Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-09 / 7. szám

065. január 9. 2 Szombat Kádár János fogadta a japán nagykövetet Kádár János, a Magyar Forra­dalmi Munkás—Paraszt Kormány elnöke pénteken bemutatkozó lá­togatáson fogadta Ken-Ichiro 1 Syoshida-t, Japán magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. (MTI) Chile diplomáciai kapcsolatai iélesíl öt szocialista országgal Santiago A chilei külügyminisztérium csütörtökön bejelentette, hogy Chile nagyköveti szinten diplomá- j dai kapcsolatot létesített Len-, gyelországgal és felkívánja venni a diplomáciai kapcsolatot Ma­gyarországgal, Bulgáriával, Cseh­szlovákiával, valamint Romániá­val is. (MTI) Lázadás a görög kormánypártban Athén A görög kormány csütörtökön minisztertanácsot tartott, miután a kormányon lévő Centrum Unió Párt 14 tagja Szawasz Papapoli- tisz vezetésével nyilatkozatban közölte a képviselőház elnökével, hogy kilép a Centrum Unió Párt­ból és pártonkívüli képviselőként kíván tovább működni. A „láza­dás” kormánykörökben súlyos ag­godalmakat keltett. Papandreu miniszterelnök közölte a minisz­tertanáccsal, hogy amennyiben a párt elveszíti többségét a parla­mentben, ez nem csak a kormány megbuktatását, hanem a parla­ment feloszlatását Is maga után vonná és ebben az esetben új vá­lasztásokat kellene kiírni. A Centrum Unió Párt nem léphet koalícióra a Nemzeti Radikális Unió Párttal — mondotta Pa­pandreu. (MTI) fl francia szakszervezete* * ultimátumot intéztek a kormányhoz Párizs A francia közéleti és állami al­kalmazottak szakszervezeteinek képviselői pénteken tanácskozást tartottak a párizsi munkásház­ban. A megbeszélésen a közalkal­mazottak sztrájkmozgalmának folytatásáról volt szó. A szakszervezetek megállapod­tak: a tárgyalások azonnali meg­kezdésére szólítják fel a kor­mányt. Ha a kormány képviselői nem ülnek le a tárgyalóasztalhoz, vagy a megbeszélések eredmény­telenül végződnek, a közalkalma­zottak és az állami üzemek dol­gozói január végén — valószínű­leg 26-án és 27-én — újabb 48 órás sztrájkba lépnek. (MTI) Tömeggyűlés Dj akartában Az indonéz fővárosban Sukarno elnök tömeggyülésen tájékoztatta a lakosságot az angolok fokozott katonai intézkedéseiről és kérte támogatását az imperialista ve­széllyel szemben. A tömeggyúlés tízezer résztve­vője határozatban foglalt állást Sukamo elnök mellett és támo­gatta azt a döntését is, amelynek értelmében Indonézia kivált az ENSZ-ből. (MTI) A Podgornij vezette küldöttség Izmirben Párizs dollárcsatába kezdett Namik Sentürk, Izmir kormány­zója január 7-én este vacsorát adott a szovjet parlamenti kül­döttség tiszteletére. A kormányzó, miután üdvözölte a szovjet vendégeket, megelége­dését fejezte ki amiatt, hogy a két ország közeledése megfelel Kemal Atatürk — a Török Köz­társaság megalapítója — ismert alábbi elvének: „Békét az ország­ban — békét az egész világon.” N. V. Podgornij, a szovjet par­lamenti küldöttség vezetője, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagja válaszolva az üdvözletre, hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség törökországi tartózkodása már hozott eredmé­nyeket. „Tettünk néhány lépést előre a két ország közeledésének A KGST ajánlásának megfe­lelően a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság Állami Tervhiva­talának képviselői IV'# zkvában január 4-től 7-ig tanács..ozást tar­tottak a két ország 1966-tól 1970- ig terjedő időszakra vonatkozó népgazdasági tervének egyezteté­séről. E tanácskozás eredményeként útján. De ez csak a kezdet. Fel­adatunk az — és véleményem szerint ennek megoldása még előttünk van —, hogy mindenek­előtt kölcsönös megértést teremt­sünk országaink között.” A kereskedelmi kapcsolatokról szólva Podgornij a következőket mondotta: „a kereskedelmi kap­csolatok fejlesztése megfelelne a közös érdekeknek. A kereskede­lem — képletesen szólva — híd a barátság, a béke és a jószom­szédi viszony felé... Üj oldalt kell nyitni a szovjet—török kapcsola­tok történetében. Nincs közöttünk semmi olyan akadály, ami gátat vethetne az igazi baráti kapcso­latok megteremtésének.”* Podgornij a török népre ürí­tette poharát. (MTI) Pjotr Lomako, a Szovjetunió Mi- niszertanácsának elnökhelyette­se, az Állami Tervbizottság elnö­ke és Stefan Jedrychowski, a Len­gyel Állami Tervhivatal elnöke jegyzőkönyvet írt alá. A tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy a közeljövőben köz­leményt adnak ki tárgyalásaik eredményéről. (MTI) * Szerdal párizsi jelentés sze­rint a francia kormány bejelen­tette, hogy a frank fedezetéül szolgáló mintegy ötmilliárd dol­lár négyötöd részét a jövőben aranyban kívánja őrizni, s el­határozásának végrehajtását azonnal meg is kezdi: már ez év első negyedében 300 millió dol­lárt vált be aranyra. A beje­lentés az egész angolszáz poli­tikai és pénzügyi világban óriási felzúdulást váltott ki, hiszen va­lóban nem kevesebbet jelent, mint nyílt támadást a dollár ér­téke és stabilitása ellen. Ismét bebizonyosodott tehát, hogy nagyon sok húrja van De Gaulle tábornok amerikaelle- nes hangszerének, és a francia— amerikai ellentétek nem a napi politika felületi tünetei, hanem s nyugat-európai és az amerikai monopoltőke állandósult harcá­nak látható jelei. Köztudott, hogy az Egyesült Államok gazdasági életének egyik krónikus baja a fizetési mérleg labilitása, s következménye, hogy az amerikai dollárkészle- tek évek óta állandóan csökken­nek. Ez a folyamat a dollár las­sú, de folyamatos értékcsökkené­sét eredményezi. A helyzetet to­vább súlyosbította az angol font hitelének drámai megingása az elmúlt hónapokban, amely rész­ben Anglia tényleges gazdasági bajainak — egyebek között a brit fizetési mérleg növekvő passzivitásának — következmé­nye, részben pedig a nemzetközi finánctőke egy részének a Wil- son-kormány sárokba szorításá­ra tett' kísérlete. Ismeretes, hogy Anglia a fönt védelmére három- miHiárd dollár hitelt kért és kapott az amerikai vezetés alatt álló nagy nemzetközi pénzcso­portoktól. Amikor most De Gaulle elnök Franciaország dollárkészleteinek aranyra váltását bejelenti, ak­kor tehát egyszerre teszi nyil­vánvalóvá a tőkés világ két ve­zető pénzének gyengeségét, vala­mint példátlanul erős nyomaté- kot ad annak a régi követelésé­nek, hogy a dollár és a font helyett hozzanak létre egy olyan új nemzetközi fizetési eszközt, amelyben — és ez a követelés lényege — kifejezést nyernének az egész tőkés világ megválto­zott belső erőviszonyai. Dollárkészleteinek aranyra váltását természetesen fokozato­san hajtja végre Franciaország, mert neki sem érdeke egy dol­lárválság kirobbantása. Ennek a következményei ugyanis vé­gigsöpörnének az egész kapita­lista világon. E pénzügyi politi­kának a fokozatos végrehajtása azonban egy olyan állandó nyo­mást gyakorol Washingtonra, amely alkalmasint nagyobb súllyal esik majd latba a NATO amerikai és európai szárnya, az Egyesült Államok és az Euró­pai Közös Piac között folyó küz­delemben, mint akár a multila­terális atomerő körüli, jórészt teoratikus vita, akár más politi­kai nézetkülönbség Washington és Párizs között. A francia elhatározás mögött lévő mélyebb okokat nem is igen titkolják Párizsban. De Gaulle elnök pártjának lapja, a Nation, a bejelentést kommen­tálva megírta: A francia kor­mányt eddig is csak a „nyugati szolidaritás” tartotta vissza at­tól, hogy felesleges dollárjait aranyra váltsa. Ez a kizáró ok azonban — leg­alábbis francia részről — ügy látszik, megszűnt. Pontosabban — véleményünk szerint — szü­netel mindaddig, amíg Washing­ton nem hajlandó tudomásul venni, hogy vezető szerepét a tőkés világon belül nagyon sok vonatkozásban ma már vitatha­tóvá teszi az az Európai Közös Piac, amelynek egyik legna­gyobb ereje, politikailag pedig kétségkívül legöntudatosabb tag­ja Franciaország. Podgornij, az SZKP KB elnökségének és a Legfelsőbb Tanács elnök­ségének tagja — a szovjet parlamenti küldöttség törökországi tartózko­dása során — találkozott Feridun Brkin külügyminiszterrel. Képünkön: Podgornij (balról) és a külügyminiszter. (MTI Külföldi Képszolgálat) A Szovjetunió és Lengyelország népgazdasági tervének egyeztetése Milyen legyen «1 ^ 9 L| egyénkben általános az, hogy * 1 minden hónapban megtart­ják a taggyűléseket mind az üze­mekben, mind a szövetkezetek­ben. A párttagság számára éltető erőt jelent a taggyűléseken meg­jelenni és részt venni az alkotó vitában. A taggyűlés jelentőségét legjobban tükrözi a párt Szerve­zeti Szabályzatának 41. pontja, amikor kimondja, hogy a taggyű­lés az alapszervezet legmagasabb fóruma. Itt vitatják meg a tagsá­got érintő legfontosabb kérdése­ket, választják meg esetenként a vezetőséget, akik a két választás között irányítják a pártéletet, majd beszámolnak munkájukról a párttagságnak. Az új tagjelöl- ek és tagok felvétele a taggyűlé­sen valósul meg. A taggyűlés a kommunisták számára a nevelés skolája, ahol a párt tagjai a le- itni tanítások szellemében fejlesz- ik tudásukat. A taggyűlés és a kommunisták '.unkája nem választható el egy­mástól. A párttagok tevékenysé­ge nem öncélú, hanem a dolgo­zók érdekében történik. Ezért a taggyűlés jelentőségét az tükrözi legjobban, hogy milyen alkotó ha­tározatokat hoz, amelyeknek a megvalósulása előreviszi, rheg- gyorsítja az adott terület általá­nos fejlődését. Ha a határozatok hozásánál számolnak a párttagok és a pártonkívüliek véleményével, akkor azt a feladatot be is tudja tölteni a kommunisták legfőbb fó­ruma. Olyan javaslatok és hatá­rozatok azonban, amelyek általá­nosak, és csak nagy szavakat tar­talmaznak — eltérnek a lenini szerénységtől és realizálási lehe­tőségektől és nem emelik, hanem csökkentik a taggyűlések megbe­csülését. Ebből következik, hogy a tag­“ gyűlésnek mindig olyan célt kell kitűzni, amely nincs elsza­kadva a lehetőségektől és való­sággá válhat. Nem emelte példá­ul a kommunisták tekintélyét egyes szövetkezeteknél a túlzott beruházásokhoz való hozzájárulás, állami gazdaságoknál pedig a nem megfelelő szervezés önköltség­emelkedést, munkaerővándorlást és egyéb károkat okozott. Annak a taggyűlésnek van tekintélye te­hát, amelynek javaslatait várják az üzemek, szövetkezetek, vagy a község lakosai, ahol a párttagok célkitűzése az, hogy mindennap többet adni a közösségnek. Ua a taggyűléseket alapos elő­11 készítő tevékenység előzi meg, akkor jobban, gyorsabban és pontosabban lehet meghatározni és realizálni a feladatokat. Érthe­tő Is ez, hiszen az a dolgo­zó, aki a termeléshez előkészíti a gépet, a szerszámokat és az anyagot, annak egész nap terme­lékenyebb a munkája, nem kap­kod, szaladgál, hanem tervszerű­en látja el feladatát. A jó előké­szítés igen komoly eredményét az egész közösség a több végtermék­ben — ruhában, cipőben, gépben stb. —, a dolgozó a borítékban, vagy a munkaegységek gyarapo­dásában érzi. A taggyűlés előkészítése talán még fontosabb, mint a gyakorlati termelés élőkészítése, ha egyálta­bályzat által biztositott jogaikat és kötelességüket gyakorolják azáltal, hogy részt vesznek a ter­melésre is vonatkozó javaslatok és határozatok kidolgozásában és gyakorlati végrehajtásában. A taggyűlés jó előkészítésének egyik fontos momentuma a párttagok mozgósítása és megelőző tájékoz­tatása. Figyelmüket legalább 8— 10 nappal a taggyűlés előtt fel kell hívni arra, hogy milyen na­pirendet tárgyalnak, kiket java­solnak párttagnak, tagjelöltnek. A jelentősebb gazdasági problémák, tervjavaslatok tárgyalása előtt a legfőbb elgondolásokat is szüksé­ges ismertetni azért, hogy a tag­gyűlésre már felkészülten jelenje­nek meg az elvtársak, ne csak az utolsó percben tudjanak véle­ményt kialakítani. Az alkotó mun­ka alapja a kellő tájékozottság. Ha ez hiányzik, a tagság nehezen szólal meg. Ahol jó az előkészí­tés, ott a tagság elmondja véle­ményét, javaslatait. Ilyen gondosan készül töb­bek között a taggyűlésekre a kamuti Béke Tsz pártszerveze­tének titkára, Szekeres Károlyné elvtársnő, aki mindig személye­sen gondoskodik arról, hogy a tagság a napirendi pontokról már előzőén tájékozódjon. A tájékoz­tatást a pártbizalmiak segítségé­lán lehet ebben fokozatokat ten- vagy az állami gazdaságoknál az ni. Fontosabb azért, mert nem üzemegységrendszer felszámolása, holt anyaggal, tárgyakkal van A tsz-tagságra ugyanis a túlzott dolgunk, hanem emberekkel, akik megterhelés negatívan hatott, az a taggyűlésen, a Szervezeti Sza-

Next

/
Thumbnails
Contents