Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
IKS. január 10. Vasárnap Érdemesbe munkahelyet 'cserélni? A legutóbbi években nőtt a munkaerővándorlás száma. Okkal, ok nélkül évente sok ezren keltek útra, s elindultak „szerencsét próbálni”. Cókmókjuk a munkakönyv és a reménység: „ott talán jobb lesz”. Mit is értettek ezen a homályosan megfogalmazott félmondaton? Magasabb keresetet, jobb munka- körülményeket, gyors előmenetelt, olykor talán lakást? S mit kaptak a valóságban? Némelyeknek sikerült ezt vagy azt elérniük, de a zöm csak figyelmeztető tapasztalattal lett gazdagabb. És mindezért elhagyták a mestert, aki bevezette őket a szakma rejtelmeibe, a barátokat, a begyakorlott munkát és sokszor az otthont is. Elindultak az albérletek — jobb esetben a munkásszállók felé. A közgazdászok megközelítő számításai szerint egy ember „váltása” — ki- és belépése — az iparban átlagosan 5490 forint, az építőiparban 1919 forint értékű termeléskiesést okoz. E népgazdasági ágakban évenként mintegy kétmilliárd forintot jelentett a nagyszámú munkahelyváltoztatások miatt. A vándorlások által előidézett munkaidőveszteség — óvatos számítások alapján — megfelel 12—14 ezer dolgozó egyévi munkaidejének. Ezzel az erővel kétmillió tonna szenet lehetne bányászni, 70 ezer darab televíziót vagy 20 ezer darab motorkerékpárt lehetne gyártani. A vándorlók több mint ötven százaléka 16—26 éves fiatal. Ezeknek a fiataloknak bizonyítani kellene, életet, jövőt alapozni. Beilleszkedni az üzembe, megtalálni helyüket a társadalomban, családot alapítani. De vajon így lehet? Egy év alatt három gyárban, és mindenünnen rossz szájízzel elköszönni? Az új műhelyben — érthetően — nem barátok fogadják az újonnan munkába állókat, más a hangulat, más a hang. Lesik, kritizálják a munkáját, a mozdulatait, a szavait. Ha nem találja meg a hangot, esetleg társtalan marad. A keresete is kevesebb, mert meg kell tanulni az új munkát, meg kell szokni az új helyet. Az elemzések szerint az első hónapban az új munkásoknál a termelékenység átlagosan 25—30 százalékkal kevesebb a korábbinál és csak a negyedik hónap végén érik el az eredeti teljesítményt. Ennek megfelelően alakul természetesen a keresetük is. Tehát nemcsak a népgazdaság fizet rá a könnyelmű helycserékre. És ehhez jönnek még — amikről a legtöbben csak késve értesülnek: a meggondolatlan kilépéssel járó jogi következmények. A Munka Törvénykönyv új rendelkezései szerint az, aki kilép, elveszíti munkaviszonya folyamatosságát, nem kap jubileumi jutalmat, újra kezdheti gyűjteni szabadságához az éveket, s egy éven belül az új üzem minden indoklás nélkül felmondhat neki. Hat hónapig nem jár neki szabadság, nem kaphat ennyi ideig munkaruhát, és személyi alapbére sem lehet magasabb, mint amennyi előző munkahelyén volt. Egy év után szerez jogot kedvezményes üdülésre, természetbeni juttatásra es betegállomé nya esetén csak 65 százalékos táppénz illeti meg. Ha nem várja be a felmondási időt, egyik pillanatról a másikra kilép vagy ha a társadalmi tanulmányi szerződésben meghatározott idő előtt megszünteti munkaviszonyát, vagy ha ugyanabban az évben kétszer, vagy még többször, vagy a következő esztendőben akárcsak egyszer is felmond a jogszabály szerint úgy kell kezelni, mint akit fegyelmi úton bocsátottak el. Mit jelent mindez? Megszakad a munkaviszony folyamatossága, egy éven belül a dolgozót indoklás nélkül el lehet bocsátani új munkahelyéről, egy évig nem kereshet többet, mint előző évi átlagkeresete volt, ugyancsak ennyi ideig nem kaphat munkaruhát, rendes szabadságra csak egy esztendő után van joga, két évig nem kaphat nyereségrészesedést és egyéb juttatást, sőt: a továbbtanulás esetére biztosított útiköltségtérítésben, tanulmányi munkaidőkedvezményben és a tanulmányi szabadság idejére munkabérben sem részesülhet. A vándormadarakat sújtják ezek az intézkedések. Azokat az embereket, akik bomlasztották a fegyelmet és a nemtörődöm felfogást vitték magukkal. Ha tudják, milyen jogokat veszítenek, akkor jobban meggondolják, szaladjanak-e azonnal a munkaügyi osztályra vagy vállalják a nehezebb, de végerediményben az ésszerűbb feladatot: bebizonyítani, hogy érdemesek a munkahely, a dolgozó társak megbecsülésére. Ehhez a törekvéshez segítséget nyújt az új rendelet. Kimondja: „A kilépő dolgozók esetében kétévi, a fegyelmi úton elbocsátottak esetében pedig háromévi folyamatos munkaviszony után teljes rehabilitációt kell biztosítani”. Ennyi idő eltelte után a dolgozó minden jogát visszanyeri — ha kiemelkedően dolgozik, akkor a szakszervezet és a munkahelyi vezető együttes javaslatára ezt az időt meg is lehet rövidíteni —, sőt, kérelmére minden korábban figyelembe nem vett munkában töltött idejét is beszámíthatják, így visszanyerheti jogát a ledolgozott évek után járó pótszabadságra és jubileumi jutalomra. Mindezek ismeretében újra felvetődik a kérdés: érdemes-e munkahelyet változtatni? A válasz egyértelmű a népgazdaság, a társadalom és az egyén szempontjából is: nem. Dolecskó Kornélia Módosult a közlekedési vándorkiállítás időpontja Hétfő délelőttöt szerda estig tekinthető meg a kiállítás a békéscsabai vasútállomáson Lapunkban hírt adtunk arról, hogy a Közlekedéstudományi Egyesület békéscsabai szervezetének szervezésében a KPM Műszaki Fejlesztési és Közlekedéspolitikai Főosztálya január 8-tól 11-ig vándorkiállítást rendez a a békéscsabai vasútállomáson. A kiállítást azonban — a főosztálytól kapott tájékoztatás szerint — technikai nehézségeik miatt nem tudták január 8-án megnyitni. Ezzel együtt közöLték, hogy a vándorkiállítás anyaga, amely 2 négy- engelyű, e célra átalakított vasúti kocsit foglal el, hétfóre Békéscsabára érkezik. Így a kiállítás időpontja módosul, s az érdek, lödők hétfőn délelőttől szerda estig tekinthetik meg a vándorkiállítást a vasútállomásion. Az Egyesült Államok felülvizsgálja Indonéziának nyújtandó segélyprogramját Január 15-én bezárják az indonéz missziót Államokat, hogy felülvizsgálja Indonéziának nyújtandó segélyprogramját. John Tower szenátor törvényjavaslatot terjesztett az. amerikai szenátus elé, sürgetve a gazdasági vagy katonai segélynyújtás meg- , szüntetését mindazon államok számára, amelyek „aláaknázzák i az Egyesült Államok tekintélyét és külpolitikáját”. Szombaton a malaysiai hadügyminisztérium szóvivője szerint a malaysiai erők újabb indonéz partraszállási kísérletet hiúsítottak meg Johore állam déli partvidékén. A szóvivő szerint tíz személyt foglyul ejtettek. (MTI) Francia hangok az NDK elismeréséről Indonézia ENSZ-képviseleténél folynak az előkészületek az elutazásra. Jól tájékozott ENSZ-körók- ben úgy tudják, hogy legkésőbb január 15-én az indonéz missziót bezárják. Palar, Indonézia fő ENSZ-dele- gátusa szombaton útban hazafelé, elutazott Tokióból. Ezúttal sem nyilatkozott országa döntéséről. Az ENSZ-titkárság szóvivője pénteken megismételte, hogy Indonéziát a világszervezetből való kilépése írásbeli bejelentésének megérkezéséig tagállamnak tekintik. U Thant főtitkár befejezve üdülését Puerto Ricó-bah, kijelentette az újságíróknak, ha Indonézia ki akar lépni az ENSZ-ből, a világszervezetnek ehhez hozzá kell járulnia. Bár semmiféle szabály vagy rendelkezés erre vonatkozólag nincs, mindamellett egy tagállam döntését figyelembe, kell venni és tiszteletben kell tartani — mondotta. Indonézia döntése az ENSZ-ből és szakosított szerveiből való kilépésére arra készteti az Egyesült Párizs Franciaország a pénteken Berlinben aláírt megállapodás értelmében ez évben mintegy 80 százalékkal növeli kereskedelmi forgalmát az iNDK-val. Az áruszállítások keretét mindkét oldalon 110 —110 millió frankra emelték az eddigi 62 millió helyett. Párizs nem hátrált meg a nyugatnémet sajtónak Franciaország és az NDK gazdasági kapcsolatai ellen indított támadásai elöl. Franciaországban illetéktelennek tartják bonni körök beleszólását Franciaország külkereskedelmi politikájába. A francia sajtó rámutat, hogy valamennyi NATO- ország kereskedik a Német Demokratikus Köztársasággal és ma-, ga az NSZK is lényegesen nagyobb forgalmat bonyolít le keleti szomszédjával, mint Franciaország. A francia közvélemény nemcsak a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését helyesli, hanem egyre szélesebb körben követeli, hogy Franciaország ismerje el a két Németország létezését. A Le Monde szombati számiban Jacques Dauer, a Haladás Frontja nevű mozgalom elnöke száll síkra a német kérdés reális megítélése mellett. A De Gaulle híveként ismert politikus rámutat, hogy bonni kormányköröknek a „keleti területek” visszacsatolását követelő provokatív nyilatkozatai szöges ellentétben állnak az egykori négy megszálló nagyhatalom közösen megszabott politikájúval. A cikkíró a továbbiadban kifejti, itt az ideje, hogy Franciaország húsz évvel a háború befejezése után fontolóra vegye az NDK „tényleges elismerését”. Az európai realizmus megköveteli, hogy tudomásul vegyük egy húszmillió lakost számláló egységes terület létezését. Egy „rekord” — és háttere — Kelet—Nyugat herenhedelme — 1964 a kelet—nyugati kereskedelem rekordéve lesz. Az esztendő persze már véget ért. Mégis helyes a )rlesz” szó alkalmazása. Hiszen a végleges mérlegek az egyes országok viszonylatában is csalk hetek múlva készülnek el, s hónapok is elmúlhatnak, amíg teljes részletességében ismerjük az év nagy kelet—nyugati „számláját”. A kereskedelem fejlődésének természetesen megvan a maga ritmusa. A rekordot így a végső számla nélkül is meg lehet állapítani — a félévi elszámolás alapján. A dollárban számoló ENSZ- statisztika kimutatta, hogy ez év első felében a Szovjetunió és az európai szocialista országok 1773 millió dollár értékű árucikket exportáltak a tőkés országokba — 200 millióval többet, mint a megelőző esztendő első felében. Az onnan származó behozataluk a fed évben 1300 millió dollár volt. Ez azonban már nem több, mint 1963 első hat hónapjában. Az exportot és az importot összeadva, a külkereskedelem egésze tehát rekorddal kecsegtet. (A második fél esztendő ugyanis a tapasztalat szerint még „erősebb” az első hat hónapnál.) A számszerű „rekord” mellett azonban ez a négy egyszerű és alapvető számadat azt is mutatja, valami baj van azzal az egyes nyugati körökben még mindig hangoztatott kifogással, amely azzal hessegeti el a kelet—nyugati kereskedelem problémáinak érdemi megközelítését, hogy a szocialista országokból „nincs mit behozni”. A számok azt mutatják, hogy a szo-cialisita országok 1964 első fél évében 400 millió dollárral több árut adtak ,eü a tőkés piacokon, mint amennyit onnan vásároltak. nalk. Jelzik, hogy a „rekord” csak viszonylaSos. Az eredmények a múltnál nagyobbak, de a lebetőséhidegháború nevében minimálisra akarta korlátozni a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatokat. E politika logikája természetesen továbbra is az Egyesült Államokban érezteti hatását a legdurvábban: a világ legr^gyobb tőkés országa 1963-ban kisebb kereskedelmet bonyolított le a szocialista országokkal, mint Norvégia és Dánia. Ebből következik természetesen az is, hogy a kelet—nyugati kereskedelem igazán döntő fordulata voltaképpen csak az amerikai kereskedelempolitikai álláspont megváltozásával képzelhető el. A jelek szerint 1965 második felében a vezető tőkés ipari országok közös konferenciát is tartanak majd az Egyesült Államokkal a kelet— nyugati kereskedelem problémáiról. vezőbb képet mutat. Az európai szocialista, államok mennyiségi szempontból legfontosabb tőkés geknél kisebbek. A kelet—nyugati kereskedelem még mindig csak kereskedelmi partnere a gazda- néhány százaléka a világkereske- ságpolitikailag legaktívabb, leg. delemnek. Ez az elmaradás to- mozgékonyabb Közös Piac. Ma- vábbra is annak az „emberi poll- gyarország és Csehszlovákia tőkés tikának” az utóhatása, amely a forgalmának mintegy felét, a A vézető nyugat-európai tőkés A számok tehát ebben az érte- országok kereskedelme az euró- lemben politikai ítéletté is vál- pai szocialista országokkal már sokkal reálisabban alakul és ked-
