Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
IMS. január 4. 5 Hétfő Januári karalábé A kertészek gondos munkája nyomán januárban már mind több üvegházból szállítják közfogyasztásra és exportra a karalábét megyénk termelőszövetkezetei. Körzetesftik a tanyai iskolákat Sajtónk az elmúlt években sokat foglalkozott azokkal a „fehér foltokkal”, amelyeket kulturális szempontból a tanyák még olykor jelentenek. De arról Is rendszeresen tudósít, ha ebben a tekintetben kisebb-nagyobb lépéssel előbbre megyünk. Állami, tanácsi szerveink — a pedagógusok közreműködésével, gyakran valóban hősies, önfeláldozó munkájával — céltudatosan, rendre felszámolják ezeket a „kulturális fehér foltokat."Ez a folyamat szervesen kapcsolódik a falu arculatának átalakulásához. Hiszen logikus folyamat: az új termelőszövetkezeti központok kialakulásával párhuzamosan kezdenek elnéptelenedni a magányos tanyák s velük az iskolák is. Ezzel egyidejűleg az általános iskolák felső tagozatainak diákjai egyre tömegesebben járnak be — a jobb feltételek közt lévő — körzeti iskolákba, sokan közülük pedig bekerülnek kollégiumokba. Nagyszerű eredményekről adnak számot ezen a téren az országos statisztikai adatok. A tanyai iskolák körzetesítésében ma már annyira előrejutottunk, hogy a csaknem másfél millió általános iskolás közül mindössze 115 ezer jár kicsi tanyai iskolába, vagyis olyanba, ahol az egész alsó tagozatot, vagy annak két-három osztályát egyetlen pedagógus tanítja. Ha szemléletesebbé kívánjuk tenni a falusi-tanyai iskolai oktatásban történt előrelépésünket, még egy adatpárt érdemes idéznünk: a csaknem 700 ezer felső tagozatos tanuló közül ma már csupán 75 ezret nem tanítanak szaktanári rendszerben. Az arányok tehát — különösen, ha a múltra gondolunk — igen biztatóak. Ugyanakkor a szép számok nem feledtethetik velünk a még mindig nagy feladatokat. Minden megyei tanácsnak megvan a részleges terve az iskolák körzetesítésére. A kiterjedt tanya- vilógú Szolnok megyében például 1967-re kívánják elérni, hogy bejárással vagy bentlakással minden felső tagozatos általános iskolás szakrendszerű oktatásban részesüljön. Tulajdonképpen ezt — a jobb körülmények között tanító, nagyobb iskolákba való bejárás megszervezését — nevezzük körzetesítésnek. Ehhez természetesen számos feltételt kell biztosítani. Körültekintő szervező munkát kíván például, hogy a gyerekek — három kilométeren túl járművel vagy fo- I korszerűbb iskolába; ebédelési, napközis elhelyezési lehetőség legyen számukra; a kiürült iskolák is gazdára találjanak; a gyerekek nélkül maradt pedagógusok új beosztást, munkakört kapjanak; megfelelő szaktanárok biztosítsák a körzeti iskolákban a valóban korszerű oktatási, nevelési elvek valóra váltását. S bármelyik feltételt is nézzük, kétségtelenül jelentős a gond. A megyei AKÖV vállalatoknak köztudomásúan kevés az autóbuszuk s az iskolák kérését csak fokozatosan tudják kielégíteni. (Az 1963 —64-es iskolai évben a bejáró tanulók 13 százalékát szállították iskolabuszokkal, 31 százalékát közforgalmúakkal, tehát a kétféle szállítás együtt sem ölelte fel a bejárók felét.) A végső megoldáshoz több autóbusz kellene. A társadalom támogatása is szükséges ahhoz, hogy az új iskolákban — a megnövekedett tanulólétszámnak megfelelően — tantermek épülhessenek, nagyobb arányban megoldhassák az ebédeltetést, illetve a bentlakást. Az anyagiak és a társadalmi munka mellett, pontosabban azt megelőzve, szükség van a megértésre a körzetesítés fontosságának minél szélesebb körben történő felismerésére is. Már eddig jelentős támogatást adtak azok aZ autóbusz-vállalatok, amelyek szív- vel-lélekkel keresik a lehetőségeket a gyerekek minél nagyobb számban való rendszeres szállitá- sára. Sok társadalmi szerv nyújtott anyagiakban szinte felmérhetetlen segítséget a régi tanyai iskolások számára készülő új tantermek építésénél, az ebédeltetés, vagy más fontos problémák megoldásánál. Felismerték, hogy amikor a körzetesítést támogatjuk — a holnapot készítjük elő, a kulturáltabb életet szolgáljuk. Sütő László A »sahszervezeti választások elé Egyre több állami f eladatot vesz át a szakszervezet — Érdekvédelem és terirslés kapcsolata — Csak a társadalombiztosításban 120 ezer aktivista — Beszélgetés Brutyó Jánossal, a SZOT főtitkárával — Fontos események előtt áll a munkásvédelmi szabályzatokat. magyar szakszervezeti mozgalom. 1965 első negyedévében újraválasztják a szakszervezetek üzemi szerveit és tisztségviselőit, a bizalmiakat, a szakszervezeti bizottságokat, a társadalombiztosítási tanácsokat, majd a következő negyedévben az üzemi tanácsokat és a társadalmi bíróságokat. Mivel a szakszervezetek munkája a választások alkalmából különösen az érdeklődés középpontjába került, megkértük Brutyó János elvtársat, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa főtitkárát, tájékoztassa olvasóinkat a szakszervezeti mozgalom időszerű feladatairól. — Hogyan fejlődött a szakszervezeti érdekvédelem és milyen időszerű tennivalók állnak az aktivisták előtt? — Az az igazság — kezdi a beszélgetést Brutyó elvtárs —, hogy szakszervezeteink munkáját, és különösen az érdekvédelmet, sokan még ma sem értelmezik pontosan. Nálunk — és minden szocializmust építő társadalomban — a szakszervezetek az új társadalmi rend megvalósításáért küzdő osztály, az uralmon levő munkásosztály legnagyobb tömegszervezete. Részt vettünk, hisz érdekünk is volt, a munkáshatalom kialakításában, a szocializmus alapjainak lerakásában, és dolgozunk a szocializmus teljes felépítésén. Nehéz lenne itt felsorolni mindazt, ami az érdekvédelem körébe tartozik. A köztudat ma már ezt úgy fogalmazza, hogy a szakszervezet végigkíséri az embereket a bölcsőtől a sírig. Meghatározott esetekben különböző kedvezményekben, juttatásokban részesíti tagjait, s az üzemi és magánélet szinte minden eseményében részt vesz, segítőkészen áll a szervezett dolgozók mellett Természetesen nemcsak anyagi juttatások adományozása jellemzi a szakszervezetek munkáját. Hazánkban minden, a dolgozók életkörülményeivel kapcsolatos kérdésben a kormány, a minisztériumok és más gazdasági szervek a szakszervezetek véleményének meghallgatásával, egyetértésével döntenek. Ezek „húsba vágó” témák. Csak néhányat említek: a besorolásokat a normafelülvizsgálatot, az Élüzem cím adományozását A szákszervezetek a hatáskörükbe utalt területeken sok olyan jogszabályt, szabályzatot alkotnak, amelyek kötelező érvényűek egyes állami szervekre, gazdasági vezetőkre. Így a Szakszervezetek Országos Tanácsa a főhatóságokra és a vállalatokra kötelező hatállyal ad ki Érvénybe léplek a Munka Törvénykönyve módosításai Január 1-ón életbe lépett a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelete a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról, valamint a Magyar Forradalmi delete az Elnöki Tanács e rendeletének végrehajtásáról. A munkával kapcsolatos jogokat és kötelességeket részletesen felsoroló szabályok A Munka Törvényköny. ve és végrehajtási rendelete címmel megjelent a Munkaügyi KözMunkás-Paraszt Kormány és a __„_________________________ m unkaügyi miniszter két (33/1964.1 löny VIII. évfolyam 25—26. szá- gattad — eljuthassanak az új, alMT és 9/1964. Mü. M.) számú resn.Imának 68 oldalas mellékletében. Közismert az is, hogy a dolgozók társadalombiztosítását ugyancsak a SZOT, illetve a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ intézi. — Voltaképpen tehát a szak- szervezetek egyre több állami feladatot vesznek át. Milyen változást jelent ez az ügyek intézésében? — Mindenekelőtt azt, hogy az eddiginél jobban, még figyelmesebben, a dolgozók széles körű társadalmi közreműködésével kell megoldanunk azt, amit eddig az állami ügyviteli apparátus csinált. A társadalombiztosítás különböző területein például 120 ezer szakszervezeti aktivista segíti a dolgozókat ügyeik gyors elintézésében. A nyugdíj előkészítő bizottságok, a társadalombiztosítási tanácsok és bizottságok sok utánjárástól mentesítik az embereket, és a legbonyolultabb ügyekben is készséggel adnak tanácsot, magyarázzák meg a jogszabályokat Ki kell emelni az 1964-ben kiadott munkásvédelmi törvényt is, amely további előrelépést jelent a dolgozók érdekeinek védelmében. Igen jelentős pontja például, hogy a balesetek bekövetkezésénél — a korábbi gyakorlattal szemben — már nem a dolgozónak kell bizonyítania vétlenségét, hanem a vállalatnak kell igazolnia azt, hogy a baleset elháríthatatlan volt, illetve az nem a vállalat hibájából származik. Ha pedig ezt nem tudja igazolni, kártérítést kell a dolgozónak fizetnie. — A példák azt bizonyítják, hogy a szocialista állam támaszkodik a szakszervezetekre, igényli sok iránjru közreműködésüket. Vajon a jó együttműködés azt jelenti-e, hogy nincs vita az egyes állami és szakszervezeti szervek közt? — Hangsúlyozom: az alapvető kérdésekben teljes az egyetértés. A célhoz vezető egyes intézkedéseik kidolgozásában, s főleg a végrehajtásban lehetnek s vannak is véleménykülönbségek a szakszervezeti és az állami szervek között. Lehetnek viták és véleménykülönbségek egy-egy törvény alkalmazásakor, amikor a helyi szakszervezetek helytelen döntés esetén fellépnek az egyes dolgozók érdekében. Tavalyelőtt például 4348 felmondás közül 2059 esetben el kellett marasztalni a vállalatot. Vagy megemlíthetném a munkásvédelmi felügyelet aktív tevékenységét, amelynek során nemegyszer pénzbüntetéssel sújtják a szabályokat megszegő gazdasági vezetőket. Sőt, még az is előfordul, hogy veszélyesség miatt egy-egy üzemrészt leállítanak. Adódhatnak viták abból is, hogy az igények és a lehetőségek egy-egy adott időszakban nem egyeznek. Általában az igények magasabbak, s így valamennyit nem lehet abban az időpontban teljesen kielégíteni. Az elosztás módszere azonban többféle lehet, s azon lehet vitatkozni, hogy az adott lehetőségek közül melyik a legigazságosabb megoldás. Mi tehát nemegyszer bírálunk állami szervet az elosztás módja miatt; a legtöbbet azonban azzal segíthetünk, ha hozzájárulunk az elosztásra kerülő javak gyarapításához. — Milyen feladatokat kell a szakszervezeteknek megoldaniuk, hogy eredményesen vegyenek részt az ország anyagi javainak gyarapításában? — A szakszervezeti munka egyik központi kérdése a társadalmi és az egyéni érdek összehangolása. Szüntelenül a szocializmus építésének távlataira s az ebből adódó konkrét feladatokra kell irányítanunk a dolgozók figyelmét. Tudjuk, az élet- és munkakörülmények rendszeres javítása csak a népgazdaság fejlesztése útján valósítható meg. Tehát többet és olcsóbban kell termelni, hogy az életszínvonal emelkedhessek. A szakszervezetek tehát nem, választják ketté a közvetlen érdekvédelmi és termelési feladataikat. Mozgósítják a dolgozókat a több és jobb munkára, amely a jövő életszínvonalának biztosítéka. Az a több százezer munkás, műszaki és alkalmazott, aki részt vesz a szocialista munka verseny ben, küzd a szocialista brigád vagy üzemi cim elnyeréséért, vagy már megkapta a kitüntetést, nemcsak pártunk és kormányunk helyes gazdaságpolitikáját, hanem a szakszervezetek ez irányú tevékenységét is helyesli. A magyar szakszervezetek csaknem hárommilliós tagsága magában foglalja a bérből és fizetésből élők több mint 90 százalékát. A szakszervezeteknek tehát joguk, sőt kötelességük, hogy az összes dolgozók érdekeit képviseljék. Több eset akad, amikor az egyes dolgozók érdekei összeütköznek a többség érdekeivel. Az emberek gondolkodása nem egységes. Vannak, akik a miénk és az enyém fogalmát összekeverik, akik indokolatlan juttatásokat, előnyöket akarnak. Egyesek attól sem riad- : rtk vissza, hogy lopják, prédáiják a közösség vagyonát. A szakszervezetek a szolidaritás szervei ugyan, de ezekkel az emberekkel semmiféle szolidaritást nem vállalnak. Azokat az embereket támogatják, akik nemcsak kérnek, hanem becsülettel teljesítik is a rájuk háruló feladatokat. S éppen az ilyen, túlnyomó többségben levő dolgozók érdekében elképzelhetőnek és helyesnek tartjuk erősebb rendszabályok alkalmazását a fegyelmezetlenek, a közösség károsítói ellen. Azon vagyunk, hogy segítsük az olyan közszellem kialakítását, amely nem nézi el a törvények áthágását; sem a társadalmi tulajdon herdálását, sem a fegyelmezetlenséget. Az egészséges közszéliem kialakításáért vívott harc számottevő anyagi vonatkozása mellett elsőrendű politikai kérdés is. Visszatérve kiindulási témánkra — mondotta befejezésül Brutyó elvtárs —, emlékeztetnék arra, hogy most újraválasztjuk az üzemi szakszervezeti tisztségviselőket. Ezeknek az embereknek a vállán nagy felelősség nyugszik. Kötelezi őket a szakszervezetek sok évtizedes múltja, tradíciója, s az a bizalom, amelyet választásukkor kapnak. Képviseljék önzetlenül, bátran és harcosan dolgozó társaikat, mindenkor figyelembe véve a társadalom érdekeit is. (S. E.)
