Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-11 / 290. szám
W64. december 11, 3 Péntek Tanulnak a tejkezelők Három arc a Gyomán megrendezett kéthetes megyei tejkezelő tanfolyamról. Balról jobbra Kiss Pálné, a csabacsűdi Lenin Tsz tejkezelője, aki egyben nőbizottsági titkár is. Huroenik István- né, a kétegyházi Béke Tsz-ből jött a tanfolyamra idős kora ellenére. Jámbor Jánosné nemrégen, a férje pedig már hosszú évek óta tejkezelő Geszten, Lehet is, szükséges is szántani „A vadászat nemcsak szenvedély64 Azt, hogy lehet szántani, bizonyítják a hunyai Hunyadi, a muronyi Lenin és még számos termelőszövetkezet traktorosai, akik a havas, fagyos időt kihasználva dolgoznak a földeken. Az igaz, hogy a muronyi Lenin Tsz-ben csak azután állt munkába nyolc traktor a napokban, miután a szövetkezet igazgatósága erre erélyesen felszólította a gépcsoport vezetőjét. Azt, hogy szükséges szántani, elég azzal bizonyítani, hogy a tavasz- szal bevetésre kerülő földeknek még csak 62,4 százaléka van megforgatva megyénkben. Különösen sok még a mélyszántani való a mezőkovácsházi, az orosházi és a békési járásban. De a többi járások szövetkezetei sem dicsekedhetnek a 68—13 százalékos teljesítménnyel. Hornok Mátyás, a hunyai Hunyadi Tsz traktorosa elmondotta, hogy két DT—54-essel és egy Sz—100-assal nap, mint nap két műszakban szántanak s ha az idő így marad, akkor 13—14 nap alatt végeznek a még hátralévő TOO holddal. Azaz, hogy csak végeznének, de máris arra vannak kárhoztatva, hogy keresgéljék a letakarított földeket. A TOO hold szántanivalóból ugyanis több, mint 450 holdon kúpban, 100 holdon pedig vágatla- nul áll a kukoricaszár. A lábon álló szárba a szövetkezet vezetői beállítottak egy szovjet silózó kombájnt, amely elég jól halad s a hét folyamán igencsak szabaddá, szánthatóvá tesz T0 holdat. Ellenben a szárkúpok le- hordása vontatottan halad. Eddig még csak egyik-másik brigád tagjai láttak hozzá s azok lófogattal, napi hétszeri fordulóval elég sokat^flehordanak a tábla végére. A növénytermesztő brigádok tagjainak zöme azonban vonakodik a hófedte szárkúpok lehordásától. Szó se róla, nem leányálom ilyenkor szárat hordani, de lehet is, szükséges is. A szövetkezet vezetői azon gondolkodnak, hogy választás elé állítják a vonakodó szövetkezeti gazdákat: vagy hozzálátnak szánokkal, csámeszok- kal, a saját és a gépállomásoktól igénybe vett vontatójárművekkel a szár lehordásához s akkor 13—14 nap alatt befejeződik a mélyszántás vagy pedig tavaszi szántásba kerül a háztáji kukorica. Hasonló válasz elé kellene állítani megyénkben mindazoknak a szövetkezeteknek a gazdáit, ahol még vágnivaló és leliorda- nivaló szár akad. A több éves tapasztalat az, hogy a szövetkezeti gazdák mindig a legjobban táperőben tartott s ősszel jól megszántott földet igyekeznek bevetni háztáji kukoricával, mert nagyon jól tudják, hogy a tavaszi szántást bizonytalanná teszi az időjárás. Ugyanis leginkább gyakori esőt kapnak az olvadástól amúgy is alaposan átázott földek. Minden erőt latba vetve, a két műszakos erőgépek számát növelve szabaddá lehet tenni és fel lehet szántani még az idén a tavasszal bevetésre kerülő földeket, s akkor elkerülhetővé válik az a vita, hogy a háztáji vagy a közös kukorica kerüljön-e a tavasszal szántott, szalonnás, rosszul elmunkált földbe. Nemcsak az ilyen vitára, hanem arra sincs szükség, hogy egyáltalán tavaszi szántásba vessen bármelyik szövetkezet is, hiszen sem közös gazdaságaink, sem háztáji gazdaságaink nem állnak olyan jól takarmánnyal, hogy az őszi mélyszántás elmaradása miatt 5—6 mázsával csökkenjen a kukoricatermés 100—150 ezer holdon. Senki sem vitatja, hogy elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt nem fejeződött be ekkorra megyénkben a szárvágás, a szárkúpok lehordása és a mélyszántás. A szövetkezetek zömében a cukorrépa, a kukorica és egyéb termény Iehordására kellett ráállítani a lánctalpasokat is. Nyilvánvaló, hogy amíg ezzel foglalkoztak, nem haladt a mélyszántás. Azonban cnpek az igazságnak a megállapítása nem nyugtathat meg egyetlen szövetkezeti gazdát sem. Nem szabad ezeket a napokat a meleg szobában tölteni, hanem, ha kényelmetlen és nagyon fáradságos is, minden erőt megmozgatva hordják lefele a szárat s tegyék szabaddá a földeket, hogy éjjelnappal szánthassák a traktorok. Ne feledjék, hogy ezekben a napokban, hetekben kifejtett küzdelem a földek letakarításá- ■ért és felszántásáért 5—6 mázsa terméstöbblettel fizet majd a jövő évben. K. I. Megyénk mindig gazdag volt apróvadakban, s természetesen éppen ezért szép számmal alakultak meg a vadásztársaságok 1 is. Ezek munkájáról és a vadászati idényről beszélgettünk dr. Nagy Lajos megyei erdészeti és vadászati felügyelővel. A „Nimródok“ és a vándorserleg Nagy elvtárs többek között elmondotta, hogy a megyében ösz- szesen 40 vadásztársaság működik 11OO taggal. Munkájuk nem lebecsülendő, hiszen az elmúlt évadban is kimagasló eredményeket értek el. Az országos verseny hat első helyezettje közül három vadásztársaság Békés megyei. A bélmegyeri Nimród Vadásztársaság pedig országos első lett és jutalma a „Nimród Vándorserleg”, mely jelenleg is birtokában van. A kiváló eredményekért ezenkívül még 25 ezer forint pénzjutalmat is kapott. Méltán megérdemlik az elismerést a legjobbak és velük együtt a többiek is, hiszen mint Nagy elvtárs mondotta: a vadászat nemcsak szenvedély, ezzel bizonyos kötelezettségek is járnak, s az elmúlt tél különösen próbára tette a vadászokat, amikor arról volt szó, hogy meg kell menteni a vadakat a kegyetlen hidegtől. Sokszor dermesztő hidegben, küszködve a derékig érő hóval, gyalog és szánkón vitték az etetőkhöz a szénát, takarmányt, Békéscsabán, a fényesi határrészen ismert és igen tisztelt személyiség az a tolldíszes kalapos, kampósbottal járó idős juhász, Baráth János, akinek elmaradhatatlan kísérője két körülötte csaholó, virgonc pulikutyája. A Baráth-tanyai utamhoz minden szükséges útba igazítással elláttak, csak azzal nem, hogy botot is vigyek magammal a kutyák ellen. Miután a Salamon-dűlőn szerencsésen kikerülök három tanyai kutya koncentrált támadásának gyűrűjéből, egy karóval a kezemben baljós előérzettel vágok neki a csatornán túli legelőnek, a Ba- ráth-féle juhászat központjának. Itt két pulival támogatott házőrzőre bukkanok, mielőtt azonban újabb ütközetre kerülne a sor, parancsoló férfihang harsan fel a tanya ajtajából: — Nem takarodtok...! Golyó, Ügyes, ide gyertek ...! A házőrző eb elsomfordál, a két fekete szőrgomolyag, mármint a két puli pedig gazdája parancsára hirtelen átváltozik barátságosan farkat csóváló lénnyé. Elismerésemet már a tanyaszoba jóféle kisüstivel is barátságossá tett légkörében fejezem ki Baráth Jánosnak, aki nemcsak kac- kiás bajuszával tartja magát, de mint juhász is sokat ad magára, rangjára. — Tudja, hogy tizenkét éves koromtól kezdve foglalkozom ju- hászattal — kezd élettörténete elbeszélésébe Baráth János. — Akkor még mint „puli kerültem a nyájhoz a kígyósi uraságnál. Hogy a puli az kutya, azt mondja? Persze. De akkor az uradalom nem engedte meg a nyájőrző kutya tartását, mert ami igaz, az igaz: a puli néha bizony megtépázza a rendetlenkedő birka' bundáját, hogy éhen ne pusztuljanak az állatok. Két számadat is sokat mond arról, mit kellett megtenniük azoknak, akik ennek az izgalmas szenvedélynek hódolnak, hogy segítsék a vadállomány át- telelését. összesen 100 vagon lu- cemaszénát és 200 vagon szemes takarmányt etettek fel a téli hónapokban megyénkben. A zord időjárás így is 10—15 százalékos veszteséget okozott az apróvadakban s az őzeket még inkább megritkította. Tizennyolcezer fácáncsibe az utánpótlás A vadásztársaságok tagjai emellett évről évre egy nemes mozgalom részesei is. Békés megyéből indult el a kezdeményezés —-ma már országossá vált —, hogy a herekaszálások alkalmával gyűjtsék össze a fácántojásokat és azok kikeltetésével gondoskodjanak a vadállomány gyarapításáról. A gyomaiak voltak ebben az úttörők. Elsőnek keltettek ki — először csak 3 kotlóval — fácáncsibéket. Ma már keltetőgépük van s évente — az időjárástól függően — 4—8 ezer tojást gyűjtenek össze és 2 ezer csibét telepítenek ki a vadászterületekre. Mla már minden vadásztársaságnak van fácánnevelő telepe, s a gyomaiakon kívül nagyobb teleppel rendelkezik a dévaványai, szarvasi, körösladányi, nagyka- marási, orosházi és kondorosi. kórt csinál benne. Így abban az időben mi, bojtárok láttuk el ezt a feladatot is... Később a dobozi Wenckheim-uradalomban voltam béres, csikós is, de azután csak visszatértem a juhászathoz. Ez lett a szenvedélyem. 1952-től egyfolytában vagyok itt, előbb a Haladás, azután a Május 1 Tsz juhászaként. Ismerem a mesterségnek minden csínját-bínját. Sokszor még magam is gyógyítom a birkát. Jól néznék ki, ha minden bajhoz állatorvost kellene hívni. Mert tudja, hiába néha az orvosság is. Teszem azt, bélhurut ellen a tetran pulvis. Ennél a kékkő csak többet ér... Azután ott a métely, amit a helytelen tavaszi legeltetés okoz, a fűtorzson való téli lerakodás. Én ilyenkor reggel előbb szálassal etetem meg a jószágot, de ezt sok juhász nem tudja. Vagy beszéljek a rühességről, a tüdőférgességről, a birka sokfajta sántaságáról, a vizes-, büdös-, a csík-, tarló- pálottsántaságról? A környékbeli juhászatokban mind szenvednek ezekben a betegségekben a birkák, nálam sohasem fordul elő. Én megelőzöm a bajt.:. Azután ott a takarmányozás kérdése, az elletés, a nyírás, mindaz a sok gond, felelősség, amit nem-i csak pénzért vállal az ember... Ekkor már a mintegy 600 birka befogadóképességű hatalmas ho- dályt mutogatja Baráth János, ahonnét a pulik kíséretében elindulunk a nyáj után. — Mennyi most az állománya, János bácsi? — kérdezem a juhászt, aki le nem veszi tekintetét a távolban legelésző, egyetlen gomolyagba tömörült nyájról. — Kétszázkilencven vemhes anyajuh van nálam, de van közöttük néhány kiselejtezni való Évente összesen mintegy 35—,?■' ezer tojást gyűjtenek össze mt gyénkben, s átlagosan 18 ezer fá cáncsibét telepítenek ki 8 hete* korban, ezzel mesterségesen biztosítják az utánpótlást. Exportnyulak — import“ vadászok Az idei vadászati évad már ok tóber közepén megkezdődött. Me gyénk külföldön is hírnevet szer zett, elsősorban azzal, hogy kivár minőségű élő és lőtt vadat — nyulat, fácánt — szállítunk, másodszor e nagyszerű vadászterü letre szívesen látogatnak a kük földiek. Az idén németek és ősz rákok voltak már megyénkben részükre négy alkalommal nag. fácán-hajtóvadásza’tot, öt alkalom mai pedig kisebb, úgynevezett kereső vadászatot rendeztek. A külföldiek által kilőtt 57 őzbak tovább öregbíti Békés megye hírnevét. Túzokállományunk egész Európában számon tartott. Különösen Dévaványa környékén van nagyobb mennyiségben ebből s ritka madárfajtából. Itt túzoknevelő telepet is állítottak fel, ezze segítik a kipusztuló félben léví fajta fenntartását. Az idén exportra 12 ezer élő nyulat és 18—20 ezer élő fácán’ szállítanak. A MA VAD közremű ködösével ezenkívül még 20 eze: lőtt nyulat és 15 ezer fácánt juttatnak el külföldre Békés megyéből az idei évadban. Kasnyik Judit öreg is. Mindjárt mutatok magának egyet, várjon csak ... Golyó, Ügyes, elibe...! — hangzik a puliknak a parancs, mire a két kutya eliramodik a nyáj irányába, megkerülik azt és pillanatok alatt meg is fordítják. — Hajtsd ide ... ! — kiáltja felemelt bottal a juhász, mire a pulik pörlekedő ugatással terelik felénk az engedelmes nyájat. Baráth János kinéz egyet közülük, néhány szökellés után hátsó lábába akasztja szilfabotja fémkampóját és már hozza is elém a riadt állatot. Kifeszítí száját, a fogaira mutat: — Látja milyen feketék a záp- fogai? Ez már lehet nyolc-tíz éves. Különben meglátszik az állat alakján is... Beszélgetve, lassan megyünk vissza a legelőről a tanyába, miközben elbeszéli, hogy az idei mezőgazdasági kiállításon Pesten járt és ott valami kiállítási fényképésznek is feltűnt juhászos öltözéke. Felvételt csináltak róla, amire nagyon büszke. Azzal az érzéssel távozom a Baráth-tanyáról, hogy mi is büszkék lehetünk erre a portréra, Baráth János portréjára, a juhászéra. Surányi Sándor Az öreg juhász, két puli és a nyáj
