Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
Vasárnap M65. január 10. CSALÁD-OTTHON GYERMEKSORSOK Nem csupán azért látogattuk meg a remetei gyermekotthont, hogy mégnézzük, vajon hány gondozott maradt ott a téli, karácsonyi ünnepekre, akik sem szülőkhöz nem térhettek haza, sem kegyes meghívásra, jólelkü családoknál' nem érezhették a karácsony bennsősé- gesebb, szükebb körű ünnepét. Nem csupán ezért látogattunk ki ebbe a gyermekotthonba, hanem főleg azért, hogy kik azok, akik a legcsaládiasabb ünnepeket is az egész nemzet nagy családja jóvoltából, ebben a szép intézetben töltik. Nem sóik gyermek maradt itt az ünnepekre, de úgy láttuk rajtuk, jól érzik magukat. Szépen, fegyelmezetten, ' de nem unatkozva játszottak klubszobájukban, s mikor megtudták, h-ogy újságírók vagyunk, rögtön koránk sereglettek. — Engem tessék megírni — harsogta túl valamennyiük hangját egy kis vaskos, erős srác, Kovács Gabi. — Miért téged? — néztünk rá. —; Mert én vagyok a legroszszabb az intézetben. Derültünk ezen egy jóízűt, a későbbiek során azonban, amikor egynéhány gyermek sorsának, eddigi életútjának mélyebb okait kutattuk, lassan lehervadt arcunkról a kezdeti vidámság. Megvártuk, még megszoknak bennünket, hogy ott vagyunk, megvártuk, míg újra., élik rendes életüket, folytatják a félbemaradt játékot. Feltűnt egy szomorú, a többieknél idősebbnek látszó leány. — Én nem vagyok már az iijtó-. zet lakója, de hosszú ideig öltem itt, most az ünnepekre idelátogattam. .Szegeden tanulok mester, séget — kezdi Rózsa Mária. Nézzük! feltűnés nélkül ezt a szomorú arcú tizennyolc éves kislányt.; Észreveszi. Zavarában a jobb karjával átölel és magáihoz húz egy kisgyereket. Nincs nékünlc senkink. , Édesapám harmincnyolc éves korában öngyilkos lett. Nagyon beteges volt,, nemr remélt gyógyulást, a kútba ugrott. Azért is jöttem most vissza, mert itt van a kis- öcsém — int a Tejével a fiúra — s őt is meglátogatom. Édesanyámra öten maradtunk gyerekek, ő sem sokáig élt, s így maradtunk mi magunkra. — Én nem is emlékszem édesanyámra, nem tudom milyen volt — néz fel nővérére a fiú, , "^alálotora újra kiválasztunk két kislányt. Véletlen, hogy szintén testvérek. Vámos Éva 13 éves, s g kishúga, a kis szemüveges Ildikó. Vidámak, derűsek, mosolygósak, s bár amit elmondanak, közel sem lélekemelő, a mosoly nem tűnik él az arcukról. Apa Svájcba disszidált ötvenhatban, semmit nem tudunk róla. Ötéves voltam, amikor utoljára láttam — megvonja a vállát, s mosolyog Éva. — És édesanyátok? — Öt mindenhonnan kitiltották már, mert olyan volt... — s csak mosolyognak. Talán azért, mert nincs konkrét véleményük á családi életről? Vagy azért, mert ez a gyermekotthon olyan jó hozzájuk? — Az utóbbira feltétlenül igennel kell válaszolnunk. Ebédhez jeleznek a naposok. A felszolgálók is közülük kerülnek ki. Kötényben, szakács-sipkával ügyesen, fegyelmezetten, felnőtte, sen mozognak. Ez már nem játék. Ez valóság. Az ebéd á nap felezőjében történik, s mindig van valami ünnepélyessége, szertartásossága. Szükséges hozzá kis formaság, külsőség is: nyugodtab- ban fogyaszthatja az étkező, s egészségesebb is így. Jó az ebéd, és sok: tejfeles krumplileves, tó róspalacsinta. Eszegetnek csendben, fegyelmezetten. Elég sokan hagynak a tányéron. Lopva nézzük őket isimét, s a szemünk meg. akad egy Ms szőke fiún, aki bár, ötödmagával ül egy asztalinál, mégis valahogy túlságosan magányosnak látszik. Mintha valami lát- hatatlan krétával elkerítették volna a többitől. Bal kezével átöleld a tányért, jobb kezével be-d leszúrja a vállát egy falat pala-t csín tálba és lassan, gépiesen, soká-! ig rág, mielőtt lenyelné a falatot Utána megint el kell telnie egy Ids időnek, mintha valaki felrez- zemtené, hogy újra a tányér felé; forduljon. Megvárjuk még befejezd ebédjét, s aztán félrehívjuk. — Augusztus 20 óta vagyok én itt — mondja, s- aztán elhallgat A szomorúság egy pillanatra sem tűnik el az arcáról. — Apukád van? — Igen. Telepvezető Gyulán. Csak tétssak tudni, apukám újra megnősült, és a >■ mostoha anyukám házában laktunk, ott • pedig -ő parancsolt, és ... — Értjük.; — & édesanyád? — Ö a harisnyagyárban dolgozott, és most az idén volt az, hogy édesanyám nem ment haza, hanem a kocsmába és aztán a gyárból is kidobták... (Nagyokat nyelünk, ahogy kérdezzük.) — És mi leszel, ha megnősz? — Nekem nem hiányzik édesapám, mert ő nagyon sokszor megvert. Édesanyámat két hónapja meglátogattam, kildsért az állomásira, adott tíz forintot és azt mondta, meglátogat. De hát nem látogatott még meg... — Mi szeretnél lenni, hogyha megnősz? — Azt álmodtam a múltkor, hogy játszottam az udvaron, s akkor a' többiek kiabáltak, hogy gyere, szaladj Andris, itt van az anyád és el akar vinni!!! — De hát felébredtem. Most már, ha álmodok is ilyeneket, nem hiszek benne, mert álmomban is tudom, hogy csak álom. — Édesanyám azt mondta még, hogyha kap lakást, akkor! biztosan hazavisz engemet, — És mi leszfei, hogyha felnősz? — Én akkor majd asztalos leszek és az ágyamat is be tudom már vetni, mert már én ötödikes vagyok és 4,4-es a tanulmányi átlagom. Elköszönünk a kis Andristól meg a többiektől. Kellemes' ünnepeket kívánunk egymásnak. Űfc biztosan megköszönik népünknek, amiért naponta 44 forintnyi ellátást kapnak, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt, hogy még a tányérukon maradjon is ebéd után egynéhány falat. De azért azt nem tudjuk elfelejteni, hogy egy M- csit sóvárogva néztek utánunk, amiért mi az ünnepeket otthon, a szükebb családi körben tölthetjük él. Még azzal sem menthetjük magunkat — s az ő hoZzátar-, tozóik —, hogy azért az ünnepein: .«szüffl&foé.:-jutottak.- - ( Tanyák Ferení Hol van a „földi paradicsom"? Expedíció járt az indiánok „földi paradicsomában?. Az expedíció az indiánok között elterjedt legendából indult ki, amely úgy írja le az „ígéret földjét”, mint ahol „a mezők mindig virágoznak, a fák mindig gyümölcsöt teremnek, a vadállatok nem bántják > a madarakat, szarvas és puma békében megfér, az eső akkor hull, amikor a föld szomjazza, nincsen betegség, a nők mindig szépek, a férfiak erősek, a források langyos vize örök ifjúságot biztosít”. E legenda alapján elindultak a Moa-folyó mentén, áthaladtak az azonos nevű hegységen, és végül Brazília legnyugatibb vidékén, a perui határ közelében, a leírással csaknem megegyező szépségű területre találtak. Egyebek között magnószalagra vették az uirapuru madár énekét, amelyet a bennszülöttek „Isten dalának” mondanak. SZÁNKÓZÁS Magas dombról mélybe csúszni ■jaj, de. nagyszerű! Míg a szánkón vidáman cseng egy kis csengettyű. tó Porzik a hó mint a felhő a szánkó nyomén, szebb, jobb játék szánkózásnál lénce ts már testén Gyertek fiäk versenyezzünk, domb aljárt a eél! Repülnek a tied sz&nkok, akárcsak a szél!. 1. Január utolsó napjaiban, mint minden esztendőben, az általános és a középiskolák pedagógusai félévi mérleget készítenek a reájuk bízott Ms- és nagydiákok munkájáról. Bár a félévi bizonyítvány- osztás már mentes a riasztó külsőségektől — mert az ellenőrző füzet erre a célra nyomtatott lapjára kerülnek „csak” a félévi érdemjegyek —, a várakozás mégis kedves feszültséggel tölti el a diákot és a szülőt egyaránt... Igen, kedves, kellemes feszültséggel ... és nem izgalommal, riadalommal! Ha a szülő nem mulasztotta el a szülői értekezleteket látogatni, sőt olykor megkereste a pedagógusokat, rendszeresen figyelemmel kísérte az ellenőrző füzet bejegyzéseit, ha a diák becsületesen, óráról órára készült, — akkor izgalomra semmi ok. Annál kevésbé, mert az eddigiekkel szemben egy új érdemjeggyel is találkozunk: a szorgalommal. A magatartás mellett a szorgalom szempontjából történő minősítés reálisabbá, világosabbá teszi a diák munkájának értékelését. A szülő számokban kifejezve láthatja, hogy gyermeke az esetleg közepes (3) érdemjegyeit teljes „erőbedobással”, példás szorgalommal érte-e el, vagy „hanyag” (2) -zorgalmi jeggyel. Ez utóbbi esetben, bizony nagyon megérdemli a gyermek a dorgálást, a szidást. De ne álljunk meg itt. A szorgalom tágabb értelmezésben következetességet, kitartó munkabíKözeleg a félév rást jelent, •; türelmet, megfontoltságot, önbecsülést és elsősorban helytállást, munkaszeretet tartalmaz. Tehát, ha valahol hiba van a szorgalommal, akkor ez abból adódhat: a szülői ház nem tett meg mindent az óvoda, az iskola hivatásos nevelődnek segítésében, hogy a gyermek következetessé, megfontolttá, munkaszeretővé váljék... „És mi történik akkor — kérdezte az egyik szülő —, ha gyermekem példás szorgalommal is csak közepes, vagy csak elégséges osztályzatokat tudott a félév során összegyűjteni?” Hát bizony itt már nehezebb esettel állunk szemben. A gyermek szorgalmas volt, minden igyekezetével a tanulásnak szentelte erejét... és mégis! Valószínű, hogy ez a Ms- ’ónv, vagy fiú értelmi képességeit teMntve, a későbben érők közül való. Kicsit még nehéz a felfogása, az emlékezőtehetsége sem túl fejlett, — de a példás szorgalom, ez az új érdemjegy azt mutatja, hogy azért rendes, becsületes ember Ifesz belőle, és az életben — ha nem is vezető poszton —, de jól megállja majd a helyét. A világért sem szabad szidni, korholni, fenyíteni, legfeljebb csak buzdítani és vigasztalni kell. Nincs aggodalomra ok akkor sem, ha a szorgalom 4-es, és az általános eredmény is ekörül mozog. Különösen szépek azok az értesítők, amelyekben a példás magatartási és szorgalmi osztályzatot ötösök, jelesek követik. Bán itt nem árt az iskolai munka mellett még másfajta szellemi tevékenységgel (szakköri munkaä nyelv, zene, tanulás, rendszeresebb olvasás) „leterhelni” a gyereket. Akkor sincs aggodalomra db, ha az ötösök előtt négyes szorgalom-osztályzat éktelenkedik. De ekkor «világosan meg kell magyaráznunk, hogy az ötösöket csak példás szorgalommal lehet megtartani. Az ilyen Mtűnő értelmi képességű gyermekeket általában nem túlságosan nehéz következetességre, kitartó munkára, s általában szenvedélyes munkaszeretetre nevelni. A szülői ház és az iskola kapcsolata akkor jó, ha a félévi jelzések nem okoznak megdöbbenést otthon. De fordítsunk időt arra, hogy az egyes tárgyak érdemjegyeit a szorgalom minősítésének nézőpontjából is elemezzük. Egészen odáig, amíg a gyerekkel közös nevezőre nem jutottunk a megállapításokban és a további tennivalók pontos megfogalmazásában ... Mert csak így biztosíthatjuk a külsőségeiben is ünnepélyes, a továbbhaladás szempontjából rendkívül fontos, — s remélhetőleg a félévi értesítőnél sokkal szebb év végi bizonyítványt ... Kolozsvári Gyuia
