Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

1*65. Január 31. 2 Vasárnap ...... M anolisz Glezosz, a politikus Budapesti beszélgetés a görögországi helyzetről „Harmadszor Is halálra ítéltek. A börtönparancsnok látványos ki­végzést akart és ezért nagy hang­gal világgá kürtölte az ítélet vég­rehajtásának napját. Még a hazai és a külföldi sajtó képviselőit is meghívta. A parancsnok mérhe­tetlen „becsvágya” volt az én sze­rencsém. A sajtó azonnal hírül adta, hogy halálra ítéltek, s a hír nyomán felmorajlott a világ. A kormányhoz egymás után érkez­tek a tiltakozó táviratok, az or­szágban pedig tiltakozó tünteté­sek kezdődtek. A kormánynak meg kellett hátrálnia a világmé­retű tömegmozgalom elől és 5 nap múlva a siralomházból visz- szavittek a zárkámba. így maradtam életben... E megrázó történetet Glezosz mesélte, összesen 11 évet töltött börtönben és háromszor ítélték halálra. Mindannyiszor a haladó emberiség szolidaritása fogta le a hóhérok kezét. Egyetlen „bűne”, hogy szereti népét, a szabadságot, gyűlöli a fasizmust, s hazája sza­bad, demokratikus fejlődéséért minden áldozatra kész volt, s kész ma is. Ha erről beszél, kisimul­nak a börtönélet vágta mély re- dők a homlokán... Most éppen Magyarországon tartózkodik. Amerre csak jár, mindenütt mosolygó arcok, ke­mény kézszorítások fejezik ki a tiszteletet a múltért, elismerést a jelenért, s adnak bátorítást a jö­vő küzdelmeihez. Széles látókörű politikus. Kép­viselő, akit kiszorítottak a parla­mentből. Elmondta, hogy a bíró­ság annak idején megfosztotta politikai jogaitól, tehát nem lehet a parlament tagja, de az egyszerű emberek — sőt még a sarki rend­őr is — képviselő úrnak szólít­ják. Ök tudják, miért... — Görögországban az 1963 no­vemberi és az 1964 februári álta­lános, valamint’ az 1964. júliusi községtanácsi választásokon a re­akció súlyos vereséget szenvedett — mondotta Manolisz Glezosz. Ennek magyarázata, hogy a gö­rög nép megelégelte azt a kor­mányt, amely a fasizmus szaka- déka felé taszította az országot. A nép változást akart és elég ere­je volt ahhoz, hogy kikényszerítse a szélsőséges jobboldali rendszer bukását Le kell tehát szögez­nünk, hogy a Papandreu-kor- mányt a demokratikus erők elő­retörése segítette hatalomra, s ezeknek az erőknek köszönhető, hogy a reakció három ízben szen- védett súlyos vereséget. S az is nyilvánvaló, hogy a kormány a demokratikus erők szüntelen nyo­mása alatt kénytelen volt bizo­nyos lépéseket tenni; néhány száz politikai foglyot szabadon enge­dett, bizonyos mértékig korlátozta a rendőrségi apparátus önkényét, feloszlatott egyes fasiszta szerve­zeteket és így tovább. A Papandreu-kormány egész tevékenységét tehát nem annak alapján kell megítélnünk, meny­nyiben tér el a Karamanlisz-kor- mány politikájától, mert e poli­tika felett a nép egyszer már ki­mondta az ítéletet. Azt kell meg­vizsgálni, mit ígért, mit tett és mit tehetett volna a kormány az elmúlt egy esztendőben. A nép alapvető választási kö­vetelése a demokratizálás volt. Ezen a téren a kormány ingado­zó vonalat vitt, kitért a megérett követelések kielégítése elől. A kormány politikájára jelentős ha­tással voltak a jobboldali erők, és ennek következményeként az ál­lami és a társadalmi életet sok tekintetben a haladó mozgalmak­tól való elzárkózás jellemezte. A választások óta pedig a jobboldal minden erőfeszítése a demokra­tizálás meghiúsítására irányult és irányul, a kormány meghátrált a jobboldali erők elől. Csupán egy példa. A kormány tervbe vette az úgynevezett különleges intézkedésekről szóló törvény ha­tálytalanítását. Ha általánosság­ban akarjuk megítélni e törvény- javaslat tartalmát, azt mondhat­juk: a polgárháború idejéből fenn­maradt olyan intézkedéseket he­lyez hatályon kívül, amelyeket az élet és a nép harca amúgy is fél­redobott. A demokratikus mozga­lom által felvetett követelések sokkal szélesebbek és radikáli­sabbak azoknál az intézkedések­nél, mint amilyeneket a kor­mány kemény harc után kényte­len meghozni. A haladó erők legfontosabb harci célja továbbra is a közélet demokratizálása. Ehhez pedig a jobboldali elemek megfékezésén, a rendkívüli törvények felfüggesz­tésén, a haladó szervezetek tör­vényes működésének engedélye­zésén és a fasiszta szervezetek fel­oszlatásán, az összes politikai fog­lyok szabadon bocsátásán, az álta­lános politikai amnesztia kihir­detésén keresztül vezet az út. A demokratizálással való késle­kedés kedvező feltételeket teremt a reakció erőinek az olyan kísér­letekhez, amelyek célja erőszak­kal visszaszerezni a hatalmat. A reakciós erők továbbra is fontos pozíciókat tartanak kézben az államapparátus minden ágazatá­ban és a kormányon belül is. Ezek az erők most észrevehetően megélénkültek. Velük szemben áll a görög nép, amely egyre nagyobb méretű és hevesebb harcot vív az ország életének valódi demokratizálóda­A háborús bűnök nem évülhetnek el A DÍVSZ Végrehajtó Bizottságának nyilatkozatai A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség Végrehajtó Bizott­sága nyilatkozatban bélyegezte meg a nyugatnémet kormány dön­tését, amely szerint a Német Szö­vetségi Köztársaságban 1965. má­jus 8-án, Németország fegyverle­tételének 20. évfordulóján elévül­nek a háborús bűncselekmények. A Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetség Végrehajtó Bizottsága a fiatalok millióinak nevében til­takozik a Német Szövetségi Köz­társaság kormányának határozata ellen és felhívja a világ ifjúságát: emelje fel szavát a döntés meg­változtatásáért Megbélyegezte a multilaterális atomütőerővel és az úgynevezett atlanti atomhaderővel kapcsola­tos elgondolásokat, továbbá az önálló nemzeti atomütőerők meg­teremtésére irányuló törekvése­ket. Felhívta szervezeteit: mond­janak nemet a militaristák-ag- ressziós terveire. A DÍVSZ Végrehajtó Bizottsá­gának a délkelet-ázsiai helyzettel foglalkozó nyilatkozata megbélye­gezte azokat az angol—amerikai katonai lépéseket, amelyeket In­donézia megfélemlítésére tettek. (MTIj) sáért. A munkások sztrájkmozgal­ma egységes és sikeres. Erre is mondok egy példát. A sztrájkoló dokkmunkások elhatározták, hogy követeléseiket küldöttség _viszi a miniszterelnöknek. Papandreu már előre megüzente, hiába jön­nek, nem hajlandó a sztrájkolók küldötteit fogadni. A munkások mégis elmentek Athénbe, mégpe­dig tömegesen. Felvonultak a mi­niszterelnökség elé és Papandreu mégis kénytelen volt fogadni őket. Pozitív változások játszódnak le a szakszervezeti életben, a reak­ció elszigetelődik. A parasztság is forradalmi öntudatra ébred, s ki­bontakozott az új jelszó: „Szer­vezkedjünk szövetkezetekbe.” Még a nemzeti burzsoázia is tiltakozik az idegen tőke behatolása ellen. Rendkívül kiéleződött az anti- imperialista harc. Ezt is tények­kel tudom bizonyítani, de talán elég egy példa: a 6. amerikai flot­ta görögországi látogatását még a miniszterelnök sem tartotta „kí­vánatosnak”, s amikor a legna­gyobb titokban mégis befutott né­hány hajó Pireuszba, a tömeg nagy tüntetésbe kezdett. Frangu- lisz polgármesterhelyettes pedig nem volt hajlandó fogadni a 6. amerikai flottát vezénylő tenger­nagyot Görögország-szerte több ezres gyűléseket tartanak, amelyeknek részvevői tiltakoznak a Centrum Unió vezetőségének következet­lensége, kompromisszuma és in­gadozása miatt és követelik a kor­mánytól, hogy tegyen hatékony intézkedéseket az ország életének demokratizálására. Magyar barátaim, akik az igazi szolidaritás érzésével figyelik és segítik harcunkat, biztosak lehet­nek abban, hogy a demokratikus erők egységes fellépése hosszú és kemény politikai küzdelmek árán a demokrácia és a haladás útjára vezeti az országot” —> fejezte be helyzetértékelését Manolisz Gle­zosz. Pálos Tamás A londoni Azon, hogy miikor jár le a Wil- son-féle „száz nap”, lehet vitat, kozni. Attól függ, milyen idő­ponttól számítjuk. A munkáspár­ti kormány a múlt év október 15-i általános választásokon győzött, az új kormányelnök néhány nappal későbben fejtette ki részletesebb terveit: „A kormány első száz napjában igyekszik energikusain és határozottan előrehajtaná prog­ramját, amelyet a választók több. sége helyesel”. Így hát január utolsó hetének akármelyik napját tejein thetj ük ama századiknak, amelyen már mérlegelhető, sike- rült-e beváltani az ígéretet? Ha a nemzetközi politika szem­pontjából vizsgálódunk, majdnem egyértelműen megállapítható: a tettek elmaradtak a tervek mö­gött. Igaz ugyan, hogy Wilson el­mondhatja: bírja a szovjet kor­mány elnökének ígéretét hamaro­san sorra kerülő londoni látogatá­sára. Tehát a munkáspárti kor­mány megtette (és elvben ered­ménnyel tette meg) a tervezett lé. pést a Szovjetunióval való meg­beszélések elindítására. De e pozi. Meghalt Frol Kozlov Moszkva Moszkvában szombaton 57 éves korában elhunyt Frol Kozlov, a kommunista párt kiváló szemé­lyisége, az SZKP Központi Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tagja, a Szocialista Munka Hőse. Frol Kozlov parasztcsalád fia­ként született egy Oka menti fa­luban. Izsevszkban 1940-ben a vá­rosi pártbizottság titkárává vá­lasztották. Kozlov 1957 júniusától 1964 no­vemberéig az SZKP Központi Bi­zottságának elnökségi tagja, 1958 márciusától 1960 májusáig a Szovjetunió Minisztertanácsának elsó elnökhelyettese, 1960 máju­sától 1964 novemberéig az SZKP Központi Bizottságának titkára volt. (MTI) 1 Királyi gyászpompával kísérték utolsó útjára Sir Winston Churchillt London Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Szombaton. délelőtt királyi gyászpompával kísérték utolsó út­jára Sir Wihston Churchillt, Nagy-Britannia második világhá­borús miniszterelnökét, az egykori brit birodalom utolsó nagy ve­zéralakját. Londoni idő szerint 9.45 órakor ágyúdörgés adott jelt a szertar­tás kezdetére: a parlament legré­gibb épületszámyában, a 900 éves Westminster Hallban felra­vatalozott koporsót ágyútalpra he­lyezték, amely a királyi testőrgár­da, a haditengerészet, a légierő és a szárazföldi haderő díszegysé­geitől kísérve gördült végig a fő­város ősi központja, a City főút­vonalain. A „brit oroszlán” nemzeti lobo­góval letakart koporsója százez­rek sorfala között haladt a Szent Pál katedrálls, a gyászszertartás színhelye elé. Időről időre ágyú­lövések dördültek — összesen ki­lencven —- jelképezve az elhunyt államférfi betöltött életéveinek számát , A ravatalnál lezajlott gyászszer­tartáson részt vett II. Erzsébet ki­rálynő a királyi család tagjaival, Harold Wilson miniszterelnök és kormányának tagjai, valamint négy volt brit miniszterelnök: Lord Attlee, Lord Avon (Anthony Eden), Harold Macmillan és Sir Alec Douglas-Home. Az angol királynőn kívül öt eu­rópai koronás uralkodó: a holland királynő, a norvég, a dán, a belga és a görög király jött él az utolsó tiszteletadásra. Londonban rendkívüli elővigyá­zatossági rendszabályokat fogana­tosítottak, hogy gondoskodjanak 112 ország magas rangú képvise­lőjének személyi biztonságáról. A külföldi vendégek sorában 16 ál­lam- és kormányfő jelent meg, köztük De Gaulle francia elnök és Erhard nyugatnémet kancellár. A szovjet kormányt Rudnyev mi­niszterelnökhelyettes, a lábadozó Johnson elnököt Rusk amerikai külügyminiszter képviselte. Az utóbbi a szertartáson azonban nem vehetett részt, mert London­ban meghűlt A gyászszertartásra összegyűlt külföldi vendégek közül elsőként az Egyesült Államok, a Szovjet­unió és Franciaország képviselői foglalták el helyüket, köztük Ko- nyev marsall és Elsenhower tá­bornok, hangsúlyozott megemléke­zésül az antifasiszta nagyhatal­mak háborús szövetségének meg­szervezésében kiemelkedő szere­pet játszó Sir Winston Chur chili­re. Az állami gyászszertartás után Churchill koporsója ismét ágyú­talpon tette meg az utat a Tower- ig, ahonnan folyami őmaszád vit­te a koporsót a Waterloo-vasútái- lomáshoz, miközben a Themze fö­lött a királyi légierő egységei tisz. telegtek. Innen legközelebbi hoa- zátartozói, özvegye, Lady Chur­chill, fia Randolph Churchill és két leánya, valamint az elhunyt államférfi nevét viselő unokája kísérték különvonaton szülőfalu­jába, az Oxford környéki Bladon- ba, ahol a családi kastély közelé­ben Sir Winston Churcillt szülei sírja mellé temették el. száz nap tívummal szemben olyan tények sora áll, amelyeket aligha lehet a munkáspárt választási program­jának szenemével egybehangzó­nak tekinteni. * Való igaz, Wilson óvatos nemet mondott az eredeti amerikai tervre az MLF dolgá­ban, de vajon az angol kompro­misszumos terv, amely az eredeti „sokoldalú” atomerő helyett mos* „atlanti” formában akarja Bannt nukleáris fegyverekhez juttatni, nem ugyanazt jelenti-e? Nagyon távol van ez Wilson sokszor idé­zett ígéretétől, hogy távol tartja a bonni kezet az atomfegyver rava­szától. Az a munkáspárt, amely óüeru zókben még háborgott egyszer­egyszer a Csombe-barát monopó­liumok mesterkedései miatt, kor­mányra jutva segített az amerikai —belga intervenciónak, légitá­maszpontot adott a Stanleyville elleni gyalázatos akcióhoz. Wilson november végi bizalmas honvédéi, mi megbeszélésein még megjegy­zést tett a fegyverkezési hajsza ellen, most Malaysiába küldött csapa iei ősi léseket, Ok nélkül vol­tak borúlátóak a hadiipar embe­rei, akik „chequersi temetésnek" nevezték a miniszterelnök vidéki házában rendezett titkos tanács­kozást, de Chequersben egyáltalán nem temették él az angol katonai erő esetleges növelésének eszmé­jét sem. A munkáspárti kormány Malay­sia kérdésében folytatta konzerva­tív elődjeinek neokolonialista vo­nalát. Mert változhatott ugyan a miniszterek személye a White Hall, a londoni kormánynegyed palotái, ban, messzi Távol-Keleten, Szin­gapúr táján nem változott az an­gol tőkések szerepe. Csupán Ma­lájföldön a kaucsukültetvények háromnegyede, a bányák — első­sorban a gazdag ónbányák — 65 százaléka, Sarawak ban az olajbá­nyászat, az aranyüzlet és a tro­pikus fakivitel 80 százaléka angol érdekeltség, Észak-Barneóbam pe­dig a kaucsuk, a nemesfa és a kop­ra termelésének és kivitelének 90 —100 százaléka van angol kézen. Ha éhhez hozzátesszük azt a sze­repet, amit Szingapúr, mint az egész Távol-Kelet legfontosabb támaszpontja jelent, teljes a kép. Akár konzervatív miniszterelnök, akár munkáspárti ül a Downing street 10-ben, a miniszterelnökök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents