Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-08 / 6. szám

IMS. Január 8. 4 Péntek Elfelejtették őket? A MEGYEVILL eredményeiről, téli gondjairól (Tudósítónktól) A Békés megyei Villanyszerelé­si Vállalat — építőipari jellegénél fogva — azok közé tartozik, ame­lyeknél a téli időjárás jelentősen befolyásolja a munka menetét. Ilyen irányú érdeklődésünkkel ke­restük fel a vállalat két vezetőjét, Lábos András igazgatót és Mohai Pál főkönyvelőt. Persze, az éves számvetés időszaka lévén, a tava­lyi eredményekről is tájékoztatást adtak. Milyen termelési eredmé­Milyen gondokat okoz a vállalatnál a téuesités, íilet­nyeket értek el 1964-ben a tervhez, illetve a megelőző bázisévhez képest? — Az 1963. évi 19 millió forin­tos termelési tényszámunkkal szemben tavalyi mennyiségi ter­vünket jelentősen emelték. Igaz, hogy a bázisév adataiban még nem szerepelt segédüzemünk tel­jesítménye, de a termelés-felfu­tás ennek figyelembevételével is igen számottevő. Az ily módon növelt, 25,2 milliós éves tervün­ket még nem végleges,, de várható adatok szerint mintegy 26 millió forintra teljesítettük. Megfelelő munkaszervezéssel elértük, hogy a termelőszövetkezeti kategóriá- ben beütemezett 92 üzemegység! villamoisítást — amely tervünk­ben 15 millió forinttal szerepelt — teljesen elvégeztük. Ezen felül például a gyulai Népköztársaság és a békéscsabai Lenin termelő­szövetkezetek villamosítása mér terven felül készült el. A gyulai várszínpad, valamint a békéscsa­bai és gyomai vasútállomások vi­lágításának korszerűsítése ugyan­csak terven felüli munkaként je­lentkezett. Mit „mondanak” a termé­vé a téli időjárás? — A téliesítésben tulajdonkép­pen közvetett szerepünk van s ez inkább csak alkalmazkodásban jut kifejezésre. A belső szerelési munkák elvégzésének biztosítását célzó téliesítést ugyanis a létesít­mények építését végző fővállalko­zó — többnyire a tatarozó vállalat — látja eL E vonatkozásban bi­zony évről évre komoly gondokat jelent az, hogy a fővállalkozó sem rendelkezik korszerű téliesítési berendezésekkel. — Ami az időjárást illeti, e te­kintetben megint csak alkalmaz­kodni kényszerülünk. Ha külső vonalépítést az idő miatt nem végezhetünk, akkor megfelelő át­csoportosításokat hajtunk végre. Anvagellátással, szállítással, beruházásokkal kapcsolatos lés gazdaságossági, terme­lékenységi mutatói? «■* E tekintetben sincs szégyen- ■kezni valónk. Az 1964-re biztosí­tott létszámtervvel szemben 17 fős — mintegy tizenegy százaié­ul toe — megtakarítást értünk el, aminek következtében béralap- crnegtakarításunk is megközelíti a 200 ezer forintot. Az egy ipari ter- n*elő főre eső termelési érték éves szinten 15 százalékkal növeke­dett. így a bázishoz viszonyított termelési értéktöbbletnek, mint­egy hétmillió forintnak csaknem ide a termelékenység növekedé­sének eredménye. problémák? — Ezek nem kifejezetten téli gondok, de ilyenkor fokozottab­ban jelentkeznek. Az anyagellátás tavaly sem volt kifogástalan. A betongyámokkal és oszlopokkal nem volt ugyan baj, de például aludurt, vízmentes kapcsolókat és lámpatesteket, valamint a porcelán szigetelőket nem mindig időben kaptuk. Hinnék következtében a külső szerelések folyamatossága gyakran nem volt biztosítható. — A szállítások tekintetében hasonló helyzetben vagyunk. Nem rendelkezünk elegendő és megfelelő szállítóeszközzel. Ez sok esetben olyan fonák helyzetet te­remt, hogy ha mondjuk Budapest­re anyagért megy a kocsi, akkor a megyén belüli anyagterítés szenved késedelmet —- és megfor­dítva. — Megyeszerte igen sok mun­kahelyen dolgozunk. Munkásain­kat többnyire csak vonaton, autó­— Az elmondottakhoz még hoz­zá kell fűzni, hogy mind önkölt­ségi szintünk, mind jövedelmező­ségünk javult a bázishoz képest és előzetes számításaink szerint nyereség-befizetési tervünket is túlteljesítettük. — A termelési érték alapon mért termelékenységgel összefüg­gésben meg kell jegyezni, hogy azt a munkák elaprózódása, illet­ve összetétel-változása és anyag­igényessége jelentősen befolyásol­hatja. Ki mit gyűjt? —kiállítás a békéscsabai vízműépitési technikámban A békéscsabai Vásárhelyi Pál Üt-, Híd- és Vízműépítési Techni­kum földszinti tantermeiben Ki mit gyűjt? — kiállítást rendez az iskola KISZ-szervezete. Bemutat­ják a tanintézet negyven tanuló­jának bélyeg, képeslap, gyufacím­ke, pénzérme, jelvény és színész­kép gyűjteményét A kiállítás szombat délutántól vasárnap estig tmrt nyitva. 4. — Ez nagyon helytelen az ön részéről, — mondta elítélően Tamara. — Természetesen igaza van, — helyeselt az építkezés veze­tője. Tamara soha ilyen házsárlos és türelmetlen nem volt még. Ljutyikov minden szavába bele­kötött, minden mozdulatát hely­telenítette. — Mit -akarsz tőlem, miért kötekedsz állandóan? — kérdez­te panaszosan Ljutyikov. — — Olyan vagyok, amilyen, jobb már nem lehetek. — Dehogynem lehetsz! — mondta keményen Tamara. — Jobbnak kell lenned, hiszen apa leszel, és hatással leszel a gye­rekre is. — Es te? Te talán ideális vagy? — Az anya is legyen kedves — vágott vissza Tamara —, de annak elég az, hogy anya. De az apa, a család feje... — Eléggé elmaradott nézeteid vannak a családról! — Ez általános emberi vonás. — Én pedig azt mondom, aki a jobb, az a‘lényegesebb. — Természetesen én tudom, hogy jobb vagyok nálad — fe­lelt haragosan Tamara —, de mégis te leszel a családfő. És ne merj visszalépni ettől a tiszt­ségtől. Nem sokkal később Ljutyikov váratlanul levelet kapott az épí­tészeti főiskolától, melyben kö­zölték, hogy kérvénye alapján és munkájára való tekintettel fel­vették levelező hallgatónak. ) buszon tudjuk közlekedtetni, ami számottevő improduktív időt emészt fel, s természetesen a ter­melékenység rovására megy. Ez áthidalható lenne két kis teher­gépkocsi beállításával. — Meglehetősen fájó pont ná­lunk a beruházások kérdése is. Ez évre egyáltalán nem kaptunk építési beruházási keretet; holott nagy szükségünk volna rá. A ter­melési kapacitás növekedésével segédüzemi műhelyünk kicsinek, elavultnak bizonyult. Múlhatatla­nul szükségünk volna egy új, korszerű, a jelenlegi igényeknek megfelelő műhelyre, úgyszintén az anyagtároló raktárhelyiségeink számottevő bővítésére. Vannak-e egyéb gondjaik? Mik az elképzeléseik, terve­ik a nehézségek megszün­tetésére? — Említett gondjainkon — azok természeténél fogva — több­nyire csak felettes hatóságaink, illetve szállító partnereink tud­nának segíteni. Meglehetősen ér­tetlenül állunk azon tény előtt is, hogy idei termelési tervünket — takarékossági megfontolásokra hivatkozva —csökkentették a ta­valyihoz képest. Pedig kapacitás­sal bírnánk a többlet-termelést s az előzetes felmérések is arra mutatnak, hogy szükség volna a magasabb tervre. Utóbbit látszik alátámasztani az is, hogy a megye területén a villanyszerelési igé­nyek egyre nagyobb mértékben jelentkeznek. — Az anyagellátási és szállítá­si nehézségekkel a jövőben is szá­molnunk kell. E vonatkozásban ezúttal is előtérbe helyezzük im­már több éves óhajunkat: megyei anyagellátó bázist kellene léte­síteni — fejezték be nyilatkoza­tukat a MEGYEVILL vezetői. Kazár Mátyás — Viszont én nem írtam sem­miféle kérvényt — csodálkozott Ljutyikov. — Ez érthetetlen. — Én írtam — szólt Tamara. — Nem szeretném azt, hogy a gyermekem apjának ne legyen főiskolai végzettsége. Mondd — kérdezte kényeskedve: — ugye, szereted a leendő gyermekün­ket? — Én téged szeretlek — mondta melegen Ljutyikov —, tőle pedig egyszerűen félek, míg meg nem születik. — Én őt nálad is jobban sze­retem. — Szóval, mehetek? A harma­dik leszek a házban? — Természetesen. És ezen az éjszakán, az utazás előtt Ljutyikov egyáltalán nem aludt. Féltette Tamarát, félt at­tól, hogy egy rossz mozdulattal Hó- és homoksivatagokban, őserdők mélyén, zord, úttalan vidékeken, mostoha természeti körülmények között hasznos ku­tató- vagy építőmunkát végző expedíciók, munkacsoportok tag­jait azért, hogy kikapcsolódhas­sanak kissé és felfrissültén, a kultúra, a civilizáció új eredmé­nyeinek ismeretével gazdagab­ban térhessenek vissza munka­helyükre és még nagyobb kedv­vel, lendülettel dolgozhassanak tovább — időnként másokkal váltják fel. Ezt minden értelme­sen gondolkodó és cselekvő em­ber logikusnak, természetesnek, szükséges intézkedésnek tartja. Hazánkban is élnek ilyen köz­hasznú „expedícióban” részt ve­vő emberek, akiket ezzel a két egyszerű és mégis sokat mondó szóval Illet a közvélemény: ta­nyai pedagógusok. Mert ne higgye senki, hogy az ősz és ta­vasz tengelyt dagasztó sarával, a tél havával, jegével, a villany­lámpát, vasalót, mosógépet, tele­víziót és hasonlót jelentő civili­zációtól, a művelődési otthont, mozit, könyvtárat. Irodalmi klu­bot és még sok más kincset tar­talmazó kultúrától elbarikádoz- va élni a pusztán, némelyek ese­tében nem is évekig, de évtize­dekig, jobb, kényelmesebb dolog lenne, mint akár az Antarkti- szon kutatómunkát végezni. Le­het, hogy a tudományos expedí­ciók és a tanyai tanítóskodás közt ilyen összehasonlítást tenni bizarr dolog, azonban mindkét esetben az alapképlet azonos: nehéz körülmények közt a tár­sadalom érdekében tevékenyke­dők megérdemlik a velük való nagyobb törődést. A községek­ben, városokban élő és oktató pedagógusok és a tanyán taní­tók esetében a körülményeket tekintve, az utóbbiak minden­képpen rászolgálnak a kicsit több figyelmességre, nagyobb erkölcsi — és nemegyszer anya­meglöki, így egészen a falhoz préselődött. Valaki azt mondta neki, hogy a gyermek testén az anyajegyek attól is keletkezhet­nek, ha az anyát hirtelen fel­ébresztik vagy felijed. Hajnalban Ljutyikov óvatosan kimászott a takaró alól, össze­szedte ruháit, majd kiment a konyhába öltözni. Nagy betűk­kel felírta egy papírlapra: „Sze­retlek mindkettőtöket tiszta szívből.” A lapot odaállította egy lábashoz, és elindult a zava­ros, fagyos, áthatolhatatlan köd­ben az autótelepre. Ott minden rendben volt. Felült vontatójá­ra, elment a vendégházhoz, ahol már várta Nyesztor Fomics, akit egész északon mint kiváló beto­nos szakembert ismertek. Tzmos, vállas, parancsoló sze­mű, arcáról soha nem hiányzik gi — támogatásra. Itt is igaz azonban, hogy esete válogatja azt a bizonyos pusztai magá­nyosságot, elhagyatottságot. Né­hány kilométerre a falutól, vá­rostól, köves út mentén, autó- buszmegálló közelében álló ta­nyai iskola nevelői a civilizáció és a kultúra elérhetése szem­pontjából jóval kedvezőbb hely­zetben vannak, mint a csupán dülőutakon megközelíthető pusz- tamélyi iskolákéi. Akadnak olyan fiatal pedagógusok, akik maguk kérik a tanyavilágba he­lyezésüket, azt tartván, hogy jó előiskola a továbbtanuláshoz és megélhetési szempontból is ol­csóbb a falunál, városnál, ami családalapítási tervekkel foglal­kozó, házasulandó korú nevelők esetében felér egy kiadós össze­gű OTP-kölcsönnel, amit ráadá­sul vissza sem kell fizetni. Jelen esetben azonban azok­nak a már hosszú évek óta a pusztán tanító pedagógusoknak váltam fogadatlan, de úgy ér­zem, mégsem kellemetlen pró­kátorukká, akik szíves örömest cserélnék már fel posztjukat la- kottabb helyen lévővel. Szeret­nének még nyugdíjba menetelük előtt bekapcsolódni a kultúra és a technika községi, városi árán», körébe. Egyébként az késztetett erre, hogy a megyeszékhelyen egy hivatalos fogadás alkalmá­val az egyik előadó azon sopán­kodott, hogy X. Y-t, a derék idős nevelőt elfelejtették meg­hívni, de hát nem is csoda, hi­szen kint az isten háta mögött ta­nít egy tanyai iskolában... A tanyavilág nem szűnik meg máról holnapra, viszont a száz­nál is több pusztai iskola peda­gógusai közt bizonyára akad né­hány arra érdemesült nevelő, aki mindenképpen kiérdemelte, megszolgálta már azt, hogy érte jöjjön a váltás. Huszár Resső a lenéző kifejezés — ez Polu- hin, a „Baskir köztársaság ér­demes építésze”. A fronton há­romszor tüntették ki a Dicsőség érdemrenddel, vannak más érmei, de magáénak mondhatja a Lenin-rendet is a volgai erő­mű építésében való részvételért. Poluhin magát nem betonos­nak, hanem a cementezés meste­rének nevezte. Ö a specialistája a sziklás talajok javításának, amit a különböző leendő építke­zések helyén végez el. — Engem csak a miniszterek és az ilyen talajok érdekelnek — bizonygatta Poluhin. — Nem érdekelnek az egyszerű vezetők. Ha én nem csinálok valamit pontosan, akkor vége az egész építkezésnek. A víz minden em­ber számára víz, az én számom­ra viszont kémiai anyag. Izgal­mas ellenfél. Ügy átszivárog a grániton, mint egy köteg vat­tán. Van egy akadémikus, Kapi- ca, ő foglalkozik ezekkel a dol­gokkal! A folyadék még a fé­men is áthatol bizonyos nyomás mellett. Én pedig fordított ha­tást akarok elérni, megfordítani ezt a folyamatot: megakadályoz­ni a víz áthatolását. Olyan anya­got adni, amelyre azt állíthatsz, amit akarsz: emlékművet, vízi­erőművet, üzemet vagy akár te­levíziós adót. Az ilyen anyagért aztán nagyon hosszú ideig fele­lek. És /mindig elismerem a felelősséget. Ezért gyötröm min­dig a vezetőket, hogy a legjobb anyagot kapjam, a lehető legjob­bat. (Folytatjuk) ÉSZAKI TÖRTEKET /ORDÍTOTTA: SASS ATTILA

Next

/
Thumbnails
Contents