Békés Megyei Népújság, 1964. november (19. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

W64. november 12. 4 Csütörtök Sokat lendített a termelésen a négy szocialista brigád Elgondolkoztató tapasztalatok egy hangversenykörútről A szűk kis irodában alig férünk el, mert az őszinte lelkesedés szin­te betölti itt az egész teret. Tóth Imre elnök, az Orosházi Lakatos és Gépjavító Szövetkezet négy szo­cialista brigádjáról beszél. — Nagyon sokat lendített terv­teljesítésünkön a négy szocialista brigád. Ha én egy évvel ezelőtt tudtam volna, hogy ennyit jelent a létezésük, már akkor első szá­mú szervezője lettem volna meg­alakulásuknak. Már az elején meg kell mon­dani, hogy ennek a jó munkának jó a megalapozottsága is. Kitűnő módszer, ahogyan Tóth elvtársék megszervezték a szocia­lista brigádokkal való törődést, állandó segítésüket. Egy-egy bri­gád tagja és naplóvezetője az iro­dában dolgozik és mindenben kép­viseli a brigádot. Így aztán, ha nincs is itthon az elnök vagy a műszaki vezető, soha sincs fenn­akadás akár az anyagkiutalásban, akár másban, ami gyors intézésre vár. Ezt a módszert ajánlatos lenne másutt is bevezetni. Általa vált ugyanis élővé és elevenné a kap­csolat a szocialista brigádok és a szövetkezet vezetősége között. De térjünk vissza az iménti té­mára. — Miben adnak segítséget a bri­gádok? — kérdezzük az elnöktől. — Amióta megalakultak, kifo­gástalan a munkafegyelem. Ez az egyik és erre sok példát tudnák mondani — válaszolja Tóth elv­társ. — A másik. Azelőtt képtele­nek voltunk elérni a rendezvé­nyeken való teljes számú részvé­telt. Még a közgyűlésekről is min­dig sokan hiányoztak. Legutóbb teljes létszámmal részt vett közös megbeszélésünkön a szövetkezet egész tagsága. Pedig a termelő­munkásoknak, csak alig több mint fele szocialista brigádtag. — A harmadik pedig a követke­44. — Tessék, nézze meg, hogy mit kaptam. S,Ö, ti ostobák, dollárt akartok és csak ötvenezret ígértek érte. Féleszűek vagytok. Ha azt akar­játok, hogy a csekk a tiétek le­gyen, akkor hárommillió zlotyt kell adnotok. Egy fillérrel sem kevesebbet. Választ az Express apróhirdetésben. Három napig várok.” — Azonnal telefonálni kell a főkapitányságra — mondta Ha­lina. Az őrnagy nyomban megérke­zett. Figyelmesen elolvasta a le­velet. — Értelmes ember írta — ál­lapította meg Krzyzewski —, aki szándékosan műveletlennek téteti magát. Túlságosan jól tud bánni az írógéppel. — Meg lehet állapítani, mi­lyen írógépen írták a levelet — szólt közbe Halinka. — Állító­lag nincs két egyforma írógép, valamennyi különbözik egymás­tól egy-egy dologban. — Igaza van. Minden írógép­nek van valami sajátos jele. A régi gépeknél ez szabad szemmel látszik. De az új gépeknél is a szakemberek meg tudják á"api- tani, milyen hengerről került ki egy írás. De ennek nem sok ző. A szocialista brigádokra bíz­tuk vidéken a lakossági szolgálta­tást. Ebben az évben három rész­leget hoztunk létre. Tavaly a gá- dorosi részleg is veszteséggel dol­gozott. Most nem. Nagyszénáson hasonlóan jó a helyzet. Néhány forintos munkákból is teljesítik tervüket Sárközi elvtársék. Az elmúlt negyedévben 14 ezer forint nyereséggel dolgoztak. Meglátogattuk a Sárközi-brigá­dot. Műhelyük előtt egy idősebb tsz-taggal találkoztunk, aki lapá­tot hozott javítani. Megszólítot­tuk: — Mi a vélemény a községben ennek a részlegnek a munkájá­ról? — Én csak jót mondhatok ró­luk. Nemegyszer hoztam már ide javítanivalót, mindig jól megcsi­nálták és nem kellett rá sokat várni... Most is szinte perceken belül meghegesztik a lapátját. S mind­össze néhány forintjába kerül. Valóban szívesen jönnek a Sár­közi-brigádhoz a községbeliek és elégedettek a munkájukkal. Pe­dig sokféle ez a szolgáltatás. Az egész község megcsodálta azt a gyönyörűen kikovácsolt vaskaput és kerítést, amelyet az egyik lakó­nak készítettek. Most, tél előtt nagy csomó perzselőgépet visznek hozzájuk javítani, rendbe tenni. Tavasszal a Lenin Tsz-nek egy vi­rágporzáshoz szükséges készülé­ket csináltak házi villanycsengő felhasználásával. Kijavították a permetezőgépeiket meg a mor­zsológépeiket is. A földműves­szövetkezet üzemi konyhájába ok szerelték be a vízvezetéket. A he­lyi fürdőt korszerűsítették és ki tudja még felsorolni, mi minden­ben segítették a község lakóit. A termelésen túl is jó kollektí­vát alkot a Sárközi-brigád. Közö­sen vesznek részt üzemlátogatáso­kon. Voltak már a Hódmezővásár­helyi Finommechanikai Vállalat­hasznát vesszük. Hol van a bo­ríték? az asztalon fekszik — vála­szolt az ügyész. Az őrnagy egy fehér borítékot vett a kezébe. — Tegnap adták fel Varsóban — mondta a postabélyegző le­nyomatát nézegetve. — „Varsó— Sejm”, tehát a Wiejska utca. Ez nagyon, nagyon érdekes... — Mi van ebben érdekes? A csekk birtokosa meg­kezdte velünk a nagy játszmát. Kezében van az adu, és azonnal hárommillióval kezdi. Persze, gyakran valóban az nyer, aki jobban tud blöffölni. Nekünk nincs jó ’apunk, tehát nekünk is blöffölni kell. — Mire gondolsz? — A levél szerzője vagy való­ban el akarja nekünk adni a csekket, vagy egyszerűen időt akar nyerni. Csak azt nem tu­dom, hogy miért. Mindenesetre nekünk is fontos az idő, hogy a különféle szálakat erős fonallá nál, s az Orosházi üveggyárban, ahol apróbb fogásokat tanultak, melyekkel termelékenyebbé tehe­tik a munkát. Részt vettek közös mozilátogatáson is Orosházán, majd együtt beszélték meg a lá­tott film tanulságait. t Beszélhetnénk a másik három szocialista brigád tevékenységéről is hasonló dicsérő jelzőkkel. Ta­pasztalatból, mert meglátogattuk a Petőfi brigádot, amely az or­szág tolósúlyos mérlegszükségletét egyedül elégíti ki, eredménnyel. S láttuk a brigádok naplóit, ame­lyekből hűen tükröződik eredmé­nyes tevékenységük. Mindent egybevetve, most már igazat adunk Tóth elvtársnak, aki olyan dicsérően szólt a szocialista brigádokról. fonjuk. Válaszolnunk kell, hogy beleegyezünk az összeg kifizeté­sébe. — Valóban válaszolni akarsz az ajánlatra? — Természetesen! Sőt, már holnap! De nem! Jobb, ha vá­runk egy napot. Hadd gondolja az ellenfél, hogy tanácskozunk, törjük a fejünket. A következő tartalmú hirdetést adják fel az „Expresszbe”. „Az ajánlatot elv­ben elfogadjuk. Bizonyítékot ké­rünk arra nézve, hogy a szóban forgó csekk valóban az ön bir­tokában van.” — Majd meglátjuk, mit felel erre. — Az ilyen, hirdetés útján folytatott beszélgetést nagyon hosszú ideig el lehet húzni — nevetett Halinka. — Éppen erre számítok. Talán „beszélgetés közben” az ellenfél megint elkövet néhány hibát. — Nem hiszem, hogy ebből a levélből megtudott volna vala­mit. — Téved, nagyon sokat meg­K ellemes őszi időben in­dult el különjáratú au­tóbuszunk az orosházi Erkel Ferenc Szimfoni­kus Zenekar tagjaival, hogy Mező- kováesházán, Mezőhegyesen és Nagyszénáson a Békés megyei If­jú Zenebarátok első hangverse­nyén szerepeljünk. Jó hangulat­ban érkeztünk Mezőkovácsházára. A művelődési házban kellemes meleg fogadott bennünket. A zene­kar elhelyezkedett a színpadon, s várta az ifjú zenebarátok érkezé­sét. Kilenc órakor, a kezdés idő­pontjában csak 35—40 gyermek ült a hatalmas nézőtéren, de ké­sőbb is csak (jj5 tanuló és 7 peda­gógus hallgatta Kovács József karnagy, az orosházi Állami Zene­iskola igazgatójának megnyitó szavait, majd első számként Haydn „Divertimento”-ját. A mű­sor további részében Mozart: Há- íjom tánc, Haydn: D-dúr zongora- verseny III. tétel, Mozart: A-dúr hegedűverseny III. tétel és Beet­hoven: Egmond nyitány című mű­tudtam. Sőt, nagyon sok érdekes dolgot is. Tudom, hogy a levél írója nagyszerűen tájékozódik a bíróság épületében, ismeri pél­dául a te szobád számát is Jer­zy. Tudta, hogy a „Budex” hir­detését mi adtuk fel, és hogy oda küldtük a mi emberünket. Eb­ből az következik, hogy a támadás szervezőjét ehhez a szobához nagyon közel álló sze­mélyek körében kell keresni. Az ügyészség dolgozói, a ti bará­taitok vagy a jó ismerőseitek között, mert nagyszerűen tájé­kozott ember. — Az őrnagy még egyszer ke­zébe v^tte a titokzatos levelet. Sokáig nézegette és töprengett, mintha valamit szeretne felidéz­ni. Végül is kivett táskájából egy papírlapot, azt is elolvasta, aztán Halinkához fordult. — Igaza volt, amikor a gép­írások „szembesítésé”-ről mond­ta el a véleményét. Kiderült, hogy ez nagyon is egyszerű fel­adat. Már tudom, milyen gépen írták ezt a levelet. — ??? — Éppen ezen, amelyik itt áll az aszfolon! E szavak hatását csak a bomba robbanásával lehetne összehasonlítani. Az ügyész is, a gépírónője is szoborrá változ­tak a csodálkozástól. iFolytatjuk) vek hangzottak el. A hangver­seny hangulatát sajnos, sokszor megzavarta a gyermekek beszél­getése, a teremből való ki-bejárás, amit a hét pedagógus sem tudott megakadályozni. (A fiatal közön­ség egy része 1—2 osztályos volt!) A gondatlan szervezésnek tudha­tó be az is, hogy a pedagógusok megfosztották a kis zenebarátokat a közös énektanulástól, mivel nem osztották ki az előre kiadott műsorfüzeteket. Ez a szervezetlen­ség kissé lehangolta a zenekar tag­jait, de amikor elindult az autó­busz Mezőhegyes felé, ismét biza­kodó lett a hangulat. Sajnos, itt sem volt kedvezőbb a helyzet. Az előadást 11 óra helyett csak fél 12 órakor lehetett megkezdeni, mi­vel matiné filmelőadást tartott a MOKÉP. Közben értesültünk ar­ról, hogy a zongorát előző nap a katonaság részére kölcsön adták, s még nem kapták vissza. így gyor­san műsorváltozást kellett eszkö­zölni. Végre 30 perces késéssel megkezdődött a hangverseny 36 gyermek és egy pedagógus jelen­létében. Érdeklődésünkre közöl­ték, hogy 120 bérlet kelt el. Vajon hol voltak a többi fiatal zeneba­rátok? Vegyes érzésekkel érkeztünk meg Nagyszénásra délután 2 óra­kor. A művelődési otthon előtt megállva, egyetlen gyermeket sem láttunk a hangversenyre igyekez­ni. Annál nagyobb volt a megle­petésünk, amikor beléptünk a te­rembe, ahol 320 gyermek várt bennünket és Dénes Lászlóné pe­dagógus vezetésével jókedvűen énekeltek. Minden kis zenebarát kezében ott volt a műsorfüzet. Ér­dekes, itt egyetlen pedagógus je­lenléte elég volt ahhoz, hogy a gyermekek fegyelmezetten üljenek és hallgassák végig a műsort. A zeneszámokat lelkes tapssal ju­talmazták és igen aktívan vettek részt a zenei fejtörőben is. Ami legmeglepőbb volt, a 320 gyermek a közös énekszámot, Haydn: Sze­renád című művét minden előze­tes próba nélkül szépen énekelte. Az e három községben tapasztaltak elgondolkoztatják az embert, akár a szervezést, akár a tanulók maga. tartását illetően. Vajon csak a nagyszénási gyermekeknek fontos az iskolán kívüli zenei nevelés? Vajon csak Nagyszénáson ismer­ték fel, hogy milyen zenei él­ményt jelent egy 35 tagú szimfo­nikus zenekar játéka? Vajon csak Nagyszénáson van olyan pedagó­gus, aki a tanítási órákon túl is szívesen, nagy ügyszeretettel, a zene iránti rajongástól fűtve, szí­vesen áldoz időt és fáradságot, hogy gyermekeinkből mind több és több zeneértő, zenekedvelő, szép­nek, jónak örülni tudó felnőtt le­gyen? Tudom, mindezekre hosz- szadalmas válaszok adhatók. Re­méljük azonban, hogy Mezőko- vácsházán és Mezőhegyesen ez­után nagyobb ügyszeretettel, na­gyobb felelősségérzettel szervezik majd a következő hangversenye­ket. Nem nagy munka ez, és még_ is bőségesen gyümölcsöző. Zana János az orosházi Petőfi Művelődési Ház művészeti előadója Házi üvegfúvó berendezés Ki-ki otthon készíthet magának üvegből csecsebecsét azzal a házi üvegfúvó berendezéssel, amelyet nemrég New Yorkban hoztak for­galomba. A berendezéshez hozzá­tartozik egy propángáz-palack, vé­dőszemüveg t és minden szerszám, ami az üvegfúváshoz szükséges. Varga Dezső Pillanatkép Mezőhegyes legújabb boltjából * Egy új épületben elhelyezett önkiszolgáló élelmiszerbolttal és egy büfé-falatozóval oldotta meg a földművesszövetkezet Me­zőhegyesen az újtelepi lakosok eddigi mostoha ellátását. A bolt nagyon szép, havi forgalma jóval meghaladja a százezer forin­tot. Kár, hogy a „Csikós”-falatozóban csak innivaló kapható, harapnivaló pedig nem vagy csak ritkán. Jorzy Edigey: A csekk Fordította: Bába Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents