Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-27 / 22. szám

IMS. január 27. 6 Szerda Családi ünnepek, rendezvények Az emberi élet nagy állomásai­nak: a gyermekek születésének örömteli eseményét, a házasság- kötések boldogságát minél szeb­bé, bensőségesebbé, ünnepélye­sebbé tenni, az ember régi törek­vése. Igaz, hogy a családi ünnepek örömeit közvetlenül csak a közeli rokonok élvezik. Ebben az öröm­ben azonban közvetve a társada­lom is osztozkodik, s így telje­sebb az egyén öröme, mert társai­val is megosztja azt. Az ilyen ün­nepek szervezésére hivatottak tár­sadalmi úton a helyi tanácsok vég­rehajtó bizottságai mellett műkö­dő művelődésügyi állandó bizott­ságok, vagy az azokon belül mű­ködő családi ünnepeket és társa­dalmi eseményeket szervező al­bizottságok. Abban, hogy a szervezés minél jobb legyen, nagy segítséget nyújthatnak a helyi tömegszerve­zetek vezetői és az aktivisták. Az emberek életében fordulnak elő az említett események, és az emberek igénylik is az ünnepsé­gek megszervezését, megrendezé­sét. Tehát az embernek kell hoz­zásegítenie társait az ünnepségek megrendezéséhez. Meggyőzéssel és meggyőződésből lehetséges elérni, hogy a szülők újszülött gyerme­keik részére névadást kérjenek. Vajon ki az a szülő, aki ezt az örömét nem osztja meg embertár­saival? A leendő házastársak kö­rében ma már mindinkább elér­hető nevelőmunkával, hogy há­zasságuk ünnepélyes formában történjen, s fényképfelvételekkel vagy magnetofonszalagon legyen megörökítve. Elsősorban a KISZ-szervezetek nagy segítsége szükséges ehhez, mivel soraikból kerülnek ki ezek a házasulandók. Ma már egyre többen kérik a helyi szervek vezetőit, hogy az el­halt temetését is a családnak megfelelő gyászszertartással ren­dezzék meg. Mind a szakmunkásavatás, mind pedig az öregek napja, továbbá az úttörőavatások, a 16. évüket betöl­tő fiatalok részére a személyi iga­zolvány átadása, egy-egy munka­társuk nyugalomba vonulásának ünnepélyessé tétele a mi örö­münk és így a társadalomé is. Hogy a különféle társadalmi ün­nepségek létrejöhessenek, abban nagv segítséget tudnak nyújtani a helvi társadalmi és tömeeszerve- zetek vezetői, aktivistái egyaránt. Együtt élünk azokkal az emberek­kel, akik részére ünnepséget szer­vezünk. Sok esetben jó barátok, jó ismerősök, vagy lakótársak va­gyunk. Foglalkozni kell ezzel a társadalmi feladattal. Hogyan lehet ezt majd egy idő múltával társadalmilag észreven­ni? Azok a szülők, akik gyerme­keik részére névadó ünnepség megrendezését kérik, ezt minden bizonnyal meggyőződésből teszik. A gyermeket is ilyen szellemben nevelik majd, ilyen környezetben fog felnőni, és a társadalom em­bere lesz. Amikor ez a gyermek felnő, házasságot akar kötni, ak­kor nála nem lesz nehezen elér­hető, hogy házasságkötése ünne­pélyes formában történjen. És minden valószínűség megvan ah­hoz, hogy ezek a leendő szülők gyermekeiket is ebben a szellem­ben neveljék majd. Bánfi József a Szeghalmi Járási Tanács V. B. igazgatási osztálya anyakönyvi ügyintézője Munkaidőkedvezmény Az egészségügyi minisz­ter intézkedése szerint az egészségügyi középfokú szakoktatásban részt vevő dolgozókat munkaidőked­vezmény illeti meg, ha tör­vényes munkaidejük napi hat, hét, illetve nyolc óra. Ezért az elméleti oktatást lehetőleg munkaidőben kell megtartani. Ha azonban az egészségügyi intézmények­ben erre nincs mód, akkor felkészülésre az előadáso­kon eltöltött idővel azonos tartamú szabad időt kell biztosítani az oktatásban részt vevőknek. A munka­időkedvezmény természe­tesen nem haladhatja meg az oktatás tematikájá­ban meghatározott óraszá­mot és legfeljebb heti 12 órát tehet ki. Nem szabad a munkaidőkedvezményt ösz- szegyűjteni és egyszerre kiadni. Az intézkedés sze­rint nem szabad a munka­időkedvezmény miatt ki­esett időt utólag ledolgoz­tatni vagy miatta a bért csökkenteni. (MTI) Kiáltó orvoshiány A Doon című lap adatai szerint a 94 milliós Pakisz­tánban mindössze 15 000 orvos működik. A lakosság normális egészségügyi ellá­tásának biztosításához leg­alább 100 000 orvosra lenne szükség. Félév előtt „öt perccel" — Csabai gimnazista riportja a csabai gimnazistákról — A nap ragyogóan süt, az em­bereik mégis összefagyottaik, akár a kint felejtett, frissen mosott tö­rülköző. Ilyen napsütésesen hideg ham. gulatban robogok be a Hunyadi téri gimnazistákhoz. — Szervusztok! Még sosem jár­tam itt. Hol vannak az elsősök? — Arra tessék menni. Ott, jobbra az az ajtó. Magáz! Pedig egy évvel idő­sebb nálam. Így öregszem? Bor­zalom. Fél perc múlva — egy zajos csoport közepén — kérdezgetem az 1/f KISZ-titkárát, név sze­rint Farkas Katalint, mondaná el ő az osztálya életének érdeke, sebb részleteit és a terveket. — Az ősszel rendezett klub- délutánunk nagyon jól sikerült! Villámtréfák, szavalat, dal, né­pi tánc szerepelt a műsoron. Az utóbbival a Ki mit tud?-on is felléptünk. Október 20-án kirán­dultunk Szarvasra. Ez a közös ki­ruccanás volt az egyik legkedve­sebb epizódja a múlt évnek. — Az őszi hagymaszedésen félezer forintnál is többet kerestünk. Azt hiszem, dicsekvés nélkül állíthatom, hogy nem rossz ered­mény. - Na és a tervek? — Elmoso­lyodik: Elsősorban egy irodalmi színpadot szeretnénk létrehozni. Tavasszal pedig dolgozni aka­runk, hogy a pénzből nyaralhas­sunk, persze, az egész osztály. — Lehetőleg a Balatonnál — szólnak közbe. Most már min­denki beszél. A lelkesedés a mennyezetet verdesi, mindenkit magával ránt, még engem, a kí­vülállót is. • « • Ezután jött csak a neheze. Ügy hallottam és némileg ta­pasztaltam, hogy a „nagyok”, mármint a negyedikesek, kétmé­teres magasságaikból szeretnek lenézni, nagyon lenézni. Féltem. Kellemesein csalódtam. Beléptem százéves gimnáziu­munk ajtaján. Nem volt kedvem felvergődnd az emeletre. Marad­tam a földszinten. Az ajtón IV/c. Megszólítottam az első, könyvé­be merülő „nagyot”. Kedves volt, nemhiába, lány. — Először is a lelkiállapoto­tokra vagyak kíváncsi, érettségi előtt. Olyan gyanúsan nézett rám, de válaszolt. — Hát, mint a többieké volt. Felelünk, izgulunk, vitatkozunk, örülünk és a többi. — Ez nekem nem sok — je­gyeztem meg. — Különben — folytatta — nagy a félévi hajrá. Rengeteget számítanak ezek a jegyeik a fel­vételinél. Hogy ki hová megy to­vább? Sokfelé. A tanárképzőt többen választottak, azonkívül egyetemre, bölcsészeti szakra, tiszti iskolába, szállodaipari fő­iskolára vagy munkát vállalni és dolgozik. — Gondolkozik. — Ügy tudom, négy tantárgy kötelező, egy pedig szabadon vá­lasztható az érettségin. Melyek a kedvencek? — Biológia, angol, orosz. Fizi­ka a legkevésbé. Mire idáig jutottunk, már kö­rülállták osztálytársai és ők is belesegítettek válaszaikkal. Az idő sürget és még egy ne­gyedik osztállyal feltétlen szeret­nék beszélni. Gyerünk az eme­letre. Az első ajtón IV/f. Itt ugyanaz a helyzet. Ügy látszik, izgalmasabb nekik ez az év, mint olimpiásainknafe vdit a tavalyi. A félévi bizonyítványt emlege­tik, a várható osztályzatok izgat­ják őket. — Minden kirándulási ter­vünkről lemondtunk, kell az idő a tanuláshoz — mondják. A „táv­lati terveik” nekik is változato­sak. Orvosi egyetem, műszaki egyetem, technikum és munka- vállalás az osztály tagjainak to­vábbi célja. Az a bizonyos ne­gyedik tantárgy pedig a fizika és a biológia az érettségin, hangzik az itt is feltett kérdésemre. Becsukom magam mögött az ajtót. Elindulok lefelé a lépcsőn. Megszólal a csengő. Kétszer egy­más után, röviden. Talán elrom­lott. ...Talán... talán... Minden­esetre úgy hangzik, mint az öt­percet jelző csengetés. Lehet, hogy mindenki megállt egy pil­lanatra. Az öreg iskola leikéből egy mély sóhaj szakadt fel, be­legomolyogva a hétköznapokba — „öt perc múlva félév...” Huszár Gabriella Hangulatos délután A győztesről nincs információnk A gyulai könyvtárban minden ! ülhetnek a kényelmes karosszé- pénteken délután a fiatalok ta- | kekbe, fülükre fejhallgatót tesz- lálkoznak. Nem 18—20 évesekre nek, és csodaszép muzsikát hall­gondolok: ebben az időpontban a gyerekek a vendégek és tereferé- lésüket, játékukat, olvasgatásu­kat senki sem zavarja. gatnak — míg meg nem unják vagy más szórakozás nem csábít­ja el őket. Nemrég filmet is készítettek ró­Kati néni mesét olvas. Az ifjúsági könytár is itt van a „nagy” könyvtár egyik szárnyá­ban, ha majd bővítik az épületet, akkor talán teljesen elkülöníthe­tő részt kapnak, addig azonban be kell érniük azzal, hogy heten­ként egyszer gyerekbirodalom az egész könyvtár, és nincs olyan fel­nőtt, aki csendre intené őket. A földön óraműves vonat zaka­tol körbe-körbe és (de azt csak fél szemmel láttuk), egy képes­könyv az alagút; a másik asztalon sakkcsata bontakozik; lánctalpas traktor mászik amott, akár egy igazi; egy kislány nagy mackóval sétál, egy kisfiú pedig társakat ke­res egy dobókockás játékhoz... Szépek igy, aranyosak, kedvesek. És ekkor bukkan fel bennem egy régi látogatás emléke a csabai ifjúsági könyvtárban. Ott is meny­nyi játék! Csak győzze számolni a látogató... Ott azonban nem ját­szanak velük a gyerekek. Ott csak dísz, dekoráció a medve, a hajas­baba, a lökhajtásos repülőgép és társai. Bezzeg, ha a csabai gye­rekek tudnák, hogy van ez Gyu­lán?... Havas Kati néni, az ifjúsági könyvtár vezetője szíves meseol­vasó. Ezeken a péntek délutáno­kon a játék mellett a mese a slá­ger, Kati néni felolvasásával; kis hallgatói moccanatlanul figyelik és együtt drukkodnak a kis ma­luk pesti filmesek. Valami kis- film lesz belőle, és néhány jelene­tet itt forgattak. Nagyon tetszett a dolog min­denkinek. Hát nem igaz? Könyv­Szalai Józsi, a muzsika és egy képeskönyv. tárba járunk és filmszínészek let­tünk — nevettek jókat, és aznap este a kislányok, akik ott voltak, kétszer is megfésülték rakoncát­lan frizurájukat. Ki tudja? Lehet, hogy jövő pén. Kueifel Feri támad, Hack Laci véd. (A győztesről nem kaptunk információt) lacnak, aki forró vizet zúdít a ki­éhezett farkasra. Amikor a mesének is vége, a ze­nesarok lesz a fő helyük, ahol le­teken is eljönnek azok a filme: bácsik?... Sass Ervin (totó: Demény)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents