Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-06 / 286. szám
1964. december 6. 5 Vasárnap Újszerű politechnikai kiállítás Békéscsabán Hogyan lesz a jálékbó! céltudatos munkálkodás? - Felső tagozatos általános iskolások vesznek részt az alsó tagozatnak munkaeszközeinek készítésében Rigyúlnak a Jupiter-lámpák, berreg a filmfelvevőgép, hogy celluloidszalagra rögzítse mindazt az érdekes, hasznos látnivalót, ami a békéscsabai Űttörőház termeiben, a,IV. megyei politechnikai kiállításon a közönség szeme elé tárul. Mindez valóban érdemes a megörökítésre, hiszen a megyei tanács művelődésügyi osztályának égisze alatt, Róla Pál megyei tanulmányi felügyelő vezetésével rendezett, és a megyei művelődésügyi osztály vezetője, Nagy Ferenc által november 30- án délben ünnepélyesen megnyitott kiállítás mind külsejében, mind tartalmi mondanivalójában élté? az előző háromtól, lévén gyakorlatibb célú. Nagy Ferenc elvtárs megnyitójában ezt hangsúlyozta is, mondván, hogy amíg az előző kiállításokon túlnyomórészt a tanulók által készített munkadarabok kerültek bemutatásra, addig a mostani a politechnikai oktatás, a munkáira nevelés átfogó, de egyben részletes módszertani rendszeréről, formáiról, gyakorlati menetéről tájékoztatja — elsősorban természetesen a szakközönséget. A kiállítás nagy részben tabló- sorözatokból áll, melyeken szöveges, fényképes és tárgyszerű módon láthatók a munkára nevelés korszerű műveletei, munkamenetei az óvodától egészen a középiskoláig. Az egész oktatási folyamat csúcsát az 5+1-es szakmai előképzés, illetve a szakközépiskolai szakképzés jelenti, ami a kiállításon ugyancsak szemléletes módon tárul elénk. A nagyüzemi termelés megismertetését iskoláink fő feladatuknak tekintik. Nem véletlenül zárul tehát a tablósor — megyénk fő termelési ágára utalva — mezőgazdasági gépek, munkaeszközök élethű modelljeinek a bemutatásával. Valamennyi kis masina ipari tanulók keze munkája, remeke. Mindezt a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság technikai színvonalát, munkamódszereit megmutató változatos képanyag egészíti ki. A kiállítás ideje alatt, november 30-tól december 5-ig, az Országos Pedagógiai Intézet, a Szegedi Tanárképző Főiskola, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola munkatársai, tanárai, a Hidasháti Állami Gazdaság vezetőségi tagjai, továbbá a megyei művelődés- ügyi osztály munkatársai, megyei szakfelügyelők tartottak a politechnikai oktatás körébe tartozó szakpedagógiai témákkal kapcsolatos előadásokat. Elmondható, hogy a IV. megyei politechnikai kiállítás az előzőekhez mérten lépés volt előre ahhoz, hogy a nevelőtestületeknek az oktatáshoz szemléletes módon és elméleti formában is segítséget adjon igen-igen felelősségteljes munkájukhoz. Felettébb hasznos lenne, ha a kiállítás anyagát minél több pedagógus láthatná, amihez a november 30-tól december 5-ig tartó rövid idő természetesén nem elegendő. A megyei művelődésügyi osztálynak azonban az a terve, hogy az anyagot a kiállítás befejeztével járásról járásra vándoroltatni fogják és ily módon teljesen betölti célját, tervezői, szervezői és propagandistái nem szorgoskodtak hiába. H. R. Aj áll dékni űsor a békési szociális otthon lakóinak A békéscsabai Balassi Művelődési Otthon öntevékeny művész- együttesei fáradhatatlanul járják szabad idejükben megyénk községeit. Nemcsak a művelődési otthonokat, klubokat keresik fei műsoraikkal, hanem olyan helyekre is ellátogatnak, ahol megjelenésük -váratlan és jóleső meglepetést jelent. így történt ez legutóbb is, december 2-án, szerdán délután, amikor az éppen Békéscsabán vendégszereplő híres Rajkózenekarral összefogva átríndul- tak Békésre, az ottani szociális * otthonba, hogy annak öregeit: bá. csikákat, nénikéket elszórakoztassák színes, tartalmas játékukkal. Többek közt a Balassi Művelődési Otthon népi zenekara, Palotai Miklóssal az élen, szebbnél- szebb dalokkal szórakoztatta az otthon idős lakóit, közben Tóthné Elek Mária magyar- és cigánydalokat, Nagy Gábor m agy a mólókat énekelt. A szociális otthonbeliek viszonzásul azt adták, amit adhattak, szívükből jövő forró tapssal jutalmazták lelkes önkéntes szórakoztatóik szép műsorát. — szilágyi — Szeret ön olvasná? Legtöbb ember erre a kérdésire minden valószínűség szerint igennel válaszol. Az újságolvasás tájékozódást jelent a kül- és belpolitikai eseményekben és nem utolsósorban érdekes események leírásával új ismeretek birtokába juttatja az olvasót. Hasznos és kellemes szórakozás az újságolvasás valljuk sok százan és sok millióan. Nem kívánok sajtótörténeti áttekintést nyújtani a Békés megyei újságokról, csupán a ma tükrében néhány érdekes adattal, néhány gondolattal megvilágítani azt, hogy is olvassunk, vagy eleget olvasunk-e egyáltalán. Példányszámok és újságok Az út, míg az újság eljut az olvasóhoz, hosszú, és bizony sokszor nehéz. Most nem csupán arról van szó, hogy a megyei lap, tehát a Békés megyei Népújság készül Bé- I késcsabán és így leghamarabb kerülhet az utcára, hanem azokról, amelyek ugyancsak arra várnak, hogy elolvassák. Megyénkbe 176 féle sajtótermék jár összesen, naponta 57 000 példány napilap és mintegy 120 000 színes, azaz képes újság. Ez a izám óriási és kilóban kifejezve is hatalmas mennyiséget jelent. Nézzük a számokat. A megyében 157 ezer 500 előfizetőt tartanak nyilván, ami azt jelenti, hogy 51 ezer napilapra és 106 ezer hetilapra fizetnek elő a Békés megyeiek. 1962-ben az előfizetők száma még csak 149 ezer volt. Tehát két esztendő alatt 8 ezer példányos emelkedés történt. Sok vagy kevés? ' — Játszani a számokkal érdekes és szórakoztató. És így ki lehet mutatni, hogy egy hónap alatt megyénkben 2 millió 602 ezer 900 lapot olvasnak ki az emberek. Óriási szám, de vajon mindenki olvas? A százalékok mögött A fenti adatokból kiderül azonban, hogy a megye lakosainak számát, ha egy kicsit kerekítjük is, 468 ezernek vesszük, akkor a csecsemőtől az aggastyánig csupán 5 százalék olvas Népújságot és 6,9 százalék Népszabadságot. (A többi lapok példányszáma a két laphoz viszonyítva elenyészően kevés.) Ha ugyanezt a számot családonként nézzük, akkor az azt jelenti, hogy 100 családból 15-höz jár Népújság és 20,8-hoz Népszabadság. összeadni a két számot nem lehet, hisz van olyan család, ahova mind a két líjság jár. De ez egyúttal bizonyítja azt is, hogy nyilván sok család van, ahová semfhilyen nem jár. Ha most nemcsak a napilapokat nézzük, hanem néhány más lapra is tekintünk, akkor még furcsább adatokat lehetne kibogozni. Nem akarom számokban kifejezni, de bizonyára több száz irodalom szakos tanárunk van Békés megyében. Mégis a Magyar Írók Szövetségének Lapja, az „És”, amely a mai magyar irodalomról tudományról, művészetről tájékoztat, mindössze csak 150 példányban jár városainkba és községeinkbe. Ez a szám nyilván már nemcsak azt mutatja, hogy keveseket érdekel az irodalom, hanem bizonyos érdektelenségre is felhívja a figyelmet... A terjesztés gondja Ahhoz, hogy újságot olvassunk, azt meg kell vennünk és nem utolsósorban az újság is olyan cikk, amely azzal csalja a vevőt, hogy mutatja magát, látható és valamit ígér. Tehát ebből az is következik, hogy ma a terjesztésnek igazi gondja: eljuttatni oda a lapot, ahol igénylik. Az előbb már írtam, hogy egy lap kivételével minden lap Pestről érkezik, azaz onnét szállítja a MÁV, ha éppen nem késik a vonat. Mert bizony az igazsághoz tartozik az is, hogy az elmúlt hónapokban például’ az újságot szállító vonat naponta 10—30 percet mindennap késett, sőt havonta átlagban öt alkalommal az is előfordult, hogy ez a késés elérte a két órát. Márpedig, ha az újság két óra hosszat késik, akkor lemarad a csatlakozó vonatokról, egy nappal később ér rendeltetési helyére és bizony még a felmelegített levest sem szeretjük, hát akkor vajon hogy szerethetnénk az idejétmúlt lapot. Mert ebből az az igazság is kiderül, hogy a legromlandóbb cikk éppen az újság. És a terjesztés gordiuszi csomója pedig egyugyanazon minisztérium kezében van, csak az egyik igazgatóság, a MÁV, a másik pedig a posta. A megmaradt újságok kötegei bizonyítják, hogy bizony a késés „selejtet”, hivatalos néven remitendát okoz. Persze, hogy mindenki olvasson, ahhoz bizonyára jó újságok ir kellenek. És vajon mit olvasnak szívesen az emberek? Szenzáció régen és ma Újságárusok, újságterjesztők, kihordók, postások és az utcán megszólított emberek egybehangzóan állították, hogy az újságtól — legyen az napi vagy színes — érdekességet várnak. Az érdekesség régen a Friss Újság mintájára a következőkben nyilvánult meg: „Megölte anyósát, mert...”, „Kirabolták fényes nappal a legnagyobb ékszerüzletet”, s e szenzációs címek a helyszín és a személyek pontos leírásával mind azt a célt szolgálták, hogy eltereljék a figyelmet a hárommillió koldus országáról, a munkanélküliségről, az éhbérről, a földnélküliségről. Az idő múlásával és a társadalmi rendszer megváltozásával az ilyen jellegű szenzációk száma a minimumra csökkent. A ma szenzációja Gagarin, a határidő előtt elkészült Erzsébet-híd és sok száz egyéb esemény. Mert ilyen van ma is. És a ma újságolvasója kedvenc lapjában azért ezeket meg is találja. Persze falán önkritikusan éppen ma, amikor sz egész országban a sajtó napjáról emlékezünk meg, bevallhatjuk, nem mindig írjuk meg a ma szenzációját sem. Azonban egy biztos: olvasni jó, és ha a százalékok nem is a legszebbet mutatják, azért olvasunk. És bizonyára naponta újabbak lépnek a postához újságot kérve. S ez így természetes, és így jó. Dóczi Imre
