Békés Megyei Népújság, 1964. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-18 / 296. szám

1*64. december 18. 2 Péntek A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Az Országos Tervhi­vatal elnökének előterjesztése alapján megtárgyalta és jóvá­hagyta a jövő évi népgazdasági tervet. A pénzügyminiszter elő­terjesztette az 1965. évi állami költségvetés tervezetét; a kor­mány a tervezetet megvitatta, el­fogadta, s úgy határozott, hogy az országgyűlés elé terjeszti. Az élelmezésügyi miniszter az 1964. évi felvásárlásról, a földmű­velésügyi miniszter a mezőgazda- sági dolgozók munkásvédelmi helyzetéről számolt be. A kor­mány a jelentéseket megvitatta és tudomásul vette. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese tájékoztatta a kormányt a KGST végrehajtó bizottságának 15. üléséről, a ma­gyar-szovjet gazdasági tárgyalá­sokról, valamint a magyar—bol­gár gazdasági, műszaki és tudo­mányos együttműködési bizottság 5. ülésszakáról. A Miniszterta­nács a beszámolókat jóváhagyta. A kormány elfogadta a Minisz­tertanács, a gazdasági bizottság és a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság 1965 első félévi mun­katervét, majd napi ügyeket tár­gyalt. (MTI) Eredmény leien íil végződött az olasz elnökválasztás harmadik fordulója is Róma Csütörtökön délelőtt sor került az olasz köztársasági elnökválasz­tás harmadik fordulójára. Ez a szavazás nem hozta meg a kívánt kétharmados többséget egyik jelöltnek sem. Leone, a ke­reszténydemokraták hivatalos je­löltje 298 szavazatot kapott, Ter- rycini kommunista jelölt 253, Sa- ragat, a szociáldemokraták, a köztársaságpártiak és a Nenni­féle szocialisták közös jelöltje pe­dig 137 szavazatot szerzett. Fan- fanira, a kereszténydemokrata párt balszárnyának jelöltjére 71- en szavaztak. Csütörtökön délután a negyedik szavazáson, valamint — szükség esetén — az ezt követőkön az el­nök megválasztásához már ele­gendő az abszolút többség, vagyis 482 szavazat (MTI) Mikojan Finnországba látogat Mikojan, a Szovjetunió Legfel sőbb Tanácsa elnökségének elnö­ke december 21-től 23-ig nem hi­vatalos baráti látogatást tesz Finnországban. A látogatás idején eszmecserét folytat Kekkonan finn köztársasági elnökkel a két országot kölcsönösen érdeklő kér­désekről. Egyúttal átadja Kekko- nennek a Lenin-rendet, amellyel a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége 1964. szeptem­ber 18-án tüntette ki a finn köz- társasági elnököt a szovjet—finn baráti és jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében szerzett érdemeiért, a nemzetközi feszültség enyhítése és a béke megszilárdítása érdeké­ben kifejtett tevékenységéért. U Thant meggyógyult Az ENSZ sajtóosztályának kép­viselője bejelentette, hogy U Thant ENSZ-főtitkár felépült be­tegségéből, s pénteken elhagyja a kórházat. A világszervezet főtitkárát de­cember 4-én nyombélf erkéllyel szállították a New York-i Leroy- kórházba. Az orvosi közlemény szerint U Thant meggyógyult, de még egy hétig otthonában kell pi­hennie, s csak azután térhet visz- sza hivatalába. Előzzük meg Beszakadt a tó jege, meghalt egy kilencéves szegedi kisfiú. A minap a sajtóban megjelent tra­gikus hír szűkszavú, de annál megdöbbentőbb. Mi is történt voltaképpen? A kisfiú — min­den bizonnyal a család szeme- fénye — bátyjával korcsolyáz­ni ment a Rókus-tó jegére. Mindketten beszakadlak s csak az idősebbet sikerült megmente­ni­A sajtóhír esupán a nagyon szomorú eset néhány szavas le­írására korlátozódik. Az újság­olvasó azonban megrendülve ol­vassa el újra a hírecskét, hisz át tudja érezni a szörnyű tragé­diát. Mert ugyan ki gondolt vol­na arra, hogy a játékot kedve­lő, vidám gyermek ak kedvelt té­li szórakozása ilyen jóvátehetet­len szomorúsággal végződik majd? A jó érzésű emberben önként vetődik fel a gondolat, hogy a most vigasztalhatatlan szülők­nek mennyi szeretele, gondosko­dása rejlik abban, hogy gondt»- lan, vidám életet biztosítsanak gyermeküknek. S mindez mivel végződött? A megrázó felirat a kicsiny fejfán árulkodik: élt ki­lenc évet. fiz afrikai államok külügyminiszterei zárt ülésen tárgyalták a kongói New York Az ENSZ-közgyűlés szerdán délután folytatta az általános po­litikai vitát. Tunézia képviselője hangoztatta, hogy kormánya elíté­li a külföldi intervenció minden formáját Kongóban és felhívja az ENSZ tagállamait, támogassák az afrikai egységszerveaet erőfeszíté­seit, amelyek Kongóban a rend és a béke helyreállítására irányulnak. Kijelentette, hogy a világszervezet legfontosabb feladata a gyarmati országoknak és népeknek biztosí­tandó függetlenségről elfogadott nyilatkozat megvalósítása. A tuné­ziai küldött követelte a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ- jogainak helyreállítását, * A Biztonsági Tanács szerdán, magyar idő szerint 21.30 órakor is­mét összeült uogy folytassa a kon­gói kérdés vitáját. A vitában részt vettek olyan államok képviselői is, amelyek ugyan nem tagjai a Biz­tonsági Tanácsnak, de felhatalma­zást kaptak arra, hogy szavazati jog nélkül kifejthessék vélemé­nyüket a kongói kérdésben. Az el­sőnek felszólaló Mbazumutima, Burundi külügyminisztere rámuta­tott arra, hogy bizonyos imperia­lista hatalmak egész Kongót egy nagy Katangává szeretnék átala­kítani Afrika szívében. Usher elefántcsontparti küldött felszólalásában hangoztatta, hogy a kongói problémát nem lehet ka­tonai eszközökkel megoldani és az immár több mint négy év óta fo­lyó kongói dráma lezárása csak nemzeti megbékélés útján lehetsé­ges. Odaka ugandai külügyminisz­ter óles támadást intézett a Biz­tonsági Tanács keddi ülésén fel­szólalt Wachuku nigériai külügy­miniszter ellen, aki védelmébe vette az amerikai—belga fegyve­res intervenciót. Odaka hangoztat­ta, hogy a nigériai külügyminisz­ter széthúzást akar szítani az afri­kai küldöttségek között. Az ugan-, küISabizenság dal külügyminiszter megcáfolta a gyarmattartók prókátorainak azt az állítását, amely szerint Csom- bénak joga volt külföldi haderő­ket hívni Kongóba. Hangoztatta, hogy a stanleyville-i akció külföl­di beavatkozás volt a kongói pol­gárháborúba. Kevés ember merné ma meg­kérdezni Stroessner őexcellenciá­ját, hogy ml a véleménye a gép­kocsik csomagtartójáról. Paraguay diktátora ezt a látszólag közöm­bös kérdést Igen könnyen célzás­nak vehetné ugyanis, arra az élet­rajzaiban nem szereplő tényre vo­natkoztatva, am’kor 1948-ban, Mo. rinigo tábornok elűzése idején, még mint a paraguayi hadsereg vezérkari főnöke, egy autó cso­magtartójába bújva szökött ei a felelősségre vonás elől. Gyávaság és kegyetlenség Ez a „szégyen a futás, de hasz­nos” epizód semmi esetre sem táp- lá’ja azokat a „tényeket”, amelyek a későbbiekben rettenthetetlenné és a hősök hősévé kenték fel, vagy lega’ábbis Igyekeztek felkenni Pa­raguay mai diktátorának szemé­lyét. Az esetet azonban nem lehet meg nem történtté tenni, s a cso­magtartó nemcsak »únvrév szülő­jévé, hanem a későbbiekben el­nökké avanzsált tábornok ..bátor­ságának" egyik legtámadhatóbb felületévé is lett. Régi igazság: a kegyetlenség és a gyávaság egytestvér. A Stroess- ner-ről szóló írások gyakran en­gedik sejtetni, hogy a német tele­pesektől származó latin-amerikai diktátor jellemének is ez a két alapvető vonása. Ma, amikor az ország első embere, rezidenciája felett állandóan egy helikopter vi­gyázza a terepet, ha az elnök la­kásáról hivatalába indul, minden­nap és minden esetben lezárják jelentését Huszonkét afrikai állam kül­ügyminisztere és állandó ENSZ- képviselője szerdán délután New Yorkban zári ülést tartott, ame­lyen megtárgyalták a Jomo Ke- ayatta elnökletével felállított kongói különbizottság jelentését (MTI) az utcákat, s néma, hangtalan há­zak között surran az elnöki autó. Nem lehet azon csodálkozni, hogy a „nyílt színen”. megjelenő elnököt nem kíséri a nép szeretete és ujjongása. Paraguay ma Latin- Amerika egyik legszegényebb or­szága. A 274 ezer lakosú főváros­ban például nincs sem. központi víz-, sem csatornahálózat. Az em­berek kilenctizedé mezít’ób jár. Falun a nádfedeles, földpadlós agyagkunyhó a típusház. Ez azonban nem véd az eső és a hi­deg ellen, s bizonyára ez is oka annak, hogy a halálozási sorrend­ben a tüdőgyulladás és az influ­enza szerepel az első helyen. A fővárosban az 50-es években mindössze 70 égy állt a tbc-sek rendelkezésére, v'déken pedig egy sem. Ezenfelül 1090 csecsemő kö­zül 257 nem éri meg az egy évet sem, s az átlagos életkor 28 év. A törvény által nem szabá’yozott munkaidő általában napi 14—16 óra, az ültetvényeken pedig hús2. Az évi átlagos jövedelem — pe­dig az átlagban benne van a gaz­dagok mesés jövedelme is — 100— 130 dollár... A pénz a katonáké Ezt a szegénységet konzerválni, s a szegénységből fakadó — állan­dó és növekvő elégedetlenséget le­szerelni hivatott Stroessner rend­őri és katonai szervezete. Köztu­dott, hogy az ország anyagi eszkö­Da vajon nem élhetett volna tovább?! A válasz csak egyértel­mű lehet: de Igen! Legnagyobb kincsünk a gyermek — szinte közhelynek számit az ismert jel­mondat. De Ilyen szerencsétlen­ség hallatán bizony nagyon la mély értelmet nyer. Ám miért csak ilyenkor? Nincs szándékunkban a szülők felelősségét firtatni. Különös­képpen nem azért, mert elgon­dolható, milyen végtelen szomo­rúságot hozott számukra ezúttal a szeretet ünnepe. De a felelős­ség, gondosság kérdését, mint zeinek zömét katonai célokra for­dítják. Az anyagi eszközök jelen­tős része az USA által nyújtott se­gély, s a hivatalos adatok szerint is — a pénz 70 százaléka a „ka­tonáké’. A hadsereg — eléggé szembeöt­lő módon — nem az ország állam­polgáraiból áll azonban vagy ha meg is szerezték az állampo gár- ságot, akkor származásuk szerint nem paraguaj iák. A kát: nák több­ségükben németek. Vagy azoknak a telepeseknek a leszármazottai, akik a múlt században vetették meg lábukat Paraguayban, vagy pedig azok a nácik, akik a máso­dik világháború befejezése után ezerszámra szöktek át Latin-Ame- rlkába és találtak baráti fogadta­tásra Paraguayban. Mint a Spie­gel nemrég Assucionban járt tu­dósítója megjegyzi, Stroessner még személyes testőreit is közü­lük válogatta ki és egy „echt” né­met, Ottó H. Friedrich parancs­noksága alá helyezte őket. Az SS-ek sem hiányoznak A katonaságon és a testőrségen kívül szép számmal talál latók hajdani SS-tapok a rendőrség kö­telékében is. Stroessner szereti a katonákat, gúnyosan azt mondják róla: „Ügy játszadozik velük, akár a gyermek a maga ólomkatonái­val. Még különleges gyakorlatot is kitervelt kedvenc alakulatai­A diktátor és ólomkatonái a tragédiákat! társadalmi ügyet, mégis felvet­jük. Hissen feltételezhető, hogy valamivel több gondossággal m tragédia elkerülhető lett volna. S esúttal inkább azoknak a fe­lelősségére — vagy talán helye­sebben: felelőtlenségére! — gon­dolunk, akik adott Időben a tő közelében jártak s némi körül­tekintéssel felismerhették volna a veszélyt. Vagy azokéra, akik lehetővé tették a gyermekek gondtalan játékát a veszélyes tavon! És nem a véletlennek tulaj­donítható, elszigetelt jelenségről van szó! Hány és hány hason­lóan megdöbbentő tragédiáról olvashattunk már a sajtóban: nyáron a gondtalan fürdőzés, tó­len a beszakadó jég szedi rendre gyanútlan áldozatait. Ám azzal számolnunk kell, hogy nyáron a fürdőzés, télen a korcsolyázás és szánkózás gyermekeink legked­veltebb szórakozása. S tegyük mindjárt hozzá: e szórakoztató és egészséges kedvtelésükről a szomorú tragédiák ismeretében sem mondanak le! Mi hát a teendő? Nemrégen tettük szóvá lapunkban, hogy Békéscsabán egyáltalán nines korcsolyapálya, ahol a gyerme­kek kellő felügyelettel, veszély­telenül hódolhatnának téli kedv­telésüknek. Jócskán van vi­szont városunk perifériáján ná­das, mocsár, kacsaúsztató és egyéb efféle alkalmatosság: megannyi táptalaja a szegedihez hasonló tragédia lehetőségének. Előzzük meg hát a tragédiákat! Építsenek sürgősen biztonságos korcsolyapályát. A szülők vi­szont ne tévesszék szem elől: egy kis jó akarattal nagyon ha­mar elkészülhet az a pálya, ds addig a jóvátehetetlen tragédiák veszélye fokozottabban fennáll) Kazár Mátyás nak.” Persze, a céljai „korrekteb­bek.” Amikor Stroessner 1954-ben ha­talomra jutott, a kővetkező sza­vakkal vázolta programját: „Pa­raguay nem elég érett ahhoz, hogy megengedhesse magának a de­mokrácia luxusát. Paraguavnak belső megbékélésre van szüksége, s rám hárul e magasztos feladat valóra váltása.” Ezt a programot igyekeznek elő­segíteni — a hitleri időkből szár­mazó tapasztalataikra támaszkod­va — az SS-pribékek. És az or* szágban zsúfolt börtönökben ée koncentrációs táborokban szörnyű szadizmussal gyilkolják a foglyo­kat . Még az argentin képviselő­házban is szóvá tették a dolgot: az egyik képviselő megjegyezte, hogy a Paranán, a két ország közötti határfolyón, igen gyakran meg­csonkított emberi tetemeket sodor a víz. Mint Latin-Amerika legtöbb or­szágában, Paraguayban Is partizá­nok harcolnak az ellen a diktatú­ra ellen, amelyben Csomagtartó Ür kiszolgált nácik fegyvereire igyekszik támaszkodni. Ha a par­tizánok harca ma még nem is át­fogó jellegű, s nem is várható kö­zeli győzelmük, a nép szabadságá­ért, az emberségesebb körű mé- nyekért harco’ó hazafiak a tábor­nokot és „ólomkatonáit" előbb- utőbb „munkanélküliségre” fog­ják kényszeríteni. <0. CU

Next

/
Thumbnails
Contents