Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
•65. január 24. 9 Vasárnap Az idén fői f tatják a wizmíliek építését Újkígyóson törpevízmű létesültöbb helyen kutat fúrnak A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1965. évi termelési terve csaknem 10 millió forinttal alacsonyabb a tavalyinál. Jelentősen csökken az építőipari tevékenység. A vízműépítés elmarad azokban a községekben, amelyek nem rendelkeztek időben a tervdokumentációval. Ennek megfelelően a vállalat kevesebb létszámmal oldja meg a feladatát. Az idén folytatják az újkígyósi (békéscsabai) vízmű, valamint a hálózat bővítését, amely a város fejlődésének megfelelően biztosítja a zavartalan vízellátást. Békésen és Tótkomlóson a vízmüvet, Lökösházán a törpevízművet épígy őrsfagyasztott A Békéscsabai Hűtőház munkáskollektívájának a tavalyi dokumentált terv szerint 240 vagon gyorsfagyasztott árut kellett elkészítenie, de jóval többet, 299 vagonnyit állított elő. Az idei tervszámok máj- ismeretesek, s ezek szerint 334 és fél vagon gyorsfagyasztott árut kell elkészíteni az üzemben, megközelítőleg száz vagonnal többet, mint tik tovább, ökányban a hálózatot bővítik. Orosházán a központosított vízmű kutatófúrását fejezik be. Megkezdik az újkígyósi (községi) törpevízmű építését. Felújításra kerül Orosházán, Szarvason, Sarkadon, Eleken és Kétegy- házán a meglévő hálózat. Ugyancsak Orosházán (a tanács megrendelésére) új kutat fúrnak, az újkígyósi (békéscsabai) vízműtelepen kémlelőkutak építésére kerül sor. Néhány más helyen is kútfúrás kezdődik, így Dévavá- nyán, Endrődön, Battonyán, Két- sopronyban a Hunyadi, Békésáru, mint tavaly amennyit a tavalyi terv előírt, s 35 vagonnal többet, mint amennyit ténylegesen készített a munkáskollektíva. Ebből a mennyiségből 48 és fél vagon a gyümölcs, 15 vagon a szilvásgombóc és 271 vagon a főzelékkészítmény. Mű jeget 370 vagonnyit szükséges előállítani, harminc vagonnal többet, mipt tavaly. Bérhűtést 4 millió 300 ezer forintért végeznek egész éven át. csabán á Magyar—Csehszlovák Barátság, Gyulán pedig a Nép- köztársaság Tsz-ben. Ezenkívül felújítanak egy-egy kutat Csor- váson és Hunyán. Amint az idő engedi megkezdik a fejtrágyázást Az eleki Lenin Termelőszövetkezetben felkészültek a tavaszi munkákra. A fejtrágyázáshoz szükséges szórógépek javítását rövidesen befejezik és a műtrágyát is beszerezték. Hat géppel összesen 3144 mázsa műtrágyát szórnak ki az őszi vetésekre. Beszerezték a szükséges vetőmagot is, hogy amint az időjárás lehetővé teszi, megkezdhessék a munkákat. A szövetkezet vezetőinek gondot okozott azonban a mélyszántás, ugyanis az ősszel a kedvezőtlen időjárás miatt jelentős területen nem tudták elvégezni ezt a munkát. Még összesen ezer holdnyi terület szántatlan. A januári kedvező időjárást kihasználva, a szövetkezet két Sz—100-asa és a két DT erőgépe szántott eddig, most pedig a talajjavító vállalat is a tsz segítségére sietett. Négy Sz—100-ast adott át, hogy mielőbb befejezhessék a szántást. Száz vagonnal több Békés, Pusztaszeri utca — Összesen 12 gyerekem lenne. Az asszony felegyenesedik a tek_ nő mellől, s fáradt mozdulattal, ösztönösen megtöri! a homlokát. Szokott mozdulata lehet ez. A szoba hossza 4,5 méter, szélessége 3,5, magassága 2,10 méter. A mennyezet csomagolópapírral van megerősítve. A becsorgó víz különféle mintákat rajzolt rá. Ebben a helyiségben tizenegyen alusznak. Minden éjszaka. Kivéve, ha... — Nem is tudom miért füstöl most így ez az átkozott sparhelt —• kapaszkodik az asszony a tek- nőbe. A szoknyája mellé sündörög a kilenc közül kettő-három az aprajából. A legkisebb, a kis 15 hónapos azonban éktelenül sírni kezd, s erre ketten-hármam segítenek neki. Hatalmas lábasban étel rotyog. — Paprikásikrumpli — mondja. — Tegnap? Igen, tegnap is paprikáskrumpli volt A gyerekek nagyon szépek, egészségesek, maszatosak. De a maszatról is látszik az, hogy friss-e vagy régi. Friss. De azt bizonyítja a mosóteknő is, hogy a szürke hétköznapok folytonosságában a tisztaság meg a meleg étel megvan — a körülményekhez képest. — Hány éves? — Harminchárom. Tizenhat éves koromban mentem férjhez. — Van fényképe lánykorából? — A menyasszonyi. — Nagy papírdobozt keres, vizes kezét tö- rölgeti a szoknyájába, s elővesz egy esküvői képet. Míg válogat, lopva megnézem: egyik lábán bőr- cipő, a másikon tornacipő. S a kép?-Nemigen lehetne szebb párt elképzelni. A menyasszony igazi mirtuszkoszorús,‘hamvas: 16 éves. A vőlegény magas, erős, bajuszos — valóban szép pár. S az asszony most elnyűtt. Igaz a közhely: az ő esetében nagyon is — nem az évek számát dönti el— Tizenegyen alusznak ebben a helyiségben, ha... a férj is itthon van. — Tudja, én meg is értem: kilenc gyerek, kicsi lakás. Nem tudok kényeimet biztosítani. Az uram nagyon jó képű ember és vannak nők, akik csinosabbam öltözködnek és szebb lakásban tudják fogadni, néha nem is paprikáskrumplival... — Belehajítja a képet a dobozba. Barát István tehát talál jobb környezetet is?! Felelőssége nincs családjával szemben?! S vajon a tsz, amelynek tagja, foglaikozott-e már ezzel a megdöbbentő gonddal, amely az asszony és kilenc gyermeke vállára nehezedik? — Ha maguk azért jöttek, hogy akár egy gyereket is elvigyenek innen állami gondozásba, azt nem ajánlanám — néz az asszony valami ősösztönös anyasággal, s a tizenöt hónapos, meg a többiek újra sámi kezdenek. — Én nem vetetek el egy gyermeket sem, tizen, kettő lenne már, és az egyiket két héttel ezelőtt vetéltem el. Nem tudom miért, nem tudtam kihordani. De ezekből egyet sem adok senkinek sem! Ügyis felnevelem őket! Kísérőm egy asszony, aki erre a témára a figyelmemet felhívta, ajándékokat rak ki a tizenegy tagú család három ágyára. Nem örül neki az anya. A kísérőm elmondja azt is, hogy ez az ajándék a békéscsabai evangélikus gyülekezet adománya. — De hol marad a gyámügy? — motoszkál az újságíró fejében a kérdés. Nem lenne-e jó, ha csak meghatározott időre is állami gondozásba vennének a sok szép gye. rekből egy párat, hogy kissé te9 van... hermentesítsék ezt a fiatal, de agyondolgozott anyát?! Az igazság az, hogy Olajosné élvtársnő gyámügyi előadó és munkatársai, ahol csak lehet, támogatják anyagilag a népes Barát családot. Karácsonyi ajándék formájában, s egyebekben. Az ő lehetőségük nem is több talán ennél. Be-bedugják a legjobban ásí. tozó éhes réseket, de valami alapvető, ezt a szituációt döntően megszüntető segítségre lenne itt szűk. ség. — Adjon nekem egy gyereket, örökbe fogadom. Most él is viszem, mindjárt — mondja kísérőm, akinek egy gyermeke sem le. heteit. — Nem. — Nyugodt, határozott a válasz, s újra a teknő félé fordul az anya, ezzel is mutatva» hallani sem akar erről. — Több helyisége van-e ennek a kis háznak? — Igen, a szép szóba. — Hát nincs üveg, csak elrongydódott papír. A szél befütyüd rajta, s látszik a parányi helyiségen, hogy nem lakják... Jártunk már különféle helyeken. Irtunk cigányok életéről is. Megírtuk, hogy a munka, teszi emberré az embert, s azt is, hogy a mi társadalmunkban nem megyünk el szó nélkül, ha azt látjuk, hogy embertársaink közül valaki vagy valakik segítségre szorulnak. Barát Istvánék olyan körülmények között élnek, ahol sürgősen segíteni kellene. Nem csupán azzal, hogy .különféle spontán vagy tervezett ajándékozásokkal foltozzuk megrozzant családi életüket. Valami többet, valami határozott rendelkezést vagy tettet, amely döntően jó irányba megváltoztatja az egész család életét Ternyák Ferenc Felelős döntések előtt Fontos események előtt áll a termelőszövetkezeti parasztig. Kezdődnek • a zárszámadó közgyűlések s a jövő évi tervek megbeszélésének ideje. Vizsga, próbatétel ez minden termelőszövetkezet számára, hiszen kiderül, hogyan dolgoztak és milyen tervekkel akarnak előbbre jutni. A két jelentős esemény a tsz-demok- rócia vizsgája is. Tudtak-e élni vele? Értik-e a lényeget? Arra használják-e a tsz-demokráciát, amire való: az erők összefogására? Az alkotó kedv és képzelet kibontakoztatására, tettekre, jó munkára? Nélkülözhetetlenül fontos, hoey a tsz-demokrácia teljes gazdagságában kibontakozzék a közgyűléseken; a megértés, a'további szorgalom forrásává váljék. Mert sajnos igaz, néhányan félreértik, félremagyarázzák a demokráci át: Nem a lényegét látják, hanem csak a külsőségeit. Például azt, hogy a „demokrácia nevében kiki jól megmondhatja a magáét”. A közgyűlés azért demokratikus 'órum, hogy helyet adjon a véleményeknek, csakhogy akad még olyan ember is, aki a demokrácia jogán demagóg szólamokat hangoztat. Nem számol, nem gondolkodik, nem latolgatja a realitásokat, csak beszél, követel, ostoroz. Például kevesélli a jövedelmet, többet követel, mint amennyi járna. Többet akarni és követelni nem hiba, de az ilyen követelést ne csupán a zárszámadáskor hangoztassa az ember. Jó, ha a több jövedelem követelője önnön szorgalmát is mérlegre teszi felszól a- ’ásában. Mennyit tett á többért, megíeszítette-e minden erejét azért, hogy több legyen? Aki például azt veti a vezetőség szemére, hogy kevés szénát juttatott a háztájiba, az azt is mondja meg, ott volt-e ő a kaszáláskor? Segített-e esetleg rohammunkában begyűjteni a szénát, amikor közélgett a vihar? Vagy csak egy hátra valót mentett haza belőle a háztájiba? Cokan számon kémek különféle juttatásokat, s termé- zetesen jogos követelés is akad. De van, aki jogtalan előnyöket kíván, olyat, ami nem jár neki vagy olyasvalamit kér, amire nincs lehetőség, s a legjobb szándékkal sem lehet teljesíteni. S mi tagadás, sokszor olyan emberek követelnek lehetetlent, akik a lehetségest is elmulasztották a közösséggel szemben. Akik csak jogaikat tartják szentnek, de a kötelességet elmulasztották, s. esetleg csak hűsöltek, míg más dolgozott. S a zárszámadó közgyűlésnek talán éppen az ő hanyagságaik miatt fő a feje. „A tsz a miénk, miért nem jut belőle mindannyiunknak?” — kérdezik némelyek a felelősségre vonás hangján. S ugyanezek az emberek a fegyelmet, a munka szigorúságát is fájlalják, mondván: „ha a miénk, miért nem úgy dolgozunk benne, ahogyan jólesik?” Nem gondolnak arra, hogy elosztani csak azt lehet, ami megtermett. S a miénkben éppen az a- szép, és az a demokratikus, hogy a munka ütemét és a fegyelmet nem valami külső, ránk erőszakolt törvény szabja meg, hanem a saját jól felfogott érdekünk. A miénk nem azt jelenti, hogy herdáljunk a világba, hanem szorgalmat, s fokozott felelősségvállalást jelent. Miénk, tehát gyarapítsuk. I Gazdagodjunk, boldoguljunk, I hogy a több anyagiból mindannyiunknak több jusson. Az egyéni gazda annak idején kora hajnalban járt ki a mezőre a családjával együtt. A miénkben talán munka nélkül is megterem az, amiért az enyémben sűrű verejtéket kellett hullatni? Azt a megfeszített robotot valóban nem kívánja a közös, amit az egyéni földön a magányos ember küszködése követelt, de a jó időben végzett munka nélkül a közös sem terem, s aki kevés és rossz munkáért, nagy jövedelemre tart igényt, az nem veheti nyelvére a demokrácia szót. émelyek fájlalják a szoros fegyelmet, a rend érdekében hozott szabályokat, s azt kérdezik: hogyan fér össze a demokráciával az, hogy az elnök ide küld, oda küld s a miénkben meg is büntetnek minket, ha nem az előírás szerint cselekszünk. Igen ám, csakhogy a tennivalót nem az elnök vagy a brigádvezető érdeke szabja meg, hanem a közös érdek. S vajon a demokrácia arra kötelezne, hogy a közösség elnézze a felelőtlen, a lógós, a csellengő lazaságait? Elnézze azt, hogy ilyen 1 ember kockára tegye a jövőt? Szó sincs erről. Akit a belátás nem fegyelmez, annak a közösség igenis előírhatja a fegyelmet. S az ilyen ember ne takaródzék a demokráciával, ha az elnök vagy a brigádvezető megdorgálja vagy esetleg fegyelmi büntetéssel is sújtja. A felelős közgyűlés mindig elhatárolódik a demagóg szólamok hangoztatójától. Felelős tanácskozásokon mindig annak van igaza, akinek a szavai mögött ott sűrűsödik a tettek, az érdemek fedezete. Aki akkor is ott lépkedett a sorban, amikor az ég zengett, amikor a helytállás, a szorgalom kemény erőfeszítést követelt. C ájnos, az is előfordul, hogy valaki a jogos bírálatot nevezi demagógiának s így próbálja azt visszaverni. Fáj neki, hogy az elevenére tapintottak, s különféle ügyeskedéssel próbál kibújni a felelősségvállalás alól. Van olyan »sz-vezető, aki — ha bírálni kezdik a termelés rendjét, feltárják a hibákat — demagógiát magyaráz bele a bíráló szavakba. Ha szemébe mondják, hogy rossz a premizálási rendszer, nem él az anyagi és erkölcsi ösztönzés lehetőségeivel, szubjektív ítélet dönti el egy- egy ember értékét, — beismerés helyett felháborodik. Az ilyen módszernek nincsen köze a demokráciához. S rendszerint az ilyen magatartás szüli, hogy nem egy közgyűlésen a tagság a lényeges kérdésekről szót sem ejt, apró-cseprő ügyekkel hozakodnak elő, kis személyi torzsolkodások, panasznapi ügyek kerülnek napirendre. Olyan jelentéktelen dolgok, amelyek nem jellemzőek a tsz életére, s a valóban demokratikus légkörben, régen orvoslást nyerve, el sem juthattak volna a közgyűlésig. A zárszámadás és a tervkészítő közgyűlés fontos esemény a tsz éleiében, hiszen a közös életet érintő alapvető kérdések megbeszélésének a fóruma. De nemcsak a beleszólás, a vélemény- nyilvánítás kell, hogy jellemezze ezeket a fontos tanácskozásokat, hanem a kötelességek, a tettek, s a közös felelősség vállalása is. Hiszen ezek a szép eredmények a tsz-demokrácia legfontosabb épí- I tőkövei. Kékesdi Groll»
