Békés Megyei Népújság, 1965. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-16 / 13. szám

1965. január 16. 4 Szombat Egy év a jurták földjén Az elmúl! évi tervét 120 százalékra teljesítette az Orosházi Cipész Ktsz November 7 brigádja Európa hírű művész hangversenye Gyulán Elkészült a Dobozi út munkát is végeztek. A vállalt 200 óra társadalmi munka helyett 220-at dolgoztak, nagyrészt az orosházi utcák kandelábereinek felállításában. A nyolctagú bri­gád minden tagja részt vesz va­lamilyen oktatásban is. neiskola hangversenytermében nem kisebb művész lép dobogóra, mint az Európa-szerte népszerű Krzysztof Jakowicz lengyel he­gedűművész. Műsorában a többi között Bach, Ravel, Sarasate he­gedűműveit tolmácsolja. Énekkel Werner Mária, zongo­rakísérettel Bálint Ágnes színesíti az est műsorát. A gyulaiak köré­ben máris igen nagy az érdeklő­dés a hangverseny iránt. Kertes családi ház Békéscsabán, Rákóczi utca 40 szám alatt. Az öt­tagú család számára meglehetősen szűk, de nagyon ízlésesen beren­dezett lakásban a ház ura és fe­lesége fogad. Két gyermekük még iskolában van, a harmadik meg az óvodában. Rendkívül szimpati­kus, szívélyes házaspár. A férfi — jó néhány évvel a negyvenen in­nen — derék, jó megjelenésű, pi­rospozsgás ember. Látszik rajta, hogy a kemény munka megedzet­te. Házikabátban, pihenésre be­rendezkedve találom. Jól megér­demelt pihenés ez, hisz’ csaknem egyéves távoliét után nemrégen jött haza Mongóliából, a jurták országából. Kötetlen szívélyesség­gel társalgunk. Érdekesebbnél ér­dekesebb élményeiről beszél, én meg a krónikás falánkságával jegyzetelek... Mongol Népköztársaság. Tizen­egyezer kilométerre innen, tizen- hatszor nagyobb szép hazánknál, lakóinak száma viszont alig ha­ladja meg az egymillió-százezret 1964. február 19-én indult e tá­voli országba Laurinyecz Mátyás fúrómester, az Országos Vízkuta­tó és Fúró Vállalat munkacso­portjának tagjaként Huszonhét magyar geológus, geofizikus, fú­rómester, gépkezelő, szivattyúke­zelő és műhelymunkás vágott ne­ki a kilenonapos utazásnak, hogy segítséget nyújtson a távoli ba­ráti népnek. Ez a baráti segítség szinte fel­becsülhetetlen, mert Mongólia rendkívül vízszegény ország. Ter­mészetes vízforrása szinte alig van. Itt a víz magát az életet je­lenti. A források s a kezdetleges, kézzel ásott kutak előbb-utóbb ki­merülnek, hidegebb időben be­fagynak. Érzékelhető összehason­lításul: nálunk — tizenhatszorta kisebb területen — körülbelül harmincötezer fúrott kút van, ott az ezret sem éri el azok száma... • Az éghajlat sok tekintetben ha­sonlatos a mienkéhez, de a hő- mérsékleti ingadozás lényegesen nagyobb. Télen nem ritka a har­mincfokos hideg s az többnyire április végéig is eltart. A valódi nyár jórészt két hónapra — jú­lius—augusztusra — korlátozódik. A kis magyar kolónia ugyancsak meglepődött, amidőn június 8-án hóviharban kellett munkához lát­niuk ... A nagy kiterjedésű országban völgyek, dombok, hegyek válto­gatják egymást, odébb meg a ki­etlen Góbi-sivatag terpeszkedik. Ló, jak, tehén, birka és kecske legelészik ezer- és tízezerszámra a végeláthatatlan legelőkön. A tevét leginkább igavonásra hasz­nálják. Óriási becse van itt a si­vatag hajójának. Hogyne, hiszen hetekig is képes víz nélkül meg­lenni. A mongolok nagyon tiszte­lik a tevét s az egyszerűség szim­bólumának tartják. A kitartó, igénytelen, rendkívüli munkabí­rású állat rá is szolgál e megbe­csülésre. A több nyomtávú, természetes utakon a terepjáró kedvére szá­guldozhat, csupán az óriási gu­lyákat, méneseket, nyájakat, no meg a tevekaravánokat kell ke­rülgetnie . i. • Ulánbátor, a főváros, egyben a magyar vizesek „főhadiszállása” is. Gyors ütembein fejlődő város, sok építkezéssel, a modem euró­pai kultúra sok-sok jelével. A fő­városon kívül viszont igen ritka a helyhez kötött település. A la­kosság igen tekintélyes hányada nomád pásztorkodással foglalko­zik s jurtákban él. A jurta szíjhe­vederekkel összerögzített fasá­tor, alacsony bútorzattal. A vas­ágyon, szekrényen és a legszük­ségesebb használati tárgyakon kí­vül minden jurta télé van aggat­va rengeteg fényképpel. Ez afféle „nemzeti hobby” ott, mint nálunk a szalvétagyűjtés... A nomád pásztorok ruházata is egyszerű. Csizma, nadrág és ka­bát vagy kaftán, derékövként használt, többszörösen a test köré tekert ruhaanyaggal. Télvíz ide­jén ez még bundacsizmával és bundasapkával egészül ki. Ha vízhiány lép fel — ami igen gyakori — vagy a jószág lelegelte a füvet, felszedik a jurtákat s odébbállnak... * Laurinyecz Mátyás brigádjával Ulánbátortól nyugatra, a fővá­rostól gyakorta több száz kilomé­ternyire eső fúrásokon dolgozott. Néhányszor egy-egy falu közelé­ben, ám a legtöbbször 15—60 kilo­méternyire minden lakott terület­től. Ilyenkor többnyire azzal űzik el a magány kínzó érzetét, hogy éjjel-nappal dolgoznak. Pihenő­időben levelet írnak, meg aztán előkerülnek a könyvek, az egyhó­napos újságok... A jurta-élet magányában gomd- űzést jelent az is, hogy a magyar ellátásból eredő alapanyagokból maguk főznek, no meg, tekinté­lyes időt köt le a szerszámjavítás is. A brigádból csak a fúrómester és a gépkezelő magyar, míg a töb­bi hét mongol. Bizony hosszú idő­be telt, míg Laurinyeczék meg­szokták a környezetet, az ottani szokásokat. Ehhez persze nagy segítséget jelentett, hogy mongol munkatársaik rendkívül barátsá­gosak, vendégszeretők. A magya­rokat nagyon tisztelik és szeretik, 11. — Csodabogár vagy — mo- solyodott el Poüuhin. — Azt hi­szed, mindig ilyen kövér voltam, mint most? Hordtam én 38-as gimnasztorkát is, attól függetle­nül, hogy most 48-ast viselek. — Ekkor Poluhin arca hirtelen fennhéjázó kifejezést öltött: — De most már elég a hencegésíből, rajtam a sor a vezetésben. — Puffadt kézéit, melyen nagy barna szeplők voltak, a kor­mányra helyezte, és komolykod­va mondta: Én nagyon elégedett vagyok az életemmel és példá­ul veled semmi pénzért nem cse­rélnék. A gép dübörögve haladt a kő- és jégtörmelékkel borított úton. a szántalpak élesen csikorogtak. Éjszaka Ljutyikov vezetett. Per­sze nem volt az egészen éjsza­ka, hanem egy borús nappal, árnyék és fény nélkül. Az égbolt üres volt, de derengve világított. Minden sejtelmesen fehér és élettelen. Ljutyikov arra gon­dolt, hogy a korszerű rádióte­leszkópok olyan hullámokat fognak fél, amelyek azelőtt ke­letkeztek, amikor a föld még nem is létezett Ezek a hullá­mok másodpercenként 300 ezer kilométer utat tesznek meg. De ahhoz, hogy a távoli galaktiká­ról a földre jussanak, mintegy tízmi lliárd év szükséges. És ezeket a régen keletkezett hul­lámokat most fogják fel a föl­dön, megfejteni még nem tud­ják, de eljön az idő, amikor meg­értik az embereik. Jelenleg azonban a világmin­denség titkait még nem ismer­jük. Sőt, Ljutyikovnak annál fontosabb gondja van, mint a világmindenség titkainak íürkó­többen közülük egészen jól be­szélnek magyarul... Rendkívül érdekesek a helyi népszokások. A birkózás szinte nemzeti sport a mongoloknál. A brigádtagok is, ha kis pihenő akad, játékos birkózásba kezde­nek. Főfoglalkozás az állattenyésztés, helyesebben állattartás. Ennélfog­va fő eledelük a hús. Kedvelt ita­luk a szutecája, ami magyar vál­tozatban a teának felel meg. Csakhogy ebben a teán kívül tej, só és faggyú is található. Június­tól novemberig kumiszt — erjesz­tett kancatejet — fogyasztanak. Július 11-én kezdődik a nárom- napos Nádom, a győztes népi for­radalom ünnepe. Ilyenkor lóver­senyek, bemutatók, sportesemé­nyek és különféle népünnepélyek sokasága tarkítja az ünneplést. * A kútfúrás honi viszonylatban is nehéz, férfias munka. Hát még a hazától sok ezer kilométerre, a külvilágtól szinte elhagyatottan, kitéve a leküzdhetetlen lelki be­tegség, a honvágy gyakori látoga­tásának is. Igen. mert a család az, amely a legjobban hiányzik. A buksi gyermekfejek megsi mosa­tása itt bizony hosszú hónapokon keresztül csak álomkép... De helytállnak Laurinyecz Má­tyásék, a magyar vizesek. Átérzik azt, hogy baráti küldetést teljesí­tenek, életet jelentő vízzel segítik a testvéri mongol nép boldogulá­sát. Most itthon, a sokat emlegetett és áhított családi tűzhelynél pi­hen. Nagyon, nagyon jó a család­dal együtt lenni. De még arra is gondol, hogy néhány hét múlva, ha a kötelesség, a baráti szolidari­tás újra szólítja, újra elindul... szése. Tamara nagyon megbán­totta, amikar azt mondta neki, a leendő gyermeket jobban sze­reti, mint őt. Most Ljutyikov egész lényét valami féktelen só­várgás töltötte el az iránt, aki még nem is létezett vagy aki még Tamarában létezett, aki életének folytatása lesz és ezzel felesége ajándékozza meg. És Ljutyikov űzte a vontatót, ro­hant, ahogy csak bírt, olyan volt ebben az állapotban, mint­ha eggyé forrott volna gépével. Az égen vöröses fény kezdett elterjedni, a sarkvidék épííóél- lomás visszavert fénye. A gép felkavarta porhó még sokáig le­begett a levegőben. Ljutyikov a lankás folyópartról rávezette gé­pét a folyó jegére. A hóval ta­kart sík terepen a lánctalpak mély nyomokat hagytak. Ideje volt csökkenteni a sebességét és megkerülni az összetorlódott jégtömböket. Már közel volt a Egy éve alakult meg az Oros­házi Cipész Ktsz November 7 brigádja. A kollektíva . tagjai be­neveztek a Szocialista brigád cím elnyeréséért folyó versenybe. Az el­múlt évi tervüket 120 százalékra teljesítették s a munkájuk mel­lett szabad idejükben társadalmi A gyulai zeneiskola koncertter­mében az Országos Filharmónia hangverseny-sorozatát minden egyes előadás alkalmával zsúfo­lásig megtölti a komoly zenét ked­velő -gyulai közönség. Ezt méltá­nyolja az Országos Filharmónia is, s évről évre színvonalasabb zenei estekkel kedveskedik a gyu­laiaknak. Január 21-én, csütörtökön este az Erkel Ferencről elnevezett ze­Az Aszfaltútépítő Vállalat bé­késcsabai építésvezetőségének dolgozói befejezték a Dobozi út átépítését. A jó időt kihasználva január 9-én, szombat délután és vasárnap is dolgoztak és két nap alatt egy kilométer záróréteget készítettek el. Az új út 9 kilométer és 700 mé­ter hosszú, 6 méter széles. (Eddig átlag 5 méter volt.) Hat centimé­ter kiegyenlítő-réteget és 7 centi­méter kavicsterítést kapott meg­túlsó part, amikor Ljutyikov először surrogó zajt hallóét, majd ez áthatóan óles recsegő hangba ment át, mintha a jég­mező lélegzett volna, majd köny- nyedén megmozdult valami a traktor alatt. Az átható hang egyre erősödött és szörnyű re­csegéssé változott. Még fel sem fogta, mi történt, kivágta az aj­tót, vállával kilökte Poluhint a kabin bóL Villámgyorsan gázt adott, felgyorsította a gépiét. A víz már-már betört a kabinba, de a traktor nekilendülve fel­vergődött a partra és megállt. Ljutyikov fejét nagyon bele­vágta a kabin falába, ismét ha­talmas zúgást hallott és minden elsötétült előtte. — ... Hát pajtás, nem sok kel­lett volna a másvilágra költözé­sünkhöz — mondta Poluhin, át­kötve Ljutyikov homlokát. Mikor kész volt, megdicsérte: — Nagyon ügyesen tetted, erősítésre, amire kötőzúzalékos aszfaltburkolat került. Az építésvezetőség az idén Bé­késcsabán 11, Békésen 4 millió, a KPM megrendelésére plédig 1 mil­lió forint értékű munkát végez, ezenkívül két tsz-központba be­kötő utat létesít. A napiokban Bé­késcsabán megkezdi a Kazinczy utcában a csapadékvíz-levezető csatorna, tavasszal pedig az úttest építését. hogy kidobtál a kabinból. Jól működött a reflexed, és így könnyítettél a vontatón is. No, én is hozzájárultam azért a si­kerhez, és a jégen álló szánra mutatott. — Sikerült lekapcsol­nom, különben a traktorral együtt úgy elsüllyedsz, mint a nyél nélküli balta. — Hogy merted ezt tenni? — kérdezte haragosan Ljutyikov. — ki kért rá? Tönkretetted a szállítmányt! — Te nem komolyan harag­szol rám, igaz? — szólt kedé­lyesen Poluhin. — Megijedtél, hogy az egész­szel együtt víz alá kerülünk, és akkor nem lesz kit eltemetni! Méghozzá zenével — gúnyoló­dott Ljutyikov. — A hamvaimmal én ren­delkezem, és én határozom meg, hogy zenével vagy zene nélkül temessék-e el! — válaszolta nyer- sen Poluhin. — A feladatokat tettekkel kell megoldani, és nem szavakkal. Ezt neked barátian tanácsolom és figyelmedbe ajánlom. — Most hogy húzzuk ki a szánt? A jég vékony. Nem sok kell hozzá és elsüllyed. A vörös nap a látóhatár szé­lén állt. A levegő hihetetlenül tiszta volt. — Láttam, hogy a raktárnál összeszedtél egy csomó fát. Le kell szedni a szánról, rakunk egy kis tüzet, és megmelegszünk. Én olyan ember vagyok, aki nem szereti a rossz kedvet. — Poluhin elgondolkozott: — A je­get megfoltozni nem tudjuk, nem a ml kötelességünk. Le kel! pakolni a rakományt. (Folytatjuk) Mongóliába, vizet fakasztani. Kazár Mátyás ÉSZAKI TÖRTEKET FORDÍTOTTA i TASS ATTILA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents