Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-05 / 285. szám
MM. december 5. 5 S combat Alaposabb odafigyelést! A szocialista brigádmozgalom alulról, a munkáskollektívák köréből indult kezdeményezés, önkéntes mozgalom, de nem nélkülözheti az irányítást, a gazdaságii és szakszervezeti vezetők, tiszt-i ségviselők mindennapi segítségét, Ez volt a mottója annak a találkozónak, melyet a múlt hét pénteken tartottak Békéscsabán, mintegy hetven szocialista brigádvezető részvételével a szakszervezetek székházában. Többen elmondták, helyesebben elkeseregték, hogy kevés támogatást kapnak a gazdasági vezetőktől. Ök többnyire a vállalásoknak a termelésre, a tervteljesítésre vonatkozó tételeit tartják szem előtt, s nem Sok figyelmet szentelnek az eszmei, szakmai és általános tudásgyarapítás szorgalmazására, ellenőrzésére. Eklatáns példát hozott fel Balázs Béla elvtárs, a MÁV békéscsabai fűtöháza szocialista műhelyének brigádvezetője. Huszonhét tagú villamossági brigádja a múlt év novemberének elején, amikor megszerezte a Szocialista műhely címet, újabb vállalást tett, s szocialista szerződésben vállalta, hogy a brigád segédmunkásait: Kukukk Pált, Bohus Jánost, Hra- bovszkl Andrást, Betkó Györgyöt, Prókal Jánost felkészíti a szakmunkásvizsgára. Megérdemlik az előrelépést, hiszen 4—5—6 éve dolgoznak a szakmunkások mellett, s nagy részük van abban, ■ hogy hatszoros szocialista brigád a Balázs-brigéd. A brigád Szakmunkásai közül LuptüVics Dezső, Zentai Mihály és Hrabovszkl György vállalta, hogy segíti a gyakorlati oktatást. Vándor Pál főmérnök és Balázs Béla az elméleti anyag elsajátításának segítését, az oktatást vállalta, Beszerezték a tananyagot és ja- nurában nagy nekibuzdulással megkezdték a szakmai ismeretek, villamosságtan, anyag- és gyártásismeret, rajz- és tervismeret, számtan és mértan „befogadását”. Időközben még csatlakozott a tanulókhoz Gazsó András, Busz Demeter és a kocsiszolgálattól Dló- szeghy Miklós is, így nyolcra nőtt a szakmunkás-jelöltek száma. «•iiNflHMnwaMéÉffmMMizatwiawMnátM örült a brigád, hogy felemelheti tagjait, örült a gazdasági vezetés, hogy gyarapodik a szakmunkások száma, s buzdította az embereket. Ám augusztus elején megcsappant minden lelkesedés. A vizsga a békéscsabai MTH-intézetnél lett vólna, s ehhez a vizsgához igazolni kellett a tanulási időt. Mivel az igazolást a békéscsabai fűtőház vezetősége nem adhatta ki, csakis a MÁV Szegedi Igazgatóságának 4-es (vontatási) osztálya, odafordultak... Nem várt meglepetésben volt részük: nem kaphatnak Igazolást, mert nem jelentették be az osztálynak, hogy tanulnak, s mire készülnek. A vasút az vasút, kötelmek szabályoznak mindent... Ez a válasz csakis figyelmetlenségből születhetett, ugyanis a szocialista szerződést a fűtőház üzemgazdásza még a múlt £v novemberében eljuttatta a 4-es osztályra, s ha azt ott figyelmesen átnézték volna, akkor tudnák: a Balázs-brigád szakmunkásvizsgára készíti elő segédmunkásait. Ha ezzel nem értettek volna egyet, idejében, menten szólhattak volna, s másként alakulnak a dolgok. De nem szóltak semmit, valószínű, hogy fiókban pihent a szerződés, s csak az igazolásikérés idején kaptak észbe: erről nem értesítettek korábban bennünket... A brigád méltatlankodott, a nyolc ember elkedvetlenedett, a brigádvezető lelkiismeretfurdalást érzett: azt hiszik az emberek, hogy becsapta őket. Megmozdult érdekükben a Vasutas Szakszervezet megyei bizottsága és ófszá- s központja, végül is Borsodi János elvtársnak, a MÁV Szegedi Igazgatósága vezetőjének kellett Utasítást adni a 4-es osztály számára, hogy adja ki az igazolást, vizsgázzanak a segédmunkások. Másfél hónapos csatározás bolygatta a kedélyeket. Mindezt meg lehetett volna spórolni, ha jobban, elevenebben odafigyelnek a szocialista brigádra, alaposan elemzik vállalását. P. R. SzíeieLkáL szeretet árad Egy fiatal művész első önálló kiállítására készül Szokolay Sándor festőművészt i ben következett be — mondja, tótkomlósi otthonában találom. A miután a kiállításra előkészített ház egyik szobájában, melyet mű- gazdag anyagot végignézzük. — teremnek rendezett be, gazdag A N'nművelé«! Intézet tokaji mű« néprajzi gyűjteményt halmozott fel: faragott bútorok, hatalmas cserépkancsók között áll a feslő- állvány és a művész már kora délután dolgozik. Ügy érzem, túlságosan is szerény riportalany, igaz, pályája kezdetén áll és első önálló kiállítását is csak most, december 6-án nyitják meg az orosházi múzeumban. Akvaréll és gouache-technikával készült képei közül 38-at választott ki a budapesti zsűri, a legtöbb szűkebb hazáját, Tótkomlós házait, utcáit, mutatja be. Sorra lapozzuk ezt a képanyagot: szépek. Nem úgy, ahogy régen a szép fogalmát meghatározták, ezek a képek elsősorban azért szépek, mert őszinte vallomás sugárzik belőlük, a szülőföld Szere- tete árad a színekből és valamennyi egységes, megkapó kompozícióban formaija meg ezeket az érzelmeket. — Évek óta vezetem a rajzszakkört a művelődési otthonban és évek óta rajzoljuk, festjük községozni, ez a frisseség aztán áttranszponálódik a kép hangulatába is. A kiállításra kiválasztott anyag egy része látszólag egyhan•! 1 . •■■if'- gßjgg • t*• : ' if Jx '« ú M * ¥% vébzíelepón dolgozhattam két hétig. Itt neves művészek jó tanácsai nyomán kezdtem ak varéi lel foglalkozni, később pedig a Duna-ka- nyarbait, Nagymaros környékén töltöttem újabb két hetet, Kiderült, hogy az akvaréll és a göua* günk utcáit, tereit, ligeteit, és még ‘ ehe áll hozzám legközelebb, tud* mindig találunk új témákat. Régebben olaj képeket festettem, ebben az időben sókat vívódtam a technikával és önmagámmal is; a fordulat — vagy talárt felismerésnek is nevezhetném — 1962A skawinai alumínium és a rubin A „Made in Poland” feliratot viselő alumíniumnak körülbelül 80 százaléíkát magyar nyersanyagból állítják elő. Lengyel- ország a Magyarországgal kötött hosszú lejáratú szerződés eredményeképpen kapja. A test. véri Magyarország bauxitöt is szállít Lengyelországba, amelyből itt alumániumoxidot, azaz timföldet gyártanaik. Az ily módon keletkező „nyersanyagadósság” egy részét Lengyelország alumíniumban törleszti, amelyet a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő skawinai alumí. niumkohóban állítanak elő. Amikor némi szakismeretekét szerezve elindultam, hogy megtekintsem a kohót, vezetőm, Zych mérnök, íróasztala fiókjára mutatott és így szólt: „Kérem, hagyja itt a karóráját. Mágneses a tér!” Mikor az egyik hatalmas csarnokba értünk, ahol hosszú sorokban álltak egymás mellett az elektroüzáló kádak, bizonyításképpen gombostűt tett a tenyerére. A tű, mintha bűvész pálcája hozta volna működésbe, bukfenceket hányt és táncolt. A varázserő: a 60 000 amperes áram. Az elektroüzáló csarnokok alkotják az alumíniumkohó szivét. Négy csarnokban összesen 300 kád sorakozik. Meghatározott Időközökben a kádakba öntik a friss nyersanyag-porciót, a fémet kétnaponként csapolják. A kiol- vasztott alumínium az öntödébe kerül, ahol különböző öntött formákat, hengerelt termékeket, „granulátumokat” készítenek belőle. A skawinai alumínium egyharmadát az elektrotechnikai ipar használja fel, kétharmadát a gépipar, a feldolgozóipar és az épitőipar. A tervek szerint Skawina alu. míniumtermelésének el kellett érnie az évi 30 000 tonnát. A valóságban azonban a kohómű már 48 0Ö0 tonnát termel évente. Skawina és a magyar alumíniumkohók között szoros a kapcsolat és állandó a tapasztalatcsere. A skawinai kohászok „könyv nélkül” mondják az inotai magyar alumíniumkohó eredményeit. Inota Ugyanis a gazdaságos elektromos energiafogyasztás tekintetében az európai alumíniumkohók élvonalába tartó, zik. A magyar szakértők hasznos tanácsokkal szolgáltak lengyel kollégáiknak a timföldüze mek tervezését illetően is. Skawina ipari fellendülésének kezdete az ötvenes évekre esik, amikor építeni kezdték az álu- míniumkohöt. Néhány év elmúltával pedig napvilágot láttak az első lengyel rubinok. Persze, a szintetikus úton előállított rubinok gyártási „receptje” ismert volt már évtizedek óta, csakhogy ezenkívül még rengeteg apró technológiai „titkot” kellett megfejteni. Ezeket a titkokat kutatták 1957-ben a fiatal skawinai mérnökök és vegyészek. Akköribäh „jött divatba” az iparban az ún. mellékág! termelés. Az első pillantásra érthetetlen szenvedélyt, amivel a kutatók rávetették magukat a rubingyártásra, megmagyarázzák a későbbi sikerek. A Skawinai rubingyártás mind ez ideig még nem tömegméretű, de a jövőben az lesz. A skawinai csiszolóműhelyből kikerülő rubinok majdnem kivé. tel nélkül az ékszerüzletekbe kerülnek. Akadnák persze kivételek is, például az a rubin, amely a lipcsei nemzetközi vásáron aranyéremmel kitüntetett példány „szívét” alkotja. A szák* ■rtők , Véleménye szerint a leh- gyel rubinok minőségi szempontból felülmúlják a német és a svájci piros drágakövekét, Andrzej Konieczny tafn szakítani az olajjal és egyelőre nem is gondolkozom azon, hogy visszatérjek hozzá. A témákban is az egyszerűt, a hétköznapit keresem. A paraszti életforma egy-egy felvillanása különösen érdekel, ezt ugye, eZ a műtérem is bizonyítja — mosolyog, és nagyon büszke a már említett néprajzi gyűjteményre, melyet Valóban illő és jogos is megcsodálnia a hozzá érkezőnek. Azt mondtam róla az előbb, hogy szerény riportalany és, hogy pályája kezdetért álló művész. Ez mind igaz, de most, miután már többet tudunk róla, még azt is el kell mondanom, hogy meglepően tudatos művész, pontosan tudja, mit akar megfesteni, és előre elhatározza azt IS, hogy hogyan. Erről így beszél: — Már említettem, hogy szakítottam az olaj- technikával. Ez azért is történt így, mert addig figyeltem önmagam, míg rájöttem: frissen, egyszeri ecsethúzással szeretek dólgú; házak, melléképületek, téli utcarészlet, nádas partszegély a faluszélen, újabb házikók, kerítések, fák — és mégis úgy érzem, valamennyi más és más módon kelti fel a szemlélő érdeklődését, és mondja el a falum Iránti olt- hatatlan szeretetek Frissen, egy- egy ecsethúzással pedig csak akva- rellt, vagy gouache-t lehet festeni. Olajképeimen sokszor hetekig javítgattam, nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy még jobbá tegyem. Így azután egyikét- másikát bizony túlfestettém, Ak- varellt és a gouache-t nem lehet túlfestení... A fiatal művész aki egyébként rajztanár a tótkomlósi iskolában — az utóbbi esztendőben mihdén megyei kiállításon szerepelt 2—5 képpel. Legutóbb a megyei képzőművészek XI. tárlatán két akvarelljé, az „Ősz végi alkony” és az „ősszel a faluvégen” ragadta meg a múértők és a művészire ösztönösen ráérzők figyelmét. Első önálló kiállítását december 6-a után Gyulán is bemutatja, februárban pedig szülőfalujának népe elé tárja: Itt tartok, ezt alkottam, boldog lennék, ha tetszene nektek Is... Már úgy volt, hogy a búcsúzásra kerítünk sort, amikor visszahív a műterembe. Különös képeket mutat. Frappánsan egyszerűek, érdekfeszítően izgalmasak. Új kísérlet: monotypia. Högy ez hogyan készül 7 — Olajfestékkel Üvegre... aztán szívópapírt borítok rá, és mint a gyerekek a lévetítős képet, finoman lehámozom róla. Néha bizony alaposan megtréfálja az embert, de talán ez benne a legeredetibb.., Kifejezd, meghökkentően szép monotypiákat láttam már; a legutóbbi megyei tárlaton Dénes Sándor Cigánylöny-a nagyon tetszett. Otthonának kapujából életerős, mindig mosolygós arca még sokáig utánam tekint. A művész és szülőfaluja valóban elválaszthatatlanok. Sass Ervin A rádió népdal- és magyarnóta énekesei a sarkadi járás községeiben Napok Őta nagy a készülődés Sarkadon, a körzeti földművesszövetkezet központjában. Kovács Apollónia, Jákó Vera, Bálint Sándor, Miklós Dezső és Szolnoki Gyula országos hírű népdal- és magyarnóta-énekeséket várják a föídművésszŐVetkezet vezetői, de még iflkább a Báfkadlak, a méhkerékiek és a sárkadkeresztúHak. Az említett énekesek közül Kovács Apollónia, Bálint Sándor és Szolhoki Gyula mát szombaton délután a megyébe érkeznek, hogy az esti órákba« Méhkeréken, a művelődési otthonban Kovács Jó* zsef és népi zenkarának közreműködésével fellépjenek. Másnap, vasárnap délután háromtól hét óráig a sarkadkeresztúf művelődési otthonban — az említett zenekar közreműködésévél — mind aí Öt neves énekes közönség elé lép. Az úgynevezett nagy műsorra vasárnap este 8 órai kezdettel Sarkadon, a művelődési héz mintegy 45Ö személy befogadására alkalmas tv-pressaójában kerül sor. E vasárnap esti műsorról a Magyar Rádió hangfelvételt készít. M
