolta a motort és hallgatta zúgását, majd előszedte és ellenőrizte a tartalékeszközöket tartalmazó dobozt. Ilyen hidegben könnyen megrepedhet valamilyen fontos alkatrész, mert a fém alacsony hőmérsékleten törékennyé válik. Ezért nem szabad hirtelen melegíteni sem, mert hajszálrepedések keletkezhetnek benne. Leakasztotta a vonatról a szánt, elindult lassan a raktár körül, és kihajolva a kabinajtón figyelte, zörögnek-e a görgők? Amikor visszatért, a szánt már megrakták, és gondosan letakarták az újnak látszó ponyvával. Poluhin vörös, de boldog arccal, fénylő, zsíros orral rohant a halászasszonyok után, és kacagva kiabálta: — Idős és öreg vagyok már! Mint a nagyapátok akarom megköszönni. Na, gyertek ide gyorsan, míg jó kedvem van! (Folytatjuk)
