Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-24 / 301. szám

1964. december 24, 2 Csütörtök NATO — „Szuper-NÁTO“ „Érdektelen tanácskozások...”. „Az ellentétek konferenciája”. „A tanácsteremben közömbös una­lom, a színfalak mögött szenvedé­lyes viták...”. — Ilyen és hason­ló kijelentések hangzottak el Nyu­gaton a párizsi NATO-értekezflet három napján. Mi a valóság e hangzatos ki­jelentéseikből és cikkcxmekből — mi is a helyzet a NATO körül? Nem könnyű a látszólag egy­szerű kérdésekre választ adni. Sok szempont és még több ködös meghatározás megvilágítása szük­séges ahhoz, hogy az észak-atlanti tömb mai helyzetéről megközelí­tően helyes képet alkossunk. Valóban, a tanácsteremben le­folytatott megbeszéléseik érdekte­lenek voltak, míg a két- és több irányú különitanácskozásck már lényegesen jobban rámutattak a NATO igazi problémáira. Mert ez a konferencia egyben tükre is volt azoknak az ellentéteknek, amelyek a nyugati nagyhatalmak viszonyát jellemzik. Természete­sen ezek az edlemtétek sehogy vagy csak kismértékben jelent­keztek a plenáris üléseken és a terjedelmes záróközieményben. Nem is jelentkezhettek, mert a NATO-t irányító nagyhatalmak vigyáztak arra, hogy ezek a kér­dések ne kerüljenek az ülések napirendjére. Annál nagyobbak voltak azonban az összecsapások a színfalak mögött tartott két- és több oldalú tárgyalásokon. A legnagyobb és mondhatni döntő probléma újra a sokoldalú NATO atomhaderő kérdése volt. Miután a háromnapos tanácsko­zást megelőző tárgyalások világo­san megmutatták, hogy e kérdés­ben nem lehet egységre számítani — nem is tűzték az MLF megtár­gyalását napirendre. A tárgyaló- termen kívüli megbeszélések fő témája azonban ez volt. S e három nap igazolta, hogy a sokoldalú atomerő problémája mennyire megosztotta a NATO-országakat. A közös atomhaderő híved és el­lenfeled sem egységesek. Kitűnt, hogy Bonn ragaszkodik az erede­tileg javasolt közös aitomfiottá- hoz, mert az — mint Schröder külügyminiszter mondotta — egyenjogúságot biztosít a Német Szövetségi Köztársaságnak a nyu­gati atomstratógiábain. Az angol kormány módosító javaslataival próbált a maga számára előnyös helyzetet biztosítani — Washing­ton viszont módosítással vagy eredeti formában, de mindenkép­pen tető alá akarta hozni a közös V) atomerőt Az ellenzők között a I Lényegében ez a legjelentősebb legnagyobb szerep kétségkívül J fejlemény a NATO-n belül. Hogy Franciaországé, de Dania, Kama- . ez milyen veszélyt jelent, arra da és Belgium meg van elégedve ■ elsőnek a szovjet kormány muta­a jelenlegi „álompajzzsal” — a norvég külügyminiszter pedig nyíltan leszögezte, hogy kormá­nya nem akar részt venni a kö­zös atomflottában. Tehát a NATO párizsi miniszteri értekezletén — ha hivatalosan nem is — létre­jött a tagállamok három csopor­tosulása: Az egyik csoporthoz tartozik Washington, London és Bonn, valamint hajlandó csatlakozni Olaszország és Hollandia is; A másik csoport a sokoldalú atomerő ellenzőiből — Francia- országból, Norvégiából, Belgium­ból, Dániából és Kanadából áll. Itt kétségtelenül a legjelentősebb Párizs véleménye, amely még a NATO felbomlásának veszélye el­lenére is makacsul kitart állás­pontja mellett; Végül létrejött az ingadozók csoportja is a fennmaradó tag­államokból. Ez a tagozódás létrehozta az At­lanti Szövetségen belül a „Szu- per-NATO”-t. Azt a csoportot, amely rendelkezik a korszerű atomfegyverekkel. Ez a „Szuper- NATO” Washington, London és Bonn szövetsége, amelynek kép­viselői el is határozták — hogy januárban vagy februárban kü- löntanácskozásra ülnek össze a közös atomerő létrehozása céljá­ból. tott rá. Ezt a veszélyt azonban Nyugaton is kezdik felismerni a józanabb elemek. Elég utalni az angol munkáspárti baloldal egy képviselőjének, Ziliacusnak alsó- házbeii felszólalására. A képvise­lő a többi között ezeket mondotta: „Hamis az az érvelés, hogy az atombombán beiül különválaszt­ható lesz a „ravasz” és a „bizton­sági retesz” — ha egyszer Nyu- gat-Németországot ilyen vagy olyan formában bevonják a nuk­leáris fegyverek ellenőrzésébe...” S valóban, ez a legreálisabb ve­szély! Az NSZK mint a „Szúper- NATO” egyik tagja! Atomfegy­ver azok kezében, akik nem is titkolják, hogy háború árán kí­vánják revideálni a mai határo­kat, akik készek atomfegyvert használni a jelenlegi status quo megváltoztatására. Mindent összevetve tehát: a múlt heti párizsi NATO-tanács- kozás felszínre hozta a nyugati nagyhatalmi ellentéteket, lazulást idézett elő az atlanti tömtíön belül, de egyben világossá tette, hogy mennyire megnövekedett az NSZK politikai ós katonai befo­lyása a nyugati táborban. Ez az a tényező, amely a belső élttantétck- kol küzdő NATO-t még veszélye­sebbé teszi a békére nézva G. Gy. Véres «leccnihcr Jelentkeztek a rendőrségen az ENSZ épülete ellen elkövetett merénylet tettesei New York A New York-i rendőrség közöl­te, hogy küszöbön áll az ENSZ épülete ellen elkövetett merény­let tetteseinek letartóztatása. A szerdára virradó éjszaka megkez­dődött három kubai ellenforradal­már kihallgatása és egy negyedik személy kézre kerítése céljából folytatódik a nyomozás. A rendőrségi nyomozás mind ez ideig egy helyben topogott. Ezért a rendőrség az El Tiempo spanyol nyelvű hetilaphoz fordult, hogy segítsen az ügyet felderíte­ni. Stenley Ross, az újság főszer­kesztője elmondotta, hogy ripor­terei érintkezésbe léptek egy Castro-ellenes kubai szervezet Fegyveres fcandifafámadás három tagjával, a merénylet tet­teseivel és rábeszélték őket, je-, lentkezzenek a rendőrségen. Ez kedden délután meg is történi: a merénylők az El Tiempo szerkesz­tőségében „adták meg magukat”. A főszerkesztő elmondotta még, hogy a gránátvetőt a háborúból megmaradt felesleges cikkek üz­letében vásárolták New Yorkban. Gyújtószerkezete hiányzott ugyan, de ezt egy gépkocsi gyújtcszerke- zetével pótolták. Az egész beru­házás 35 dollárjukba került. Nemzeti történelmünk viharos évszázadai a szabadságért 4s tár­sadalmi haladásért küzdő, tragi­kus hősök hosszú sorának nagy­szerű példamutatásával tanítanak bennünket ma is tiszta emberség­re. A fényes és véres lapok sorá­ban külön figyelmet érdemel a 20 esztendővel ezelőtti december. Véres ez a december. Hazánk ki­váló fiai hullottak el ekkor ádáz küzdelemben. De az ő haláluk nem régi vágású tragédia immár, mert az ügy, amiért életüket ál­dozták, győzött. 1944. december 24-én, a szeretet ünnepén, minden tisztességet meg csúfolva, Dachauban gyilkol­ták meg Kulich Gyulát, a kom­munista ifjúsági mozgalom egyik vezetőjét. Csupaszív ember volt ő, bátor és harcos kommunista, ezer meg ezer ifjúmunkás szere­tett példaképe, a modem huma­nizmus feledhetetlen alakjai kö­zött is a jelesek egyike. Ugyanezen a napon véres sor­tűz dördült el Sopronkőhidán. A hírhedt fegyház udvarán négy embert állítottak falhoz a nyilas pribékek. Mind a négyen tánto­ríthatatlan hívei voltak a magyar szabadságnak. Bátran haltak meg, szemükből a megvetés tüze lövellt a velük szembeálló fegyveres hó­hérokra. Ők akkor vonultak be mindörökre a nemzeti pantheon- ba. Bajcsy-Ksilinszky Endre volt az egyik áldozatuk. Bajcsy-Zsilinsz- ky a Függetlenségi Front egyik vezéralakja volt. Messziről jött — képletesen szólva —, de meg­érkezett és szilárd maradt élete ..uto’só pillanatáig. Három sorstár­sa — csupa ifjú ember — kommu­nista volt Festi Barnabás a hábo­rú idején jött haza Franciaország­ból. Fizikai munkát végzett az egyik gyárbartr,1 részt vett a ncmei- ' dienes ■ földalatti mozgalomban és hamarosan a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség kiváló harcc-sa lett. Lebukásé után állati szadizmusral vallatták. Nem vallott, a nevét sem. árulta el. Fogsága ideién lelket öntött társaiba. Utolsó percéig mosolygott. Pataki István a vas­sas .ifjúmunkások vezetői közé tartozott. Ő indította meg a vasas ifik között a szervezkedést a fegy­veres ellenállásra. Megrendítsen emberi búcsúlevelében az öntuda­tos harcos keménységével fejezte ki hitét. Édesapjától és édesany­jától így búcsúzott: „Halálra ítél­tek. Utolsó gondolatom Ti vagy­tok... Anyám, ne sírj! Sok kese­rű órát okoztam Neked, de most bocsáss meg és gondolj szeretet­tel fiadra, aki úgy vágyott a sze- retetre ... Apám, öreg fiú, tudom, nagyon szerettél és fáj Neked, hogy elmegyek. Vigasztaljon az a tudat, hogy olyan családod van, amelyért érdemes élni és dolgoz­ni... Azt érzem, köztetek ''agyok és beszélgetünk..." Kreutz Ró­bert, a harmadik vértanú — éve­ken ét küzdött a vasas ifjúsági mozgalomban. Kortársai a követ­kezőket jegyezték fel róla .még 1945 végén: „A németek bejövete­le után utasítást kapott fegyverek szerzésére. Az utolsó beszámoló, amelyet a mozgalom vezetőségé­nek tartott, már szép számú fegy­verről szólt. Hogy honnan szerez­te, arról a beszámoló nem be­szélt, de bizonyos, hogy jó néhány német és nyilas harapott a fűbe, amikor elvették tőle. Nem voltak lágy szívűek a magyar nép ellen­ségeivel szemben. És amikor el­fogta őket a defenzív ■ osztály, nem sokat teketóriáztak velük. Ha egy magyar munkásnál fegy­vert találtak, az már bizonyíték volt arra, hogy az illető a szabad­ság híve volt. Ezért akkor halál járt.” Festi Barnabás, Pataki István és Kreutz Róbert — együtt dolgo­zott. Nem féltették ragyogó ifjú életüket. Petőfi szavaival élve: volt elvük és hitük. Tudatosan éltek, hősként haltak meg. Két évtizede immár, hogy nemes szívük meg­szűnt dobogni. A budapesti Kere­pesi temetőben, a magyar munkás­mozgalom nagy halottainak Dan- theonj.ában aiusszdk örök álmu­kat. A hálás magyar ifjúság te­mette el ott’ okét. De csak azt, ami múlandó volt bennük. Példamu­tatásuk él, tettük az egész felsza­badult nép dicsősége... A véres december elmúlt, elte­mette őket az idők hava. Tavasz következett azonban s új élet fa­kadt a kiontott vérből. Ez az új elet pedig a végtelen fejlődés út­ján menetel feltartóztathatatla­nul ... SZOTS ISTVÁN: jfe ## 0# v.á’kű'ti Dokumentumregény Soha nem válnak el többé egy­mástól. Az állomás épületéből gyalog ballagott haza a puha, barna úton. Azon töprengett, elárul ja-e fe­leségének az amerikai üzletem­Varsó Vakmerő fegyveres rablótáma­dás történt Varsó központi részé­ben. A Központi Nagyáruház aznapi bevételét — mint rendesen — az áruház ezzel megbízott alkalma­zottja fegyveres kísérettel az áru­háztól két percnyire levő bankig szállította gépkocsin. Amikor a pénzszállító autó este 18 óra 35 perckor a bankhoz ér­kezett, két ismeretlen férfi tüzet nyitott az autóból kilépőkre. A fegyveres kísérő a helyszínen azonnal meghalt. A pónzeszsákot szállító személy súlyosain megse­besült, de utolsó erőfeszítésével még megpróbálta eléírni a bank ajtaját A banditáit azonban újabb lövésekkel leterí tették és az egy­millió 300 ezer zlotyt tartalmazó pénzeszsákKal együtt, a megdöb­bent járókelők szeme láttára, ál­landóan tüzelve elfutottak. A pénzt szállító autó vezetője a lövöldözés ellenére állandóan szi­rénázott segítségért és a bandi­ták nyomába eredt, akik egy, va­lószínűleg a közelben várakozó, világítás nélküli autóval ismeret­len irányban eltűntek. (MTI) XVI. FEJEZET BOLDOG ÖRA Balás Velencére utazott a reg­geli vonattal. Március volt, friss tavaszi illatát érezte a levegő­nek. A legelők vizesek voltak, de már zöldellt a határ. A köd nehézkes mozgással kúszott fel az égbe, a hajnal fénye kigyul­ladt. Távol, mint egy piros sap­kás óriás kelt fel a nap és egy­szerre ragyogó világosság lett. — Tavasz! — mondta ki han­gosan is hősünk és a szónak nagyon jó íze volt szájában. Szomjas szemmel nézte a girbe- görbe házakat, a kanyargó uta­kat, amelyeket átszelt a robogó vonat. Balással szemben, az ab­lak mellett fiatal asszony ü’t. Gömbölyű arcából fekete sze­mek csillogtak a mérnökre. Mel­lette hosszú hajú, kalapos öreg bóbiskolt A férfi csizmájából, az asszony kendőjéből látszott, hogy falusi emberek. — Nemsokára vetni kell — szólalt meg mintegy bizonyítás­képpen a menyecske és nagyot sóhajtott. Balás behunyta szemét. Gyerekkori emlékek bukkantak fel benne. Egy tavaszi reggel, amikor anyjával útra keltek a szomszédos faluba. Magas, me­redek ösvényen kaptattak fel, nehezen bírta még a gyaloglást Anyja előrement, de az első ma­gasabb domb hátán megállt és szelíden visszanézett rá. — Gye­re — mosolygott és kinyújtotta karját. Aztán friss szántáson ereszkedtek le, alattuk látszott a falu. Kinyitotta szemét, újra kiné­zett a tájra. A nádasok között feltűnt a tó csillogó víztükre. Hirtelen forró vágyakozás fogta el, ölbe venni a gyerekeit és eljátszogatni velük. Élete na­gyobbik része úgy telt el, hogy nem is nagyon törődhetett ve­lük. Kegyetlen szigorral élt, munkáján kívül alig érdekelte valami. Most majd másképpen lesz. Amint lehet, felköltöznek újból Pestre és együtt lesznek. bér ajánlatát. Ha megmondja, akkor bizonygatnia kell, miért nem vállalta el a csábító és ta­lán nem is becstelen ajánlatot. Mit is tudna érvül felhozni egy asszonynak, aki már olyan ré­gen sóvárog a jólét után?... Hogy mégiscsak magyar ember, aki szereti népiét, hazáját... s nem tudna idegenben élni? Mit érne a sok pénz, a kényelem, jólét, ha egyszer eszébe jutna a Ba­kony, a Vértes, a Duna... A frontról már ismerte a honvágy hatalmas érzését Olyan az, mint a szerelem. Forró, kegyet­len, behálózza az embert. .Ilyen­kor elhagyja a férfit az ereje, kiölődik belőle a tettvágy. Igaz viszont, hogy a pénz... Pénzért mindent meg lehet venni... De hátha sikerül mégiscsak rávenni a legfelsőbb vezetést, ne adják el a bauxitot... Talán ma­gával Horthyval kellene beszél­ni... Biztosan fogadja, hiszen ő ma­gyar feltaláló... Magyar ember... GELKÁ Televízió iinneui miiszak December 25, 26, 27-én 8 órától 20 óráig December 31-én 13 órától 21 óráig 1965. január 2-án 8 órától 20 óráig Békés megye, Békéscsaba, Szabadság tér 1. Tel.: 24—18

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents