Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-22 / 18. szám

1965. január 22. 3 Péntek Ahol Békést megye földjeit elemzik... A régi parasztember leginkább azt tudja földjéről, hogy az szik, kötött, hordott vagy homokos. A gazdálkodás sok éves,' keserves tapasztalata viszont arra tanítot­ta meg, hol díszük legjobban a kapás, hol a kalászos. Egy ember, öltőt töltött ei pár holdas birto­kán, de mégsem ismerte meg sze­szélyes kenyéradóját, a földet. Az ember megyénkben most is­merkedik igazán az ezerholdas táblák természetével, rejtett ké­pességeivel. Elsősorban az állami gazdaságok agronómusai, mező­gazdászai igényelték a felügyele­tük alá tartozó ezer holdak alapos kémiai elemzését, hogy a tapasz­talatokkal gazdagodva tovább nö­velhessék a termésátlagokat, ered­ményesen pótolják az elhasznált talajerőt. A Békés—Csongrád megyei Al­jami Gazdaságok vásárhelyi labo­ratóriumában veszik részletes elemzés alá a Békés megye állami gazdaságaiból beküldött talajmin­tákat és készítenek a gazdálkodás minden ágához tanácsot adó gene­tikai térképet. A megye 15 állami gazdasága közül az elmúlt eszten­dőben a felsőnyomási, a hidashá­ti, a szőiősi és a Körösi állami birtokok talajtani vizsgálatát fe­jezték be és küldték meg részük­re a földtani térképet. Általában 20 holdanként, többnyire kétméte­res mélységig vettek talajmintát és minden beküldött talajból 15— 13-féifi vizsgálatot végeztek. Ké­miai, fizikai úton, lombikokban lángfotóméter segítségével meg­állapították a szikes, sós részek el­helyezkedését, a művelhető mély­séget, a szerves- és műtrágya-szük­ségletet, a talaj vízáteresztő képes­ségét, kalcium-, kálium-, nátrium- tartalmát, amelyeknek ismerete egyformán szükséges gyümölcsű, aök telepítéséhez, az öntözéses gazdálkodáshoz vagy éppen a mű. trágya megválasztásához. A nyár jelenti a külső laborató­riumi munka fő idényét. Mintave­vők járják a különböző gazdasá­gok területeit és a vizsgálandó ha­tárrészről összegyűjtik a különbö­ző szelvények talajait. Az elmúlt évben a Feisőnyomási Állami Gaz­daság területéből 12 ezer hold, a hddashátiból 6, a szőlősiből szintén 6 ezer, míg a Körösi Állami Gaz­daság területéből 12 ezer hold ta­lajviszonyait vizsgálták meg. Leg­utóbb, december végén, a Körösi Állami Gazdaságnak küldték el a talajtani térképet. Több ezer minta érkezett be a töviskesd, a halaspusztai és a Vi- zesfási Állami Gazdaságból is. Eddig Töviskesnői 10 ezer, Halas- pusztáról 5 és Vizesfásról 8 ezer talajminta jött be, ami az utóbbi állami gazdaság esetében csak 5 ezer hold talajvizsgálataihoz elég. Vizesfáson viszont összesen 7 ezer holdnyi területről készítik el a ge_ netdkai térképet és így a tavasz folyamán tovább folytatják a min­tavételt. Balázs La jos, a Békés—Csong­rád megyei Állami Gazdaságok laboratóriumának a vezetője arról tájékoztatta tudósítónkat, hogy ezekben a napokban teljes ütem­mel folytatják a Békés megyei állami gazdaságok részére a la­boratóriumi elemzéseket. A minta útja a tárolópolcokra vezet, majd szárítják, finom porrá megőrük, s így kerül a laboráns keze alá. öt vegyész és mezőgazdasági mérnök, hat technikus, hét laboráns elemzi a földek tulajdonságait. Az egyen­ként százgrammos földmennyisé­get dörzscsészókbe öntik, s vízzel vegyítve vizsgálják, milyen a ta­laj kötöttségi foka. A sótartalmat körszámlapos műszer áramköré­vel mérik. Némelyik talajnál csak 0,02, a másiknál 0,08 századot is elér a sótartalom. A szomszéd munkaasztalnál hosszú mérőcsö­vekbe öntik a porrá darált földet, itt a talaj vízfelvevő képességét vizsgálják. A homokkal megtöltött üvegcsőben 5 óra alaitt 30—15 cen­tit is emelkedik a nedvesség. Az agyagnál viszont csak 0,10 centit. S így haladnak sorba minden vizs­gálattal. Békés megyében 1966-ban feje­ződik be az állami gazdaságok ta­laj térképének elkészítése és a nagyarányú vegyeűemzés során 160 ezer hold talajmintáját vizsgálják meg. (tóth) rendben tartott, fekete, nagy ba­jusza, aztán mert rózsás, arany­csíkos, ezüsikoekás tapétadarabo­kat adott nekem a cukrosdoboz- ból készült, magam csinálta báb­színházaim díszletedhez, de első­sorban édes vidám füttyéért. Vé­kony, ezüst hangon is tudott, mint a nagy művészeit a hegedűvel, de táncoltatta is a füttyét, ugráltatta, úgy, hogy nevetni kellett a han­gok ugrabugráiásán; a fütty nefci- eredit, felszökött a mennyezetre, alábukott, az asztalon táncolt a fütyülés, forgott, libegett nagy vi­dám kedvében. Talán egy hét múltán azt mond­ja a szomszédasszony: — Eljönne vélem hozzá? Ma­gát nagyon szerette..; Csomag volt a szomszédasszony, nál, s egy csuporban rumos tea jól bebugyolálva, mert ilyen né­peknek, mint mi, nem volt akkor termoszunk. Hát elmentünk a ha­dikórházba. Az ágya előtt megálltunk. — A fejlövéssel már nincs baj — mondta Dobrolszki —, hanem nincs már csak egy lábam. Ahogy behoztak, rögtön levágták. Nem mertem a szomszédasz- szcnyra nézni, de piros lettem, úgy felháborított az igazságtalan­ság. Hát valakinek, aki mindig csak létra zik, levágják a lábát! Ugyanakkor az a gondolat is be­lémkapott: Dobrolszki többé nem fog fütyülni. Valahogy úgy emlék­szem, ez még jobban fájt akkor nekem, mint az, hogy féllábú lett. A szomszédasszonyt még abban az esztendőben elvitték a rend­őrök. A házban úgy beszélték: folyton szidta a királyt, a hábo­rút, s egy császári és királyi tisz­tet leköpött a Nagykörúton. Kihagyok most sok-sok eszten­dőt, úgy térek a továbbiakra. Nyár, szagos, kellemes este. Kert­helyiség Budán. A műlugasban összetolt asztalok; színészek, írók. Loknis haja van a szerelmemnek, japánvágású szeme, kezdő színész, nő. A beszélgetésre körülöttünk nem figyelünk, az étel kihűl — fogjuk egymás kezét. Huszonnégy esztendőm lobog bennem. Valaki megáll az asztalnál — miért néznék fel? Aztán mégis, mert valaki fü­tyül. Halkan, de sok szólammal, trilla és madárcsicsergés, a fütty ugrál, kering, táncol, allegro viva­ce, persze, óvatosan azért, nehogy a főpincér kitessékelje a füttyös koldust. — Dobrolszki — mondtam ör­vendezve s egyben elszomorodva — füttyéről felismertem. Hóna alatt mankó, az egyik nadrágszá­ra térdig visszahajtva, rongyos katonaköpeny rajta (pedig mon­</tjiir (áe/múk (randa, olasz is síuí/d t'ezero átiano U b an A telepet 1961-ben kezdték építeni, s jelenleg 3, egyenként 6 ezer 500 férőhelyes gyűjtőtelepUk van. Az ideérkező fácánoktól vért vesznek, hogy megállapítsák nem szenvednek-e valamilyen betegségben. Huszonegy napig itt tartják őket és ezután kezdik csak a csomagolásukat. Lapunkban adtunk már hírt ar­ról, hogyan fogják hálóval az élő fácánokat, most arról számolunk be, honnan indulnak útnak, hogy a francia, olasz és svájci rezervá­tumokban hirdessék a magyar va_ dászterületek kiválóságát. Az or­szágban a MA VAD — Magyar Vadkereskedelmi Szövetkezeti Vállalat — Gyomrán létesítette a második telepet, ahonnan export­ra szállítják a fácánokat. Mogyo­rósi Józsefné telepvezető számok­kal illusztrálja a fejlődést: 1960- ban mindössze 7 ezer fácánt szállá, tottak külföldre, 1961-ben már a kétszeresét és az idén 40 ezret in­dítanak útnak. Eddig 16 ezer fá­cánt szállítottak el megyénkből. K. J. Fotó: Koczíszky László Gyalog Istvánná és Barják Andrásné csomagolják az export- fácánokat. dóm, nyár van), a mellém rejtőző szalagon Károly csapatkereszt, fe­jén hátratolva zsíros katonasap­ka. — Egy pohár bort, Dobrolszki? — Nem szabad innom. — Az asszony? — Két éve meghalt. — Hol lakik? — Menhedyen. — Istenien fütyül — szól közbe a kezdő színésznő, szakmai elisme. réssel. — Csak este... Kocsmákban... Ha nem veszik észre a pincérek. Nem ! tűrik... Én is kezdő voltam még. Pén­zem alig. — Egy cigarettát? Dobrolszki aztán tovább ment mankóin a szomszéd asztalhoz. Később láttam, a pincér, mint va­lami szigorú hatósági közeg kísé­ri ki a kerthelyiségből. Dobrolszki az ajtóból visszanézett, találkozott a tekintetünk. Most is érzem azt a bűntudatot, amelyet akkor éreztem. Hogy nem tudtam segíteni Dobrolszkin, gyer­mekkorom füttyös eszményké­pón. Ráadásul alighogy kilépett a vendéglő kapuján, hirtelen zu­hogni kezdett. Nyári zápor. Fel­ugrottunk az asztal mellől s futot­tunk, nehogy bőrig ázzunk. Készül az újabb befogadótelep. Gyuricza Antal és Gyuricza György kifeszítik a perion hálót. nmtwttwtmwtnvmmmmmHHmwmvmHvmui Növelik a sertésállományt 1965-ben a kondorosi Lenin Tsz-ben A kondorosi Lenin Termelőszö­vetkezetben az 1964. évi ezer hí­zott sertés helyett 1400-at adnak le az idén. Ennek megfelelően már az elmúlt évben gondoskod­tak a hízóalapanyagról. Ezenkí­vül 68 ezer baromfit nevelnek, í ezer csirkét és 8 ezer pulykát. 1965-ben fejlesztik a géppark« is. Két MTZ-t akarnak vásárol: és az ehhez szükséges munkag« pékét is biztosítékit.

Next

/
Thumbnails
Contents