Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

WS. január 4, 7 Hétfő SPORTSPORTSPORT iskoláink sportéleié bő! Gondok és tervek a békéscsabai Iparitanulók Sportkörénél ELNÉZÉST KÉREK... Ilyenkor, az év ele­jén, a legtöbb ember számvetést csinál ma. yában, hogy mi az, amit rosszul végzett, vagy jól csinált az el­múlt évben. Számba veszi a kellemes és kellemetlen meglepe­téseket, egyszóval, mérleget készít oku­lásképpen a követke­ző esztendőre. Nos, én is készítettem. Hát ami azt illeti. nem éppen sokszorosítani való a mérlegem, de olvasóimnak (belső használatra) közzé merem tenni. Anyagi helyzetem megszilárdult az el­múlt évben, csupán a nagybácsinak (OTP) tartozom. Ezenkívül saját erős beruházá­som is volt, úgymint egy kalap, két hor­gászbot és három nyakkendő. Ennek ellenére ebben az év­ben sem sikkasztot­tam. A fizetésemet és az esetleges mellékest mindig hazaadtam. A szúrópróbaszerű tár­sadalmi ellenőrzés (feleségem és kislá­nyom) sem talált ná­lam soha egy fillért sem (jól eldugtam). Itt még van mit javí­tanom. Az elmúlt évben abbahagytam a fes- tegetést, ami társa­dalmi szempontból •pozitív, viszont el­kezdtem a bélyeg­gyűjtést, ami nem­egyszer válságba juttatta fizető­képességemet a napi apróbb kiadásolt te­kintetében. Igaz, kez­deti lendületem alábbhagyott, mert megtudtam, hogy a bélyeggyűjtés első­sorban nem szenve­dély, hanem üzlet. Hatvannégyben el­mondtam vagy meg­írtam mintegy száz­tíz építő bírálatot. El­mondtam három rö­vid, de minőségi ön- bírálatot és kb. ugyanannyi kritika Számvetés érkezett elmemre. Az egyenleg nem rossz s ha még ehhez hozzá­veszem, hogy senki nem vert meg, sőt meg sem fenyegetett, akkor elégedett lehe­tek. Egyetlen olva­sóm kérte csak, hogy vonjam lei magam a forgalomból, ponto­sabban segítsem elő a temetkezési vállalat tervteljesítését, de mivel ez egyéni ké­rés volt csak, így nem teljesítettem. Persze, más a helyzet, ha tudom, hogy a vál­lalat feszített tervet kap a 65-ös évre s a prémiumfeltétel telje­sítéséhez csak az én hatvanöt kilóm Hi- ányzik, akkor ebben az esetben esetleg megfontolás tárgyává teszem a kérelmet. Mindenesetre a jövő évi fvtballszezont vé­gig akarom azért szurkolni öntudatom határo­zottan emelkedett, ez­zel szemben a boka- és gyomorsüllyedé­sem változatlan. (Ez legyen megnyugtató kedves fenti olvasóm számára.) 64-ben sem nyer­tem a lottón. Minden héten volt húzás, de egyetlen egyszer sem tudták eltalálni a számaimat, s meg­győződésem, hogy nem is fogják eltalál­ni. Ennek ellenére minden héten befize­tem forintjaimat. Elő kívánom segíteni or­szágunk milliomosai­nak szaporodását. Ne maradjunk le ebben a tekintetben sem a Nyugattól. Nem igaz? Az elmúlt évben kü­lönben gyenge millio­mostermés volt. A lottó tekintetében te­hát a mérlegem erő­sen passzív. Nem mondtam le a cigarettáról sem, erre az évre nem is tettem ígéretet vagy foga­dalmat. (Ezt az évet kihagyom.) Bár tu­dom, hogy a cigaret­ta aláássa egészsége­met s belátható időn belül vihetem szer­vezetemet szervizbe. Az elmúlt évben kevesebbet szidtam a játékvezetőket a mér­kőzéseken és a tv mű­sorát otthon. Ez is po­zitív dolog. Talán ennyit « múlt évről s inkább egy pár szót arról, hogy mit várok a 95- ös évtől. Sokatl Először is a békés verseny fokozását minden téren a nem­zetek között. Afriká­nak Csombe-mentes Kongót kívánok. Az olasz népnek balszél­ső kormányt, a ma­gyar labdarúgó-válo­gatottnak pedig jó jobbszélsőt óhajtok. Több Fecskét szeret­nék kapni. Szeretném megérni, hogy a ív­ben olyan filmet is játszanának, amely csak a tv-ben látható, de a mozikban nem játszanák és nem for­dítva. Hozhatna a 65-ös év élesebb zsi­lettpengéket végre, melegebb nyarat, hi­degebb sört a káni­kulában. Mit is has­zon még az új év't Nékem ennyi elég, s ha ömőek a kívánsá­gaim, kedves olvasó­imtól ebben az évben is „Elnézést kérekr Dobra Sándor Békéscsabán az ipari tanuló-is­kolában mintegy 1300 fiatal tanul. Jó részük erőteljes, egészséges, tettre kész fiatal, akik szeretnek sportolni, szórakozni, tanulni, dolgozni. Ha azonban a külső szemlélő közelebbről vizsgálja az ipari tanulók sporttevékenységét, nem túlságosan sokat tud meg. Az ipari tanulókat igen kevés helyen lehet megtalálni úgy, mint egy iskolai sportkör versenyzőit. Nem szerepelnek sem városi, sem járási szinten, kivéve egy-két sportágat, mint például a birkózás és az asz­talitenisz. Hegy miért van ez így, miért nem hallat magáról az ITSK, ar­ról a legilletékesebbeket, a sport­kör vezetőit, Izsó Antal és Szák Kocsis Pál testnevelő tanárokat kérdeztük meg. •— Kétségtelen — mondja Izsó Antal .—, létszámunkhoz viszo­nyítva nagy sportkör vagyunk. Nálunk „automatikusan” minden tanuló sportköri tag. Tagdíjat is űzetnek. Állami támogatást mind­össze 5 ezer forintot kapunk, s eb­ből, valamint a befolyt tagdíjak­ból kell fenntartani magunkat. Ez alapjában véve nem nagy összeg, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy egy szakosztály működése rendszeres versenyzés mellett, szerény számítás alapján is belekerül 15—20 ezer forintba. Fiz gyakorlatban azt is jelenti, hogy nincs módunk és főleg anya­gi fedezetünk minőségi szakosztá­lyok működtetésére. Azt is meg kell azonban mondani, nálunk nem is cél a minőségi szakosztá­lyok működtetése, hanem a tö­megsport szélesítése. Nyilván so­kak által ismeretes birkózó-szak- jsztályunk sikeres szereplése. Mégis, most január 1-től meg kell hálnunk tőlük, s átadjuk nagy múltú szakosztályunkat a sokkal jobb anyagi körülmények között működő Bcs. Előre Sportkörnek. Ezzel jelentős anyagi megtakarí­tást érünk el, mely összeget a tö­megsport fellendítésére tudjuk fordítani — A tömegsport fejlesztésében már eddig is igyekeztünk eredmé­nyeket elérni — mondja Szák Ko­csis Pál, testnevelő tanár. — Mi­vel anyagi lehetőségeink és egyéb A Békés megyei asztalitenisz csapatbajnokság 1964. évi végeredménye FÉRFIAK l. Gyulai P. I. 20 19 1 ­269: 91 39 2. O. Kinizsi L 20 IC 1 3 270: 90 33 3. Elek 20 14 1 5 225:135 29 4. Bcs. Konzerv 20 14 - 6 229:131 28 5. Bcs. Typograp. 20 12 1 7 203:157 25 6. Gyulai P. n. 20 11 - 9 192:168 22 7. O. Kinizsi IL 20 6 1 13 147:213 13 8. Szarvas 20 5 1 14 142:218 U 9. Gyulai K. 20 4 - 16 122:238 8 .0. Békés 20 4 - 16 108:252 8 .1. Mezőberény 20 2 - 18 73:287 4 NŐK 1. Mezőtúrt M. 10 10 - ­152: 28 20 2. Gyulai P. 10 7 - 3 118: 62 14 3. Medgyesegyh. 10 6 - 4 110: 70 12 4. Békés 10 5 - 5 92: 88 10 5. Gyoma 10 1 - 9 48:132 2 6. Bcs. Konzerv 10 1 - 9 ' 27:153 A fenti táblázatok alapján a két jajnak — a Gyulai Pedagógus férfi-, lietve a Mezőtúri MEDOSZ női csapa­ti — jogosul* az NB n-be Jutásért osz- s-lyozó mérkőzésen való részvételre, t férfiak osztályozó!ára 1M5. január I— 10-4n, Budapesten kerül sor. •lehetőségeink korlátozottak, az osztályok között megrendezendő bajnokságokra fektettük a fő hangsúlyt Ezen a területen már értünk el eredményeket. Az ősz folyamán öt sportágban indítottunk • osztálybajnokságot, melyen harminc osztály tanulói vettek részt. Megrendeztük a ké­zilabda, a labdarúgó, az asztalite­nisz, a sakk és a kosárlabda házi­bajnokságot Asztalitenisz csapa­tunk á városi ifi-bajnokságban szerepel igen jó eredménnyel. Sajnos, a házibajnokságok •megrendezése csak nagyon ko­moly erőfeszítések árán Oldható meg. Számos gátló tényezó vető­dik fel. Hogy csak néhányat em­lítsek: nincs pályánk, az iskolá­ban két műszakos oktatás folyik, ez reggeltől estig leköti a torna­termet. Ennek következtében késő este és szombat délután tudunk foglalkozni a versenyzőkkel, kivé­ve a labdarúgást és a pályához kötött versenyeket. Ezeket jó idő­ben különböző „kölcsönkért” pá­lyákon bonyolítjuk le. — A gondokhoz azt is feltétle­nül hozzá kell tenni, hogy a vá­ros nagyobb sportkörei részéről nem kapunk elég támogatást — veszi át a szót Izsó Antal. — Sok­szor még a kötelező testnevelési órák anyagát sem tudjuk becsüle­tesen elvégezni sportpálya hiá­nyában. A VTSK-pálya közel van iskolánkhoz, de sajnos ott nem szívesen látott vendégek va­gyunk. Előfordult, hogy be sem engedtek bennünket. Udvarunk olyan kicsi, hogy még egy ugró­gödröt sem tudunk készíteni, nem­hogy kézilabda- vagy kosárlabda­pályát tudnánk építeni. Ha a gon­dokat elmondjuk az illetékesek­nek, azt a választ kapjuk: men­jünk a M AV-pályára. El is men­nénk, ha közelebb volna... Egyébként el is szoktunk oda menni, amikor a labdarúgás házi- bajnoksága kerül megrendezésre. A testnevelési órák megtartására viszont nem mehetünk el, mert ugyan mit lehet csinálni kétszer 45 perces testnevelési óra alatt, ha figyelembe vesszük, hogy en­nek legalább a felét csak sétál ás­sál töltenénk el? Nyilvánvalóan semmit! Nagyon megérné pedig, ha vá­rosunk sportkörei nagyobb segít­séget nyújtanának, hiszen mi csak az ő munkájukat segítenénk elő azzal, hogy jobb alapképzett­séggel rendelkező tehetséges utánpótlást adnánk át a különbö­Igen, arról teszünk említést, ami évek óta gond és nem kicsi a köz­ségi sportkörökben. Evekkel ezelőtt megjelent a KPM-nek egy rendelke­zése, ami szerint, ha tehergépkocsin személyeket szállítanak, akkor erre előzetes engedélyt kell kérni a terü­letileg Illetékes autóközlekedési vál­lalattól kétszáz forintos okmánybé­lyeg melléklésével. Ez az Intézkedés elsősorban a köz­ségi kis sportköröket sújtotta és sújtja a mai napig is. Egy gyakor­lati példa erre: a község sportköre két-három szakosztályával járási, esetleg megyei bajnokságban vesz részt. Az évi költségvetése körülbe­lül 10 ezer forint. Ha vidéken szere­pelnek csapatai, akkor a helyi ter­melőszövetkezet ad az utazáshoz te­herkocsit. Ahhoz, hogy a gépocsi sportolókat szállíthasson, napokkal az utazás előtt engedélyt kell kérni a területileg illetékes AKÖV-től. Az zó minőségi szakosztályoknak. Szeretnénk, ha megértenék, hogy ml nem magunknak nevelünk já­tékosokat, ez nem Is feladatunk, hanem azoknak a sportköröknek, amelyek lehetőséget is tudnak biztosítani a tehetséges sportolók fejlődéséhez. — Ilyen gondok és problémák vannak — mondja Szák Kocsis Pál —, de ennek ellenére, mi min­dent megteszünk, hogy iskolánk sportköre minél jobb eredményt érjen el, ha nem is minőségi szak­osztályokon keresztül, hanem a tömegsportban. Mi is, mint nyilván mások is, előretekintünk, s ennek megfele­lően tervezünk. Nálunk legfőbb célkitűzés mozgósítani a fiatalo­kat a Kilián Testnevelési Mozga­lomra. Ezzel kapcsolatban 1965-re a következő terveket állítottuk össze: tovább folytatjuk a há­zibajnokságot 10 sportágra kiszé­lesítve! 1965-ben háromszáz főt terveztünk be jelvényszerzésre, majd 1966-ra ezt négyszáz főre emeljük, míg 1967-ben 500 főt szeretnénk jelvénnyel ellátni a megfelelő feltételek teljesítése után. Látszólag ezek a számok nem nagyok, de mégis, figyelembe véve eléggé szűkös körülményein­ket, véleményünk szerint reálisak. Tavasszal két sportágban, a lab­darúgásban és kézilabdában részt veszünk a körzeti bajnokság­ban. Szeretnénk mind több tehet­séget felfedezni és azokat a sport­körökhöz irányítani, hiszen jelen­leg is szómos szakosztályban ott találjuk tanulóinkat, s nem is rossz eredménnyel szerepelnek. — Még annyit — mondja Izsó Antal —, a sportkörünk munká­ját jelentősen segíti a KlSZ-szer- vezet is. Komoly tömegmozgósító feladatokat oldanak meg, főleg a házibajnokságok megszervezésé­nél. Az iskola vezetősége is meg­ad minden tőle telhető segítséget. Reméljük, hogy az elkövetkező időben talán nagyobb segítséget kapunk városuk sportvezetőitől is, mert tanulóink ezt megérdemlik! Van tehát gond és probléma az ITSK-nál, de van ambíció, lelke­sedés és sportszeretet is — jócs­kán. A két lelkes testnevelő tanár minden bizonnyal megtalálja an­nak a módját, hogyan enyhítse a gondokat, s terveik nyilván való­ra fognak válni, ha egy kicsit több megértést kapnak az illeté­kesek részéről. engedélykéréshez 200 forintos ok­mánybélyeget kell csatolni. Ez éven­ként 3000 forint körüli kiadást je­lent, ha csak a labdarúgó-együttest számítjuk. Emellett kézi-, röplabdá- zók, atléták vagy sakkozók is részt vesznek bajnokságban — tehát utaz­niuk Is kell, a spartaklád-versenyek- re is el kell szállítani a résztvevő­ket —, máris oda a sportkör pénzé­nek felel Okmány bélyegekre! Nem jó van ez Így! Tudják ezt az illetékesek Is, hiszen nem zajlik le járási, megyei értekezlet, hogy szó­vá ne tennék az érdekeltek — Igye­kezve megszabadulni ettől a bürok­ratikus kölönctől. Egy évvel ezelőtt még az MTS országos ülésén is el­hangzott ez a panasz. Jó lenne, ha a legfelsőbb sport­vezetés határozottan Intézkedne ez ügyben. Jó szolgálatot tenne ezzel az anyagi gondokkal küszködő kis sportköröknek! Ki volt Éva? Az első nő, akinek nem volt mit felvennie. Két férfi beszélget az alkohol káros hatásáról. — Nem tudom, te hogy vagy vele, de ha én nyakig vagyok a munkában, rám jó hatással van az alkohol. Képzeld el, vannak napok, amikor legalább 150 ke­reskedelmi levélre kell válaazo1- nom. Ilyenkor veszek magam­nak két liter jó borocskát. — S a bor fokozza munkaked­vedet...? — Nem. De, ha felhajtok be­lőle két litert, eszembe se jut, hogy 150 levélre kell válaszol­nom. * Két férfi beszélget: — Okos férfiak nem lehetnek jó férjek. — Miért? — Mert nem nősülnek! • A tanítónő a diák értesítőjébe a következőket írta: „Jancsi értelmes és intelli­gens fiú, de túl sokat foglalko­zik a lányokkal. Nagyon jó len­ne, ha találkoznánk, s megálla­podnánk a szükséges nevelési el­járások tekintetében.” Az anya válasza: „Nagyon hálás leszek a taná­csokért, hasonló nehézségeim vannak az apjával.” • Apa a kisfiához: — Ha az a neveletlen kölyök megdob kövei, nem kell vlsz- szadobni, hanem gyere ide és mondd meg. — Miért? — Mert te úgysem találnád el! Noel Coward angol író a kő­vetkező tanácsokat adta a kez­dő íróknak: — Először ötfelvonásos dara­bot írjanak, amelyet azonnal dolgozzanak át háromfelvoná- sósra. S mivel a háromfelvoná- sost Is nehéz elhelyezni, saját ér­dekük, hogy a darabot egyfel- vonásosra dolgozzák át Utána, hogy biztosak legyenek bemuta­tásában, nem marad más hátra, mint feleségül venni egy mil­liomosnőt. H. F. Beszéljünk ismét arról a bizonyos kétszáz forintról \

Next

/
Thumbnails
Contents