Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

1985. január 1. s Péntek TÖVIS, ROZSA NÉLKÜL A napokban kaptam egy hiva­talos okmányt, melyben közöl­ték velem, hogy a december ha­vi munkabéremből adótartozás cfmén egy összegben 442 forin­tot levonnak. Érthető kíváncsi­sággal, azonnal bementem a bé­késcsabai városi tanács Pénz­ügyi osztályára. Biztos voltam abban, hogy tévedésről van szó, a amikor érdeklődni kezdtem, a hangulatom csaknem bizakodó volt. A pénzügyi osztályon rövid áton közölték velem, hogy a há­rom éve eladott házam után Já­ró évi adót az idén nem egyen­lítették ki teljes mértékben, a mivel a jogutódom még beval­lást sem adott az új tulajdonvi­szonyról, az összeg mellé még rendbírság is felszámolandó! • Megértésem és belátásom csak crösbödött, amikor megtudtam, hogy egy 1963-ban kiadott ren­delkezés értelmében valaki hely­színi ellenőrzést tartott a kérdé­ses háznál, és talán a lakó vagy valamelyik arra haladó járókelő segítségével „hivatalosan”, jegy­zőkönyvileg elbírálta a tulajdon­jogot. S mivel a feldobott pénz­darab úgy fordult, én maradtam tovább is a jogos háztulajdonos. De vajon vállalná-e a következ­ményeket, ha jegyzőkönyvére hivatkozva újra értékesíteném a már egyszer eladott „házamat”? A pénzügyi osztály aztán rö­vid számolgatás és az én hosz- szas utánjárásom után rádöb­bent arra, hogy a 442 forint té­ves összeg, s csak 217 forintot kell fizetni. Aztán tapintatosan és udvariasan a tudtomra ad­ták, hogy est a „csekély” össze­get akár azonnal is befizethe­tem. Ha pedig nem akarok több kellemetlenséget, sürgősen be­széljem rá az Új tulajdonost, hogy rendezze az adóbevallást. Persze, a pénzem sem megy ve­szendőbe, mert visszakövetelhe­tem tőle. Ilyen és még más, hasonlóan hasznos cs értelmes felvilágosí­tás után még arra szeretném megkérni* a kedves kartársakat, ha ezután sem történne meg a bevallás, jövőre is bírságmente- sen vonják le fizetésemből az új tulajdonos mulasztásaiból eredő összeget, hiszen a- ház mégsem az enyém, s ha nem többet, leg­alább a bírságot Űzesse meg az, aki illetékes. Polczer Ferenc Négyhónapos a Idén nyáron a Békés megyei Népújság egyik számában a kö­vetkező mondattal kezdődött egy tudósítás: „A Szegedi Tanárkép­ző Főiskola még ebben az esz­tendőben Békéscsabán kihelyezett főiskolai tagozatot hoz létre, a megye pedagógusellátásának a teljesebbé tétele céljából..." Bár­csak valóra válna — ez volt isko­lai körökben Békéscsabán és a já­rásokban az általános kívánság, és remény, hiszen egy ilyen meg­oldás hatalmas lépés a nyomasztó nevelőhiány leküzdésében. Néhány hónappal később, szep­tember 12-én már ezt olvashat­tuk az újságban: „Letette az es­küt a Szegedi Tanárképző Főis­kola békéscsabai tagozatának 60 hallgatója, 14-én, hétfőn már meg is kezdődik a tanítás...” A kívánság tehát beteljesült, a remény valóra vált. Es most, négy hónappal az ünnepélyes megnyitó után, ellátogattunk a „csabai fő­iskolába”, az otthont adó 1. sz. általános iskola második emeleté, re, hogy megtudjuk, mi történt az­óta? A folyosón olyasféle lázas izga­lom uralkodott, mint annak ide­jén a felvételi vizsgán. Isimét vizs­gák következnék egymás után, de már az első tanév félidejének je­gyében. December 19-én zárult az óraihallgatások időszaka és egész február elsejéig annak a sorozatos próbájára kerül sor, hogy négy hónap alatt tudásban ki mennyit gyarapodott, ismeretekben mire vitte. A hallgatók pontosan "ejben tartják a dátumokat: az orosz íagozatúaknak volt már vizsgájuk karácsony előnapján, december 24-én a politikai gazdaságtanra és matematikára került sor, 30-án logikából kellett helytállni és így rendre mindegyiküknek módjá­ban volt „bizonyítani”. Tudvalévő, hogy a főiskolai ta­gozatra kerültek közül az érettségi után közvetlenül főiskolássá vál­taknak, könnyebb a dolguk, mert még friss az anyag a fejükben. Azonban vannak szép számmal olyanok is, akik a középiskola el­végzése után egy vagy több esz­tendeig dolgoztak. Négy mama is akad köztük. Egyikük, Fazekas József né mondja is: — Bizony nehéz, nagyon nehéz tíz évvel az érettségi után ismét padba ülni. A család, a gyerekek! Karácsonykor azt sem tudtam, a beiglit' készítsem-e vagy a poli­tikai gazdaságtant tanuljam. Hogyan bírtam és miként fogom bírni mégis tovább? A tanítás, a gyermekek oktatása, nevelése életcélom, mindenképpen el aka­rom érni! Meg aztán, itt a főisko­lán, csupa fiatal vesz körül, köz* „Kiváló dolgozó lettem. .. *' Kovács Zsófia, a hármas varro­da 136-os szalagjának vezető-he­lyettese, ugyanakkor a Tyeresko- váról elnevezett ifjúsági brigád vezetője nem panaszkodott. Íme: — 1963 szeptemberében kerül­tem a gyárba, s tulajdonképpen 1964 számít teljes gyári évnek nálam. Először is: megszoktam a légkört, jól érzem itt magam. Azt mondják, hogy szalagunk a Piros-műszak egyik legjobbja. Ez öröm. 1963 júliusában alakult, huszonhatan vagyunk, azaz hogy huszonheten. Pótmamái vagyunk a kis Krátki Katikának, akinek’ a mamája beteg. Egész évben segí­tettük, többször kedveskedtünk ajándékkal. Januártól vezetője vagyok az ifjúsági brigádnak, december 21-től kezdve ellátom a szalagvezetői teendőiket is. No. vember 7-én Kiváló Dolgozó ok­levelet kaptam. A nyáron másfél hetet töltöttem Csehszlovákiában. A békéscsabai közgazdasági tech­nikumban jó eredménnyel fejez­tem be az első osztályt és elkezd­tem a másodikat. Eseménydús, szép évem volt. Mit is.... mit is kí­vüliek, várok 1965-től? Várjon Három munkáslány — egy éve Mit várnak 1965-től? Már el b tics áztatták ők is az óévet, mint ahogy mindenki. Mit hozott számukra? Az emberré érés grádicsain hogyan emelkedtek? Hogyan emlékeznek vissza, örömmel, borongással? Bs mit várnak attól az évtől, mely ma kezdődött? A kérdések a Férfifehéme .nűgyár békéscsabai üzemében, neonfényes termekben, zümmögő, zúgó varrógépek mellett kész­tették gondolkodásra három munkáslányt. A Piros-műszak üdvös­kéit. csak... Először is szeretném, ha Ilona, a kettes varroda 124-os sza. brigádunk elnyerné a Szocialista brigád címet, másodszor: nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, szeretném megtartani mostani be­osztásomat. Remélem, hogy gyá­runkban kevésbé lesz rapszodi- kus az anyagellátás. És még: sze­retném a nyáron megnézni Bé­cset... Csendesen, szorgalmasan, mindennap — Velem nem történt semmi különös — vallotta Marosfalvi lagjának egyik legfiatalabb ja. Az­tán persze, kiderült, hogy mégis. Ez az év volt az első teljes mun­káséve, fizetésével emelhette a család bevételeit. Munkahelyéről egyszer sem hiányzott, minden­nap csendesen, szorgalmasan dől. gozott, hozzájárult ahhoz, hogy a Béke-brigád, amelynek tagja, je­les eredményeket «érjen el. Ez a helytállás az első év szép pozití­vuma. őrzi egy nyári, római­parti brigádkirándulás szép emlé­két, kétszer is részt vett a kiszes- vasórnap akciójában. Kissé elszo­morította az, hogy nem sikerült be­jutnia a ruhaipari technikumba, kevés a gyakorlati munkaideje. Talán 1965-ben... Ebben az évben a brigáddal Szeretne eljutni az NDK-ba. Abban reménykedik ő is, hogy a gyárban jobb lesz az anyagellátás. Ugyanúgy szeretne dolgozni, mint 1964-ben: csende­sen, pontosan, szorgalmasan min­dennap. „KISZ* titkárrá választottak . ,.“ Urbán Katalin ugyancsak a kettes varroda 124-es szalagjában dolgozik. Szakmunkás, férfifehér- nemű-varrónő. Egy hónapja a Piros-műszak KISZ-titkára. — Egy kis vargabetűvel kezdő­dött számomra az év. Kedvet kap. Kívánjuk, hogy terveik, vágya­ik váljanak valóra. Pallag Róbert Fotó: Kocziszky László tam ahhoz, hogy ápolónőképző iskolára menjek. Januártól már­ciusig tanultam, aztán... visszahív­tak a gyárba, s én visszajöttem. Most már nem megyek el. Hogy mit őrzök még 1964-ből? Voltak itt nálunk lengyel táncosok, egy kis műsort rögtönöztünk a tiszte­letükre, énekeltem, lámpalázasan, de sikerrel. Meghívtak Lengyel, országba. Aztán... november köze­pétől december közepéig egyhó­napos KISZ-iskolán tanultam, s időközben KISZ-titkérrá válasz­tottak. Ötvennégy tagú az alap­szervezetünk. Szeretném, ha az új évben még aktívabb lenne, mint az idén volt. Terveim? Először is! be akarok iratkozni a ruhaipari technikumba. Másodszor: a nyá­ron el akarok látogatni Lengyel, országba vagy, ha oda nem si­kerül, valamelyik szomszédos or­szágba. Harmadszor azt remélem, hogy a nemrégen kapott nagyon szép klubszobánk élettel, moz. galmassággal telik meg 1965-ben... * * * főiskola tűk én la legalább tíz évet fiata­lodtam! Hasonlóképpen beszél erről -a többi három édesanya is. Persze, azért a hajadon és nőtlen hallga­tóknak sem fenékig tejfel a tanu­lás, nekik sem ígérkezik könnyű galoppnak sem az első, sem a többi év. Kávást Ferenc tagoza'. vezetőnek és a tanári karnak azonban az a véleménye, hogy a nevelői pályára komolyan készü­lő, szorgalmas és fegyelmezett kollektíva került az Intézetbe. Varga Mária KISZ-titkár mesé­li, hogy a kevéske szabad idő el­lenére is találnak módot a szer­vezeti és a kulturális életre. Volt már klubdélutánjuk, amolyan is­merkedési est féle, még az elején A hallgatók ötven százaléka (a vidékiek) kollégiumban lakik, ahol irodalmi színpadot létesítet­tek Danisa Győzőnek, a csabai Jókai Színház dramaturgjának a vezetésével.. Van hallgató, aki ál­talános iskolai rajzszakkört vezet pedagógiai előgyakorlafkémt. Sár. helyi Jenő, a csabai állami zene­iskola igazgatója néhány főisko­lást beszervezett a városi kórus­ba. Alakulóban van egy zenekar is. A tantestület igen jó vélemény­nyel van főiskolásadról, azonban azt is szerettük volna hallani, hogy- maguk a főiskolások miként vélekednek a tanításról, a nevelő és a tanuló közti kapcsolatról? Dúzs Zsuzsa, Kelemen Károly, Szabó Károly, a Ceglédről való Róté András, a Nógrád megyei Krajcsi Pál vagy bárki, akit a tantermekben, vagy a folyosón megkérdeztünk efelől, szinte egy­behangzóan jelentette ki, hogy szigorú, de igazságos tanítás fo­lyik. A tanárak Önfeláldozóah segítik őket a tanítási időn túl is, konzultációs vagy egyéb módon, a tananyag jobb elsajátításában, mondhatni, éjjel-nappal. Az utób. bi kijelentést példával támasztot­ták alá. Az egyik — orosz sza­kos — tanár éjszakán át körmöi- te az orosz jegyzetek sorát hall­gatói részére, mivel abba a szin­tű tananyagba vágó könyvük még nincs és cirillbetűs írógéppel sem rendelkezik a2 intézet. Ezek után azt írhatnánk, hogy a csabai főiskolán minden ki­egyensúlyozott, zavartalan, szép. Megkérdeztük Kávás! Ferenc ta­gozatvezetőt, hogy csakugyan nincs semmi problémájuk? Kide­rült, hogy álcád egy, nem is kicsi: *— Mi lesz jövő tanévkor az el­helyezéssel? A jelenlegi létszám­mal is éppen hogy elférünk, de ha megduplázódik? — tárta szét karját. Valóban, mind a tantermi, mind pedig a kollégiumi elhelyezés kérdése izgató és a megoldás ér­dekében cselekedni kell, hiszen a szlovák kollégium, ahol a főisko­lai kollégisták is vannak, már ma túlzsúfolt, s ott a nyugodt tanu­lás nincs biztosítva. A két másik megye, Szolnok és Zala eseté­ben a helyproblémát már indu­láskor sikerült megoldani, ami a tanítás és a tanulás nyugodt me­netében jelentkezik, meg minden egyébben, ami ezzel jár. Létezik, él és születésének ne­gyedik hónapján is túl van már a csabai főiskolai tagozat. Benne áldozatos igyekezettel tanítanak és tanulnak emberek egy nagy cél, az oktatás megyei színvonalé­nak az emelése érdekében. Le­gyünk büszkék erre, miként ők is büszkék, hogy áldozatos igyekeze­tükkel a népnevelés fontos ügyé­nek a vállalói. Huwár Rezső

Next

/
Thumbnails
Contents