Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
WS. január 4, 7 Hétfő SPORTSPORTSPORT iskoláink sportéleié bő! Gondok és tervek a békéscsabai Iparitanulók Sportkörénél ELNÉZÉST KÉREK... Ilyenkor, az év elején, a legtöbb ember számvetést csinál ma. yában, hogy mi az, amit rosszul végzett, vagy jól csinált az elmúlt évben. Számba veszi a kellemes és kellemetlen meglepetéseket, egyszóval, mérleget készít okulásképpen a következő esztendőre. Nos, én is készítettem. Hát ami azt illeti. nem éppen sokszorosítani való a mérlegem, de olvasóimnak (belső használatra) közzé merem tenni. Anyagi helyzetem megszilárdult az elmúlt évben, csupán a nagybácsinak (OTP) tartozom. Ezenkívül saját erős beruházásom is volt, úgymint egy kalap, két horgászbot és három nyakkendő. Ennek ellenére ebben az évben sem sikkasztottam. A fizetésemet és az esetleges mellékest mindig hazaadtam. A szúrópróbaszerű társadalmi ellenőrzés (feleségem és kislányom) sem talált nálam soha egy fillért sem (jól eldugtam). Itt még van mit javítanom. Az elmúlt évben abbahagytam a fes- tegetést, ami társadalmi szempontból •pozitív, viszont elkezdtem a bélyeggyűjtést, ami nemegyszer válságba juttatta fizetőképességemet a napi apróbb kiadásolt tekintetében. Igaz, kezdeti lendületem alábbhagyott, mert megtudtam, hogy a bélyeggyűjtés elsősorban nem szenvedély, hanem üzlet. Hatvannégyben elmondtam vagy megírtam mintegy száztíz építő bírálatot. Elmondtam három rövid, de minőségi ön- bírálatot és kb. ugyanannyi kritika Számvetés érkezett elmemre. Az egyenleg nem rossz s ha még ehhez hozzáveszem, hogy senki nem vert meg, sőt meg sem fenyegetett, akkor elégedett lehetek. Egyetlen olvasóm kérte csak, hogy vonjam lei magam a forgalomból, pontosabban segítsem elő a temetkezési vállalat tervteljesítését, de mivel ez egyéni kérés volt csak, így nem teljesítettem. Persze, más a helyzet, ha tudom, hogy a vállalat feszített tervet kap a 65-ös évre s a prémiumfeltétel teljesítéséhez csak az én hatvanöt kilóm Hi- ányzik, akkor ebben az esetben esetleg megfontolás tárgyává teszem a kérelmet. Mindenesetre a jövő évi fvtballszezont végig akarom azért szurkolni öntudatom határozottan emelkedett, ezzel szemben a boka- és gyomorsüllyedésem változatlan. (Ez legyen megnyugtató kedves fenti olvasóm számára.) 64-ben sem nyertem a lottón. Minden héten volt húzás, de egyetlen egyszer sem tudták eltalálni a számaimat, s meggyőződésem, hogy nem is fogják eltalálni. Ennek ellenére minden héten befizetem forintjaimat. Elő kívánom segíteni országunk milliomosainak szaporodását. Ne maradjunk le ebben a tekintetben sem a Nyugattól. Nem igaz? Az elmúlt évben különben gyenge milliomostermés volt. A lottó tekintetében tehát a mérlegem erősen passzív. Nem mondtam le a cigarettáról sem, erre az évre nem is tettem ígéretet vagy fogadalmat. (Ezt az évet kihagyom.) Bár tudom, hogy a cigaretta aláássa egészségemet s belátható időn belül vihetem szervezetemet szervizbe. Az elmúlt évben kevesebbet szidtam a játékvezetőket a mérkőzéseken és a tv műsorát otthon. Ez is pozitív dolog. Talán ennyit « múlt évről s inkább egy pár szót arról, hogy mit várok a 95- ös évtől. Sokatl Először is a békés verseny fokozását minden téren a nemzetek között. Afrikának Csombe-mentes Kongót kívánok. Az olasz népnek balszélső kormányt, a magyar labdarúgó-válogatottnak pedig jó jobbszélsőt óhajtok. Több Fecskét szeretnék kapni. Szeretném megérni, hogy a ívben olyan filmet is játszanának, amely csak a tv-ben látható, de a mozikban nem játszanák és nem fordítva. Hozhatna a 65-ös év élesebb zsilettpengéket végre, melegebb nyarat, hidegebb sört a kánikulában. Mit is haszon még az új év't Nékem ennyi elég, s ha ömőek a kívánságaim, kedves olvasóimtól ebben az évben is „Elnézést kérekr Dobra Sándor Békéscsabán az ipari tanuló-iskolában mintegy 1300 fiatal tanul. Jó részük erőteljes, egészséges, tettre kész fiatal, akik szeretnek sportolni, szórakozni, tanulni, dolgozni. Ha azonban a külső szemlélő közelebbről vizsgálja az ipari tanulók sporttevékenységét, nem túlságosan sokat tud meg. Az ipari tanulókat igen kevés helyen lehet megtalálni úgy, mint egy iskolai sportkör versenyzőit. Nem szerepelnek sem városi, sem járási szinten, kivéve egy-két sportágat, mint például a birkózás és az asztalitenisz. Hegy miért van ez így, miért nem hallat magáról az ITSK, arról a legilletékesebbeket, a sportkör vezetőit, Izsó Antal és Szák Kocsis Pál testnevelő tanárokat kérdeztük meg. •— Kétségtelen — mondja Izsó Antal .—, létszámunkhoz viszonyítva nagy sportkör vagyunk. Nálunk „automatikusan” minden tanuló sportköri tag. Tagdíjat is űzetnek. Állami támogatást mindössze 5 ezer forintot kapunk, s ebből, valamint a befolyt tagdíjakból kell fenntartani magunkat. Ez alapjában véve nem nagy összeg, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy szakosztály működése rendszeres versenyzés mellett, szerény számítás alapján is belekerül 15—20 ezer forintba. Fiz gyakorlatban azt is jelenti, hogy nincs módunk és főleg anyagi fedezetünk minőségi szakosztályok működtetésére. Azt is meg kell azonban mondani, nálunk nem is cél a minőségi szakosztályok működtetése, hanem a tömegsport szélesítése. Nyilván sokak által ismeretes birkózó-szak- jsztályunk sikeres szereplése. Mégis, most január 1-től meg kell hálnunk tőlük, s átadjuk nagy múltú szakosztályunkat a sokkal jobb anyagi körülmények között működő Bcs. Előre Sportkörnek. Ezzel jelentős anyagi megtakarítást érünk el, mely összeget a tömegsport fellendítésére tudjuk fordítani — A tömegsport fejlesztésében már eddig is igyekeztünk eredményeket elérni — mondja Szák Kocsis Pál, testnevelő tanár. — Mivel anyagi lehetőségeink és egyéb A Békés megyei asztalitenisz csapatbajnokság 1964. évi végeredménye FÉRFIAK l. Gyulai P. I. 20 19 1 269: 91 39 2. O. Kinizsi L 20 IC 1 3 270: 90 33 3. Elek 20 14 1 5 225:135 29 4. Bcs. Konzerv 20 14 - 6 229:131 28 5. Bcs. Typograp. 20 12 1 7 203:157 25 6. Gyulai P. n. 20 11 - 9 192:168 22 7. O. Kinizsi IL 20 6 1 13 147:213 13 8. Szarvas 20 5 1 14 142:218 U 9. Gyulai K. 20 4 - 16 122:238 8 .0. Békés 20 4 - 16 108:252 8 .1. Mezőberény 20 2 - 18 73:287 4 NŐK 1. Mezőtúrt M. 10 10 - 152: 28 20 2. Gyulai P. 10 7 - 3 118: 62 14 3. Medgyesegyh. 10 6 - 4 110: 70 12 4. Békés 10 5 - 5 92: 88 10 5. Gyoma 10 1 - 9 48:132 2 6. Bcs. Konzerv 10 1 - 9 ' 27:153 A fenti táblázatok alapján a két jajnak — a Gyulai Pedagógus férfi-, lietve a Mezőtúri MEDOSZ női csapati — jogosul* az NB n-be Jutásért osz- s-lyozó mérkőzésen való részvételre, t férfiak osztályozó!ára 1M5. január I— 10-4n, Budapesten kerül sor. •lehetőségeink korlátozottak, az osztályok között megrendezendő bajnokságokra fektettük a fő hangsúlyt Ezen a területen már értünk el eredményeket. Az ősz folyamán öt sportágban indítottunk • osztálybajnokságot, melyen harminc osztály tanulói vettek részt. Megrendeztük a kézilabda, a labdarúgó, az asztalitenisz, a sakk és a kosárlabda házibajnokságot Asztalitenisz csapatunk á városi ifi-bajnokságban szerepel igen jó eredménnyel. Sajnos, a házibajnokságok •megrendezése csak nagyon komoly erőfeszítések árán Oldható meg. Számos gátló tényezó vetődik fel. Hogy csak néhányat említsek: nincs pályánk, az iskolában két műszakos oktatás folyik, ez reggeltől estig leköti a tornatermet. Ennek következtében késő este és szombat délután tudunk foglalkozni a versenyzőkkel, kivéve a labdarúgást és a pályához kötött versenyeket. Ezeket jó időben különböző „kölcsönkért” pályákon bonyolítjuk le. — A gondokhoz azt is feltétlenül hozzá kell tenni, hogy a város nagyobb sportkörei részéről nem kapunk elég támogatást — veszi át a szót Izsó Antal. — Sokszor még a kötelező testnevelési órák anyagát sem tudjuk becsületesen elvégezni sportpálya hiányában. A VTSK-pálya közel van iskolánkhoz, de sajnos ott nem szívesen látott vendégek vagyunk. Előfordult, hogy be sem engedtek bennünket. Udvarunk olyan kicsi, hogy még egy ugrógödröt sem tudunk készíteni, nemhogy kézilabda- vagy kosárlabdapályát tudnánk építeni. Ha a gondokat elmondjuk az illetékeseknek, azt a választ kapjuk: menjünk a M AV-pályára. El is mennénk, ha közelebb volna... Egyébként el is szoktunk oda menni, amikor a labdarúgás házi- bajnoksága kerül megrendezésre. A testnevelési órák megtartására viszont nem mehetünk el, mert ugyan mit lehet csinálni kétszer 45 perces testnevelési óra alatt, ha figyelembe vesszük, hogy ennek legalább a felét csak sétál ássál töltenénk el? Nyilvánvalóan semmit! Nagyon megérné pedig, ha városunk sportkörei nagyobb segítséget nyújtanának, hiszen mi csak az ő munkájukat segítenénk elő azzal, hogy jobb alapképzettséggel rendelkező tehetséges utánpótlást adnánk át a különböIgen, arról teszünk említést, ami évek óta gond és nem kicsi a községi sportkörökben. Evekkel ezelőtt megjelent a KPM-nek egy rendelkezése, ami szerint, ha tehergépkocsin személyeket szállítanak, akkor erre előzetes engedélyt kell kérni a területileg Illetékes autóközlekedési vállalattól kétszáz forintos okmánybélyeg melléklésével. Ez az Intézkedés elsősorban a községi kis sportköröket sújtotta és sújtja a mai napig is. Egy gyakorlati példa erre: a község sportköre két-három szakosztályával járási, esetleg megyei bajnokságban vesz részt. Az évi költségvetése körülbelül 10 ezer forint. Ha vidéken szerepelnek csapatai, akkor a helyi termelőszövetkezet ad az utazáshoz teherkocsit. Ahhoz, hogy a gépocsi sportolókat szállíthasson, napokkal az utazás előtt engedélyt kell kérni a területileg illetékes AKÖV-től. Az zó minőségi szakosztályoknak. Szeretnénk, ha megértenék, hogy ml nem magunknak nevelünk játékosokat, ez nem Is feladatunk, hanem azoknak a sportköröknek, amelyek lehetőséget is tudnak biztosítani a tehetséges sportolók fejlődéséhez. — Ilyen gondok és problémák vannak — mondja Szák Kocsis Pál —, de ennek ellenére, mi mindent megteszünk, hogy iskolánk sportköre minél jobb eredményt érjen el, ha nem is minőségi szakosztályokon keresztül, hanem a tömegsportban. Mi is, mint nyilván mások is, előretekintünk, s ennek megfelelően tervezünk. Nálunk legfőbb célkitűzés mozgósítani a fiatalokat a Kilián Testnevelési Mozgalomra. Ezzel kapcsolatban 1965-re a következő terveket állítottuk össze: tovább folytatjuk a házibajnokságot 10 sportágra kiszélesítve! 1965-ben háromszáz főt terveztünk be jelvényszerzésre, majd 1966-ra ezt négyszáz főre emeljük, míg 1967-ben 500 főt szeretnénk jelvénnyel ellátni a megfelelő feltételek teljesítése után. Látszólag ezek a számok nem nagyok, de mégis, figyelembe véve eléggé szűkös körülményeinket, véleményünk szerint reálisak. Tavasszal két sportágban, a labdarúgásban és kézilabdában részt veszünk a körzeti bajnokságban. Szeretnénk mind több tehetséget felfedezni és azokat a sportkörökhöz irányítani, hiszen jelenleg is szómos szakosztályban ott találjuk tanulóinkat, s nem is rossz eredménnyel szerepelnek. — Még annyit — mondja Izsó Antal —, a sportkörünk munkáját jelentősen segíti a KlSZ-szer- vezet is. Komoly tömegmozgósító feladatokat oldanak meg, főleg a házibajnokságok megszervezésénél. Az iskola vezetősége is megad minden tőle telhető segítséget. Reméljük, hogy az elkövetkező időben talán nagyobb segítséget kapunk városuk sportvezetőitől is, mert tanulóink ezt megérdemlik! Van tehát gond és probléma az ITSK-nál, de van ambíció, lelkesedés és sportszeretet is — jócskán. A két lelkes testnevelő tanár minden bizonnyal megtalálja annak a módját, hogyan enyhítse a gondokat, s terveik nyilván valóra fognak válni, ha egy kicsit több megértést kapnak az illetékesek részéről. engedélykéréshez 200 forintos okmánybélyeget kell csatolni. Ez évenként 3000 forint körüli kiadást jelent, ha csak a labdarúgó-együttest számítjuk. Emellett kézi-, röplabdá- zók, atléták vagy sakkozók is részt vesznek bajnokságban — tehát utazniuk Is kell, a spartaklád-versenyek- re is el kell szállítani a résztvevőket —, máris oda a sportkör pénzének felel Okmány bélyegekre! Nem jó van ez Így! Tudják ezt az illetékesek Is, hiszen nem zajlik le járási, megyei értekezlet, hogy szóvá ne tennék az érdekeltek — Igyekezve megszabadulni ettől a bürokratikus kölönctől. Egy évvel ezelőtt még az MTS országos ülésén is elhangzott ez a panasz. Jó lenne, ha a legfelsőbb sportvezetés határozottan Intézkedne ez ügyben. Jó szolgálatot tenne ezzel az anyagi gondokkal küszködő kis sportköröknek! Ki volt Éva? Az első nő, akinek nem volt mit felvennie. Két férfi beszélget az alkohol káros hatásáról. — Nem tudom, te hogy vagy vele, de ha én nyakig vagyok a munkában, rám jó hatással van az alkohol. Képzeld el, vannak napok, amikor legalább 150 kereskedelmi levélre kell válaazo1- nom. Ilyenkor veszek magamnak két liter jó borocskát. — S a bor fokozza munkakedvedet...? — Nem. De, ha felhajtok belőle két litert, eszembe se jut, hogy 150 levélre kell válaszolnom. * Két férfi beszélget: — Okos férfiak nem lehetnek jó férjek. — Miért? — Mert nem nősülnek! • A tanítónő a diák értesítőjébe a következőket írta: „Jancsi értelmes és intelligens fiú, de túl sokat foglalkozik a lányokkal. Nagyon jó lenne, ha találkoznánk, s megállapodnánk a szükséges nevelési eljárások tekintetében.” Az anya válasza: „Nagyon hálás leszek a tanácsokért, hasonló nehézségeim vannak az apjával.” • Apa a kisfiához: — Ha az a neveletlen kölyök megdob kövei, nem kell vlsz- szadobni, hanem gyere ide és mondd meg. — Miért? — Mert te úgysem találnád el! Noel Coward angol író a kővetkező tanácsokat adta a kezdő íróknak: — Először ötfelvonásos darabot írjanak, amelyet azonnal dolgozzanak át háromfelvoná- sósra. S mivel a háromfelvoná- sost Is nehéz elhelyezni, saját érdekük, hogy a darabot egyfel- vonásosra dolgozzák át Utána, hogy biztosak legyenek bemutatásában, nem marad más hátra, mint feleségül venni egy milliomosnőt. H. F. Beszéljünk ismét arról a bizonyos kétszáz forintról \
