Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
1984. december 6. 7 Vasárnap Szocialista brigád készíti A rotációsgép akkor kezdi nyomni a lapot, amikor már aludni tér a város. Példányok ezreit ontja Kerepeczki György gépmester szakavatott felügyeletével. Az első „eresztést” gondosan tanulmányozza minden este Markos János és a gép mester. tt , t y/~\któber 24-e óta szoci- m ’ B alista brigád készíti I M lapunkat, a Békés - megyei Nyomdaipari Vállalat békéscsabai nyomdája, ban. Tizenkét nyomdász — gépszedő, kéziszedő, tördelő, korrektor, öntő, gépmester — munkálkodik nap mint nap Demeter Ferenc irányításával azért, hogy jól tipograjizált, jól olvasható újság kerüljön az ólixisók kezébe. összehangolt, figyelmes munkájukkal, szakmai és általános műveltségük következetes gyarapításával, egymás tevékenység ge iránti felelősségérzettel, jellemformáló igyekezetükkel érdemelték ki a megtisztelő címet. A magyar sajtó napján — hű segítőtársainknak — őszinte tisz. telettel gratulálunk a megszerzett címhez és várjuk a jó folytatást. P. R. Koncentrált figyelemmel dolgoznak a gépszedők: Szarvas András, Darvasi Sándor, Tóth Kálmán, Tóth Béla. A kéziratok sok ezer betűjét ólomsorokra szedik át, s a sorok együttesen adják a hasábot, mely a tördelő asztalára kerül. A szocialista brigád vezetője, Demeter Ferenc hét éve mettőr. Ö irányítja a gépszedők és kéziszedők munkáját, felelős azért, hogy a betördelt oldalak idejében az öntő rendelkezésére álljanak, tartja a kapcsolatot a szerkesztőséggel, a korrektorokkal: Honti Józsefnével és Giczey Lajossal. Sok irányú munkáját jó szervezőképességgel, nagy lelkiismeretességgel végzi. Szabó Pál keziszedő, címszedő több mint negyedszázada él a betűszekrények világában. Fercsik János és ő szedi mindennap a cikkek címbetűit, változatosságra, arányokra ügyelve. Huszonöt-harminc betűcsaládból választják ki az írás témájához, hangvételéhez, elhelyezéséhez illő betűfajtát. Ha szép a lap „külcsine”, ők is dicséretet érdemelnek. Fotó: Kocziszky László ELNÉZÉST KÉREK... Ha emlékezetem nem csál, a tyúktojást a tyúkok tojjak. Van amelyik mindennap megörvendezteti egy- gyel gazdasszonyát. A tojások nagysága viszonylagos, például ha libatojáshoz viszo. nyitjuk, akkor kicsi, de ha verébtojással pászítjuk össze, akkor óriásinak tűnik. Persze tyúktojás és tyúktojás között is ven különbség, igaz, hogy a tyúkokban is, ugyanis a piacra tojó tyúkok nagyobbat, az üzletnek tojó tyúkok kisebb tojást tudnak produkálni.. Nem tudom milyen egyed tojja a bolti tojásokat, azt sem tudom, hogy betűvel vagy betű nélkül, de ha nem változtatnák a minőségen, akkor a karácsonyi, vagy újévi húslevesbe javaslom őket. Mert az még csak hagyján, hogy az átmérője kisebb a bolti tojásoknak, de baj van a tartalmával is. Nem azért, mert a tyúkok kihagytak vagy elspóroltak volA tolás na belőle valamit. Benne van abban minden, de mégis. Valamikor, ha feltörtem egy tojást, akkor volt először a kemény, friss fehérje, majd utána következett a szinte kifa- kaszthatatlan gyönyörű sárgája. Ma, ha feltörök egy bolti tojást, akkor elsőnek van a szaga, ami a tojás aggkoráról árulkodik, majd utána turmix állapotban, hirtelen kifolyik a tartalom is. Formabontás. . Űj dolog, de nem tetszik még sem, bár ha több bolti tojást tör fel az ember, szórakoztató, sőt izgalmas, jobb, mint a totó. Lehet fogadni a perselypénzfe (takarék), vagy a napi zsebpénzre, hogy öt tojásból hány lesz jó. Én a múltkor elbuktam a cigarettapénzem, mert két jó tojást jósoltam az ötből. Nem vagyok az az ember, aki azt mondja, hogy régebben melegebbek voltak a nyarak és hidegebbek a telek. Én nem akadékoskodom. Meg vagyok elégedve a napfolttevékenység intenzitásával is. Megfelelő hosszúnak találom a zsiráf nyakát is, de úgy érzem viszont, hogy valami baj van a tyúkokkal. Vagy a felvásárlás és értékesítés körül van probléma? Dobra Sándor ÍRÓ GYERMEK Ez a sírás váratlan volt, egyszerre rohanta meg az emberek dobhártyáját, tudatát s a szívét is. A csabai vasútállomás nagy csarnokának levegőjébe csak úgy belevágott, áthatolt rajta éles késként ez a szinte minden képzeletet felülmúló jajga- tás-jujgatás. Talán nem is szabadna sírásnak nevezni, mert több volt annál. Olyan hangokat hallatott ez az emberek nyugalmába berobbanó csöppség, mint akit halálra rémített valami, mint akit halálra kínoznak ... Az édesanyja, egy külsőleg igen modem, jól öltözött fiatalasszony, eltorzult arccal vonszolta maga után, s fojtott szavakat sziszegett a kisgyerek könnytől eltorzult 2—3 éves arcába. — Elhallgass, mert megfojtalak, fogd be a szád, mert széttaposlak, te féreg... — és még sok olyan valódi gyűlölettel sziszegett szót, amelynek visszaadására itt most nincsen hely. Mi, vonatra váró, hét végi fáradt emberek, félhangos pedagógiai módszereket mondunk egymásnak. Ilyeneket, hogy: „nekem biztosan nem ordítana így ez a kölök, mert jól elverném ...“, „úgy látom, az anyjának sem ártana...“ — véli egy másik. S a gyerek csak ful- doklik a sírástól, toporzékol, olykor nagyokat sikolt: — juuuj juuujü — Az anyja nagy nehezen odavonszolja az egyik pádhoz, s ott fogja a kimerültén pihegő gyereket. Közben nem szűnik meg a szitkoknak és a fenyegetéseknek az áradata, amivel a gyereket hallgatásra akarja bírni, eredménytelenül. Pedig rá is gyújt, ügyesen, fél kézzel, begyakorlott mozdulattal. Ez lehet, hogy őt nyugtatja némelyest, a gyereket azonban egyáltalán nem. Fölöttébb kínos pillanatokat okoz ez a jelenet a csarnokban várakozó mintegy száz utasnak; S a sok találgató, egymásnak javasolgató, az eseményt szavakkal kísérő ember közül egyszer csak fölemelkedik egy idős néni, aki eddig hallgatagon ült. Odamegy szépen a gyermekhez, s kedves erőszakkal kiveszi az anyja kezéből. Érdekel most már nagyon az eset. Hiszen meglesz a „háromszög”. Magához húzza a kis kimerültén pihegőt, s egészen nyugodt hangon suttog a fülébe valamit. Lehet, hogy nem sok értelme van ezeknek a szavaknak, de hangulatuk biztosan van. tehet, hogy nem azt jelentik, amit az anya mondott a gyermeknek, de a kisgyermek sírása, s főleg hisztérikus sikoltozása lassan alábbhagy. Bedagadt szemeit behunyva odabújik a néni kissé kopott és egyáltalán nem modern nagykabátjához, s csak egy-egy feltörő sóhajtás, szakadozott hüppögés jelzi, hogy nagy bánata lehetett a csöppségnek. Mondom, a sírás abbamaradt, a gyerek megnyugodott, pedig a néni nem mondta neki, hogy: „hallgass el, mert megfojtalak...“ — s az anya is jól járt: nyugodtan leverhette a hamut a cigarettájáról. (fér—o) Nyolcezer forint alkalmi segély a nagy családok gyermekei számára vásárlást, a gyermekek kiválogatását az ifjúságvédelmi albizottság aktívája szervezte és bonyolította le. Az említett összegből gyermekenként 200 forint jutott, de így sárlása céljára, akik családjának is igen örültek a megajándékoz anyagi helyzete, életkörülménye' zott tanulók, s nem kevésbé a ezt leginkább indokolta. A ruha- | szüleik. A közelmúlt napokban az oros-1 házi városi tanács gyámügyi hivatala mintegy nyolcezer forintot utalt ki a III-as és IV-es számú i általános iskolában tanuló olyan i gyermekek részére ruhafélék vá-
