Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-02 / 282. szám

1961. december 2, 6 Szerda Csak a tizenhetedik ügy volt a szabálysértés? A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának szervezésében a vállala­ti és az üzemi társadalmi bírósá­gok elnökei november közepén három napig továbbképző tanfo­lyamon vettek részt, amelynek ta­nácskozó jellege is volt. A jelen­lévők előadást hallottak a társa­dalmi bíróság és a szakszervezeti bizottság kapcsolatáról* valamint a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1962. évi 24. számú törvényerejű rendeletéről, amely meghatározza a tb feladatait, tag­jainak jogait és kötelességeit. Ezt követően a résztvevők beszámol­tak, hogyan tesz eleget - feladatá­nak egy-egy üzemben a Hb. A fel­szólalók közül csak néhányan mondták el, hogy náluk eredmé­nyesen működik ez a szervezet. Legtöbben arról szóltak, hogy mi­lyen tényezők akadályozzák mun­kájukat, és ennek milyen követ­kezményei vannak. A megyében 111 társadalmi bí­róság van, ebből csak 97 tárgyalt már valamilyen ügyet és ezek is mindössze egy-két problémával foglalkoztak. A legtöbb helyen a vállalat igazgatója fegyelmivel el­intézi az ügyet, ami sajnos, nem­egyszer falrahányt borsó. A sza­bálysértők sokkal jobban éreznék a büntetés vagy fegyelmezés sú­lyát* ha nem egy személy — az igazgató —, hanem egy kollektíva, a társadalmi bíróság tagjai, az il­lető dolgozótársai ítélnék el tet­téért. Ezért volna hasznos, ha mind több ügyet vizsgálna a tb, mert a kollektíva véleménynyilvá­nításának a legtöbb esetben ked­vező hatása van. A vállalati igazgatók többsége nem bízik a tb elnökében, helyet­tesében, s tagjaiban sem. Mond­ván, ők nem rendelkeznek jog­ügyi ismeretekkel. De ez abból ered, hogy nem kapnak módszer­tani tanácsot, útmutatást és az SZMT is ritkán szervez részükre előadást, tanfolyamot. Sokszor elő­fordul, hogy a szakszervezeti bi­zottságok nem készítik elő megfe. lelően az ügyet, magukra hagy­ják a tb-t, s ezért nem mindig járnak el helyesen, nem hoznak megfelelő ítéletet. Ennek pedig az a következménye, hogy az igaz­gatók bizalmatlanok a tb-vel szemben, s vagy maguk elintézik a dolgot, vagy elodázzák. Ezért következhetett be az aláb­bi eset. Egyik üzemünkben 17 hasonló fegyelemsértést követtek el — a technológiai eljárásokat nem tartották be. A gazdasági ve­zetőség és a szakszervezeti bizott­ság is szemet hunyt a gondatlan­ság felett, s csak a 17. ügyet tárgyalta a tb. Vajon az előző 16 nem volt az? Ha az első eseteknél közbelépnek, akkor a többi nem következett volna be, s a népgaz­daságnak okozott kár sem annyi, mint így. Miután a 17. ügyet ki­vizsgálta a tb, azóta nem sértet­ték meg a technológiai eljáráso­kat az illető üzemben. Megjegyez­zük: a termelés s a kollektíva ér­dekében előbb cselekedhettek vol­na! # Még két érdekes dologról esett szó a tanácskozáson. Az egyik: a munkavédelmi óvórendszabályo­kat sok helyütt nem tartják be, és az ebből eredő balesetért nem vonják felelősségre a tetteseket. Csak elvétve tárgyal ilyen ügyet a társadalmi bíróság, pedig szükség lenne rá minden esetben! A má­sik: vezetőket csak ritkán vonnak felelősségre. Kérdezzük: ők nem követnek el szabálytalanságot? Ügy tűnik, hogy a tb. tagjai fél­nek a „következményektől”... Pe­dig nem' kellene! Az elmondottakat érdemes meg­szívlelni a vállalatok, üzemek ve­zetőinek, igazgatóinak, a tb tag­jainak, mert a társadalmi bírósá­gok csak akkor tudnak igazán eredményes munkát végezni, ha ehhez a felsőbb vezetéstől minden segítséget megkapnak. Dékány Sándor WWWWWVVWWWWVVWW*rt WWWWWWWWWWWWWW BEVONULOK... Az elmúlt hét végén több városunkban megje­lent a felírás: „Üdvözöl­jük a bevonuló fiatalo­kat!” S akik bevonultak, legtöbbször kísérővel ér­keztek. Zöld faládikó? Néhányuknál volt csak. S a katonaélet számukra már nem rejteget annyi ismeretlent, mit a húsz vagy a harminc évvel ezelőttieknek. A mai be­vonulok már a korábbi években az MHS külön­böző szakköreiben is­merkedtek a katonaélet­tel. A gomblyukukba nem tűztek virágot, fénykép lapul a zsebben és van olyan is, aki már saját gyermekét is mu­tatja. Néhány formaság, aztán várakoznak, míg eldől, ki, hova megy, hol lesz az új „állomáshely”. Két önkéntes Egymás után tízesével jönnek a terembe a be­vonulok. Bejön egy fia­talember, a parancsnok elé áll s elmondja, hogy ő nagyon szeretne bevo­nulni, tizennyolc éves. Két napja tart a bevo­nulás s őt már az első napra behívták, de haza- küldték. S most vissza­jött. Az új rendelet, amely lehetővé teszi, hogy már tizennyolc éves korban elkezdődjék a katonai szolgálat, sok fiatalnak örömöt okozott. Sváb Ferenc János ti­zennyolc éves békéscsa­bai fiú eddig a kórház­ban dolgozott és szakmát nem tanult. S úgy gon­dolja, hogy majd a ka­tonaságnál lesz erre al­kalom. — Szeretnék leérett­ségizni is, s az elképze­lésem az, hogy tovább­szolgálóként katona le­gyek. — S odahaza mit szól­nak ehhez a tervhez? — öten vagyunk test­vérek, én vagyok a leg­kisebb. Édesapám már nyugdíjas. Egyetértenek velem. Tanulni kell... Pusztai Pál szintén ti­zennyolc éves békéscsa­bai fiú, hasonló szán­dékkal jött a bevonulás­ra. — Inkább most me­gyek el katonának, mint egy vagy két év múlva. Komolyan udvarolok. — És a kislány? — Két éve járunk együtt, még neki is ta­nulnia kell, két évig úgy­sem házasodhatnánk össze, viszont, ha lesze­relek, akkor már igen. Dz egy százalék A bevonulás zavarta­lanul folyik. Néhányan körbeveszik a parancs­nokot, nős emberek, s ő közülük néhányan már panasztevők. Mert van olyan is, ahol gondot okoz, ha bevonul a fiú katonának. Van, ahol beteg az asszony, másik helyen pedig az öreg szülők eltartásáról kell gondoskodni. — A honvédelmi tör­vény lehetőséget nyújt arra, hogy indokolt eset­ben mentesítsünk vala­kit a katonai szolgálat alól — tájékoztat ben­nünket a parancsnok. — A bevonulóknak azon­ban ez mindössze csu­pán egy százaléka. Min­den esetben mérlegelik az indokokat és abból a szempontból döntenek, hogy se a családnak, se a fiúnak ne okcjzzanak gondot. — Van olyan, aki nem akar katona lenni? — Ilyen is akad — vá­laszolják, aztán elmesé­lik, hogy volt, aki éppen a bevonulás napjára fe­küdt a műtőasztalra, „hátha megússza”. Sorakozónál találomra kiválasztunk egy fiatal­embert. — Milyen szándékkal megy katonának? — Krizsán János va­gyok Békésről. Én öröm­mel megyek, idehaza nem vár lány és talán majd bent gépkocsiveze­tői jogosítványt is szer­zek a vontatóvezető szakmám mellé. — A bevonulok több­sége arra is gondol, hogy a honvédségnél tovább­képezi magát — mondja a parancsnok. Lent az udvaron szü­lők, testvérek, rokonok. Bánszki Jánosné, a Ba­lassi Művelődési Ház udvarán felkiabál az emelet egyik nyitott ab­lakába: — A fiamat nem lá­tod ott? — Bent van éppen ... — szólnak le és Bánsz- kiné a körülötte állók­nak mondja — egyik fi­am most jött haza né­hány napja, egy még most teljesíti katonai szolgálatát s a legkiseb­bet pedig most búcsúz­tatom ... A körben állók bólo­gatnak, egy férfi meg­jegyzi: — Most nem úgy men­nek katonának, mint mi. Én nyolc évet voltam ... meg aztán a háború ... Az asszonyok, roko­nok felnéznek az abla­kokra, ott megjelenik egy-egy fiú-fej. Lekia­bálnak ... búcsúzkod­nak ... Telnek az órák és estefelé, mikor az el­ső csoport lassan sorrá rendeződik és kiadják a jelszót az énekre, még bátortalanul száll a dal s nem sikerül az egyszer­re lépés sem. Vonulnak az utcán, két oldalt a járdán sietős léptekkel a szülők, rokonok, bará­tok. A menetoszlopoknál egyre erősebb a dal, az­tán bejön a különvonat, felszállnak, integetnek és ott fönt a vonaton, s lenn a pályaudvaron az elmenők, az itthonma- radottak egyre gondol­nak: ... a két év elszalad, megemberesedik a fiú, s hazajönnek... (dóczi) Moszkvai séta Fiatalok, fiatalokról, fiatalosan... Ez lehetne mottója ennek az új szovjet filmnek, mely a cannesi fesztiválon a zsűri kü­lön elismerését érdemelte ki. (Bemutatja az orosházi Béke mozi december 2-án.) m ű sora December 2-án, 19.30-kar, Kaszape­ren: KISORSOLT MENYASSZONY December 2-án, 19J30-ko<r; Hidashá­ton: A SEBHELY / „Amerika hangja” ingyen sem kell Az indiai kormány elutasította azt az amerikai javaslatot, hogy teljesen ingyen nagy kapacitású rádióadót építenek India terüle­tén. A döntés oka nyilvánvaló: a fizetség az lett volna, hogy Indi­ában „Amerika hangja” szólaljon meg... Köz ületek munkaerőigénye Az Országos Sertéshizlaló Vállalat bé­késcsabai I-es és Il-es számú telepére sertésgondozókat vesz fel. 29134 A szeghalmi Petőfi Termelőszövetke­zet egy tehenészt és egy juhászt ke­res. Lakást biztosítunk. x Békési Bástya: Kozara. Békéscsabai Brigád: A halál neve Engelchen. Bé­késcsabai Szabadság: Cartouche. Bé­késcsabai Terv: Esős vasárnap. Gyu­lai Erkel: Rocco és fivérei. Orosházi Béke: Moszkvai séta. A tv műsora DECEMBER 2-AN, SZERDÁN 9.30 Tv-híradó (ism.). 8.40 vízivárosi nyár. Tv-film I. rísz (ism.). 10.40 Iszt­riái utazás. A Magyar Tv kisfilmje (ism.). 10.55 A méhek világa. 11.10 öl­tés öltés után. Nyugatnémet kisfilm. (ism.). 13.05 Dukla Praha—Real Madrid. Bajnokcsapatok Európa-Kupá­ja labdarúgó-mérkőzés közvetítése Prágából. 17.43 Hírek. 17.50 Falusi dol­gokról. Előkészületek a zárszámadásra. 17.55 A Magyar Hirdető műsora, 18.0S Ki minek mestere? Portréfilm, 18.20 Budapest 33 km..; Riportfilm. 18.40 Napló. 18.45 Ma este Gerelyes Endre dedikál... 18.55 Esti mese. 19.05 Közve­títés a Madách Színházból. Most majd elválik. Vígjáték 3 felvonásban. (14 éven felülieknek!) A szünetben: Tv- híradó. — Napi jegyzetünk. Kb. 21.35 Egy kis könnyűzene. Fiimösszeállltás. 22.00 Tv-híradó. — 2. kiadás. 22.20 Szü­lők, nevelők egymás közt. A zsebpénz. (MTI) A megnedvesített kefét a doboziban található festékru­dacskán néhányszor végighúzzuk, majd ezzel a szem­pillát tövétől kiindulva egyenletesen befestjük és szá­radni hagyjuk. Száradás alatt a szempillaszálakat a ke­fével válasszuk szét, hogy az egyes szálak különválja­nak. Ily módon a készítmény bársonyos mélyszínű, hosszú szempillát biztosít. Az Opera Luxus szempillafesték a szempillák sötétíté­sére, színezésére szolgál. 3876 Opera Luxus szempillafesték

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents