Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-23 / 19. szám
1965. január 23. 5 Szombat Háromszáz személyes bétcvcnat indul a Szovjetunióba áprilisban Egy emberöltő forradalma — A pétervári véres vasárnapról — II atvan év, kerek emberöltő, a történelemben rövid útszakasz, tele küzdelemmel, véráldozattal, háborúkkal, válságokkal, két világháború földrengető kataklizmájával, milliók meg-meg- újuló nekigyűrkőzésével a sorsdöntő biroknak, elbukott és győztes forradalmakkal. A nyitány: 1905. Keleten folyt az orosz—japán háború, az európai országok újságai hónapok óta első oldalon közölték az onnan Ady látnoki szeme nemcsak a magyar holnapot jövendölte meg: messzire, a világ más tájaira is ellátott. A, „cári ágyú” már valóban filozofált: miért irányítsa tüzét idegen partokra, amikor a legfőbb rossz otthon van az orosz birodalom határain belül? A század első éveinek súlyos gazdasági válsága és a japán háború ellenállásra késztette a népet: a hatvan év előtti január Pé- tervárott a Putyilov sztrájkjával kezdődött. A forradalomellenes szervezetek a cár könyörületében bíztak, a felvonulókkal egyházi zsolozsmákat énekeltettek, szentképeket, templomi zászlókat clpeltettek. Békesség és alázat ült az embereken, amikor Gapon pópa a másfél százezer néma tüntetőt megállította a Téli Palotánál: kérvényt vittek a cárnak. TL7' zen a reggelen a sortűz ötezer embert tarolt le, több mint ezer halott maradt a tér kövén. Mi volt a munkások kérvényében? „Mi, Pétervár munkásai asszonyainkkal, gyermekeinkkel, gyá- molatlan öreg szüléinkkel eléd •járultunk uralkodónk, hogy igazságot, védelmet kérjünk. Koldusokká lettünk, elnyomnak bennünket, inunk szakadtáig dolgoztatnak, kigúnyolnak, nem vesznek heti bérünk. Megbabonázva hallgattak a fiúk, mindez csodálatosnak tűnt. Este már Valentin Meizler asztalánál ültem. Gazdám, a felesége meg két vénlánya megrökönyödve nézték, hogy percek alatt egész tál vajban pirított krumplit kebeleztem be... Az első napok élményei határtalan boldogságot váltottak ki belőlünk: tiszta ágyban aludtunk, ehettünk, amennyi belénk fért. Eleségből volt a parasztnak tartaléka. Pár hétig legfeljebb jelentéktelen házimunkát végeztünk, mert a fogolyélet után nagyon szánalmasan néztünk ki. Néhány napig csak szédelegtünk, mint ősszel a legyek. Amint múltak a hetek, hónapok, egyre inkább erőre kaptunk, s mind nyomasztóbban lett rajtunk úrrá a lelkivilág gyógyíthatatlan betegsége, a honvágy. Szabadok voltunk és mégsem... A falu kocsmájában találkoztunk azon a napon, amikor a szomszéd faluból, Framersheim- ből híre jött, hogy a polgármester szétosztotta a fogolytáborbeli elbocsátó leveleket. Ez volt akkor a magunkfajta hazátlannak a legértékesebb okmánya. Hogyne, hiszen volt azon olyan záradék is, amely ingyenes utazásra jogosított az elbocsájtó tábortól a lakóhelyig. Méghozzá három nyelven! Mind a harmincam együtt voltunk. érkezett híreket: Port-Arturnál bekerítették a cári flottát, hősi halált halt Verescsagin, a nagy festő, a japánok százharmincezer katonát vesztettek, Moszkvában, Harkovban, Bakuban háborúellenes megmozdulások voltak.« Azon a reggelen — Magyarországon január 22-ét írtak — a Budapesti Napló Ady Endre A cári ágyú filozofál című versét közölte. emberszámba bennünket. Mindezt türelemmel viseltük, de most már fojtogat bennünket a nyomor, a jogfosztottság, elzárják előlünk a művelődés útját, a zsarnokság és önkény igájában vergődünk. Türelmünk véget ért: elérkezett az a rettenetes perc, amikor már úgy érezzük, meghalni is jobb, mint továbbra is elviselni e pokoli megpróbáltatásokat.” Vasárnap volt, a pópa a küldöttség élén a palota kapujához ért. Mögötte a téren másfél százezer éhező, fázó proletár szorongott. Az Alekszandr tér fáin gyerekek gubbasztottak: fagyoskodó. csipogó verebek. A csendőrök és katonák golyói először őket szedték le: véresen, hangtalanul puffantak szüleik nyakába. Aztán a sűrű sorokat tizedelték a lövedékek. Vaszilevszkij-szigeten emelkedtek az első barikádok. A munkások fegyvereket szereztek, megütköztek a cári csapatokkal. — A munkásosztály átesett a forradalmi (tűzkeresztségen — mondta Lenin, aki akkor Genfben tartózkodott. így írt erről az eseményről: „Az orosz proletariátusra tekint lázas türelmetlenséggel az egész világ proletariátusa. A cárizmus megdöntése Oroszországban — ezt a harcot munkás- osztályunk hősiesen megkezdte —, — Beszéltem a polgármesterrel — kezdtem nagyon szomorúan. — Hallani sem akar az okmányokról! Azt mondja, a kiadásra nem jött rendelet, a framersheimi csak kósza hír.., — Micsoda disznóság! — ugrott fel Gyuszi, a motorszerelő, akit nagyon csendes fiúnak ismertünk. — Lassan a testtel, Gyuszi! — szólt közbe Jóska, kinek nagy tekintélye volt, mert a fél fogsorát s két ujját is a fronton hagyta. — Higgadtan meg kell beszélnünk a tennivalókat... — Halljuk Ferit! — kiáltott valaki. — A csavaros eszével mindig kiagyal valami okosat... — Menjetek a fenébe! — volt a pesti villamoskalauz tömör válasza. A máskor mindig tréfálkozó Feri most csak gubbasztott, mint valami beteg túzok. Valóban, most ő volt soron: letaglózta a honvágy... Jóska csendre intett: — Haggyátok Ferit! Láthatjátok, be van csavarodva! — s résztvevő pillantást vetett a fiúra. — Van egy javaslatom — vettem át ünnepélyesen a szót. — Ha a többség egyetért vele, holnap reggel sztrájkba lépünk! Ha összefogunk, kikényszeríthetjük az igazunkat ... — Helyes! Helyes! Éljen! —r zúgott kórusban. Jóska aggódva nézett körül: — Vigyázzatok, azt a szót ne használjátok, mert ezek is értik! Nevezzük csak munkabeszüntetésfordulópont lesz valamennyi ország történelmében...” Magyarországon választási előkészületek folytak ezekben a napokban, folyt a látványos vetélkedés Tisza István és az And- rássy, Bánffy, Apponyi vezette „ellenzéki” koalíció között. A szavazások óráiban terjedt el a hír: Oroszországban kitört a forradalom, a „véres vasárnap” elindította azt a lavinát, amelynek útját, hatását senki se tudja felmérni. Megmozdultak az ózdi munkások, a pécsiek, a szegediek, a nagy gyárak munkásai és a nincstelen falusi nép, mindazok, akik se Tisza, se Andrássy mellett nem tettek hitet. A „véres vasámap”-ot a lodzi felkelés, az Ivanovo Voznye- szenszk-i hatalmas sztrájk, az első szovjetek megalakulása, a litván, az észt, az ukrajnai és Volga-vidéki parasztmegmozdulások, a Patyomkin cirkáló lázadása követték. IV álunk minden korábbinál nagyobb erejű sztrájkok — harmincezer vasmunkásé, majd a pécsi bányászoké, a dél-dunántúli földmunkásoké — rázták meg az országot. Ady nem tért napirendre a „véres vasárnap” tanulságai fölött. „Január 22-én pedig — írta egy későbbi cikkében — az egész világ proletársága ünnepre készült. Ünnepelni a forradalom Moszkváját. El kell halasztani az ünnepet. Egyelőre és bizonyosan csak egyelőre...” magyar munkásosztály legjobbjai, a nemzetközi forradalmi mozgalom részeseiként fokozódó erővel, céltudatossággal vettek részt abban a küzdelemben, amely 1905 óta egy emberöltőn át, vereségeken és győzelmeken keresztül a nagy 1917-es október diadaláig, 1945-ben Magyar- országon és egy sereg más országban a dolgozó nép felszabadulásáig, a világ erőviszonyaiban máig bekövetkezett kedvező változásokig vezetett. Vadász Ferenc nek! — De a németek a szokatlanul parázs hangulatból már gyanították, hogy most itt többről van szó egyszerű baráti összejövetelnél ... Azon az éjszakán nem sokat aludtunk, reggel már fél nyolckor együtt voltunk a kocsma előtt. Persze, hogy senki sem hiányzott! És „testületileg” indultunk el a polgármesteri hivatalhoz. JÓ6kát s egy másik termetes legényt magammal hívtam, huszonhét szempár meg az ablakokra sze- geződött. — Polgármester úr — kezdtem odabent —, deputócióban vagyunk. Mivel tegnap nem teljesítette kérésemet, sztrájkba léptünk. Követeljük, adja ki papírjainkat. A többiek odakünn várnak — böktem jelentőségteljesen az ablak felé. Az öreget láthatóan zavarba hozta a váratlan helyzet. — Igen, persze, persze — motyogta, de szeme már ravaszul villogott. — Foglaljanak csak helyet, az iratokat a másik szobában tartom. — Tíz perc múlva visszatért: — Még egy kis türelem, a titkárnőm rendezi az iratokat — nyugtatott bennünket, de sunyi képén az őszinteség legparányibb szikrája sem látszott. Később már tudtuk, hogy ikertelefonján kihívta a két kilométernyire állomásozó Alzey-i francia helyőrség készültségét. Pár perc múlva a wip- pon meg is állt tíz katonával Tegnap délelőttre a Hazafias Népfront megyei bizottsága megbeszélésre hívta össze a társszervek és mozgalmak, a nőtanács, a Vöröskereszt, a szakszervezetek, valamint a tanácsok és több vállalat képviselőit. Az értekezleten Ónálló kezdeményezésként múlt év nyarán a TIT Békés megyei szervezete és a MÉSZÖV megállapodást kötöttek arra, hogy a megye földművesszövetkezeteiben folyó népművelő, ismeretterjesztő munkát az eddigieknél jobbá, tartalmasabbá, hatékonyabbá teszik. Ennek tervszerű végrehajtása érdekében közös programot állítottak össze, mely részletesen tartalmazza mindazt a kötelmet és tennivalót, ami a feladat végrehajtásával a két félre hárul. A program értelmében például a MÉSZÖV anyagi kötelezettséget vállalt a földművesszövetkezetek részére tartott és tartandó akadémiák költségei bizonyos hányadának, valamint vetítési, kezelési és egyéb díjaiknak a fedezésére. Ezzel szemben a TIT kötelezte magát meghatározott számú és tartalmú MESZÖV-elóadássorozat lebonyolítására, mint például „A szövetkezetek története”, „A földművesszövetkezetek alapelvei”, „A szövetkezeti demokrácia és a körzeti ímsz”, „A földművesszövetkezetek, mint önálló gazdasági egységek irányítása és vezetése”, „A népgazdasági ágak egymással való kapcsolata”, „A termelés, felvásárlás, értékesítés”, „A felvásárlás árrendszere és az árak kérdése”, „A szocialista mezőgazdaság távlati fejlesztésének iránya”, a háztáji gazdálkodásról, a növényvédelemről, a mezőgazdasági kemizálás problémáia felszabadulás 20. évfordulójának megünnepléséről tárgyaltak. Megállapodás született, hogy április 7-én 300 személyes békevonat indul megyénkből a Szovjetunióba. Az utazás résztvevői ösz- szesen 9 napig tartózkodnak majd Moszkvában és Kijevben. ról és még , számtalan más témáról. Szerepel továbbá a jól átgondolt és összeállított programban még a felnőttoktatás segítése, író—olvasó-találkozók, szakíró— szakember-találkozók, mezőgazda- sági könyvismertetők, a földművesszövetkezeti klubok életének tartalmassá tétele, belkereskedelmi akadémiák szervezése, a MÉSZÖV megyei és járási szakembereinek bekapcsolása a TIT előadói tevékenységébe, szövetkezeti dolgozók akadémiájának szervezése, < a földművesszövetkezeti kölcsönzőboltok népszerűsítése, termelőszövetkezeti és földművesszövetkezeti alapító tagok találkozója a felszabadulás 20. évfordulója jegyében rendezendő szövetkezeti napok alkalmával, amikét Békéscsabán, a TIT-klub- ban április végén a földműves- szövetkezeti mozgalom 20 éves fejlődéséről, állandó ismeretterjesztő program kialakítása a földművesszövetkezet és más szervek által közösen fenntartott klubokban, országjáró túrák szervezése, a cigány lakosság közti ismeret- terjesztés bővítése és még sok egyéb hasznos, értékes megállapítás történt. Nem kétséges, hogy a TIT és a MÉSZÖV együttműködése jelentős kihatással lesz a megyében működő földművesszövetkezeitek életére, tevékenységére. Huszár Rezső meg egy századossal. A kapitány pattogva beszélt, elképedve tolmácsoltam barátaimnak: — Önök tévedésben vannak! Framersheimben a polgármester távollétében két magyar fiú egyszerűen ellopta a papírokat — s közben bajusza alatt elismerően mosolygott. — Nem jött rendelet a kiosztásra. Hazatelepítésükről később történik intézkedés. Legyenek türelemmel s tartózkodjanak az efféle megnyilvánulásoktól, mert a megszállási zónában még szükségállapot van s a sztrájk súlyos rendzavarásnak minősül. Mi, franciák, szeretjük a magyarokat s mé’yen sajná'nánk, ha bérmi bántódásuk esnék... Az öreg Frick elégedetten bólogatott, bár a francia ügyet sem vetett rá. A szavak súlyosan kop- pantak. Harminc magyar hirtelen úgy érezte, most megint minden elveszett. Sztrájkunk, amelytől oly sokat reméltünk, alig egy óra alatt meghiúsult... S e gyászos szombati nap késő délutánján újra együtt voltunk a kocsmában. Szó nélkül bámultunk egymásra, mint a megbabonázot- tak. Ólomsúlyként, szinte kibírhatatlanul nehezedett szívünkre, agyunkra a nem várt kudarc tudata, a gyötrő felismerés. Szertefoszlott az édes várakozás rózsaszín köde, hogy rövidesen hazamehetünk. S a sápadt arcokat csak a Hunsrück mögött lebukó Nap rőt fénye pirosította... {Kezdetnek jő Az eddigi adatok alapján megállapítható, hogy a mezőgazda- sági gépipar jól felkészült 1965- re. A termelőszövetkezetek megyei beruházási programja mindössze néhány napja áll katonás rendben, az ipar máris szállította a tervek megvalósításához zsükséges gépek egy részét. A Vámosi-féle szénaszárító ventillátorból 1965-ben 51-et vásárolhatnak a tsz-ek. Az igen előnyös és gazdaságilag minden tekintetben hasznos felszerelés az AGROKER békéscsabai telepére megérkezett. Kedvező ez az év eleji nyitány, hiszen egy-két évvel ezelőtt tavasz helyett, többségében nyáron, a harmadik negyedévben küldték ezeket a gépeket, amikor a nagy kánikulában renden is egy-kettőre száradt a lucerna. Most pedig az első kaszálás időszakára fel is állíthatják a szénaszárítókat a tsz-ekben. A levágott rendekben a tavaszi esőzés nem tesz majd a tavalyidhoz hasonlóan kárt, mert a lucernát fonnyadt állapotban be- kazlazzák. Az így letakarított táblákon gyorsan nő a sarjú. Szakemberek véleménye szerint lehetséges, hogy a lucerna a gyors betakarítás következtében három bunda helyett a negyediket is teljes értékű termésként érleli kasza alá. Ez pedig a termelőszövetkezeteknek hasznos. I —sík. „A cári ágyú úgy dohog: Miért visztek engem Napkeletre? Az orosz ágyúnak ma már csak itthon van ereje, kedve. Gyújtsatok a szívembe itt, hol a céltábla nem japáni, Próbálgassátok sűrűén: Meglássátok, fogok találni!...H Értékes megállapodás a TIT és a MÉSZÖV között az ismeretterjesztés fokozására
